Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-03 / 2. szám

ti DÉLMAG Y ARORSZÁG 1912. január 4. pénzügyi helyzetünkmegingott. Nem financirozzuk a gyárat. A direkciót a központba kérjük . A sürgöny vételekor a direkció tudomására hozta a munkásoknak, hogy az üzem megszűnt. Négyszáz munkás vonult ki a gyárból, akik most minden segély nélkül néznek a legnagyobb nyomor elé. Ha csak egy-két emberről lenne szó, azoknak az elhelyezése nem okozna olyan nagy gondot, mint négyszáz szerencsétlen munkás elhelyezése. Még csak kilátásuk sincs, hogy hamarosan munkához jussanak. Igaz, hogy az olasz vezetőség mindent elkövet, hogy a gyár üzemképességét újra felállítsa. Nem lehetetlen, hogy néhány hét múlva a törökkanizsai selyemfeldolgozó gyárban újra lesz üzem, de még ez teem vigasztalás a négyszáz kenyérnélküli munkásnak. SZÍNHÁZ,_MOUÉSZET Színházi műsor. Szerdán Az ártatlan Zsuzsi, operett. Csütörtökön Szerelem gyermeke, szinmü. Bemutató. Pénteken Szerelem gyermeke, szinmü. Szombaton délután Cigányszerelem, operett. Szombaton este Szerelem gyermeke, szinmü. Vasárnap délután Kegyelmes ur, bohózat. Vasárnap este Lengyel menyecske, operett. Bemutató. Bérletszünet. Az operett jövője. — Beszélgetés Lehár Ferenccel. — (Saját tudósítónktól.) Az operettek uralják napjainkban a színpadot. A külföldi színházakban, ép ugy, mint nálunk, a színházigazgatók kasszasikereiket az operettektől remélik lés valóban, a színpadokon az operettek a leghosszabb életűek és talán nem is tekintik sikernek, ha legalább száz előadást el nem érnek egy-egy operettel. Az operettek diadala igen sok, okía vezethető vissza, de semmiesejare sem a műfaj kvalitására, mert az operettek legnagyobbrészt igen alacsony, művészet nélkül való motívumokkal dolgoznak. Épen ez az a jelenség, amely gondolkodóba ejthet mindenkit az operettek jövőjét illetőleg. Az operettek jövőjéről érdekesen beszél a jelen legkedveltebb operett szerzője, Lehár Ferenc is. Az irigylendő sikerek boldog részese, akinek minden darabja százezreket jövedelmez, igen diadalmasnak és sokat ígérőnek tartja az operettek jövőjét. — Az operettnek rövid, bár igen értékes múltja van, — mondta Lehár — de annál fényesebb, diadalmasabb jelene. Miért nem lehetne tehát fényes jövőt jósolni neki? Egy fejlődésre képes műfaj, mint minden olyan művészet, amely fontos esztétikai szükséget elégit ki. A jövőjét abban látom, hogy mind jobban távolodni fog a zenés bohózatoktól és varieté operettektől, amelyek alacsony eszközökkel dolgoznak, minden izlés nélkül. Az operett mint önálló, minden tekintetben művészi igényeket kielégítő műfaj, igen komoly munkát kiván a szerzőtől, amely a formák változatosságában, a zenekarok eredeti alkalmazásában ós a melódiák szépségében nyilvánul meg. A technikai berendezésben is újszerűt és művészit kell nyújtania, amely nemcsak az üres táncritmusokban merül ki, hanem karakterisztikus motívumokat kell beleszőnie és szigorúan ügyelnie kell, hogy mindvégig egységest, összefüggőt alkosson. Amint a komikus operák letűnnek a színpadról, kezdődik az operette igazi feladáta, hogy valóságos zenei vígjátékká fejlődjön. Lehár ezután hosszasan beszélt még azokról a nehézségekről, amelyeket a librettó helyes megválasztása gördít a komponista elé. — Az operett sikere nagyrészben a szövegkönyv minőségétől függ. Manapság már nem elégednek meg egy odavetett ötlettel, vagy bohókás jelenetek szertelen egymásra halmozásával, hanem egy darabot követelnek, amely szolidan van felépítve és le tudja kötni teljesen a figyelmet a humor mellett is, uj miliőt, szellemes dialogot, humort, költészetet, eleganciát, élénk jellemzéseket, egy kis komoly motívumot is és végül követelik, hogy az egész dárabon valami zenei atmoszféra vonuljon át kedves, graciőz-szentimentális hangulat uralkodjon az operetten. Napjainkban már nem lehet hatása elérni az értéktelen, tucat párisi üres szellemességekkel. Ujat kell alkotni, mert csak igy van jövője az operettnek. Változott a közönség izlése, felfogása, már nem elégíti ki olyan librettó, mint a „Párisi élet" vagy a „Vig háború" üres, mit sem nyújtó bohózatai, hanem komoly művészetet kell adni, uj hangokat, uj színeket és uj technikát. És ez az operett jövője! * Francillo-KaufnrAíin Hedvig hangversenye. A kedd esti hangverseny mindenek előtt azt az általános elterjedt téves nézetet cáfolta meg, hogy Szegeden nincs a hangversenyeknek közönsége. Aki ezen a koncerten ott volt, az fényes meggyőződést