Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-24 / 19. szám

1912. január 24. DEL/MAGYARORSZÁG 3 bizalmukra valóban méltó igaz emberek ke­zébe adják a vezetést. Ez hozza előtérbe a munkásosztály legderekabb, legerősebb egyéniségeit és juttatja olyan helyzetbe őket, hogy az önképzés utján mindig előbbre ha­ladva, az életiskolájában mind többet tapasz­talva, kellő tudással, belátással és felelősség­érzettel irányithassák a munkásmozgalma­kat. Persze mindez nem egy-két esztendő mun­kája. Hosszú, keserves küzdelmek és kiáb­rándulások után fogja a munkásosztály a hű­séges munka emberével felcserélni a frázisok emberét. Másrészt a legderekabb, a legkomo­lyabb munkásban is ott él az az elkeseredés, az a gyűlölség, az a szenvedély, amely a hir­telen gyűlt nagy vagyonok lábánál izzadó, küzdő, fáradó, a szemeláttára pöffeszkedő fényűzés tőszomszédságában annyi jogos szükségletében nélkülözést szenvedő proleta­riátus lelkének olyan természetes szülöttje. Csak a szociális haladás s a társadalmi béke hosszú munkája fogja e szenvedélyek hevét enyhíteni és addig sokszor fogja az a legde­rekabb munkásvezért is elragadni. Ne higyjük azt, hogy az életképes munkás­önkormányzat idillikus állapotokat fog te­teremteni. Óh nem. Élet ez, pezsgő, előretö­rekvő, erőtől, vágytól duzzadó élet, az élet pedig súrlódás és harc, küzdelem és szen­vedés. De az előre törekvő élet küzdelme és szen­vedése 'ez. Az a rögös ut, amely a munkás­osztály jóléte, boldogulása és érvényesülése, a közjólétre és szabadságra fektetett társa­dalmi béke, az öntudatos, a nagykorú de­mokrácia magasztos céljához felfelé vezet. Minden ujabb tény, minden ujabb tapasz­talat azt tanítja, hogy a meddő osztályharc, az egyén erejét, munkakedvét, felelősségér­zetét elzsibbasztó, szociális fajsúlyút leszál­lító államszocializmus útvesztőjéből csak ez vezet ki bennünket. Az osztrák szociálde­mokrata párt névsora is ezt a tanúságot hir­deti. Ezt értette meg az angol törvényhozás, amikor a kényszerbiztositást a szabad egye­sületek önkormányzatára fektette. A mi munkásbiztositási ügyünk is most áll fordulóponton. Szerencsétlen biztosítási tör­vényünk csődöt mondott. A létező állapotok teljesen tarthatatlanok. Abban egyetért min­denki, liogy égető, sürgős szükség van a gyökeres reformra. Itt az alkalom. Az angol példa itt van előt­tünk. Ennek a nagy problémának az egyént fejlesztő, népet nevelő önkormányzatra ala­pított megoldásával rakjuk le mi is egy jobb, egy szebb jövő biztos alapjait. Az uj bán. Cuvaj Ede dr, az uj horvát bán, kedden délelőtt felkereste Budapesten Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnö­köt, akivel hosszabb ideig tanácskozott a horvátországi helyzetről. A horvát bán ez­után a magyar kormány tagjainál tett ud­variassági látogatást. A félhivatalos Buda­pesti Tudósító munkatársa ma felkereste a horvát bánt, aki programjáról igy nyilatko­zott : — Bécsben tett hivatalos bemutatkozó lá­togatásaim elvégzése után most ugyané cél­ból Budapesre jöttem és ez alkalommal foly­tatni kívánom az egyes minisztériumokban néhány horvát ügv megoldására vonatkozó­lag korábban megkezdett tárgyalásaimat. Ki­rályunk ő felsége a legkegyesebben kihallga­táson fogadott, amiről csak annyit közölhe­tek, hogy a horvátországi általános helyzet­ről részletes jelentést és állapotaink orvos­lására vonatkozólag előterjesztéseket tettem ő felségének, aki előterjesztéseimet teljes egészükben jóváhagyta. — Kibontakozási terveim egyes részletei­nek közzétételébe még nem bocsátkozhatom, csak azt a benső kérést intézem a részem­ről igen nagyrabecsült magyar sajtóhoz, hogy küldetésem érdekében minden iránt, a mi a jövőben Horvátországban történik, elfo­gultság nélkül foglaljon állást. Horvátország a maga kijelölt utján fog haladni és a vég­eredmény a magyar-horvát állami közösség erősbödése, a két testvér-ország egymáshoz való viszonyának javulása, valamint Horvát­országnak a közélet minden téren való üd­vös fejlődése lesz. A horvát bán több napig marad Budapes­ten. A parlamenti helyzet. — Békés kibontakozás felé. — Lukács válasza, — A kormánypárt az ellenzék hangulatáról. — — Andrássy a miniszterelnöknél. — (Saját tudósitónktól.) A kormány részé­ről Lukács László pénzügyminiszter csak az apropriációs vita végén, valószínűen csütör­tökön fog válaszolni az ellenzéki oldalról föl­hangzott fejtegetésekre, elsősorban Apponyi propozációira is s igy addig ismeretlen ma­rad a kormány álláspontja a békés megegye­zés tekintetében. A pártvezérek közt azon­ban már ma olyan beszélgetések indultak meg, amelyek