Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)
1911-12-29 / 298. szám
4 DÉLMAGYARORSZÁG 1911. december 27. parlamentáris országában sem lehetne vitatkozni. A királyi audienciákon valóban történnek döntések, de ezek csak arra vonatkoznak, hogy az uralkodó törvényben biztosított jogait milyen irányban gyakorolja. Ez a királynak nemcsak joga, de alkotmányos kötelessége. Hogy a királyi elhatározás a miniszterelnök közreműködésével jöjjön létre, ez nemcsak az alkotmányosság, hanem a józan ész követelménye is, mert államférfiú nem képviselhet olyan álláspontot, amelyhez előzetesen hozzá nem járult és nem is vállalhatja érte a felelősséget. Azok a döntések, amelyek a királyi audienciákon történnek, kétségtelenül befolyással vannak a politika irányára, de csak akkor, ha összhangban állanak a parlamenti többség felfogásával. Ezt pedig nem az ellenzék, hanem kizárólag a többség van hivatva eldönteni, de ez is köteles respektálni a koronának alkotmányos jogait. A balkáni veszedelem. Szófiából jelentik: Azokból a jelentésekből, melyek a vidéki hatóságoktól a központba érkeztek, nagyon valószínűnek látszik, hogy Macedóniában a közel jövő a legnagyobb veszedelmeket rejti magában. A forradalmi bizottság erős akcióba kezdett és az isztibi bombamerénylet csak bevezetése volt a merényletek egész sorának, melyeket a forradalmi bizottság most végre akar hajtani. A macedón bandáit lángba akarják borítani az egész Balkánt, mert elérkezettnek látják az időt, hogy Európát beavatkozásra kényszerítsék. A beérkezett jelentésekből az is valószínűnek látszik, hogy Anglia biztatja a forradalmi komitét és minden arra mutat, hogy Angolország nem hajlandó többé támogatni az ifju-török politikát. Az asszony elvörösödött az örömtől, ö is halkan szólt: — Ezt akarta mondani? — Ezt. Az asszony lesütötte a szemét. — Én nem is értettem soha, — mondotta — hogyan választhatott ki maga egy ilyen nőt. Egy orfeum-énekesnőt. Egy műveletlen, tudatlan, szellemtelen leányt . . . — Nem találtam Olyat, aki müveit és szellemes is lett volna, — Miért nem keresett?. • — Azt hiszi, találtam volna? . — Igen. Tárczy diadalmasan emelte fel a fejét. Várj csak, — gondolta. Naivul kérdezte: — Hát maga ismeri ezeket az orfeuménekesnőket? Az asszony rábámult: — Ismerem-e őket? Hogy mondhat ilyet? — Ha azt (hiszi, hogy műveltet iis találhattam volna ... — De nem orfeum-énekesnőt. Hanem egy "nőt, aki megérti. Egy asszonyt, egy tisztességes asszonyt. Tárczy mély megvetéssel mondta: — Hja egy tisztességes asszonyt? Az asszony remegett a felháborodástól. Nem tudott mit mondani. Végre reszketve tört ki: — Csak nem hasonlít tisztességes nőt azokhoz a nőkhöz, akiket mindenki . . . . — Isten mentsen, — válaszolt Tárczy fl fogadalmi templom ügye a pénzügyi bizottság elöíí. — Kölcsön fölvételét javasolják a közgyűlésnek. — (Saját tudósítónktól.) A pénzügyi bizottság csütörtökön délután foglalkozott a fogadalmi templom kérdésével. A fölött vitatkoztak, miképen födözzék azt az összeget, amely a templom építési költségéből még hiányzik. Ez az összeg Gaál Endre dr tanácsos a kérdés előadója szerint 1,200.000 korona, Bokor Pál polgármesterhefyettes (szerint 1,655.000 korona, Wimmer Fülöp szerint pedig 1 millió 800.000 korona. Hogy tényleg mennyi a hiány, azt persze nem tudták megállapítani, a minthogy a megállapítás akkor lehet csak pontos, amikor minden részletben pontos adatok állanak rendelkezésre. A hiányzó összeg megszerzésének módját illetőleg nagy volt az eltérés a bizottság tagjai között. Az előadó azt javasolta, hogy kölcsönből fedezzék a hiányt. A kölcsön törlesztésére részben fedezetet nyújt a templomföldek jövedelmei. Az előadó javaslata szerint a kölcsönt a vallásalapból kell kérni, igy minden levonás nélkül öt százalékos törlesztésére kapna pénzt a város. Bokor Pál polgármesterihelyettesnek az volt a véleménye, hogy addig el kell halasztani az építést, amig arra elég pénze lesz a városnak. Pillich Kálmán azt mondotta, hogy a város polgárai három éven át egy évi pótadónak megfelelő összeggel járuljanak a költségekhez. Bokor Adolf pedig azt a megoldást ajánlotta, hogy döntsenek először a fölött, elbirja-e a város költségvetése azt a 35.000 korona kiadást, amely szükséges ahoz, hogy a fölveendő kölcsön évi törlesztése a bérföldek jövedelmén ki vül együtt legyen. Végül ugy döntött a bizottság többsége, hogy azt javasolja a közgyűlésnek, szerezze be a város kölcsön utján a fogadalmi templom építéséhez még hiányzó összeget és kenyugodtan, — én