Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-16 / 12. szám

1912. január 16. DÉLMAG YARORSZÁG 149 •hívom Zsilinszky Gábort, hogy tegye le ol­dalfegyverét. A vádlott: Méltóságos uram, utasításom van a fegyver fentartására. Az elnök: Erőszakot nem akarok alkalmaz­ni, ellenben elrendelem, hogy két fogházőr tartózkodjék a vádlott mellett. Az elnök (a vádlotthoz): Joga van meg­tagadni a vallomástételi, ha pedig akarja, be­szélje el a történteket (Zsilinszky Gábor vallomása.) A vádlott: Vallani akarok! — Tessék! -- Május 13-án egy piszkolódó csabai lap rágalmazó cikket irt az atyám és a nagy­bátyám ellen. Panamákkal és mindenféle visznélésekkel vádolták őket, Elhatároztuk, hogy a cikkek szerzőjét, Achimot felkeressük. — Hány órakor mentek el hazulról? — Nyolc órakor. — Mit vittek magukkal? — Bátyám botol, én pedig leakasztottam az előszoba fogasáról egy kutyakorbácsot, azonkívül, mint rendesen, zsebretettük a re­volvereinket. — Mi volt a szándékuk? — Hogy megkérjük Achimot, hagyjon föl a támadásokkal. — És ha a felszólítás eredménytelen ma­rad? — Erre az esetre elhatározásunk az volt, hogy sajtó utján szerzünk elégtételt. — Tanuk vannak arra, hogy más volt a szándékuk! Intelligens ember reggel nyolc órakor nem vesz magához ok nélkül kutya­korbácsot, — Erre azért volt szükség, mert vasárnap lévén, Áchim hívei nála szoktak lenni s tő­lük tartanunk kellett. Elmentünk ketten Áchim lakására. A verandán egy cselédet találtam, akitől megkérdeztük, lehet-e a kép­viselő úrral beszélni. Vártunk vagy tiz per­cet ... Azután kopogtunk, bementünk, be­mutatkoztunk ós alig szólt a bátyám néhány szót, Áchim — Takarodjatok! kiáltással a kezében levő bottal bátyáin feje felé sújtott. — Önnek joga. van hazudni, intelligens em­berhez azonban nem illik! — Méltóságos uram, én igy tudom. Utólag hallottam, hogy bátyám kivédte, a botütést, amely a vállát érte. Azután leteperte az ágy­ra és fojtogatni kezdte. Ekkor én, hogy meg­ijeszszem, lőttem a revolverrel. — Hányszor lőtt? —- Egyszer. (Zsilinszky Endre vallomása.) — Megértettem a vádat, — mondja, de nem érzem magam bűnösnek. Csak annyiban va­gyok hibás, hogy én beszéltem rá az öcsémet, hogy menjünk el Áchimhoz. Az elnök: Amikor az eset történt, édesaty­juk Budapesten volt, épen azért, hogy elég­tételt szerezzen. —Igen, de nem azért a cikkért, hanem ami még előbb jelent meg. Gábor vallomásával megegyezően mondja el ezután a történteket. A végzetes összecsa­pást igy mondja el: — Meguntam a verandán való várakozást, azt mondtam tehát az öcsémnek, menjünk he. Bemutatkoztunk, én Áchim elé állottam és felszóiitotam, hogyjon föl a támadásokkal, amelyekkel atyámat és családomat illette. — Takarodjatok! — ez volt a válasz. Azt nem mondta, hogy kölykök? — Nem. — Erre megismételtem a felszólítást, de már akkor felém sújtott. Az ütést kivédtem és igy a vállamra csúszott a bot. Az elnök felmutat egy fekete sétapálcát: Ez volt az? — Ilyenforma volt. Azután felé sújtottam én is. — Hová? — A fejére ütöttem, erre torkon ragadott, lenyomott az ágyra s erre Gáborlőtt. Az elnök: Csodálatos, hogy a szobában min­den rendben volt. Hány lövés történt! — Egy. Azért használta az