Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-16 / 12. szám

1912. január 16. DÉLMAG YARORSZÁG 149 •hívom Zsilinszky Gábort, hogy tegye le oldalfegyverét. A vádlott: Méltóságos uram, utasításom van a fegyver fentartására. Az elnök: Erőszakot nem akarok alkalmazni, ellenben elrendelem, hogy két fogházőr tartózkodjék a vádlott mellett. Az elnök (a vádlotthoz): Joga van megtagadni a vallomástételi, ha pedig akarja, beszélje el a történteket (Zsilinszky Gábor vallomása.) A vádlott: Vallani akarok! — Tessék! -- Május 13-án egy piszkolódó csabai lap rágalmazó cikket irt az atyám és a nagybátyám ellen. Panamákkal és mindenféle visznélésekkel vádolták őket, Elhatároztuk, hogy a cikkek szerzőjét, Achimot felkeressük. — Hány órakor mentek el hazulról? — Nyolc órakor. — Mit vittek magukkal? — Bátyám botol, én pedig leakasztottam az előszoba fogasáról egy kutyakorbácsot, azonkívül, mint rendesen, zsebretettük a revolvereinket. — Mi volt a szándékuk? — Hogy megkérjük Achimot, hagyjon föl a támadásokkal. — És ha a felszólítás eredménytelen marad? — Erre az esetre elhatározásunk az volt, hogy sajtó utján szerzünk elégtételt. — Tanuk vannak arra, hogy más volt a szándékuk! Intelligens ember reggel nyolc órakor nem vesz magához ok nélkül kutyakorbácsot, — Erre azért volt szükség, mert vasárnap lévén, Áchim hívei nála szoktak lenni s tőlük tartanunk kellett. Elmentünk ketten Áchim lakására. A verandán egy cselédet találtam, akitől megkérdeztük, lehet-e a képviselő úrral beszélni. Vártunk vagy tiz percet ... Azután kopogtunk, bementünk, bemutatkoztunk ós alig szólt a bátyám néhány szót, Áchim — Takarodjatok! kiáltással a kezében levő bottal bátyáin feje felé sújtott. — Önnek joga. van hazudni, intelligens emberhez azonban nem illik! — Méltóságos uram, én igy tudom. Utólag hallottam, hogy bátyám kivédte, a botütést, amely a vállát érte. Azután leteperte az ágyra és fojtogatni kezdte. Ekkor én, hogy megijeszszem, lőttem a revolverrel. — Hányszor lőtt? —- Egyszer. (Zsilinszky Endre vallomása.) — Megértettem a vádat, — mondja, de nem érzem magam bűnösnek. Csak annyiban vagyok hibás, hogy én beszéltem rá az öcsémet, hogy menjünk el Áchimhoz. Az elnök: Amikor az eset történt, édesatyjuk Budapesten volt, épen azért, hogy elégtételt szerezzen. —Igen, de nem azért a cikkért, hanem ami még előbb jelent meg. Gábor vallomásával megegyezően mondja el ezután a történteket. A végzetes összecsapást igy mondja el: — Meguntam a verandán való várakozást, azt mondtam tehát az öcsémnek, menjünk he. Bemutatkoztunk, én Áchim elé állottam és felszóiitotam, hogyjon föl a támadásokkal, amelyekkel atyámat és családomat illette. — Takarodjatok! — ez volt a válasz. Azt nem mondta, hogy kölykök? — Nem. — Erre megismételtem a felszólítást, de már akkor felém sújtott. Az ütést kivédtem és igy a vállamra csúszott a bot. Az elnök felmutat egy fekete sétapálcát: Ez volt az? — Ilyenforma volt. Azután felé sújtottam én is. — Hová? — A fejére ütöttem, erre torkon ragadott, lenyomott az ágyra s erre Gáborlőtt. Az elnök: Csodálatos, hogy a szobában minden rendben volt. Hány lövés történt! — Egy. Azért