a tisztességes nőket sokkal kevesebbre becsülöm. — Kevesebbre, ihogv mondhat ilyet? — Akkor becsülöm meg őket, ha sakkal kevesebbre becsülöm őket. Kérem, ha az ember órát akar, akkor az óraárushoz megy. Ha szerelmet akar, akkor szerelemárushoz megy. Hiszen nekik az a mesterségük. Azt ők jobban értik, ök azért élnek, ők azért és arra ápolják, dédelgetik, gondozzák magukat. Á fürdőjük, a parfümjük, a csipkéjük mind arra váló. Hogy jutna erre ideje és kedve egy tisztességes asszonynak? — De hát — mondta hebegve, —az semmi, az semmi, hogy egy asszony a szerelmének föláldozza a tisztességét? Hogy odaadja a tisztességét? — A tisztességét? De kérem, — mondta Tárczy üzleti hangon, — ennek reám nézve semmiféle értéke nincs. Értékes rám nézve az ideges, kemény, formás, szép termet, a forró ajak, a gömbölyű kar, az acélos karcsú láb . . . De a tisztesség? Mit érek én több gyermekes családanyák tisztességével? — De ihát a délek? A szellem? — Ah, a lélek, a szellem . . . Tudja, magának, aki olyan okos asszony, megmondhatom, nincs utálatosabb, mint egy asszony, aki folyton a léiket, a szellemet emlegeti. — De hátha egy asszonyt nem ért meg az, 'akihez hozzá van láncolva? — Oh, a legnevetségesebb és a leggyülöletesebb élőlény a világon a femme incomresse meg a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy a kölcsönt a vallásalapból folyósítsa. A bizottság üléséről tudósításunk 'a következő : A bizottság ülésén Lázár György dr polgármester elnökölt es azon Gaál Endre dr tanácsos, előadó, Bokor Pál polgármester-lielyes'tes, Taschler Endre főjegyző, Balogh Károly tanácsos, Tóth Mihály főmérnök, Faj ka János főszámvevő, Somogyi Szilveszter dr főkapitány, Faragó Ödön dr tiszti főorvos, ÍScultéty László főkönyvelő, Bárkányi Zoltán és Bárdos Béla aljegyzők, továbbá Back Bernát, Becsey Károly, Bokor Adolf, Holtzer Aladár, Kiss Arnold, Kluger Albert, Lövész Antal, Oblátli Lipót, Pillich Kálmán, Végin an Ferenc dr, Weiner Miksa és Wimmer Fülöp bizottsági tagok vettek részt. (Az előadó javaslata.) ^ Az elnök megnyitó Szavai után Gaál Endre dr előadó ismerteti a fogadalmi templom ügyének előzményeit. Elmondja, hogy a Schalek Frigyes tervező által elkészített költségvetést átvizsgálta a mérnöki hivatal és az megállapította, hogy a templomra — a belső berendezés kivételével — 2.520,000 korona építési költség keli. A tervezési költségek, a tiszteletdíj 143,000 koronára rug. A városnak ezidőszerint rendelkezésre áll 1.200,000 korona készpénz. A kamatokat leszámítva, a hiány 1.200,000 korona, amelyet kölcsönből kellene fedezni. A vallás és közoktatásügyi minisztertől kérni kell, hogy a vallásalapból adjon kölcsönt a templom építésére. Azt javasolja, hogy egymillió korona hosszú lejáratú kölesönt kell kérni a minisztertől. Erre megfelelő fedezetet nyújt a templomföldek jövedelme, amely most 52,000 korona. A hiányzó összeget ugy gondolja fedezni, hogy a városnak a saját alapjaiból kell fölvenni rövid lejáratú kölcsönt. (Vita a szólás joga fölött.) Bokor Pál polgármester-helyettes akart szólni, de mielőtt szólásra emelkedett volna, Gaál Endre dr előadó azt a kijelentést tette, hogy az ő véleménye szerint nem arról van (szó, hogy a város épitsen-e fogadalmi templomot, vagy sem, hanem arról, miként fedezzék a hiányzó összeget. Nagy megütközést keltett ez a kijelentés, de prisse. A meg nem értett asszony odatolakodik a maga érzelmeivel minden idegen gondolathoz, minden idegen érzéshez, felajánlja, kinálja a szimpátiáját. Árulja magát és a legtöbbet ajánló biztosan megkapja . . . Az asszony nem birta tovább. Kiegyenesedett és a dühtől reszketve kérdezte: — Én kínálom magamat? Én? Tárczy csodálkozott. — Ki beszél magáról? Magának (két gyermeke van, maga nem 'keres lihegve megértést, hanem bölcsen tudja, hogy a legszebb dolog :két gyermek jó anyjának lenni. Minden hódolatom az ilyen asszonyoké. Én a másik fajtáról beszéltem. Hogyan beszélhettem volna magáról? Az asszony megzavarodott. Nem tudott szólni. Tárczy kegyetlenül folytatta: — Minthogy pedig a imásik fajtával, a melynél talán volna remény, nem érdemes foglalkozni, én meggondoltam a dolgot. Szakítani akartam Riese Micivel? Meggondoltam . . . Nem szakítottam vele. Az asszony felugrott. — Tárczy, — sziszegte, — Tárczy ? maga a legutálatosabb, a iegszemtelenebb, a legelbizakodottabb fráter a világon. Megfordult és elsietett. Tárczy utána nézett. Tudta, hogy a holnapi ebédnek most már vége. De igen meg volt elégedve magával és nagyon becsületesnek érezte magát.