Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-20 / 16. szám

V 1912. január 20. DÉLMAGYARORSZÁG A képviselőház ülése. — Igazságügy és bankügy. — (Saját tudósítónktól.) A inai ülésen a Ház elfogadott egy pár nemzetközi szerződést s élénk vita után letárgyalta a konzuli bírás­kodás meghosszabbításáról szóló törvényja­vaslatot. Az igazságügyminiszternek a birói és az ügyvédi képesítésre vonatkozó javas­lata kapcsán élénk vita indult meg, amely ma ibe sem fejeződött. Sürgős interpellációt is tárgyalt a Ház. Rakovszky István a Hungá­ria bank alapításának kérdését tárta a kép­iviselőház elé és kérte a kultuszminisztert, Ihogy a bankkal semmi közösséget ne vállal­jon. A képviselők nyugodtan fogadták Ra­kovszky aggodalmát. A Ház kiadta az inter­pellációt Zichy János miniszternek. Az ülésről ez a tudósitás szól: A mai ülést Návay Lajos elnök féltizenegy órakor nyitotta meg. Ver tán Endre kifogásolja, liogy a jegyző­könyvben az a kifejezés foglaltatik, hogy a Ház határozatait hozta meg. A házszabályok ugy rendelkeznek, hogy a határozatok egy­szerű szavazással hozassanak meg. Kéri a jegyzőkönyvnek ily értelemben való kiigazí­tását. A Ház ily értelemben hitelesítette jegyzőkönyvét. Az elnök bemutatta Szentpályi István képviselő levelét, melyben kijelentette, hogy összeférhetlenségi állapotát megszüntette. Bejelentette, hogy Rakovszky Istvánnak sürgős interpelláció megtételére adott enge­délyt. Javasolta, hogy a Ház háromnegyed két órakor térjen át az interpellációra. A Ház igy határozott. Ezután harmadszori olvasásban elfogadták a Montenegróval kötött nemzetközi egyez­mény becikkelyezéséről és a gazdasági cse­lédekről szóló törvényjavaslatot. A napirend szerint következett a leány­kereskedés elnyomása végett Párisban létre­jött nemzetközi megállapodás és az egyes hozzátartozó okiratok és a hozzátartozó záró­jegyzőkönyvek becikkelyezéséről szóló tör­vényjavaslatok tárgyalása. Heinrich Antal e javaslatok előadója, rész­letesen ismertette a nemzetközi konvenció létrejöttét s ennek elfogadását kérte. Gieswein Sándor néppárti kifejtette, hogy a szerződés becikkelyezése még nem elég, ha­nem a társadalmat arra kell kinevelni, hogy a törvénynyel élni is tudjon. Itt megállni nem lehet, hanem arra kell törekedni, hogy az olyan szerződéseket, amelyek a nők szabad rendelkezését megkötik, semmisnek tekintes­senek. Ezt az emberi szabadság- nevében kö­veteli, mert ma ez az igazi rabszolgaság. Majd szavait igy fejezte be: Előre, a szent szabadság kikiizdésére. Székely Ferenc igazságügyminiszter kíje­lentete, hogy azok a szerződések, melyek a nők vagy férfiak önrendelkezési jogát akar­ják korlátozni, a törvény értelmében semmi­iek. A Ház a javaslatok elfogadta. A pornografia ellen kötött nemzetközi egyezményhez, valamint a bűnvádi perrend­tartás életbeléptetéséről szóló törvény egy szakaszának rendelettel való szabályozása dolgában a belügyi és az igazságügyi minisz­terek jelentóséhez, továbbá a hajóösszeütkö­zósekre s a tengeri segítségnyújtásra és men­tésre nézve kötött nemzetközi szerződésekhez vita nélkül hozzájárul. A konzuli bíráskodás meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot Blanár Béla előadó ismertette. Apponyi Albert bosszúnak tartja a két esz­tendőt, melyre a törvény érvényességét meg akarja a javaslat hosszabbítani. Csak akkor járul hozzá a javaslathoz, ha az igazságügy­miniszter biztosítékot nvujt, hogy a meg­hosszabbítás ideje alatt elvégzi a reformmun­kát. Székely Ferenc igazságügyminiszter kije­lenti, hogy a magyar