használta az öcsém a fegyvert, mert veszedelmes helyzetbe kerültem. Mi jogos céllal mentünk oda. Egyebekben Endre vallomása lényegtelen és megegyező Gáboréval s befejezése után tiz perc szünetet rendel el az elnök. (A bizonyítás.) Szünet után az elnök újból megnyitja a tárgyalást és fölszólítja a két vádlottat, mutassák meg szemléltető módon, hogyan történt az összecsapás. Endre, majd utána Gábor megmutatja, hogyan állott az asztal, az ágv, milyen irányból csapott Endre felé Acíhim és hogyan teperte lé az ágyra. Az elnö'k elrendeli azután özvegy Áchimné tanuképen való kihallgatását. Ennek megkezdése előtt Kenedi Géza dr védő a bizonyítás kiterjesztését kéri abban az irányban, hogy Áchim és hivei emberek életét veszélyeztették és hogy a müveit emberek kénytelenek voltak revolverekkel felfegyverkezni. Kéri Ződi János dr és Feldmann Ignác dr csabai hatósági orvosok kihallgatását ellenőrzésképen. Kéri Palatínus József kihallgatását, akit Áchim megveretett, ifjú Kosiczky Mihályét, akit lelövéssel fenyegetett meg Áchim, kéri továbbá a vádlottak nővérének. Zsilinszky Margitnak a kihallgatását, azután Maján György béres beidézését, akivel Áchim leüttette Palatínust, Pongrátz István gimnázistáért, aki az eset előtt való napon fekete bottal látta Achimot. Bizonyítani kívánja, hogy Áchim urilányokra, köztük a Zsilinszky-lányra az utcán mélyen sértő megjegyzést tett. Keppich Zsigmond dr védő pótlólag bizonyitékokat ajánl fel arra, hogy Áchim milyen terrorizmust fejtett ki Csabán. Sélley Barnabás dr főügyészhelyettes az előterjesztett bizonyítékokat a tényhez nem tartozóknak minősiti. Csupán Vadnai Antalné kihallgatásához járul hozzá. A bíróság rövid tanácskozás után a védőnek a bizonyítás kiegészitésére vonatkozó indítványát egész terjedelmében elutasította, kivéve Habina Antalné beidézését, amit elrendelt. Az ügyész tudomásul vette a határozatot, a két védő semmiségi panaszt jelentett be. Áchimné kihallgatása következett ezután, Áchimné 36 éves, özvegy, ágostai evangélikus. Az elnök: Van-e közvetlen tudomása arról, hogy férjét hogyan bántalmazták a Zsilinszky-fiuk? A tanú: Nem voltam otthon, Budapesten voltam fürdőn. Sürgönyöztek, hogy baj van, hétfőn reggel hazautaztam és a kórházban •beszeltem az urammal. — Operáció előtt, vagy után? — Operáció után. Akkor azt kívánta, hogy siessek haza és rendezzem az iratait. Haza-, mentem, majd visszatértem a kórházba. Ott szemrehányást tettem az uramnak, hogy miért is irkált a lapokba. „Ha tudtam volna, — mondta ekkor férjem — hogy miért jöttek hozzám a Zsilinszky-fiuk, nem bántak volna el igy velem. De orozva támadtak, az egyik lőtt, a másik ütött. Menekülnöm kellett és akkor még egyszer utánam lőttek. — Eszméleten volt Áchim, mikor ezeket mondta? — Igen. — Hallotta valaki? — Igen, az orvos jelen volt. Ezután Áchimnét szembesitik a vádlottakkal, akik tagadják, hogy Áchimnak utána lőttek volna. Az elnök ezután felolvastatta Áchim Andrásnak azt a vallomását, amelyet a halálos ágyán mondott jegyzőkönyvbe. A vallomás szószerint igy hangzik: Vasárnap reggel engedelem és kopogás nélkül bejött hozzám a két Zsilinszky-fiu és