Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-12 / 9. szám

1912. január 12. DÉLMAGYARORSZÁG 5 kul, akkor az kimondottan csak arra fog vállalkozni, hogy becikkelyeztesse a parla­menttel a marokkói szerződést, aztán áten­gedi helyét egv végleges kormánynak. Mozgóképek a mozikról. (Sdját tudósítónktól.) Hej be régen volt aktuális a mozikról, Bertáról és ennek liba minőségéről szóló dal. Ma már nem liba a mozi közönsége; ellenkezőleg, a liba elneve­zést arra fogják, aki nem kultiválja a mozit. Ma mindenki jár a moziba, mindenkinek ép olyan szükséglet, mint a színház. Ennek az intézménynek is megvannak a habitüéi, akik minden filmet ismernek, akik nagy szak­értelemmel kritizálják a fehér vásznon le­játszódó eseményeket. A mozi publikumát és kedvenceit fog­juk itt mozgófényképekben bemutatni. Meg­próbáljuk megrögzíteni, miként viselkedik a szegedi mozik közönsége az egyes képeknél. Pali a mozi kedvence. Pali a köznapi életben Lehnriann Pál ur, fé­fényes anyagi körülmények között élő artista, zsonglőr színész, komikus és tőkepénzes. Pali mindig verekszik és mindig ő kap ki. Palit beteggé tesz egy épségben maradt tükör, egy szilárdan álló rendőr, egy föl nem fordított ház ós olyan szituáció, mikor agyba-főbe nem verik egymást az emberek. Pali tud a fején járni, a lábával enni, gurulni, repülni és izekre sza­kadni. Palit már ezerszer széttépték, meg új­ból összeforrasztották, azért Pali mindég elmés, mindég jó kedvű és mindég udvarias. No most fellép Pali. Elől, nyolcszáz ember között szorong, Profunt Ádám infanterista, meg Spergeld Éva mindenes. Mellettük, mögöttük több Profunt és több Spergeld foglal helyet, de mint búzából a pipacs, kiválik az egyen­rangú társaságból Aszfalt Hajnalka, aki szen­vedélyes mozilátogató, de csak 20 filléres helyre jut felesleges 20 fillérje. Aszfalt Hajnalka régebben volt mindenes, most egy krajcáros lap kiadóhivatali főnökének hitetlen nője, ir­tózik a környezettől és kinos feszelgéssel várja, hogy besötétedjék ós megkezdjék az előadást. Pali megjelenik. Pofon üti a vásznat, aztán saját magát, összetöri a szoba összes bútorait, mikor ezt elvégezte, udvariasan köszön, fejébe nyomja a kalapját és sétálni megy. — Hallja, ne röhögjön olyan hangosan, az ember nem lát tőle ! Aszfalt Hajnalka inti le igy Spergeld Évát. Éva: Ha nem tetszik, menjen a koronás helyre. Brühühü, hahaha, hihihi, hehehe ós igy tovább, kacagnak köröskörül. Aszfalt kisasszony majd elsüllyed a szégyentől, de már senki sem törödik vele, mert Pali közben az utcára ért ós éppen azzal van elfoglalva, hogyan gyö­möszölhetne be egy automobilt egy gyermek­kocsiba, melyből a gyermeket a háztetőre, a dajkát pedig a folyóba dobta. Aszfalt kisasszony szintén kacag. Profunt Ádám a gyönyörűségtől annyira megfeledkezik magáról, hogy Spergeld Éva hangosan felsikolt. Közben Palinak sikerül a négyes fogatot el­helyezni az automobilba és az egészet a hona alá csapva tovább rohanni. Nyomában van két rendőr, a csecsemő, aki lemászott a háztetőről, a dajka, aki kin van a vizből, a sofför, a kocsis ós többen a járókelőkből. Most tetőfokra hág a derültség. Az összes Profuntok és Évák egymást lökik a gyönyörűségtől, ugy hadonásznak, mintha megvesztek volna, közben leütik Aszfalt Haj­nalka öt koronás plörőzés kalapját és mikor végre sikerül Palit elfogni, ólverni és a vizbe dobni és kigyúlnak a villanyos lámpák, az egész tábor, nyolcszáz 20 filléres néző ugy néz ki, mintha egy-egy Pali volna, akit az üldözők agyba-főbe vertek. Áztán, kivéve Aszfalt Hajnakát, — aki meg­esküszik magában, hogy soha többé nem megy a 20 filléres helyre — valamennyien konstatál­ják, hogy ez volt a legjobb Pali kép, amit éle­tűkben láttak. Asta Nieisen a koronás helyen. Asta Nielsen az egy nagy nő. Ő a dán udvari színház Jászaija, Márkus Emmája, Pálmay