Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-13 / 10. szám

1912. január 13. DELMAGYARORSZÁG 3 jaikon, mint a mesebeli démonok rabolnak, gyújtogatnak és gyilkolnak közöttük . . . De voltak ám olasz kegyetlenkedések is, még pedig kevésbé menthetők. A lapok erről is irtak és bizonyítékul ott a kodakok tanú­sága. Rettenetes dolgok ezek. Októberben, a tehetetlenség tunya napjain, nem puskázták-e le a fogoly arabokat tömegesen, pusztán csak azért, mert állítólag fegyvereket találtak ná­luk? És elfelejtettük azokat a förtelmes je­leneteket, amelyek Marko kivégzését követ­ték? És a tömegakasztásokat? És azokat a nyomorult vitorlás csónakokat, amelyeket a Vörös tengeren azért ágyúztak fenékbe, mert esetleg török katonák is lehetettek rajtuk... Szegény, szép és kedves Itáliám! Még min­dig és őszintén abban a. hitben ringatod ma­gad, hogy a dicsőség utján jársz? Fölteszem, hogy mára már elfoszlott az első napok emez illúziója. Ez a nagy és szép nemzet (a miénk barátja) ugy indult neki a harcnak, mint a középkor­katonája: fölcifrázva, tollakkal és ékköves fegyverekkel díszesen, mint valami nemes hadijátéknak. Tudom, nem látta előre a sok vért és borzalmat. Ma persze, lekötve lévén a szava, becstelenségnek hiszi a visszavonul lást. Pedig — egészen ellenkezőleg — mennyi­re nemes, uj ós grandiózus gesztus volna, lia ezt mondaná: — Elég volt a gyilkolásból. A kezünk már könyökig véres. Mérsékelni fogjuk a követe­léseinket, csakhogy ennek a lidérc-álomszerü borzalomnak egyszer már vége legyen! A képviselőház ülése. — Székely miniszter beszéde. — (Saját tudósítónktól.) Az igazságügyi tárca általános vitája ma beíejeződött. Valamennyi fölszólaláson végighúzódott a miniszter ama szándékának kritikája, hoy-- a pörrendtartás életbeléptetését össze akarja kapcsolni a bí­rák elmozdithatatlanságát és áthelyezhetet­lenségét kimondó törvény érvényének íöl­fiiggesztésével. A vita befejezése után elmon­dott beszédében a miniszter is főképen erre a kérdésre terjeszkedett ki, Nagy hévvel, meggyőző érvekkel mutatott rá, hogy ennen az intézkedésnek az igazságügyi törvényal­kotás reformkorszakában is vannak prece­densei és terjedelmesen bizonvitotta, hogy egészséges pörrendtartási reformot ez intéz­kedés nélkül csinálni nem lehet. Az ülésen Návay Lajos elnökölt. Több kér­vény és föl irat bemutatása után a Ház foly­tatta az igazságügyi tárca költségvetésének általános vitáját. Csermák Ernő (pártonkívüli függetlenségi) kifogásolja a büntető eljárás hosszadalmassá­gát, sürgeti a. cigány-ügy rendezését. A költ­ségvetést nem fogadja el. (Helyeslés halról.) Simonyi-Semadam Sándor a néppárt nevé­ben nem fogadja el a költségvetést, Horváth Gyula (pártonkívüli függetlensé­gi) a birói tekintély emelését tartja szüksé­gesnek. A miniszter figyelmébe ajánlja a szerzői jogvédelem tekintetében az Ameriká­val való szerződés ügyét. Ugy hallja, hogy a megállapodás már kész. Kéri, hogy a szerző­dés megkötésének minél előbb járjanak a vé­gére. Székely Ferenc igazságügy miniszter: Már a napokban meglesz! Horváth Gyula a költségvetést nem sza­vazza meg. (Élénk helyeslés a haloldalon.) Szólásra senki sem lévén fpl jegyezve, az elnök az általános vitát bezárja. Székely Ferenc igazságügy miniszter a föl­hangzott észrevételekre ós panaszokra akar csupán válaszolni, mivel alig féléve, hogy részletesen kifejtette programját. Az igazság­szolgáltatás állapotát teljesen kielégítőnek te­kinti. Ahol eddig hiba volt, ott a javulás jele mutatkozik. Részletesen foglalkozik azután azokkal a támadásokkal, amelyek