Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-24 / 19. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. január 21. A vízvezetéket illetőleg a mérnöki hivatal már elkészítette az előterjesztését, amelynek megvalósulása szintén a közeljövőben tortá­ik meg. A külvárosi vízvezeték ügyénél ez­i lőszerint még vita tárgyát képezi az, hogy a vizet a mostani ártézi kutakból, vagy a ászából szerezzék-e he. Megfontolás tárgyát képezi továbbá az is, hogy a kívánság telje­esóvel arányban áll-e az a nagy megterhel­ietés, amely a külvárosi vízvezeték létesité­-sével a háztulajdonosokra hárul. Ugyancsak készen vannak már a külváros világítására vonatkozó általános tervek is. A hatóság tisztában van azzal, hogy a külvá­rosok utcáinak világításáról minél előbb gon­doskodni kell. A kérdésnek gyors megöl dá­-sát az késlelteti, hogy a hatóság tárgyalást folytat a légszeszvilógitási társulattal az­iránt, hogy nem volna-e célirányosabb lég­,szesz világítás helyett a semmivel sem drá­gább villanyvilágítást alkalmazni. Amint ez a kérdés eldől, a k ül városrészek világítási ügye is megoldást nyer. Ami az utcák rendezését illeti, konstatál­junk kell, hogy a város hatósága különösen az utóbbi években, nagy súlyt helyezett arra, hogy a belváros rendezésével kapcsolatban a külvárosi utcákat is rendezzék. Ezt igazolja az a körülmény, hogy 1910-bén 200,000 kórona kiadással 9 külvárosi utcát, 1911-ben pedig 214,000 korona költséggel már 13 külvárosi utcát láttak el végleges burkolással. . Az 1912-ik évi városrendezési program még eklatánsabb bizonyítékát nyújtja annak, hogy a külvárosrészek. utcáinak általános rendezése igenis folyamatban van. A város­rendezésre felvett 1.000,000 koronának több mint kilenc tizedrészét, 967,000 koronát for­dítanak a külvárosrészt érintő, illetve a kül­városokban lévő utcák végleges rendezésére. £ Bocskay-, Vadász-, Hétvezér , Tárogató-, Kálmán-, Zerge-, László-, Délibáb-, Ipar-, Dugonics-, Nyil-utcákat, valamint a vasúti palota körül levő 3 névtelen utcát, Cserepes­ért és az Alsótiszapartot 158,000 korona költ­éggel, a Szent György-utcát, a Kálvária-ut­cának nagykörúton kivüli részét, a Kossuth Lajos-sugárutnak nagykörúton kivüli részét, a Kálvária-sort a Törvényhatósági útig és -végül a Back-malom előtti vészt 698,000 korá­ja költséggel rendezik. A külvárosi régi kö­vezetek és makadám-utak fentartására, to­vábbá a kövezetlen utcák rendezésére 111,000 koronát fordit a város. Ebből látható, hogy most, amikor a belvá­i os rendezése már többé-kevésbé he van fe­ezve, sor kerül a kii 1 városrészek rendezésé­ve is. A hatóság a jövőben igyekezni fog a Külvárosrészek rendezésére minden rendelke­ésre álló erőt felhasználni ós épen ezért a olgármester-helyettes az inditványnyal kapcsolatban azt indítványozza a közgyűlés­nek, hogy a tanács előterjesztését vegye tu­domásul. A magyar-román közeledés. Nagy­áradról jelentik: Radu Demeter görög-ka­otikus román püspök, mint minden évben, z idén is ebédet adott,- amelyen a magyar­román barátságról több nyilatkozat hang­zott el. Résztvett az ebéden Széchenyi Mik­:ós gróf, Fetser Antal felszentelt püspök, ányi József címzetes püspök, Belopotoczky