öcsém a fegy­vert, mert veszedelmes helyzetbe kerültem. Mi jogos céllal mentünk oda. Egyebekben Endre vallomása lényegtelen és megegyező Gáboréval s befejezése után tiz perc szünetet rendel el az elnök. (A bizonyítás.) Szünet után az elnök újból megnyitja a tárgyalást és fölszólítja a két vádlottat, mu­tassák meg szemléltető módon, hogyan tör­tént az összecsapás. Endre, majd utána Gá­bor megmutatja, hogyan állott az asztal, az ágv, milyen irányból csapott Endre felé Acíhim és hogyan teperte lé az ágyra. Az elnö'k elrendeli azután özvegy Áchim­né tanuképen való kihallgatását. Ennek meg­kezdése előtt Kenedi Géza dr védő a bi­zonyítás kiterjesztését kéri abban az irány­ban, hogy Áchim és hivei emberek életét ve­szélyeztették és hogy a müveit emberek kénytelenek voltak revolverekkel felfegyver­kezni. Kéri Ződi János dr és Feldmann Ig­nác dr csabai hatósági orvosok kihallgatá­sát ellenőrzésképen. Kéri Palatínus József kihallgatását, akit Áchim megveretett, ifjú Kosiczky Mihályét, akit lelövéssel fenyege­tett meg Áchim, kéri továbbá a vádlottak nővérének. Zsilinszky Margitnak a kihallga­tását, azután Maján György béres beidézé­sét, akivel Áchim leüttette Palatínust, Pon­grátz István gimnázistáért, aki az eset előtt való napon fekete bottal látta Achimot. Bizo­nyítani kívánja, hogy Áchim urilányokra, köztük a Zsilinszky-lányra az utcán mélyen sértő megjegyzést tett. Keppich Zsigmond dr védő pótlólag bizo­nyitékokat ajánl fel arra, hogy Áchim milyen terrorizmust fejtett ki Csabán. Sélley Barnabás dr főügyészhelyettes az előterjesztett bizonyítékokat a tényhez nem tartozóknak minősiti. Csupán Vadnai Antal­né kihallgatásához járul hozzá. A bíróság rövid tanácskozás után a védő­nek a bizonyítás kiegészitésére vonatkozó indítványát egész terjedelmében elutasította, kivéve Habina Antalné beidézését, amit el­rendelt. Az ügyész tudomásul vette a hatá­rozatot, a két védő semmiségi panaszt je­lentett be. Áchimné kihallgatása következett ezután, Áchimné 36 éves, özvegy, ágostai evangélikus. Az elnök: Van-e közvetlen tudomása ar­ról, hogy férjét hogyan bántalmazták a Zsi­linszky-fiuk? A tanú: Nem voltam otthon, Budapesten voltam fürdőn. Sürgönyöztek, hogy baj van, hétfőn reggel hazautaztam és a kórházban •beszeltem az urammal. — Operáció előtt, vagy után? — Operáció után. Akkor azt kívánta, hogy siessek haza és rendezzem az iratait. Haza-, mentem, majd visszatértem a kórházba. Ott szemrehányást tettem az uramnak, hogy miért is irkált a lapokba. „Ha tudtam volna, — mondta ekkor férjem — hogy miért jöt­tek hozzám a Zsilinszky-fiuk, nem bántak volna el igy velem. De orozva támadtak, az egyik lőtt, a másik ütött. Menekülnöm kel­lett és akkor még egyszer utánam lőttek. — Eszméleten volt Áchim, mikor ezeket mondta? — Igen. — Hallotta valaki? — Igen, az orvos jelen volt. Ezután Áchimnét szembesitik a vádlottak­kal, akik tagadják, hogy Áchimnak utána lőttek volna. Az elnök ezután felolvastatta Áchim And­rásnak azt a vallomását, amelyet a halálos ágyán mondott jegyzőkönyvbe. A vallomás szószerint igy hangzik: Vasárnap reggel engedelem és kopogás nélkül bejött hozzám a két Zsilinszky-fiu és ezzel a kiáltással „most