azt a szán­dékát érintik, hogy a perrendtartás életbe­léptetése körül bírákat áthelyeztethessen és nyugdíjaztathasson. A Járói függetlenséget abban találja, hogy minden biró tudásának, lelkiismeretének megfelelően hozza meg ha­tározatát és minden befolyástól független le­gyen. A magyar birói kart arról az oldalról soha nem érte panasz. (Élénk helyeslést) Ren­des bizonyítéka a birói függetlenségnek az, hogy a törvény rendelkezései ellenére nem nyugdíjazható s át nem helyezhető. De épen az ezt garantáló alaptörvény mondja ki, hogy kivételes esetben való szervezés alkal­mával megtörténhetik. Terve tehát a törvény alapján áll, csupán az alaptörvényben lefek­tetett joggal kiván élni. A birói kar előtt meghajol, de vannak bi­rák, akiket feltétlenül ki kell cserélni, mert betegek, epileptikusok, süketek és tüdővésze­sek. már pedig az uj perrendtartáshoz több szellemi erő kell. Az áthelyezésnél a politikai szempontok természetesen kizárandök. A közjegyzői kérdésről szólván hangsú­lyozza, hogy a zugirászokat ki kell küszöbölni. Ezután még Tisza István gróf reflektál Simonyi-Semadam egyes kijelentéseire, me­lyek szerinte feltűnően magán viselő a valót­lanság bélyegét. Abból a körülményből, hogy minden személyével kapcsolatban fölhozott Állítást nem cáfol meg, nem következik, hogy az állítás föltétlenül való. Ezután a Ház általánosságban elfogadta az igazságügyi költségvetést és áttért annak részleteiben való tárgyalására. Az ülést délután 3 órakor berekesztették. A holnapi ülés napirendjét a következőleg álla­pították meg: Az indítványok és interpellá­ciók fölolvasása. Az igaságügyi költségvetés vitájának folytatása és a Szerbiával és Bul­gáriával kötött nemzetközi szerződések be­cikkelyezése. Aki az aviatika miatt sikkasztott. — Repülőgépek álmodója. — (Saját tudósítónktól.) A mult évben az avi­atika diadalmas napjait élte. Blériot, a fran­cia zseni, aeroplánján szédületes ivben átre­pült a La Manche-csatornán s nyomában röp­ködtek a levegő hősei, mint villanyfényben az est pillangói. Milliók mámoros ujjongása üdvözölte a nagyszerű diadalt. A fantázia ég­'betört a perspektíva szárnyán, evoe Blériot! A fönséges érzés beberergett a levegőbe, ajakról-ajakra szállt az ekszaltáltság kiál­tása. A levegő ismeretlenségébe való behatolás, óceánok átröpülése fölizgatta a fantáziát. Rö­pülni, röpülni! Itt is, ott is fölbukkantak a névtelen hősök, az álzsenik, akiket megszé­ditetf az aviatika törtetése. Kalapáltak, fúr­tak, faragtak, lázas volt a munka. Naponkint uj modellt eszeltek ki, de mindannyiszor földhözragadtak. A sikertelen kísérlet nem lo­hasztotta a túlfűtött ambíciót, energikus el­szántsággal toldozták-foldozták. Különösen a gyermekifantázia produkált hihetetlen kísér­leteket. Szövevényes konstrukciójú sárká­nyokat eresztettek a levegőbe és hahotáztak: sikerült a repülőgép. Bleier Sándor is röpülésről álmodozott. Szegedi fiu, tizenhét éves. Másról nem is be­szélt, mint az aviatikáról. Nekilendüléssel fejtegette a monoplán és biplán szerkezeti különbségét. — Könnyű ám repülni, — mondta — én is tudok. Képtelenség volt kijózanítani, belehabaro­dott a röpülés gondolatába. Az utcán ugrált, karját lóbázta a levegőben. Mintha röpülni akart volna. A kis Bleier gyakornok volt a szegedi Ki­viteli és Kereskedelmi Részvénytársaságnál. Ügyes fiu volt, de amióta a rögeszméje tá­madt, elhanyagolta a dolgát. Hiába intették, hogv rosisz vége lesz a bolondságnak. A mult év nvarán néhánv korona napon­kint hiányzott a részvénytársaság pénztárá­ból.. Nem gy.ansftpttak