Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-29 / 298. szám

1911. december 24. DELMAGYARORSZÁG 185 — egy ismert berlini szinósznő — nem életuntságból ugrott bele a Spreebe, hanem — kötelességét teljesítette. A fiatal hölgy ugyanis a kinematográf-gépe előtt vetette magát a vizbe. Majdnem valamennyi fiatal berlini szinész és szinésznő játszik a mozinak, illetve annak a tiz film-társaságnak, amennyi ezidőszerint Berlinben van. A nevesebb berlini szinészek is sokszor játszanak a kinematográf gépe előtt, de a szerződés nélkül levő szinészek — s ezekből Berlinben van vagy kétezer — mindannyian. S a mozi világában épen ugy van intrika, szerepirigység és féltékenység, mint a kulisszák mögött. Vannak starok és vannak, akik melőzöttek-nák érzik magukat. A starok rendesen csupán a kinematográf-gép előtt játszanak, ez az élethivatásuk, mellettük vannak az úgynevezett outsiderek, akiket a film-társaságok •csak egy-egy szerep eljátszására szerződtetnek. A hivatásosakat évi tizezer márkáig fizetik, az outsiderek pedig fellépésenkint kapnak honoráriumot. A kosztümöket a filmjtársaság adja. Ez az uj hivatás, amely csakugyan a közönség szeme előtt játszódik le, a berlini közönségnél nagy szimpátiára ta,lált. Tielscker Guido, a Metropol-theater egyik legnépszerűbb szinésze legutóbb fürdőköpenyben sétált végig Berlin legforgalmasabb utcáján, a Friedrichstrassen s hagyta, hogy egy rendőr bekisérje; egy fiatal művész a Lehrter-Bahnhofról kivándorlókkal utazott matrózruhában Hamburgig; egy fiatal hölgy télviz idején beleugrott a Spreebe: — mi kell a publikumnak több ennél, hiszen ez szinház az utcán! A publikum szórakozik, mulat s •ezer meg ezer kenyérnélküli szinész — uj hivatást talált. — Kara Györgye koponyáját megtaláltákBécsből jelentik: A Learhegy alján, alig negyedórányira a st. marxi temetőtől egy szemétrakodó helyen játszadozó gyermekek csütörtökön emberi koponyát találtak. Elvitték a legközelebbi rendőrhöz, ez pedig behozta a rendőrfőnökségre. Majdnem biztos, hogy a talált koponya ugyanaz, amelyet karácsony éjszakáján elvittek a st. marxi temető feltört kriptájából. Mig a rendőrségre került a koponya, nyolc részre hullott szét. A fogak hiányoztak belőle, ami szintén arra vall, hogy a koponya Sándor szerb király atyjáé, Kara Györgye hercegé, mert a fogakat a sirrablás után megtalálták a koporsóban. A rendőrség hajlandó arra a feltevésre, hogy az egész sirrablás suhancok csinyje volt. _ Aliol a szegények is válhatnak. Egy élelmes yankee egy millió dollár alaptőkével olyan biztosítótársaságot alapított, a mely „Divorce Insurance Company" cimmel feladatául tűzte ki azt, hogy vagyontalan emberek számára is lehetővé tegye a válást. Az uj intézménvre az ügynökök egéz raja hivja fel a házasság jármából szabadulni vágyó emberek figyelmét. Természetesen már is tömegesen keresik fel a humánus yankeet, aki ©lég ötletes üzletember ahoz, hogy tökéjét ugy értékesítse, hogy ainnak üzletfelei is hasznát lássák. — Kérem — szól a íifikus yankee az érdeklődőhöz — mindnyájunkkal megeshetik, hogy válni akarunk, de nem birjuk fedezni a költségeket. Az ügyvéd, a pör lényeges költségei, az asszony tartásdija, olyan összege-, két igényelnek, hogy csak aj módosabbak engedhetik meg maguknak a válás iukszusát. De végre is, szegényebb emberrel is megeshetik, hogy rosszul választott. Miért legyen egész életében egy tévedés áldozata? Ha ön intézetemben biztositja magát, mind e komplikációnak elvetette gondját. Fizet hetenkint ötven cent prémiumot, ennek ellenében kötvényt kap, ámeílyel a válás minden gondja alól kiszabadította magát. A mi ügyvédeink viszik a pört, mi viseljük a költségeket, tárgyalunk a bíróval és a házastárssal. Elképzelhető, hogy az ilyen meggyőző érvelésnek meg van a hatása, s mint az amerikai lapok közlik, már is ezrével vásároltak kötvényeket, amelyek válás esetére biztositják a yankeet. — Egy hajókatasztrófa évfordnlója. Az angol lapok most egy nagy hajókatasztrófa emlékét elevenitik föl, amelyik száz évvel ezelőtt történt a kárácsonyestét követő éjszakán Jiitind közelében. Ez volt a legnagyobb hajókatasztrófa, amelyik az angol flottát valaha érte. 1811 december közepe táján 230 angol hajó indult el a Keleti tengerről. Harminc hajó hadi eszközöket szállított, a többi pedig a kereskedelmi flottához tartozott. Több hadihajó kisérte a flottát. A hadihajók .között a „St. George" nevü volt a legnagyobb, amelyen 98 ágyú és 752 ember volt, csaknem ugyanakkora volt a „Defence" nevü is, amelyen 94 ágyú és 600 ember volt. December 24-én reggel heves vihar keletkezett, amely a nap folyamán mindjobban erősödött. Először a „Defence" került zátonyra; a hajóról akkor a vizbe dobták az árbocokat, hogy ezzel könnyítsenek a hajó terhén. De a vihar egyre fokozódott, a hullámok egyre nagyobbak lettek és átcsapkodtak a