államiság követelmé­nyeinek megfelelő reformot megcsinálja. Ép ezért kéri a két esztendős határidőbe való belenyugvást, hogy a nyugodt reformmunká­ra módja legyen. (Helyeslés.) Vertén Endre és Polónyi Dezső a minisz­ter megnyugtató kijelentései után hozzájá­rulnak a javaslathoz, melyet a Ház a minisz­ter és az előadó rövid megjegyzései után el­fogad. Következett az egyes igazságügyi szerve­zeti és eljárási szabályok módosításáról szóló törvényjavaslat. Várady Zsigmond előadó ismerteti a javas­latot, melynek főcéljaként azt jelöli meg, hogy emelni fogja a birák jogászi színvona­lát s megakadályozza a tultömött ügyvédi pályára tolulást. (Felkiáltások: Kiveszik a kenyeret az ügyvédjelöltek szájából.) Sághy Gyula igazságtalannak tartja az ügyvédjelöltekre vonatkozó rendelkezéseket, az ügyvédi pálya tultömöttségén esak nu­merus clausus-szal lehet segíteni. Nagy Ferenc szintén méltánytalannak tartja azt az intézkedést, mely a már ügy­védjelölti sorban lévők helyzetét lényegesen megnehezíti. Ez a rendelkezés nem fogja megszüntetni az ügyvédi pályára való tódu­lást, különben sem az állam hivatása, hogy szabályozza azt, melyik pályára hányan és kik mennek. Annak megválasztása érinthe­tetlen állampolgári jog. A Ház ezután áttért a sürgős interpellá­cióra. Rakovszky István: A Hungária Bank ala­pítását teszi szóvá. Valósággal legendák ke­rülnek körülötte. A maga részéről a bank ügyében teljesen osztja Lukács László néze­tét, A közoktatásügyi miniszter ellenben bi­zonyos jó szemmel nézi ezt az akciót ós ennek következménye, hogy a püspöki kar részt vett az alapításban. Ezt veszedelmesnek tart­ja és szeretné, ha a miniszter kijelentené, hogy a bankkal semmi közösséget nem vál­lal. Előterjesztette a következő interpellá­ciót a kultuszminiszterhez: Törvényesnek tartja-e a tisztelt vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, hogy a katoli­kus érsekségek, püspökségek, káptalanok és egyéb testületek kezelése alatt levő alapítvá­nyok határozott intézkedéstől és akarattól el­térőleg, ezeknek vezetése alól elvonassanalt és akár az újonnan alakítandó Hungária Bankban, akár más pénzintézetekben helyez­tessenek el. Igen, vagy nem? Az interpellációt kiadták a kultuszminisz­ternek. Az ülés két órakor véget ért. Börtönre ítélték Incédi Árpádot. (Saját tudósítónktól.) A házasságszédelgő Wodiáner dr ifjú bűntársa, Incédi Árpád, pénteken újból szerepelt a szegedi törvény­széken. A régi bűneivel reprize volt, uj sze­replőkkel. Mint álmérnök rászedte Várossy Ferenc szegedi mérnököt és Bach Antal ék­szerészt. A bíróság kétrendbeli csalás bűn­tettéért másfél évi börtönre ítélte. A bűnügyet Rigó Endre dr elnök tanácsa tárgyalta. A vádhatóságot Gergics Károly dr ügyész képviselte. Incédit Fülöp Zsig­mond dr védte. Inczédi 1910-ben Regdon Sándor szegedi építész irodájában volt alkalmazásban. A principálisa abban az időben kútfúrás ügyé­ben tárgyalt Bácsmadaras község elöljáró­ságával. A tárgyalás azonban eredménytelen volt. Inczédinek erre nagyszerű ötlete tá­madt. Otthagyta az állását és sajátkezüleg kinevezte önmagát építészmérnöknek. Mint ilyen, ajálnkozott Bácsmadaras község ártézi­kutjának fúrására. Az elöljáróság elfogadta a kedvező ajánlatot. Inczédit hivatalosan ér­tesítették a határozatról. A kútfúrási munkára természetesen nem is gondolt Inczédi. A község irása csak esz­köz volt a szélhámosságra. 