Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-23 / 18. szám

1912. január 23. DÉLMAGYARÜRSZÁQ f K? 0 ós olasz hatóságoknak. A török tiszteket partra szállították s két csoportban elindítottak okét Rómába olasz katonák fedezete mellett, mint hadifoglyokat és a hadiköltsegekre is rátette kezét az olasz hatosag. Most azután kiderült hogy a távirat közönséges Hamisítvány volt A telegram állítólag a római francia nagykövettől jött, pedig Barrére nagykövet akkor már Párisba utazott és a francia nagykövet sem tud ilyen táviratról. Poincare miniszterelnök mint külügyminiszter két táviratot küldött Rómába. Az egyik az olasz külügyminiszternek szólts ebben hataro-mi hangon követelte a török tisztek szabadonbocsátását, a másik telegramban felvilágosítást kért a diplomáciai ügyvivőtől, aki Barrére távollétében a nagykövetséget vezeti. Az ügyvivő nyomban válaszolt, liogy az ottani nagykövetségről semmiféle utasítást nem küldtek a cagliarii francia konzulnak, tehát 3ia az ilyen táviratot kapott, csak apokrif lebet. Még most sincs földerítve ennek a hamisított diplomáciai táviratnak a titka. A képviselőház ülése. — Apponyi Albert beszéde. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház ma megkezdte az apropriációs törvényjavaslat tárgyalását. A költségvetési vita csöndes napjiai után ma Apopnyi Albert gróf beszédének hirére egyszerre elevenség költözött a Házba. A képviselők minden pártból nagy számmal sereglettek össze. A kormány tagjai közül Héderváry Károly gróf miniszterelnökön kivül megjelent a kabinet valamenynyi tagja, az ellenzéki vezérek közül pedig eljöttek Andrássy Gyula gróf, Apponyi Albert gróf és Justh Gyula. Apponyi Albert gróf beszédére mindjárt az ülés elején sor került. A beszédet, amely mintegy ötnegyed óráig tartott, a munkapárti oldalról figyelem fogadta, az ellenzéki pártról pedig tetszésnyilatkozatok változatai kisértek. Mindenkit az érdekelt elsősorban, vájjon milyen föltételeket jelöl meg Apponyi a békés kibontakozás alapjául és milyen álláspontra helyezkedik a szélsőséges parlamenti küzdelemmel, a technikai obstrukcióval szemben. Apponyi tényleg sokat beszélt, de semmi olyat nem mondott, ami a helyzetet bármiképen is befolyásolná. Az ülésről ez a tudósítás szól: Návay Lajos elnök féltizenegy után nyitja meg az ülést. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése és az elnöki előterjesztések tudomásulvétele után az appropriációs javaslat tárgyalására került sor. Hegedűs Lóránt előadó a pénzügyi bizottság nevében elfogadásra ajánlotta a javaslatot. Apponyi Albert gróf: A Kossuth-párt is óhajtja, hogy az eksz-leksz elkerültessék, evégből hosszabb vita nem igen lesz, de szükségesnek látja, hogy a politikai helyzet tisztázása érdekében fölmondjon. Az ekszleksz elkerülése érdekében, amit az előadó hangsúlyozott, az ellenzék buzgólkodott légjobban. Röviden polemizálva az előadóval, rátér a kultúrpolitikai kérdésekre. Megemlíti, hogy Conrad távozásakor meginterpellálta a miniszterelnököt, hogy való-e az a kalandos külügyi politika, amelyről a lapok irtak. A miniszterelnöktől megnyugtató választ kapott akkor s erre tekintettel, a delegációban a kormánynak teljes támogatását ajánlotta fel a hármasszövetség fenntartása érdekében. Elismeri, hogy a monarchia ós Olaszország között nincsenek meg a lélektani momentumok, amelyek