hajón, amelyik végre is elmerült. Utasaiból csak néhányan menekültek meg. Öt asszony is volt a hajón. Az egyik egy tisztnek a felesége volt, akinek fia kadét volt ugyanezen a bajén. Az apa egy nagy deszkához kötötte a fiút és a tengerbe dobta abban a reményben, hogy igy a hullámok majd partra sodorják. Ebben a reményében nem is csalódott. A szülők azonban, akik ugyancsak deszkához kötötték magukat, elvesztek a tengerben és csak holttesteiket sodorta később partra a viz. A „St. George" nevü hajó szintén zátonyra jutott és miután tizenkét óráig küzködött a hullámokkal, elsülyedt minden rakományával és minden utasával együtt. A 752 ember közül, aki rajta volt, egy se menekült meg. A partról tehetetlenül nézték, hogy temet el egy hatalmas Iszökőhullám több száz embert egyszerre. A többi hajó közül is több elsülyedt, de az utasok megmenekültek. Csupán a „Hero" nevü hajó siilyedt el összes utasaival együtt és azonkivül a „Manila" nevü fregattbajó matrózainak legnagyobb része is a tengerbe veszett. összesen több mint 3000 ember vesztette akkor életét és karácsony napján reggel holttestekkel és hajóroncsokkal volt tele a jütlandi part körül a tenger. — Berlin tragédiája. Berlinben harmadnapja, hogy megesett s egyre nagyobb arányokban növekedik az a végzetes tömegborzalom, mely a Fröbel-utcai menedékhely szerencsétlen lakóit mint valami gyilkos járvány öli, pusztítja. Kedd éjszaka óta egyre több a rettenetes halmérgezésnek a betegje és a halottja s az egész város megrendítően lesi az ujabb hireket, jönnek-e még ujabb áldozatok. Nem lehet még tudni, méddig ér ennek a sötét katasztrófának a határa. Abban a szűkölködő városrészben nenlesak a városi menedékhely amúgy is sorsüldözött, hajléktalan teremtései, hanem igen sok szegény, küszködő ember kereste fel a két boltot s szerezte be sovány táplálékul a romlott halat. Rögtön, még akkor éjjel ötven ember betegedett meg s reggelig vagy húszan haltak meg nagy kinok és a legrémiiletesebb pánik zűrzavarai között. Példátlan izgalmak közt dolgoztak az orvosok a, percről-percre, óráról-órára rohamosan kibontakozó veszedelem közepette. Lázasan szállították a szenvedőket a kórházakba. És többeket már hiába, mert ott a szállító-kocsikban pusztultak el. Estig már ötven volt a betegek száma és harmincan haltak meg. És a borzalmak nem akartak megszűnni. Tiz óráig még többen lehelték ki a lelküket s a kórházi ágyakon,még egyre tartott a megrázó haldoklás. Éjjel egy óráig a hajléktalanok menedékházában a mérgezés tünetei közt megbetegedettek száma már het-_ venre emelkedett s megháltak összesen harminchaton. Éjféli 1 órától reggelig még heten haltak bele a halmérgezésbe. Ezzel a halottak száma negyvenre emelkedett. — Ryhliceky. [Budapestről Jelentik: Ryfiliczky Zoltánt, a Kereskedelmi Bankban történt negyedmilliós váltócsalás egyik tettesét tudvalevően öngyilkos kísérlete következtében a rendőrségi rabkórházba helyezték el. Ott hallgatták ki több izben a vizsgálat ideje alatt s amikor a rendőrség a nyomozó eljíárást befejezte, Ryhliezky továbbra is a rendőrségi rabkórházban maradt, mivelhogy még nem épült fel sérüléséből. A halántékán ejtett sebet komplikálta az, hogy időközben a szeme is kifolyt. Ezért, amikor a rendőrség a vizsgálatot befejezte és az ügyet áttette az ügyészségre, Rvhliczkyt a rendőrorvos véleménye alapján nem szállították át a Markó-utcaá fogházba. Mára teljesen fölgyógyult Rvhliczky. Érdekes, hogy meg is hizott a rendőrség rabkórházában. Sándor kapitány ma délben maga elé kisértette Ryhiiczkyt és közölte vele, hogy átkísérteti az ügyészségre. A megtévedt ember teljes nyugalommal vette tudomásul sorsát, sőt a későbbi beszélgetés folyamán igen vidám feleleteket is adott a rendőrkapitánynak. Nem fél a büntetéstől, belátja, hogy megérdemli, megadással fogja kitölteni a fogságot s azután uj életet fog kezdeni. A családjáról azonban mit sem akar tudni többet, mert a családja áldozatának tartja magát. — Véres párbaj Aradon. Aradról jelentik: Súlyos feltételekkel vívott kardpárbajt két fiatalember. Az affér ott kezdődik, hogy Petrovics János állami tisztviselő, Petrovics műszaki tanácsos fia, összeszólalkozott Morgenstern Gyula idősebb aradi, fogorvossal. Az összeszólalkozás után Morgenstern két tanúval elment Petrovics hivatalába, hogy a fiatal embert felelősségre vonja a sértésért. Petrovics azonban gavallérosan és ötletesen akarta elintézni az ügyet; — Zsidóval nem állok szóba, — kiáltotta a három úrra — takarodjanak ki! Egyúttal csöngetett is a szolgának, hogy dobja ki Morgensternékat. Az egyik ur azonban leintette a szolgát és ekkor mind a hárman inzultálták Petrovicsot. Közben megérkezett Bécsből a fogorvos fia, aki értesülvén az apjávál esett kellemetlenségről, maga is elment Petrovicshoz és olyanformán inzultálta, hogy az ügy lovagias elintézése elke-