Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-10 / 283. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 december 10 Nem habozom kijelenteni, hogy teljes bizalommal viseltetem a tekintetben, hogy munkatársaim,* akik ezt a nehézséget kell, hogy megszüntessék, meg fogják érteni azt az intenciót, amely engem e tekintetben vezet; meg fogják érteni azt, hogy az egész hazának nagyobb szolgálatot alig tehetünk, mint ha ezt a kérdést sikeresen megoldjuk. De egyet ne méltóztassék elfelejteni. Lehet, hogy itt vannak a bajok, az is lehet, hogy itt bizonyos letargikus állapot észlelhető. De méltóztassék meggondolni, hogy mikor valaki azt látja, hogy legjobb törekvése mellett nem képes megbirkózni azon munkával, mely reá vár, az természetesen bizonyos letargikus kedélyállapotot von maga után. Ha előttem annyi akta van, amennyit nem vagyok képes feldolgozni, akkor már az első aktát is bizonyos vesztett kedélylyel, lelohadt energiával dolgozom fel. Ha azonban ez a nehézség meg fog szűnni, akkor bizonyos vagyok benne, hogy a vasutigazgatóság és a tisztviselői személyzet teljes ambícióját fogja latbavetni, hogy feladatát megoldja. Mindaz azonban, a mit eddig előadni bátor voltam, természetszerűleg költséggel, még pedig igen jelentékeny költséggel jár. Már most ennek az a következménye, hogy ha méltóztatnak arra súlyt helyezni, — pedig igen helyesen méltóztatnék arra súlyt helyezni, — hogy az államvasutak üzleti hányada javuljon és ha méltóztatnék arra súlyt helyezni — pedig igen helyesen méltózatnak reá súlyt helyezni, — hogy az államvasutakba befektetett értéknek kamatozása növekedjék: ezt csak ugy érhetjük el, ha ezeket az ujabb beruházásokat bizonyos tekintetben magának a vasútnak jövedelméből eszközölhetjük. Mert ha ezt nem tesszük, ha a | vasút jövedelmezőségét nem fokozzuk, a f beruházásokat ellenben fokozzuk, ennek jj az egyszerű kétszerkettő négy alapján az lenne a következménye, hogy ez rontaná magát az üzleti hányadot, rontaná a tőkének kamatát. Ilyen körülmények között nem lehetett elzárkózni a tarifaemeléstől. Az A. Cs. E. V. — Indítvány a makói közgyűlésen. — (Saját tudósítónktól.) Gerő Géza dr agilis makói ügyvéd, a makói képviselőtestület egyik kiváló tagja a következő indítványt nyújtotta be a makói közgyűlésnek: Állandó a panasz, hogv az Arad—Csanádi Egyesült Vasutak motorjáratai a forgalom igényeit sem megbízhatóság, sem a közönségnek joggal igényelhető^ kényelme, — egészségi követelményei tekintetében ki nem elégitik. A menetrendet folytonos késések zavarják ugy, hogy a rövidebb távolságra való utazás is bizonytalan, — órákig való késedelmet okoz, — ami kiszámíthatatlan kár, idővesztesség és sok egyéb kellemetlenséggel jár. A gyorsmotorok férőhelyei a szükségletet ki nem elégitik, — az utasok össze vannak zsúfolva, — hosszabb uton állani kénytelenek, — jegyeket pedig korlátlanul, a helyek számára való tekintet nélkül adnak ki a jegypénztárak. A kocsik nem szellőztethetők, fűtőkészülékük rossz és megbizhatatlan, — ugy hogy az utasok különösen a téli időben — állandóan a megbetegedés veszélyének vannak kitéve. A szabad podgyász és utazóruhák elhelyezésére elég és alkalmas hely nincs, — egyáltalán az Aradi és Csanádi vasutak motorosain a személyszállítás a legelhanyagoltabb állapotban van. Miután a személyszállítás feltételei, — a szállítás biztonsági, egészségi és kényelmi követelményeinek megállapítása és betartása nem a vasutvállalat tetszésétől függnek, — hanem a vasutügy igazgatásának közérdekét képezvén, — törvény és rendeletek által szabályozva vannak, — és miután nem képzelhető, hogy a felügyeleti hatóságok az Aradi és Csanádi Egyesült vasutak botrányos szállítási állapotairól hivatalos tudomással birván, — ezt az állapotot szó és beavatkozás nélkül- tűrik, — ennélfogva a következő sürgős indítványt vagyok bátor a teÉjjel rendelkezik az álmommal s mikor elcsigázva kegyeskedik aludni hagyni, csak azért teszi, hogy álmomban megint ott teremjen. Oh, ez iszonyatos. Két vagy háromezer frank jövedelmem van, egy riagv vagyon és ez soha egy negyedórai feledést nem birt nekem szerezni. Próbálkoztam mindenféle szórakozással, a legextravagánsabb őrültségekkel. Hasztalan! betegség ez, avagy büntetés? — Mondja ki őszintén a nézetét. — olvasom a szót a szemeiben, mely ajkára készül tolulni: a szerelem! —Oh, a szerelem! Kerestem, megtaláltam, elvesztettem! Voltak szép kedveseim. Házasságra keltem egy nővel, aki imádott. De a kedveseim karja közt, a kedves nőm szivén, mindig ott volt a gondolat: Meg kell halnom, meg keli; mindenki meghal. — És lássa kérem, ezekben a pillanatokban az agyam működik, ezer dolgot látok, ezer részlet egyszerre egészen tisztán, fényképészeti tiizetességgel magamat kiterítve, amint virrasztanak mellettem, a koporsót a szoba egyik sarkába állítva, a íeketeruhás embereket, kik