1910 októberében fölkereste Várossy Ferenc szegedi mérnököt. — Kérem, mérnök ur, — mondta, — engem megbíztak a báesmadarasi ártézi kut fúrá­sával. íme, itt van róla az irás. Nagyszerű vállalkozás. Most sürgősen gépeket kellene szállítani a községbe, de kevés a pénzem. Kérem, méltóztassék nekem négyszáz koro­nát kölcsönözni. Néhány nap múlva vissza­adom, mert amint a gépek a községbe érkez­nek, hatszáz koronát kapok előlegül. A mérnök eleinte szabadkozott, arnig végre hosszas rábeszélés jután teljesítette Inczédi kérését. A négyszáz koronából gavallérosan élt. Gummikerekün korzózott ós nyiit szám­lája volt a virágkereskedésekben. Igy rövi­desen nyakárahágott a pénznek. A községi elöljáróság hiába figyelmeztette a munkála­tok megkezdésére, Inczédi még csak nem is válaszolt. Végre kiderült a turpissága és Várossy Ferenc bűnvádi följelentést tett ellene. A másik eset a mult év nyarán történt. In­czédi újból mérnököt játszott és mint ilyen, szövetkezett Csapó kőmivessel Schorr Ottó sörnagykereskedő udvarának tatarozására. Csapótól előlegül kicsalt néhány száz koro­nát. Ezért nemrégiben ítélte el a szegedi tör­vényszék hat hónapi börtönre. Mint Schorr „vállalkozója", beállított Bach Antal ékszerészhez és aranyórát, láncot ós gyűrűt vásárolt — hitelbe. Ennek a vásárlás­nak azonban érdekes előzménye volt. Bach csak abban az esetben volt hajlandó hitelez­ni, ha Schorr aláírásával az ékszerek értékét, a vállalkozási összegből ráengedményezi. A következő napon Inczédi teljesítette a kérést. Schorr aláírása azonban hamis volt. Ebben az ügyben Ítélkezett pénteken a sze­gedi törvényszék. A bíróság, mint büntetett előéletűt, — két heti fogházra és hat hónapi börtönre már elitélték, — másfél évi börtön­re Ítélte. Inczédi fölebbezett. Női kalapok, plenrenzök a lángokban. (Saját tudósítónktól,) Nagy, nagyobb, sőt legnagyobb divatú női kalapok, ingó-lengő szép plenrenzök, szintváltozó selyemdiszek égtek el a lobogó lángokban pénteken este Szegeden, a Kölcsey-utca 3. számú vasrá­csos házban. Miksch Zseni kalapraktárának egy része égett le. A kár mindössze esak 1000 korona. Ezer korona nem nagy összeg, de mégis ér­demes megállni és elmélkedni ennél a szín­pompás kis tiiznél, mert nős emberek számára perverzebb, kifinomodottabb élvezetet alig tudok, mint drága női kalapok elliamvadása. Micsoda pokoli piramidális kéjélvezet volna például az, ha a föld kerekségének összes női kalapjait egy hatalmas máglyába raknák és nagy ünnepély keretében meggyújtanák. Ez az égig nyúló lángnyelv valami boldog megnyugvást ébresztene a férjekben, akik kénytelenek a nagyon drága, de annál ízlés­telenebb kalapokért vagyont adni. Fogadok, liogy a férjek ötven percentje 'tüzimádóvá lenne ebben a magasztos percben. Térdenállva adna hálát a lobogó lángnak, hogy elhamvasztotta élete megrontóját és megmentette vagyonának roncsait, mert. már java részét fölemésztették a felesége fe­jét diszitő nagy kocsikerekek. Ez a nagy lobogó máglya csak a férjek óhaja, sőt soha be nem teljesülő óhaja, de ez a kis szegedi máglya már faktum. Oda 1000 koronát érő női kalap. A tüz martalékává lett a sok selyem, toll, macska, kutya, ma­dár, gyümölcs, meg tudom is még miféle di­vatos kalapdiszek. A tüz keletkezésének okát még nem sike­rült kideríteni. Az egyik föltevés az, hogy gyufával járt egyik masamód-kisasszony a kalapraktárban és attól fogott tüzet valami. Nem kellett aztán sok ahoz, hogy a gyúlé­kony kalapdiszektől lángba boruljon az egész raktár. De a legvalószínűbb föltevés mégis esak az, hogy egy elkeseredett férj boszuból gyújtotta fel a kalapraktárt. Hal­lottam is egy párbeszédet: —- Leégett? — Le. 1

Next

/
Thumbnails
Contents