Ilkája. Szóval ugylátszik, tehetséges nő. Asta Nielsen­ért eddig több száz ember lett öngyilkos és lesz méz néhány száz, talán csak azért, mert azt hiszik, hogy reménytelenül szerelmesek belé. Egyszerűsíteni lehetne a dolgot, ha özek a kétségbeesett emberek Kopenbágába, vagy Berlinbe utaznának és ott személyesen fejez nék ki érzelmeiket az észbontó művésznőnek. Asta Nielsen rajongói főleg a koronás hely publikumából kerülnek ki. Ezek kellő mérték­ben tudják méltányolni grandiózus toalettjeit, eszményi soványságát és pikáns szépségét. Amikor Asta Nielsen játszik, akkor Rettich­nó őnagysága bereudeii a moziba a frizornőjót, hogy lenézze a művésznő frizuráját, mert őnagy­sága holnap már olyan frizurával óhajt meg­jelenni a szinházbanban. Az összes divatszalo­nok szuverénjei ott szorongnak a moziban, mert azt holtbiztosra veszik, hogy egyik vagy másik hölgy ilyen vagy olyan álá Asta Nielsen ruhát akar csináltatni. A férfiak sóvárgó szemekkel lesik ennek az eszményi soványságnak minden mozdulatát. Ha mosolyog, elbűvölten bámulnak maguk elé, ellenben, ha csábos táncot jár, hát moz­gás, fészkelődés jelzi a tánc hatását. Minden rokonszenv az övé, egészen mindegy, hogy a nemes erkölcs képviseletében van-e dolga vagy pedig egy veszedelmes apacs mindenre kész szeretőjét játsza. Tisztes családapák, megfeledkezve összes kötelmeikről, hangosan lelkesednek a csodálatos nőért és komolyan foglalkoznak a válás gondolatával, hogy a kitűnő Nielsenhez hasonló nőt vehessenek feleségül. Szóval, épületes hatása van Asta Nielsenek a koronás hely közönségére. Yan olyan mozi habitüé is, aki hangos megjegy­zésekkel kiséri az eseményeket. Ha például a gazdag bankár megtagadja azt a rongyos husz millió koronát, amit Nielsen kisasszony udvarlója kér megfelelő fenyegetések kísére­tében, biztos hogy megszólal Klemm ur, aki városszerte ismert Harpagon. — Ugyan adja már oda azt a rongyos pénzt! Akad olyan lovag is, aki magából kikelve tiltakozik az ellen, hogy Astát megfojtsák és ha mégis megfojtják, olyan jajveszéke­lésbe törnek ki, mint a zsidók a jeruzsálemi templom pusztulása felett. Szóval, Asta Nielsen maga a siker és ép azért a dierék Nordiszk Film Company ur méreg drágán adja Asta Nielsen méterjét. ÉSi, ha meggondoljuk, hogy Asta Nielsen alig adja ezer méteren alul, hát ez a bájos hölgy sok-sok pénzt vitt már ki Norvégiába. Az olcsó helyek publikuma Paliért, a ko­ronás közönség Astáért lelkesül, nagy szomo­rúságára a természetnek, amelynek legszebb, legmegkapóbb részleteit is halálos unalom­mal nézi végig a mozi publikuma, Konkur­rens csak egy van, még pedig a detektiv re­gények hőse, Sherlock Holmes, akinek ször­nyű bonyolult eseteiből is bemutatunk egy maroknyit. Sherlock Holmes a moziban. Legalább nyolcszáz méter Sherlock Holmes minden egyes bravúrja. A mozi zsúfolva van. Elől egymás hátán és ölén szorong a város apacs társadalma, a tehetségesebbek jegyze­teket csinálnak. Hátrább a föltételes szabad­ságon levő rovott multuak ügyelik szakérte­lemmel az eseményeket. A drágább helyek publikuma pedig Conan Doyle regényeit akarja a valóságban is végigélvezni. Megjelenik Sherlock Holmes, ismert angol pipájával, flegmatikus arcával és inasával. Sherlock az Íróasztalnál ül és várja, hogy valaki telefonáljon. Telefonálnak; leteszi a kagylót, aztán megjelenik öles betűkkel, hiányos ortografiával a telefon-üzenet: Kérem sziveskeddjen a Westend-street 815. számú házba jöni. Szenzációs bűntény, egy csontváz szájában pippával, bal láp hüvelk uján briliánt gyürü megtalálva. Gyilkos ablakon kiugrót. Sherlock kétszer a homlokára bök, a néző ebből már láthatja, hogy Sherlock megfejtette a pipáv.