meghalsz, kutya!", többször rámlőttek, azután elmenekültek. Nagy fájdalmat éreztem beleimben. Mikor a jegyzőkönyv felvevője figyelmez­tette Achimot, hogy eskü alatt keli vallania, Áchim kijelentette, hogy fen tartja, amit mon­dott. Ezután az erre vonatkozó iratokat és a nyomozás adatait kezdik felolvasni. (Az apa tanúvallomása.) A vádlottak apjának a kihallgatása követ­kezett. Zsilinszky Endre dr, 60 éves, evangé­likus, nyugalmazott tanár. Az elnök figyel­mezteti, hogy nem köteles vallomást tenni. — Ha az ügynek használok, szivesen val­lok. — A valiiomástétel, tekintve, hogy a fiai­ról van szó, kizárólag az ön elhatározásától függ. Mellékes, hogv használ-e vagy árt-e az ügynek. Tessék meggondolni, kiván-e val­lani? — Igen. A tanú ezután részletesen elmondotta az Áchim-ügy egész történetét. Áchimmal se jó, se rossz viszonyban nem volt, ellenséges in­dulattal nem viseltetett Áchim iránt. Ö se vette észre sokáig, hogy Áchim ellene dur­ván lépett volna fel. A népgyűléseken, ami­ken résztvett, Áchim soha nem támadta, de, ha nem volt jelen, Áchim mindig inzultálta. A védő kérdésére elmondta, hogy tudomása szerint Békéscsabán minden úriember fegy­verrel járt, mert állandó inzultusoknak voi­tak kitéve. A fiai is sOkádg revolverrel jártak, de ő elszedte tőlük és a birtokán, a kastély­ban tartotta. Ladányi István tanú, az elnök kérdéseire elmondja, hogy Áchim egy nyomdát vásá­rolt Békéscsabán, nem készpénzzel, váltóval űzetett. — Szokott Áchim bottal járni? — Csak amikor fájt a lába. Kenedi Géza dr védő: Miután a tanú túl­ságosan emlékszik arra, hogy Áchim nem járt bottal, bemutatja a Vasárnapi Újság egy számát, amelyben megjelent Áchim fényké­pe kezében bottal. — Kérem ez egy csúf-fénykép. — Önök féltették Achimot attól, hogy Bu­dapesten beleköt valakibe és valami baja lesz. —• Nem volt ő kötekedő ember. Ha meg­bántották visszaütött. Ti)z eset közül neki mindio- kilencszer volt igaza. Kocicky Mátyás csabai földibirtokos: A gyilkosságot megelőző éjjel találkoztam a Zsiilinszky-fiukkal a kávéház előtt. Zsilinszky Gábor megkérdezte tőlem, olvastam-e Áchim­nak az aojukat támadó cikkeit. — Nem volt gyanús ön előtt, hogy revol­verét kölcsön kérték? — Mindenki tudja Csabán, milyen környe­zetben él Áchim és ez a környezet mindenre képes. Bizony nyal ezért kérték a revolvert, ezért nem volt gvanus a kölcsön kérés. Andrásy Károly a következő tanu. A bé­késgyulai tárgyaláson nem hallgatták ki. Csak látásból ismeri a Zsilinszky-fiukat. El­mondja, hogy egy este hallotta, amint a Zsi­linszky-fiuknak eff- harmadik azt mondta: — Menjenek Áchim lakására és vegyenek elégtételt. — Biztosan tudja, hogy a Zsilinszky-fiuk voltak a beszélgetők? — Igen. — Felismerné azt az urat, aki a fiukat ki­sérte? — Nem. Csak hallomásból értesültem, hogy Kocicky földbirtokos lett volna. — Miért nem jelentkezett tanúnak az első tárgyalásra. — Nem akartam belekeveredni ebbe az ügybe, mely pro és kontra annyi gyűlöletet váltott ki. A tanút ezután szembesítették a Zsilinszky fiukkal. A tárgyalást az elnök két órakor berekesz­tette. (A délutáni tárgyalás.) Délután 4 órakor nyitja meg elnök a tár­gyalást.

Next

/
Thumbnails
Contents