ezzel a kiáltással „most meghalsz, kutya!", többször rámlőttek, azután elmenekültek. Nagy fájdalmat éreztem beleimben. Mikor a jegyzőkönyv felvevője figyelmeztette Achimot, hogy eskü alatt keli vallania, Áchim kijelentette, hogy fen tartja, amit mondott. Ezután az erre vonatkozó iratokat és a nyomozás adatait kezdik felolvasni. (Az apa tanúvallomása.) A vádlottak apjának a kihallgatása következett. Zsilinszky Endre dr, 60 éves, evangélikus, nyugalmazott tanár. Az elnök figyelmezteti, hogy nem köteles vallomást tenni. — Ha az ügynek használok, szivesen vallok. — A valiiomástétel, tekintve, hogy a fiairól van szó, kizárólag az ön elhatározásától függ. Mellékes, hogv használ-e vagy árt-e az ügynek. Tessék meggondolni, kiván-e vallani? — Igen. A tanú ezután részletesen elmondotta az Áchim-ügy egész történetét. Áchimmal se jó, se rossz viszonyban nem volt, ellenséges indulattal nem viseltetett Áchim iránt. Ö se vette észre sokáig, hogy Áchim ellene durván lépett volna fel. A népgyűléseken, amiken résztvett, Áchim soha nem támadta, de, ha nem volt jelen, Áchim mindig inzultálta. A védő kérdésére elmondta, hogy tudomása szerint Békéscsabán minden úriember fegyverrel járt, mert állandó inzultusoknak voitak kitéve. A fiai is sOkádg revolverrel jártak, de ő elszedte tőlük és a birtokán, a kastélyban tartotta. Ladányi István tanú, az elnök kérdéseire elmondja, hogy Áchim egy nyomdát vásárolt Békéscsabán, nem készpénzzel, váltóval űzetett. — Szokott Áchim bottal járni? — Csak amikor fájt a lába. Kenedi Géza dr védő: Miután a tanú túlságosan emlékszik arra, hogy Áchim nem járt bottal, bemutatja a Vasárnapi Újság egy számát, amelyben megjelent Áchim fényképe kezében bottal. — Kérem ez egy csúf-fénykép. — Önök féltették Achimot attól, hogy Budapesten beleköt valakibe és valami baja lesz. —• Nem volt ő kötekedő ember. Ha megbántották visszaütött. Ti)z eset közül neki mindio- kilencszer volt igaza. Kocicky Mátyás csabai földibirtokos: A gyilkosságot megelőző éjjel találkoztam a Zsiilinszky-fiukkal a kávéház előtt. Zsilinszky Gábor megkérdezte tőlem, olvastam-e Áchimnak az aojukat támadó cikkeit. — Nem volt gyanús ön előtt, hogy revolverét kölcsön kérték? — Mindenki tudja Csabán, milyen környezetben él Áchim és ez a környezet mindenre képes. Bizony nyal ezért kérték a revolvert, ezért nem volt gvanus a kölcsön kérés. Andrásy Károly a következő tanu. A békésgyulai tárgyaláson nem hallgatták ki. Csak látásból ismeri a Zsilinszky-fiukat. Elmondja, hogy egy este hallotta, amint a Zsilinszky-fiuknak eff- harmadik azt mondta: — Menjenek Áchim lakására és vegyenek elégtételt. — Biztosan tudja, hogy a Zsilinszky-fiuk voltak a beszélgetők? — Igen. — Felismerné azt az urat, aki a fiukat kisérte? — Nem. Csak hallomásból értesültem, hogy Kocicky földbirtokos lett volna. — Miért nem jelentkezett tanúnak az első tárgyalásra. — Nem akartam belekeveredni ebbe az ügybe, mely pro és kontra annyi gyűlöletet váltott ki. A tanút ezután szembesítették a Zsilinszky fiukkal. A tárgyalást az elnök két órakor berekesztette. (A délutáni tárgyalás.) Délután 4 órakor nyitja meg elnök a tárgyalást.