a szövetségi viszonyt bensőbbé tennék, ép azért Magyarország képviselőházában kell kialakulnia annak a blokknak, mely az olasz barátság fentartásával, fáradhatlanul védi a hármasszövetség fentartását, mely az európai béke a legnagyobb biztositéka. Kész arra is, liogy ebben a munkában a kormányt támogassa. A véderőreform több mint liat hónapja van tárgyalás alatt. Folyik ellene a harc elszántan. A Justh párt — utalva a paktumra — azt mondotta, hogy e fölött a javaslat fölött az általános szavazati jog alapján összeülő képviselőház van hivatva dönteni. A Kossuth-párt ellenben a javaslatot azért támadja, mert a nemzeti követelményeket negligálja. Őszintén beismeri, hogy a két ellenzéki álláspont különböző, de hangsúlyozza, liogy ezt a különbözőséget nem szabad a csata hevében kiélezni. A bécsi delegációban történt zavarokra reflektál. Megállapítja, hogy a közös hadügy miniszter inkább csak , mint szakértő szere pelliet és nem mint törvényalkotó. Közjogi jelentőséget nem tulajdonit annak, hogy a hadügyminiszter nincs a véderőreform dolgában egy véleményen a magyar kormánynyal. Ellenben kétségtelen, hogy ennek a jelenségnek igen nagy a politikai jelentősége. Egyet, len erőssége a kormánynak a törvénybatósá goknak időnként mellette való megnyilatkozása. Volt többség, amelynek volt katonai pro gramja, de amely néni tudott érvényesülni a király akaratával szemben. Többségelv, parlamentárizmus akkor'tökéletesen csődöt mondott. A jelenlegi kormány magáénak vallja a kilences bizottság programját, amelyet an nakidején Tisza-István hozott. Ennek a programnak van- egy pontja, amelylyel nem éri egyet és amely ellen küzdeni fog. Ez a pont az, amely a nyelvkérdés megoldását felségjognak nyilvánítja. Ebben a tételben súlyos közjogi tévedést lát. A póttartalékosok berendelése a hiányzó újoncok pótlására törvénytelen és ez ellen tiltakozni kell. A 67-iki tőrvény idevonatkozó része világosan formulázandó, hogy félremagyarázások lehetségesek ne legyenek. A beszédet az ellenzék lelkesedéssel fogadta.. Az elnök öt pert? szünetet rendelt el. Szünet utánHolló Lajos beszélt a javaslat ellen. Az elnök javaslatára a Ház a keddi ülés napirendjére az aprqpriáció tárgyalásának tovább folytatását tűzi ki. Az ülés két óra eiőtt fejeződött be. Molnár Viktor Iemoi di'tn. A Luda pesti Hírlap vasárnap reggel jelentette, hogy Molnár Viktor "kultuszíniniszten államtitkár már a legközelebbi rabokban elhagyja állását. A liir.t ma félhivatalosan megerösitik s maga az államtitkár is ug.y: nyilatkozott, hogy él akar távozni& kultuszminisztériumból s azt hiszi, hogy lemondása már legközelebb a minisztertanács élé kerül. Lemondásának okáról nem akar nyilatkozpi.. Budapestről az éjjeli órákban telefonozzák, hogv Molnár Viktor öt napi szabadságra a Délvidékre utazott. Beavatottak azt beszélik, hogy Molnár nem is tér vissza az állásába. riumokat, szociális nyavalyákat, humort vagy tragikumot föiszivott. A fővárosban uj szellemre, u.j életalapra, uj emberekre, uj levegőre bukkan. Minden uj a számára — uj lesz tehát ő is. Muszáj. Mert különben a levegőben lóg, ha nem is két pad, de két világ között. A magyar vidék és a Nyugattal (nemcsak a folyóirattal . . .) .vajúdó Budapest között. Óriási ut ez! Legkönnyebben a megalkuvás, a becsületes és magyaros leszürődés útjára vezet. És a