visznek és a halottas kocsira tesznek. — Mindez rémülettel tölt el . . . De nem folytatom; látom, hogy a szavaim hatással vannak önre, nem akarom, hogy ön is olyan legyen, mint én, nagyon jól tudom, hogy minő 'kin ez. Az imént mondtam, hogy nős voltam; a nőm nincs többé. Két gyermekem volt, Paul és Geneviéve: ők is elhaltak; a szüleim már rég a földben porladnak. Egyedül állok a világban. A nalotám pompája elviselhetetlen reám nézve, csak éjjel járok haza a hallucinációmmal, -mely nem hagy el többé. — Nézze, ebben a pillanatban, hogy önnel beszélek, itt a halál az oldalamon, itt, a szobámban . . . Érzem őt. Igy tart ez ötven év óta . . . Isten önnel, fiatal ember, menjen haza, hagyjon magamra! Felkelt és az ajtóig kisért. Rémülten távoztam. Nem jött többé a vendéglőbe s idővel egészen megfeledkeztem róla. Utazgattam. Két évvel később a Champs-Elyséesen sétáltam, összerezzentem, amint a palotát felimertem, hol egv éjszaka azt a sajátságos vallomást tette nekem! Kíváncsi voltam megtudni, mi lett az én mániákusomból. Becsöngettem. Egy vén szolga jött ki. — Michaud ur? — kérdeztem tőle. — Meghalt a mult évben, uram. Kínosan meg voltam lepetve. — Itt ebben a házban? — Igen, uram. Oh, gyötrelmes haláltusa közt. „Vincent, — ismételte nekem az egész időn át, — én félek." Egyszer azután kiszakitotta magát a kezembői ezzel a kiáltással: „Hát csak ez az egész?" És kilehelte a lelkét. kintetes közgyűlés elé terjeszteni és annak elfogadását kérni: Makó város képviselő testülete hosszas közvetlen tapasztalat alapján megállapítja, hogy az Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak Igazgatósága tudomása ellenére a motorközlekedés számos és föltűnő hibáit és hiányait nem pótolja, az utazó közönségnek igényeit a menetidő biztonsága, a személyszállítás egészségi és kényelmi követelményei tekintetében ki nem elégíti. A motorok állandóan és feltűnő módon késnek, órák hosszat elakadnak és a vezetőktől szerzett értesítések szerint a legtöbbször azért, mert a motorgéoek rosszak és félig javított állapotban is használatban tartatnak. A gyorsmotorok férőhelyei nem elegendők és jegyek a helyek számára való tekintet nélkül adatnak ki. A fütő és szellőztető készülékek rosszak, megbízhatatlanok és a kézi podgyász elhelyezésére alkalmas és elegendő hely nincs. A képviselet ezen panaszát a magyar királyi kereskedelemügyi miniszter urnák, — a vasúti és hajózási főfelügyelőségnek és az Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak Igazgatóságának az indítvány közlése mellett tudomására hozza, kérve a szükséges vizsgálatot és a hiányok és hibák sürgős orvoslását. Tisztelettel Gerő Géza dr városi képviselő. Az indítványra még vissza fogunk térni. Szegedi tisztviselők távirata a kormányhoz. — A drágasági mozgalom — (Saját tudósítónktól.) A szegedi állami tisztviselők összesége, valamint a velük szolidáris városi és magántisztviselők impozáns népwvülést rendeztek pénteken délután, hogy az elviselhetetlen drágaság leküzdésére szolgáló kormánysegitséget, illetve drágasági pótlékot nekik is kiutalják. E nagygyűlésen, amelyen Perjéssy Mihály dr királyi Ítélőtáblai biró elnökölt, megjelent az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének kiküldöttje: Csikváry Jákó is. Veszprémy Vilmos dr főreáliskolai tanár ismertette a szegedi tisztviselők drágasági mozgalmát, melynek végeztével a következő határozati javaslatát terjesztette elő: „Az állami tisztviselők országos egyesületének szegedi köre átérezve azt, hogy az állandó, sőt tűrhetetlenül fokozódó drágaság a magyar tisztviselői kart oly végromlással fenyegeti, amelyből többé nincs kilábalás, másrészt meggondolva azt, hogy állandó bajjal szemben állandó segítségre is van szükség, javasolja: 1. Hasson oda az Állami Tisztviselők Országos Egyesülete, hogy a tisztviselők fizetési osztályokra tekintet nélkül a Xl.-től a VI. fizetési osztályig 20 százalék drágasági pótlékban részesüljenek. E pótlék fizetés jellegű és a nyugdíjba beszámítandó az összes alkalmazottakra. 2. Amennyiben azonban a fizetés javítási tervezet elé nehézségek gördülnének, a Szegedi Tisztviselők Szövetsége kéri az Országos Egyesület vezetőségét, törekedjék ideiglenesen minden erővel eredeti javaslatának keresztülvitelére. • 3. Az igazság, méltányosság és a tisztviselői közerkölcs nevében tiltakozik az ellen, hogy csakis a budapesti kartársaknak utalványoztak rendkívüli segélyt. Erre minden tisztviselő jogot tarthat. Egyenlő elbánást követel. 4. E határozatát az Állami Tisztviselők Országos Egyesülete közli az Országos Vasutas Szövetséggel és magát a december tizediki nagygyűlésen küldöttséggel képviselteti." E határozati javaslatot egyhangú lelkesedéssel elfogadták s Ditrói Nándor dr indítványára a következő táviratokat intézték a miniszterelnökhöz, pénzügyminiszterhez és a képviselőház elnökéhez: