Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-23 / 18. szám

1912 III. évfolyarr, 18. szám Kedd, január 23 Kzpofiti szerkesztőség és Kiadóhivatal Szeged, .—, Rorona-atca 15. szám =3 Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., ^ja Városház-utca 3. szám c=a ELŐFIZETEM AR SZEGEDEK egész évre . K 24*— félévre . . . K 12 negyedévre . R 6*— egy hónapra R 2' Egyes szára ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDEREN: egész évre K 28'— íélévre . . . R 14*— negyedévre • R 7'— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEPíiii-SZAH: Szerkesztőseg 305 Riadóhivata,' 83é interurbán 305 Budapesti szerkesztőseg telefon-száms 158—12 A választól jog reformja. Irta Rónay Jenő, országgyűlési képviselő. (íí.) Az alábbiakban megkísérlem egy kissé részletesebb vázlatát adni annak, hogy én a törvény hozó testületnek jelzettem négy irányú színvonalát, mkiént vélem az uj választási rend mellett állandóan biztosithatni. Elsősorban természetesen a választókerületek között lenne az igazságos arány helyreállítandó, nézetem szerint ugy, hogy egy bizonyos összegű egyenes adóval •(föld- és házadó) megrótt terület lakói tartoznak egy kerülethez. A szenvedő választói jogot csak azon cselekvő választói képesítéssel biró honpolgárok gyakorolhatnák, illetve élvezhetnék, kik az állam hivatalos nyelvét — a magyart — szóval és Írásban tökéletesen uralják. Ezen általános kikötés mellett azonban csak azok legyenek választhatók, kik: a) egy bizonyos időn át, például tiz éven keresztül kifogástalanul működtek, mint önálló iparosok, kereskedők, gyárosok, mezőgazdák, kézművesek közszolgalatban álló hivatalnokok, tisztviselők stb., ha életüknek 35. évét elérték, vagy kik b) az 1886. évi XXI. ,-c. 26. szakaszában felsorolt képesítéssel birnak kifogástalan malinak és életüknek 30-ik évét betöltötték, végre kik c) a 35-ik évet kifogástalan múlttal meghaladták és olyan legföljebb fele értékéig megterhelt ingatlannal birnak, mely után évi pl. 1000 K adót fizetnek. Minden képesités mellett nem élvezhetik szenvedő választói jogukat azok, kik királysértés, alkotmány, nemzet, felekezet vagy osztály elleni izgatás miatt bármikor vád alá helyezve, vagy önhaszonra irányított bűntény miatt elitélve voltak. Ezek a tiltó akadályok. Választások előtt a jelölést legalább 8 vagy 14 nappal a választást megelőzőleg keli eszközölni. Jelöltet csak az illető kerületbeli olyan 20 lakos ajánlhat, személyesen és együttesen átadott írásbeli nyilatkozattal, kik maguk is birnak a cselekvő választói képesítéssel. Ezeknek az ajánláson kivül egy törvényileg szövegében is megállapított okiratot kell aláirniok, melyben jót állanak azért, hogy a jelölt a szenvedő választójogi képesítéssel rendelkezik és hogy képviselői működhetésének tiltó akadálya nin csen, A választási elnök elnöktársaival együtt, mint bizottság, azon esetben, ha egyik vagy másik ajánlott ellen köztudomásu tiltó akadályok forognak fönn, vagy az ajánlás nem törvényszerű, a jelölést mindjárt az ajánláskor megtagadhatja és azt azonnal kihirdetni köteles. Ezen megtagadást a központi választmánynak nyomban bejelenteni tartozik, mely az ilyképen kimondott határozatot hivatalból haladéktaVmil felülvizsgálni köteles. Azoknak nevei, kiket a választási elnök, mint jelölteket vissza nem utasított, ugyszint azoké is, kiket a központi választmány utólag jelöltnek elfogadott a választás előtt 3 nappal a kerületben közhírré teendők. Szavazni csak ilyen jelöltre szabad. A képviselőház megalakulásakor az osztályok azt is kötelesek felülbírálni, hogy a megválasztott egyén bir-e szenvedő választói képesítéssel és nem forognak-e fönn ellene tiltó akadályok. Ugyanezért a megválasztott képviselő mandátumával együtt illetőségi helyének járási hatósága által kiállított és szenvedő választói képességéről szóló hatósági bizonyítványt is köteles bemutatni, mig a központi választmány az ajánlási nyilatkozatokat tartozik a Ház elé terjeszteni. Amennyiben az osztály valamelyik képviselő ellen szenvedő választói képesítést kizáró körülményeket látna fenforogni, erről a Háznak jelentést tesz, mely a választást