gyorsproduktumra. Azért nem fejlődhetik ma az országban klasszikus iró. Mert: aki a fővárosban van, körülötte több irót talál, mint olvasót. Leírhatatlan a tülekedés. Leszáll az írásuk pénzbeli (kiadói) értéke. Így az nyer, aki legkönnyebb témát legközönségesebben (a szó kitűnő értelmében) ir, még pedig gyorsan, teliát felületesen. így m'.gél, — már pedig ma az Íróknál is ez a fő. Aki meg forradalmat akar, aki kitart: az kénytelen harcolni, az elsősorban agitáló iró iesz. Íz pedig ember fölött való áldozat. Nagy-zerü példa erre Ady Endre élete és költészete, kit lebilincselt az .agitáció küzdelme, ugy hogy ereje, szelleme javát az agitáció oltárán áldozta föl, még csak nem is arany borjúnak . . . Tragikus sors agitáló loUőnv-k lenni, — aminthogy e világon minden óriási dolog mögött tragikum van. Hisz Ady még az agitálás tüzén át is megtisztult, talán az egyetlen élő magyar irónk, aki klaszszikus lesz. És még az ő esete is példázza, V gy a niagvar tájon a diadal soha nem lesz teljes diadal . . . összegezzük. A magyar irodalom újra fordulóponthoz jutott. Mert a meddőség már tovább nem fokozható. Olyan talajtalan és céltalan, mint amilyen általánosságban ma, — ilyen évtizedek óta nem volt. Nincs irány. Nincs forradalom. Nincs humanitás. Nincs szociális cél. Nincs eggvé forrás a magyar szellemmel. De nincs összetartás a külföldiekkel se. Véletlenül és muszájból történik és íródik a legtöbb irás, melveket általában szivesebben, könnyebben befogadnák, mint a nem ilyen sorokat. Az a nagyszerű szellem, mely a forradalom, a rombolás és éDités jegyében indult meg a Holuaposok ajkán s a Nyugat kezében, nem birt győzelmet aratni. Mert az igazi szellemet letörte a fővárosi felületesség s a vidéki szellamtelenség, a vezérek tömör irását lerontotta, gunvba veszitette a követők seregének giccse. Akikből hiánvzik mind az, amit egvetjen sulvos szóval intuíciónak nevezhetünk; hiányzik az elmélyedés. a tudás, a hionotikus erő. Szóval minden, ami csak művészi és szent. Aztán a magyar vidék parlagon hever ebben a tekintetben is. Ma is. Általános hatást nem váltott ki az országban a legújabb, dc mára már kihűlt irodalmi tűz. A vidéken csak annvi történt, hogy még a legértékesebb iróvénák is föleszmélték arra, milyen úttalan utak nyíltak olőttijk, láthatták, mi a több: irodalom a magyarságért, vagy: irodalom a miivészetért. S az országban sokan fölujjongtak, mert hivők lettek, amikor a magyarság miatt is többre értékelik már azt az irodalmat, melv nem a magyarságért, hanem a művészetért játszik a magyar szók isteni skáláin. Amely tehát klasszikus értéket kiván. Kiván arisztokrata romantikát vagy szociális verizmust, - hipnotikus csengést vagy misztikus világot, — de mindig kiván elmélyedést, őszinteséget és egyéniséget. Nem nedig magyar smoncákat, bevett hagyományokat, jól szervezett irodalmi klikkeket és társaságokat. Aggasztó a mai irodalmi meddőség. Ó nem azért, mert általában letagadják. Hanem azért, mert bizonyos időn belől, uj viharok, uj forradalmak után űj meddőség következik. Hogy miért? Mert: a mai magyar vidéken, a vidéki városokban soha nem vívódik meg nyíltan, merészen és életre-halálra az irodalmi harc. A fővárosban megvívott csaták pedig csak keserűséget, csak ujabb áldozatokat és ujabb 'meddőségeket adnak, a fővárosnak is, a magyar vidéknek is. Szalay János.