ó csontváz rejtélyét. Aztán int az ina­sának, aki utolérhetetlen leleményességgel adja fel gazdája kabátját, ebbe belebújik és flegmatikus léptekkel megy ki az ajtón. Lent az utcán autóba ül és fél perc mulva kiszáll a Westend-street 815. szám előtt. Azonnal megkezdi a nyomozást, körül­szaglássza a házat, egy késhegynyit levakar a ház faláról, megkostolja: rossz; kiköpi. Az­után megindul a lépcsőkön. Minden lépcsőt gondosan megmér, az ajtó repedésein ki meg be néz, közben megtölti a pipáját, rágyújt és benyit a szobába. A csontváz szájában ] tény­leg pipa van, a bal láb hüvelyk uján pedig brilliáns gyűrű. A csontváz mellett áll egy nyugalmazott tábornok, ennek feltűnő szép­ségű szőke unokahuga, egy skót juhász­kutya és ötszázezer font sterling. A pénz nem áll, hanem hever a csontváz mellett. Sherlock Holmes bemutatkozik. A tábor­nok meghajol, az unokahug pedlig elpirnl — ez gyanús — a kutya 'ugat, a pénz szótlanul tovább hever. Sherlock ötször körül néz, az­tán minden gyanújával a szőke szépségre veti magát, amint látva a skót juhász-kutya, ő meg Sherlockra veti magát és dulakodni, kezdenek. Sherlockról azonban tudják, hogy elsőrangú dzsiu-dizsicu bajnok, egy pillanat alatt végez a skóttal és a szörnyű esettel. A csontvázról kisüti, hogy az egy öreg kis­asszony hatvan éves csontváza, aki életében szenvedélyes dohányzó volt, szerette a hamis ékszereket és a kávét. A csontvázat, a skót — aki mindjárt gyanús volt előtte — kapa Ka­ki a pincében, ahol valamikor temető volt és hozta fel a szobába. — Hát a pénzt? — kérdi a tábornok. — Ezt Ryhliczky rejtette el, számítva arra, hogy öreg napjait Londonban fogja leélni. Hátra volna még a kisasszony elpirulása.. Erről megállapítja Holmes ur, hogy azért történt, mert szégyelte magát egy meztelen csontváz társaságában. A közönség odáig van Sherlock zseniálitá sától. A mozit bezsúfolja és Sherlock napjá­ban ötször nyomózza ki a rejtélyes bűntényt, mindig zsúfolt nézőtér előtt. Sherlocknak van még egy riválisa ez Nick Winter ur, aki harcsa bajuszt hord ós ijesz­tően vicsorgatja a fogát. De népszerűség dol­gában meg sem közelitheti Holmest, aki mi­ként látjuk, bámulatos leleményességgel bongázza ki a legkomplikáltabb ügyeket. A divat átka. Reformok mindig fölkeltik a megszokott­hoz ragaszkodók bizalmatlanságát. A divat változatai pedig olyan gyoi-s egymásutánban követik egymást, hogy alig marad idő egyik­másik szeszélyének megszokására s igy a divatreformok, úgyszólván, állandóan szem­betalálják magukat a férfiak ellenséges han­gulatával. Az asszonyok persze keveset tö­rődnek ezzel és nem hajlandók máskép öl­tözködni, mint ahogy mindenki öltözködik. Mikor először hivatkoznak mindenkire, ak­kor talán csak tiz elkeseredett divathölgy öltözködik az uj divat szerint, de addig han­goztatják a mindenkit, amig a férfiaknak be kell látniok, hogy az első idők őrületéből szép. fórjába általános divat lett. A szűk szoknyák viselőinek kezdetben számtalan gúnyos meg­jegyzést kellett elszenvedniök s a válasz nem az volt, hogy bővebb szoknyába bújtak, ha nem még Szűkebbet hordtak. Egy kis túlzás­sal azt lehetne hinni, hogy őnagyságék vala hol egy maradékszövetre leltek, abból fér­jeiknek nyakkendőt készítettek s a „resztti"­Tből ruhát szabattak maguknak. De nemcsak az aljviseletben hódolnak a szellős divatnak. A cipők is kivágottak, aprók. Csakúgy a ha­risnyák, amelyeknek teljes érvényesüléséi soha kevésbé nem akadályozták a ruhák és cipők, mint mostanság. Na és a blúzok kivá gásai még a többi ruhadarabokóin is túl­tesznek. A vállat és karokat szabadon hagy­ják és a „sejtetós"-ben iagzán elmennek a végső határig. Azt természetesen senki sem állítja, hogy az ilyen öltözködéssel olyan cél­jaik volnának a hölgyeknek, mint amilyet ez — nolens-volens — megszül. De ezekért az. eredményekért magukra vessenek a nők. A praktikus Amerika kipróbálta e divat hatá sát a férfiakra s az eredmény ezt igazolta.

Next

/
Thumbnails
Contents