Kálmán dr nagyprépost, Mangra Vazul piis­•öki helynök, Miskolczy Ferenc főispán, fráter Barnabás alispán, Rimler Gyula dr polgármester, Muttanovich Ernő és Dietrich Altért tábornok, Szentkereszthy Zsigmond báró királyi táblai elnök és több országgyű­lési képviselő. Radu Demeter püspök felkö­szöntő beszédében a román nemzetiségekkel váló békés egyetértés szükségességét han­goztatta, majd Miskolczy Ferenc főispán mondta a magyar-román barátságról a többi közt ezeket: — A magyar-román barátság nem utópia, hanem élő eszme, amely bár félreértések folytán elhalványult is, de megvan közöttünk. Magyarul beszélő román testvéreink akkor teszik a román királyságnak a legnagyobb szolgálatot, ha érmek az országnak hü pol­gárai maradnak. A képviselőház ülése. Budapestről jelentik: Az appropriáció vitája széles mederben höm­pölyög tovább, de ujabb és nevezetesebb moz­zanatot a mai ülés már nem vetett föl. A javaslat általános vitájában még hat-hót szónok beszél s az általános tárgyalás előre­láthatóan csütörtökig tart el, amikor azután válaszképen az ellenzéki pártok állásfoglalá­sára a kormány részéről is nyilatkozat fog történni. A mai ülésen Huszár Károly (sár­vári), Szabó István (nagyatádi), Yalentsik Ferenc és Veszprémi István mondottak unalmasan ellenzéki beszédet. Majd Návay Lajos elnök bejelentette, hogy Zichy János gróf kultuszminiszter szerdán válaszol Ra­kó eszi: y Istvánnak a Hungária Bank ügyé­ben előterjesztett interpellációjára s ezzel az ülés két órakor véget ért. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Szerdán d. u.: Ifjúsági előadás Bánk bán, tragédia. — Este Boccaccio, operett. (Páros Csütörtökön: Boccaccio, operett. (Páratlan Vs-OS.) Péntek: Boccaccio, operett. (Páros 70 Szombat: Bossz pénz nem vész el, népies vígjáték. (Páratlan "/».) Vasárnap d. u.: Szép Heléna, operett. — Este: Az árendás zsidó, népszínmű. (Páros í/».) Hétfő: Az ezred apja, énekes bohózat. (Pá­ratlan 2/s.) Kedd: Apja fia, szinmü. (Bemutató. Pá­ros 3/3.) Szerda: Apja fia, szinmü. (Páratlan V3-) Csütörtök: Apja fia, szinmü. (Páros 2/s.) Péntek délután: A szerelem gyermeke, szin­mü. — Este: Tetemrehívás, opera, Petőfi, színjáték. (Bemutató. Páratlan •/».) Szombat: Tetemrehívás, opera, Petőfi, szín­játék. (Páros V3-) Vasárnap d. u. A kis gróf, operett. — Este: Az ártatlan Zsuzsi, operett (Páratlan */»•) Sztriha Sándor kiállítása. (Saját tudósítónktól.) A szegedi kultúrpa­lotában ismét képkiállítás van, a harmadik ezen a télen. Ezúttal Sztriha Sándor állította ki művészi ambíciójának java dolgait. Ha szigorúan, a mükritikus szemével vizs­gálódnánk és aszerint akarnánk bírálatot mondani, akkor alkalmasint kedvezőtlenül, sőt lesujtóan nyilatkoznánk. Ez pedig minden látszólagos igazsága mellett is a legigazság­talanabb ítélet lenne. Sztriha Sándorban nem a kész, a kimondott művészt nézzük és fest­ményeiben nem képeket, nem szobadíszt, szükséges lakásberendezés! tárgyakat, vala­mint nem is műalkotásokat látunk, — hanem egy komoly, művészi tehetséggel megáldott, ambiciózus fiatalembernek becsületes, igaz törekvéseit, kezdő szárnypróbálgatásait. És igy, jóakaró megértéssel, egész más szemmel nézzük a Sztriha Sándor