senkit, számadási hi­bának vélték az esetet. Később már csekk­manipulációt is tapasztaltak. Az igazgató óvatosan megfigyelte a történteket. Néhány nap mulva kipattant á titok. Bleier Sándor a bűnös. A rendőrség letartóztatta a megtéve­lyedett fiut. Repülőgépet akart csinálni, arra kellett a pénz. Géprészeket, csavarokat vá­sárolt, egy fillérje sem maradt. A géprésze­ket elküldte Berger Vilmos nevü szabadkai barátjának, akivel közösen tervezték a re­pülőgépet.. Jól kieszelt ravaszsággal szerezte a pénzt. A csekkre ráhamisitotta Rejter Ala­dár igazgató nevét. Két csekket állított ki. egyet háromszázötven, egyet pedig négy­százötven koronáról. A kisebb értékű csekket elvitte a postára. — Kérem — mondta, — a pénzt tessék el­küldeni Berger Vilmos szabadkai ügynöknek.. A postatiszt gyanutlanul teljesítette a ké­rést. A következő napon a másik csekket ha­sonlóképen akarta •értékesíteni. A kísérlet azonban nem sikerült. Leleplezte a rendőr­ség. A „kis aviatikus" bűnügyét pénteken tár­gyalta a szegedi törvényszék. Okirathamisi­tással és sikkasztással, vádolta az ügyész­ség. Mint fiatalkorút egy évi próbárabocsáj­tásra ítélte a biróság. Pókai Elek elnpk tanácsa tárgyalta -az ügyet. A vádhatóságot Zombory Jenő dr ügyész képviselte. A vádirat fölolvasása után kihallgatták Bleier Sándort. Igénytelen kül­sejű, cingár termetű, kifejezéstelen arcú fiu. Elnök: Bűnösnek érzi-e magát? Vádlott: Dehogy is vagyok én bűnös. Rö­pülni akartam, az az egész. Miért ne? Hiszen, már olyan sok ember tud. Nagyon tetszeti nekem, hogy Blériot átröpülte azt a nagy csatornát. Szabadkán van egy barátom, Ber­ger Vilmos villanyszerelő, azzal terveztem a repülőgépet. Sok pénzt akartunk szerezni„ ihogy aztán repülőgépgyárat csináljunk. — Még most is ilyen bolondságon töri a fejét? — Nem, most pihenek. Majd később talán sikerül a tervem. Ha belepusztulok is. A biróság egy évi próbára bocsátásra ítélte a mániákus fiut. Az elnök jóakaratulág figyel­meztette, hogy hagyjon föl a rögeszmével. Blériot szegedi imádójának köny csillant meg a szemében és alig hallhatóan mondta: — Majd megpróbálom . . . Kossutliéfe Justhék ellen. Buda­1 pestről jelentik: Ismeretes dolog, hogy a há­rom függetlenségi pártnak a katonai javasla­tok ellen viselt parlamenti harcát egy közös vitarendező bizottság intézi, mely időről­időre szokta megállapítani a követendő tak­tikát. Ennek a bizottságnak működése eddig abban merült ki, liogy .hétről-hétre kimondot­ta a technikai obstrukció változatlan föntar­tását. Most, hogy a Kossuth-pártban békülé­keny áramlat indult meg, kérdésessé vált. vájjon a bizottságban megmarad-e továbbra is az az egyetértés, amely eddig vezette? Kossuthék tudvblevöen hajlandók lennének a technikai obstrukeiót abbahagyni bizonyos nemzeti engedményekért. Justhék viszont csak a választójog ellenében szüntetnék meg a harcot. A bizottságnak a napokban nie kellene s a Kossuth-pártkörben tegnap este szóba került, milyen álláspontra helyez­kedjenek a pártnak-a bizottságba küldött tag­jai? Szentiványi Árpádházt hangoztatta, liogy nincs célja az egész bizottságnak, mert a Rét függetlenségi párt más-más célokért kiizá. Helyezkedjenek Justhék is a nemzeti enged­mények álláspontjára, • akkor tehet szó együttműködésről és közös taktikáról. A vi­tatkozásból, mint tr-.'Jelenvoltak beszélik,, csaknem éles szóváltás: keletkezett a Kos­suth-párt tagjai Mzjütt s egyelőre legalább is bizonytalan, hogy a• vitarendezÜ-buoUság. olyan egyértelműen hozza meg határozatait jövőre is, mint eddig telte.

Next

/
Thumbnails
Contents