Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-08 / 282. szám

2 DELM AGYARORSZÁG 1911 december 8 hajlandóság. De mi ezt tartanok a legnagyobb szerencsétlenségnek. A Qrey-féle recipe szerint csakis a szövetség képes a háborúnak elejét venni s Ausztria-Magyarország és Olaszország szövetsége egyenesen a béke záloga. Felelőtlen s klerikalizmussal telt szivek ugyan nem szívesen látják, hogy az antiklerikális Olaszországgal a monarchia szövetséges viszonyt tartson fel, de mindenkinek, aki nem hadidicsőségre vágyó generálisok gusztusa, hanem a monarchia népeinek és nemzeteinek érdekében folytat külpolitikát, arra kell törekednie; hogy ez a szövetség minél erősebb és minél őszintébb legyen. Mert ennek a szövetségnek felbomlása egyúttal a háború kezdete volna. A népek békében akarnak élni s tiltakoznak az ellen, hogy bármely hatalmi csoport önző célokból egymásra uszitsa őket. A magyar parlamenti pártok most megtanulhatják, hogy a külügyi politika vezetését éberebb figyelemmel kell kisérniök. A veszedelem egyelőre elhárittatott, de addig, mig az osztrák-magyar monarchiának és Olaszországnak szövetségesi viszonya becsületesebb alapokra nem fektettetik, addig a veszedelem minden percben kiujulhat. Egyenesen érdeke a monarchia nemzeteinek és népeinek, sőt egész Európának, hogy az osztrák-magyar-olasz szövetség, ha lejár, megujittassék. Ez a békének egyik legerősebb garanciája. A perzsa válság és a magyar sajté. Perzsiát már-már okkupált tartománynak tekinti Oroszország, mely bevonult északi Perzsiába. Perzsia el van szánva, hogy a végsőkig harcol Oroszország ellen és kérni fogja az európai hatalmak beavatkozását. A budapesti „Otthon"-kör elnöksége a következő táviratot kapta Teheránból, a perzsa sajtó szindikátusától: A perzsa nemzet történetének oly kritikus pillanatát éli, amelyben integritását és függetlenségét fenyegetik igen erőszakosan és hevesen s az ország regenerálására irányuló törekvéseit és nemzetközi viszonylatait oly erőszakkal támadják meg, hogy miután kifogyott a perzsa nemzet becsületéhez méltó összes eszközökből. egy részrehaj lattan ankét elé terjeszti az Oroszország által támasztott követelések Perzsia teljesen ártatlannak mondja magát a nemzetközi jognak és igazságnak bárminemű megsértésében, a sajtó és az emberiség igazságszeretetére appellál, bizva a magyar nép szolidáris érzésében. A perzsa sajtó kéri a magyar sajtó segítségét, abban, hogy az Oroszroszág által támasztott követelések oly megoldást nyerjenek, amely méltó ahoz a nemzethez, amely elhatározta, hogy minden lehető eszközzel szilárdan kitart szabadsága és függetlensége mellett. — Ugvanilyen táviratot küldött a perzsa sajtószindikátus az összes európai államok sajtóegyesületeihez is. A külügyminiszter a hármasszövetségről. A közös miniszteri értekezlet megnyitása után gróf Aehrenthal közös külügyminiszter hosszabb ekszpozét mondott a külpolitikai helyzetről. Ismertette a legutóbbi közös miniszteri tanácskozás óta lefolyt eseményeket: a marokkói tárgyalások befejezését, a német-angol diplomáciai konfliktust és behatóan foglalkozott Olaszország tripoliszi akciójával s annak várható következményeivel. Ekszpozéját ezzel fejezte be: A külügyminiszter a hármasszövetség fentartását a maga részéről ép ugy szükségesnek, mint majdnem bizonyosnak tartja és ugy tudja, hogy semmi kétség sem forog fent az iránt, hogy Olaszország a hármasszövetséghez való ragaszkodásának eddigi álláspontjától eltérjen. Olaszország ezután is szükségesnek és üdvösnek tartja a hármasszövetség fentartását. A külügyminiszter ez előterjesztéséhez mindkét miniszterelnök csatlakozott és a közös miniszteri értekezlet egyhangúlag kifejezte azt a véleményét, hogy Ausztria-Magyarország külpolitikájának az eddig megszabott vonalon kell tovább haladnia. A kögyon el van ázva. Bolondos, vad, nagytermészetü ember. Nem jó kikezdeni vele. Megvárjuk, mire kijózanodik. — No, az ilyen embernek csakugyan a halálba kell hogy menjen a leánya, — mondja Illés. — Ismerem a dolgot, — folytatja a rendőr. — A leány nagyon derék teremtés, jó lélek. Az öreg Rúzsa még se szerette, mert öreg korára másodszor is meg akart házasodni. Az Annuska anyja meghalt, az a menyecske pedig, akit a második asszonynak szemelt ki Ruzsa, valamikor szemet vetett az Annuska vőlegényére. Most meg, hogy az öreg ezt a bolondot teszi, Annuska nem tudja a szégyent elviselni. Hogv a mostohája legyen az az asszony, aki . . . Szomjas fülekkel hallgatják az emberek ezt a szomorú történetet. Az arcukon szánalom él és gviilölet cikázik a szemükből. Reggel volt majd csak, amikor Ruzsa kijött a korcsmából. A rendőr már várta az utcán. Elibe áll és szárazon mondja: — Ruzsa Péter, az Annuska lányát az éjszaka holtan húzták ki a Tiszából . . . A kidülledt szemű, torzonborz bajszú, hatalmas ember megtántorodott, aztán