szerezhetett arról, hogy ez az uton-utfélen emlegetett (lekicsinylő állítás nem felel meg a valóságnak, ritkán látott ugyanis a Tiszaszálló jó öreg nagyterme oly nagyszámú és oly előkelő közönséget, mint amely Francillo—Kaufmann Hedvig koncertjére összegyűlt. Francillo—Kaufmann Hedvig első sorban opera énekesnő s csak azután hangversenyénekesnö. Hanganyaga óriási s mesésen tud vele bánni. Különösen szépek pianoi, amikor is organumának bársonyos, behízelgő lágysága gyönyörűen érvényesül; ezzel gyakorolta a szegedi közönségre is a legnagyobb hatást. Óriási énektudása játszi könnyedséggel győzi le a legnagyobb technikai nehézségeket'; trillái, de különösen staccatoi kristály tiszták. Talián egyedül a szövegkiejtését lehetne hibáztatni. Legnagyobb hatást a Verdi: Traviata nagy áriájának előadásával érte el. Ebben valóban brillírozott; az összes előbb említett jó tulajdonságai együttesen és teljes tökéletességgel érvényesültek. Gyönyörű volt Leoncavallo: La Mátmata-jának előadása is. Még Brahms két műdal! át és Bellini: Puritaner-Arie-ját énekelte. Az előbbieknél keveebb hatással. E darabok előadásánál ugyanis megesett vele — az utazás, vagy egyéb okok következtében hallott indisoozició következtében — hogy itt-ott hamisan intonált; ez természetesen az_elképzelhető legminimálisabb mérvben fordult elő, — de előfordult s megemlítése az igazmondó krónikás kötellessóge annál is inkább, mert az ő kivételes nagv énekművészeién amugv sem, a tegnap esti előadásán is csak nagyon kevéssé, talán nem is észrevehető módon ejtett csorbát. A zongorakiséretet Dienzl Oszkár, az elpusztíthatatlan „legjobb kisérő" szolgáltatta, hírnevéhez és előbbi jelzőjéhez valóban méltóan. Mint előadóművész is fellépett s Liszt Valse impromptu-jének, továbbá Polónyi és saját maga három apróságának vallóban hatásos előadásával megérdemelt, nagy sikert ért el. A közönség mindkét művészt szívesen fogadta. Sokat tapsoltak különösen Francillo—Kaufmann Hedvignek, aki a tapsokat ráadással köszönte meg. (f. m.) * Az uj budai primadonna. Az TJjság irja: Felhő Rózsi, a legkiválóbb magyar szubrettek egyike, kinek nevéhez eddigelé a sikerek sorozata fűződik és jelenleg Nagy Endre kabaréjának tagja, igen előnyös feltételekkel Krecsányi temesvár—budai társulatához szerződött. így a főváros közönsége a jövő nyáron legjobb szerepeiben fogja láthatni. Uátíirat Inczédi—U/odiáner dr ellen. — Tettestársak: csalás bűntettében. — (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország nemrégen leleplezte Inczédi Árpád és Wodiáner Sándor dr üzelmeit. Inczédit azóta már csalásért két heti fogházra, majd pedig hat hónapi börtönre elitélték. A házasságszédelgési ügyben még nincs kitűzve a főtárgyalás. Szapár József dr királyi vezető-ügyész már beadta a vádiratot, amely szerint Inczédi— Wodidnert csalás bűntettében, mint tettestársakat vádolja az ügyész. Az érdékes vádirat a következő: Királyi ügyészség, Szeged. 15575. szám. Kü. 1911. • Csalás bűntettével terhelt Inczédi Árpád és társa elleni bünügyben az összes iratokat a következő VÁDIRAT mellett küldöm meg: 1. 1911. évi november 14-étől előzetes letartóztatásban s illetőleg vizsgálati fogságben levő Inczédi Árpád szegedi születésü és lakos, 22 éves (szül. 1889. november 30-án) izraelita, nőtlen, ir—olvas, vagyontalan, csalás vétsége miatt még nem jogerősen a szegedi kir. járásbíróságnál 1911. B. II. 822—3. számú Ítélettel elitéltetett, rendes foglalkozással nem biró és 2. szabadlábon levő Wodiáner Sándor dr hódmezővásárhelyi születésü 48 éves (szül. 1863. december 4-én) római katolikus vallású, nőtlen, vagyontalan, büntetlen, szegedi lakos, gyakorfó ügyvéd, terhelteket a btk. 70. szakasza alapján, mint tettestársakat a Bn. 50. szakaszába ütköző s a btk. 380. szakasza szerint minősülő csalás büntette miatt azzal vádolom, hogy abból a célból, hogy maguknak jogtalan vagyoni hasznot szerezzenek Szegeden 1911. évi október hó 25-ifc napján Sántha Pál szegedi lakost, azon hitegetéssel, hogy Inczédi Árpád terhelt épitész mérpök Wodiáner Sándor dr ügyvédnek keresztfia nősülni alkar, a Sántha Pál leányát óhajtja elvenni, de a házasságkötés előtt sürgős kiadásaira a kapandó hozományból 2000 koronára szüksége van: az Inczédi Árpád állására nézve fondorlatosan tévedésbe ejtették s ez által Sántha Pálnak 2000 korona vagyoni •kárt okoztak. A főtárgyalásra a szegedi kir. törvényszék mint büntető bíróság illetékes. Az idézendők jegyzékét csatolom.