máskor is rendesen megszok­ták előzni a formális békekisérleteket s elő­készítik a talajt ezek számára. Apponyi egyenesen felsorolta a Kossuth­párt katonai követeléseit, amelyekhez Holló Lajos a Justh-párt nevében csatlakozott. Holló ezenkívül olyan békeköz vetitő megbí­zását is kérte, aki a pártokon fölülálló elfo­gulatlansággal és tekintélylyel vezetné a tár­gyalásokat. A békés törekvések, ugy látszik, annyira megértek, hogy Apponyi és Holló szavai már megmunkált talajra bukkantak. A kormány­párt hangulata enyhébbre fordult. Maguk a Tisza-csoport tagjai is hangoztatják a bé­kére való hajlamukat. Tisza István tegnap Apponyi beszéde után Vojnits István báróval tanácskozott és többek közt ezt mondta NEKI: — Meg kell csinálni a békét! Ma pedig tíerzeviczy Alberttel tárgyalt hosszasan Tisza. A Ház volt elnöke, mint a pártközi megegyezés, a béke legőszintébb liive ismeretes. A fegyverszünet körül kifej­tett munkássága kiválóan minősíti őt a tár­gyalások megindítására. So'kan benne lát­ják a kormány közvetítőjét, bár nem való­színűtlen, hogy Andrássy Gyulára vár ez a szerep. Az ellenzék körében is a nagy politikai események kijáró érdeklődéssel várják a fej­leményeket. Itt is, ott is csoportok verődnek össze a Ház folyosóján. Andrássy, Apponyi és Rakovszky István külön-külön tárgyaltak Justh Gyulával. Ezek a diskuszsziók aligha­nem a Justh-párt főkövetelése, a választójog körül mozogtak. Apponyi katonai követeléseit a kormány­párton határozottan megfontolandónak tart­ják. Természetesen ez még nem jelenti azt, hogy a feltételeket — ugy, ahogyan Apponyi megformulázía —elfogadja a többség, csak a tárgyalások kiinduló pontja lenne a tegnapi beszédnek idevágó része. Hazai Samu hon­védelmi miniszter álHtólag ugy nyilatkozott, hogy a békét ezen az alapon meg lehet indí­tani, csak a végrehajtás módjait kell meg­állapítani. Andrássy Gyula vilósziniileg pénteken szólal föl. A pártonkívüli hatvanheteseik ve­zére már kijelentette, hogy ha a kormány az ö beszédéig nem reflektál Apponyi békeszó­zatára, akkor ö maga hivja föl békekötésre a kabinetet és a többséget. Nincs kizárva, hogy Lukács László még a vita befejezése előtt felszólal és a kormány nevében nyilatkozik a béke lehetőségéről. Annyi bizonyos, hogy az egész parlament' — munkapárt és ellen­zék — egy minden oldalon elfogadható, tisz­tes békében keresi a kibontakozást. Andrássy Gyula gróf különben ma dél­után fölkereste Héderváry gróf miniszterel­nököt és hosszasan tárgyalt véle. A tárgya-, fásról hivatalos jelentést nem adtak ki, de bizonyos, hogy a parlamenti helyzetről lé­vén szó, Andrássy gróf föltárta a béke lehe­tőségeit is. Szeged külvárosának általános rendezése. — Előterjesztés a januári közgyűlésnek. — (Saját tudósítónktól.) Az elmúlt esztendő­ben a külvárosrészek polgárai erős agitációt indítottak meg, amelynek az a célja, hogy a város végre-valahára rendezze a külváros­részeket is. Ez az akció mindenképen jogos, mert a külvárosrészek polgársága annak el­lenére, hogy a közterheket ép ugy viseli, mint a belvárosi lakosság, csak mellőzésben része­sült mindig és amig a belvárosra százezreket, sőt milliókat költöttek, addig a külvárosré­szek rendezéséről, fejlesztéséről nem gondos­kodtak olyan mértékben, ahogyan azt az ot­tani polgárság elvárta. A mult esztendőben a város júniusi köz­gyűlésén Várhelyi József tb. kanonok, rókusi plébános terjedelmes indítványt terjeszteti elő a külvárosrészek rendezése érdekében. Az indítvány a külvárosrészek csatornázását, viz vezetékkel és légszészvilápitással való el­látását és a leül városrészek utcáinak rendezé­sét követelte. Hangsúlyozta az indítvány azt is, hogy a hatóság nagyon mostohán bánt eb a külvárosrészekkel akkor, amikor a város rendezéséről volt szó. Annak idején — mint azt a Délmagyarország is irta — az indít­ványt javaslattétel végett kiadták a város tanácsának. -" Bokor Pál polgármester-helyettes, aki mindig szívesen előmozdította a k ül város ré­szek fejlődését, most készült el a javaslattal, amelyet a január havi rendes közgyűlés fog tárgyalni. Előzőleg a mérnöki hivatal is meg­tette észrevételeit az indítványra és ezeknél: az észrevételeknek figyelembevételével ké szült el Bokor Pál terjedelmes ós alapos ja­vaslata. A javaslat mindenekelőtt kiemeli azt, hogy a külvárosrészek csatornázása az általános csatornázás keretében fog megoldást nyerni. Ismeretes, liogy a csatornázás általános ter­vei már készen vannak és a folyamatban 1<­vő szakbirálat után ez a fontos kérdés a meg­valósulás stádiumába lép.

Next

/
Thumbnails
Contents