nekivágódott a falnak. Bosszúsan, rekedten mormogta : — Rosszul cselekedtem! . . . De nvomban kiegyenesedett és volt valami félelmetes az alakján, az arcán, amikor hozzátette: — Azért mégse volt igaza. — Halottal nem lehet perlekedni, — jegyzi meg a rendőr. Ruzsa megrázkódik, mogorván fölhúzza a szemöldökét és a rendőr feje fölött elnézve, dünnyögi: — Megyek haza! — Nem nézi meg a leánvt? A tulajdon leányát? — Minek? Úgyis jön a hatóság. Az elvégzi. Majd ha hazahozzák, találkozunk ... — Szívtelen ember maga Ruzsa Péter. A gazdának megvillant a szeme, anélkül, hogy fénye tüzet adott volna. — Ilvet ne mondjon se maga, se más... Merthogy rendőr? ... Szerettem a leányt, — punktum.. — Akkor miért ment a halálba? Ruzsa lehorgasztja a fejét. — Az anvja miatt . . . • — Már hogy a mostohája miatt, — egésziti ki a rendőr. — Nem, az édesanyja miatt, aki meghalt. Amaz értetlenül bámul. — Mert tudja, — folytatja a gazda engesztékeny hangon, — az az asszony megcsalt engem is, az Annuskát is. A leány nem az enyém. Most már tudja. Hát azért virrasztok a korcsmában . . . Meg másért is. A második asszony miatt ... — Nincs velük szemcsém. Most meg a leány is itthagyott . . . És a megátalkodott, keménynyakú ember szeméből kövér könycseppek ereszkednek alá . . . zös külügyminiszter egyúttal tudatta a miniszterekkel, hogy a legközelebbi delegációk elé terjesztendő külügyi akszpozéjában szintén a fentemiitett alapelvet fogja hangsúlyozni. Abban az esetben pedig, ha már a december végén összeülő egy-két napos delegációs tanácskozáson interpellálni fognak ebben az irányban, akkor a külügyminiszter a fent megjelö'+ ban fog válaszolni. Teremtsünk okos és hasznos karácsonyi ünnepeket. Irta Sassi Nagy Lajos. Közeledik az év legnagyobb napja: a karácsony. Ilyenkor boldog, boldogtalan azon töri a fejét, miféle ajándékkal lepje meg szeretteit. A szeretet napja tehát nemcsak ünnepet, hanem világvásárt is jelent, mert a nagyközönség karácsony előtt vásárolja meg ajándéktárgyait, sőt egyéb szükségleteit is. £ két szempontból ma a karácsonyi vásárok felülmúlják forgalom dolgában a régi középkori, hires vásárok jelentőségét is. Senki sem hi-szii, mennyi pénz vándorol ki tőlünk a gazdag külföldre karácsony előtt. Tegyünk csak egy kis számítást. Magyarország buisz millió lakosából tiz millió többszörösen kap karácsonvi ajándékot. Tegyük föl, hogy minden ajándéktárgy csak pár koronát ér, akkor is kerek száz millió koronára tehető a karácsonyi ajándékok értéke. A valóságban azonban ez az összeg jóval nagyobb, hiszen a divat hatása alatt sok ezer család szinte erején felül költekezik, a gazdagok pedig valóságos vagyont áldoznak. Ha e tömérdek pénz bent maradna az országban, rendén volna minden. De amikor azt kell tapasztalnunk, hogy e roppant öszszeg legnagyobb részben (külföldre vándorol, mug kell döbbenünk közönségünknek öngyilkossággal határos közömbösségén. Panaszkodunk, jajgatunk az elviselhetetlen drágaság miatt. Agráriusok, merkantilisták egymásban látják a 'hibát; gyűlésezünk, bankettezünk, mindenkiben bűnbakot keresünk, csak magunkban nem látjuk a hibát. Pedig az elviselhetetlen drágaságnak egyik főoka a külföldi iparcikkek vásárlása s a rettenetes fényűzés. Hazlánlk 'ezernyolcszázharminckét millió korona értékű árut hozott be az elmúlt évben. Ebből ezernégyszázmilió tisztán ipari cikkekre esett. Vagyis hazánk, tisztán csak a külföldre vándorló munkabért véve alapul, hét évenként vesztett háború nélkül is gazdasági téren egy-egy szedáni katasztrófát kénytelen elviselni csak azért, mert erején felül költekezik s a hazai ipart nem támogatja. — Ha nem akarunk tönkremenni, szervezkedni kell az egész társadalomnak, még pedig községenkint. Minden faluban a birtokos, a pap, tanító, jegyző, mint a nép hivatott vezetője, december első napjaiban hivja össze a népet a községházába, magyarázza meg ott a magyar iparpártolás országos jelentőségét s vegye rá a közönséget, hogy csakis magyar gyártmányt vásároljon. Fejtse ki, hogy ez nem iparosérdek, hanem kinek-kinek a saját haszna, mert a visszatartott milliókból mindnyájan részesedünk, épen ugy, mint ahogy a bő termés vevőnek, eladónak egyaránt áldást jelent. Értessük meg mindenkivel, hogy karácsonyi ajándékul bármely csinos honi tárgy alkalmas. Ezek után a helyi vagy környékbeli iparosokat, kereskedőket szólítsák föl, hogy karácsonyi ajándékul honi tárgyakat árusítsanak. E tekintetben vevőnek, eladónak biztos tájékoztatóul szolgál a Hazai Ipari Beszerzési Források cimü kötet, amelyet Budapesten a m. kir. Kereskedelmi Muzeum két koronáért bárkinek megküld s a Honi iparcikkeket árusítók címjegyzéke, amelyet a Magyar Védőegyesület (Budapest, VIII., Szentkirályi-u. 3.) szintén bárkinek ingyen bocsát rendelkezésére. Városokban még könyebb a szervezkedés. Itt a müveit osztályra vár a jó