festmé­nyeit és nem vesszük észre a hibáit, hanem csakis a jó kvalitásait. Első látásra érezzük, hogy kezdő, de tehetséges ember müvei, aki minden kezdősége mellett is bátor, szóki­mondó. Mert ezzel a tehetséggel, ezzel a fes­teni tudással tudott volna tetszetősebb, kö­zönségnek való, tömegvásárra szánt képeket is festeni, tudott volna „innen-onnan" lop­kodni, de nem tette. Nem képeket gyártott, de a lelkéből merített témákat s ugy festette, amint érezte és amint érzését festői ereje követni birta. Nagyobb igényű képein, különösen kiforrott művészi tudást igénylő, nagyszabású kompo­zícióján meg is látszik a technikai erő hiánya, de kisebb dolgain, akvarelljein, pasztel­képein, különösen a tájképein megérzik az egyéniség és szinérzék. Alapjában értékes ez a kiállítás és a piktor nagyon megérdemel minden támogatást. Mert Sztriha még nem festőművész, csak művész­növendék, még pedig a saját maga növendé­ke s egyben a maga mestere, akinek azonban nagy szüksége más mesterekre is, mert az ambíció és szorgalom még nem elég. Útmuta­tás, segítség kell hozzá, hogy formai bizton­ságra, művészi látásra és technikai rutinra tegyen szert. Ezt pedig nem ád a lélek, sem az ambíció. Figyelembe kell még vennünk azt is, hogv Sztriha Sándornak van rendes, nagy elfog­laltsággal járó polgári foglalkozása. Tanitó az Árpád-Otthonban, aki egész nap rossz gyerekek lelki müvelésével vergődik s aki ért valamit a művészi munkához, az tudja, hogy mit jelent az, kora reggel, hajnalban és este, /tanítás után, egy kétablakos szobában mindig rossz világítás mellett látni és festeni! Titáni ambíció kell ahoz, hogy valaki ilyen körülmé­nyek közt fessen, komoly művészi lét meg­alapozásán ily energiával fáradjon. Ezért becsüljük Sztriha Sándort ós ezért látjuk őt pártolandónak, festményeit meg pártolásra érdemesnek, mert egy fejlődés előtt álló fiatal művész pályafutásának a kezdő stációját képezik. * Strindberg ünneplése. Stockholmbó jelentik: Nemzeti ünnep volt tegnap Strind­berg 63. születésenapja. Korán reggel vidám zeneszóval vonult a fővárosi lakosság a költő háza elé, a lapok az első oldalon Strindberg arcképét közölték iidvözllő cikkeket, az egész várost fellobogózták, a városházán díszköz­gyűlés volt. A költő fölépült ugyan nehéz be­tegségéből, de még kímélnie kell magát, tehát nem jelent meg az ünneplésen. Este a szín­házakban Strindberg müveit játszották, élő­adás után pedig fáklyásmenet volt. Néhány ezernyi ember vándorolt a költő lakása elé, Strindberget karosszéken kihozták az er­kélyre s a lelkes tömeg meghajtotta előtte a lobogó fáklyákat. A hódolás után ünnepi la­koma volt. A nemzeti ajándékot csak akkor fogják átnyújtani, ha a költő teljesen felgyó­gyul. * Szerződtetések. Almássy Endre, a sze­gedi szinház igazgatója szerződtette Ladisz­lai József baritonistát, Gyöngyösi Teréz nai­vat, Gömöri Vilma hősnőt, Ungvári Kálmán szereimesszinészt és Heltai Olga énekesnőt. * Parasztszivek. A szegedi Deák Feronc­egyesület vasárnap délután műkedvelői elő­adási rendez a belvárosi fiúiskolában. Szin­rekeriil Balassa Ármin dr értékes, népies drámája, a Parasztszivek. Az előadás iránt nagy az érdeklődés.

Next

/
Thumbnails
Contents