érvénytelennek is nyilváníthatja és ez esetben a husz ajánló választó a felmerült összes költségeket viselni köteles és cselekvő választójogától hosszabb vagy rövidebb időre megfosztható. Az igazolt képviselő esküt tesz arra, Meddő irodalom. Sorok arról, miért nem fejlődik a szegedi s a magyar vidéki irodalmi élet, miért nem lesz teljessé egy-egy irodalmi diadal. (Saját tudósítónktól.) A .legaktuálisabb magyar kérdés ma az irodalom. A legfontosabb, sőt magyar kérdés, — tehát bajok és hibák burjánoznak körülötte. Évekig, szinte máig tartott a harc, vájjon Kelet győz-e vagy a Nyugat? S a Nyugat veszített — folyóirat alakjában. A Kelet nem veszthetett, — mert nem volt mit. Hiszen régebbi forrongások salakja, hisz Vörösmarty, Kemény, Arany, Petőfi, Szigligeti, Jókai és ők se tud'ják még kiknek az utáncsengése volt az egész. Sőt sokszor az se. Kevesebb. Most pedig, amikor szegedi levegőjű színjátékot adtak a szegedi színházban, ugy érezzük, a magyar vidék irodalma nevében is kell idézni az irodalom problémáját. Mert — valljuk be szomorú tollal — ez a hamisított tejjel folyó Kánaán az irodalom szempontjából is olyan, mint egy angolkóros gyermek. A feje túlságosan fejlett, a teste és a tagjai betegesen gyöngék. Budapest az irodalom . szempontjából is aggasztóan olyan, mintha nem ennek az országnak a fővárosa .volna. S a vidék irodalma meg olyan, hogy abból nem táplálkozik a vidék se, — az országgal meg pláne nem támadhat konfliktusa. Beszéljünk először a magyar vidéki irodalomról. Ha jószívű hazafiak volnánk, egyszerűen ideírnánk: Nincs. És igy nem is gáncsolhatnánk. De mert ez az irodalom feltűnően van, meg köll látnunk, mi az alapja s az ismertetője. A szegedi irodalom a legtipikusabb vidéki s imagyar irodalom. Ha ezt ismerjük, megismertük az ország vidéki városaiét. Mert másutt is ezeknek a küzdelmeknek, letöréseknek, kicsinyességeknek, lendületeknek és szívósságoknak a kisértetei játszanak temetőt... A szegedi irodalom klasszikus példája annak, miért olyan magyarosan közönséges még ma is a mi irodalmunk. Szeged irodalmi élete és termelése csak azt mutatja, milyennek nem szabad lennie. Nincs semmi irány. Semmi újdonság. Semmi szociális vagy művészi alap, amire legalább valamit építeni is lehetne. Semmi lendület. Semmi alaposság. Semmi kapcsolódás a nyugati, régi klasszikusokkal avagy a modern, de már ma is klasszikus erejüékkel. És ugy félnek a huszadik század igazi s a világon végig hullámzó levegőjétől, mintha az kolerával fertőzött volna, legalább. És őszinteség sincs. Kritika sincs. Ha valaki merészen és harsányan kiált, le veregetik, mondván: — Hallja maga fiatal barátom. Ha valaki ma úgynevezett neves iróról azt irná, hogy: — Maga mégis csak tehetségtelen műkedvelő, — talán összedűlne a világ. Sőt: össze se dűlne. Hanem másnap ötvenen — mind jónevü műkedvelők és országos nevű szegedi irök — sietnének ünnepélni a megmart zsenit. A hivatalos szegedi zsenit. Nincs irány, — nem is lehet. Uj alapot nem keresnek itt az iró-emberek. Minek? Igy is jó, igy is boldogulnak, igy is országos neviiek ... Akik kritikát: becsületeset, őszintét és olyat, hogy a kritika hangja magasabb és súlyosabb legyen az ő szavuknál, — szóval ilyen kritikát nem igen kapnak. Legföljebb smoncát. Szánalomból, erőtlenségből és pajtáskodásból kipattant smonoákat. Dicsérő, sallangós jelzőket. Jó magyarosan. Nincs alap, — nem is találhatnak. Mert évtizedek multán kiderült, hogy az az alap, melyre volt szegedi irók — például Mikszáth Gárdonyi és Tömörkény — szinte a klasszii kus erő nagyszerűségét faragták, még ez se lett elég. Miért keressenek akkor ők — általában a mai szegedi irók — uj alapot? Mikor igy egyedül és külön köllene megvivniok minden harcot. Minek? A régi, hagyományos alap bevált, ugy, ahogy. Magyarosan. Mi kell egyéb?! Nincs forradalom. Sőt. Csák ettől félnek igazán. Mert akkor ez volna a mottó: Legyen harc s ne béke. És akkor tudás köllene. Vakmerőség. Alaposság. Kitartás. Elmélyedés. Szociális érzék. Igen. Főként szociális érzék. Ennek a mágnesi ereje, mely kiválasztaná az értéket. És igazán érthetetlen: a szegedi írókban ál-