Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-27 / 296. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1911. december 27. NAP! TREK — A király karácsonya. Bécsből jelentik: Ö felsége egész vasárnap kitűnően érezte ma­gát. A felség zavartalan, nyugodt, egészséges -alvással töltötte az éjszakát és hétfőn reggel, szokásához hiven, már négy órakor felkelt. Reggel hét órától fél nyolcig ő felsége a kas­tély kápolnájában ünnepi misét hallgatott végig. Délelőtt az uralkodó a két főhadsegéd és a kabinet igazgató jelentéseit fogadta. A nátha és a köhögési inger teljesen megszűnt. A felség erőbeli állapota és kedve hétfőn egész nap igen jó volt. A felség pompás egész­ségi állapotánál fogva a karácsonyi ünnep, melyet most első izben tartottak Schönbrunn­ban, igen derült lefolyású volt. Ferenc Szal­vátor főherceg és Mária Valéria főherceg asszony családjai a karácsonyestét ő felségé­nél töltötték. — Ünnepek ntán. Megünnepeltük karácsony napjait. A poétikus, kedves ünnepen egy pil­lanatra szünetelt a gépek kattogása, megállt a lázas munka. A szeretet melegsége sugár­zott a lelkekben. Ahányan vagyunk, örültünk valaminek. Megfoghatatlan erő nyűgözött le bennünket, karácsonyi legendák misztériu­mában kalandozott a szemünk. A templomok­ban ünnepet ült az ájtatosság, zsúfolásig meg­teltek a padsorok. A színházban, mozikban, kávéházakban nyüzsgött a nép. A vidámság pirja ragyogott az arcokon. Az idő nem ked­vezett az ünnepnek. Fekete karácsony volt. A külső poézist elmosta az eső. Hiába áhitoz­tuk a havat. Tél apó tartogatja még a csillogó ruhapihéket. — Esküvő. Fényes esküvő volt kedden dél­előtt a szegedi zsidó templomban. Pásztor Jó­zsef, a Délmagyarország felelős szerkesztője lépett házasságra Rosenfeld Rudykával, Ro­senfeld Nándor szegedi villamos vasuttársa­sági igazgató leányával. Az eseketésen tanuk voltak a menyasszony részéről Weiner Miksa kereskedelmi tanácsos, a Ferenc József-rend lovagja, a vőlegény részéről pedig Holtzer Dániel bankigazgató. Az uj párhoz Löw Im­mánuel dr főrabbi intézett beszédet. — Veszedelemben a drámai szende. Va­sárnap délután a szegedi színházban a Fas­gyárost játszották. Az utolsó felvonásban egy párbaj jelenet van, hol a drámai szende a pár­bajozó felek közé veti magát. Almássy Endre és Zátony Kálmán párbajoztak. Mindkettő­nek a kezében pisztoly volt és a végszóra mindaketten elsütötték. A pisztolyok csütör­tököt mondtak. Ezen természetesen Almássy Endre mérgelődött legjobban. A színfalak mögött újra megpróbálta elsütni a pisztolyt. A pisztoly most nem mondott csütörtököt, hanem a színészek legnagyobb megdöbbené­sére nagyot durranva elsült, a töltelék neki­vágódott a deszkafalnak és súlyosan meg­sértette azt. Ha véletlenül a színpadon sül el a pisztoly, súlyos szerencsétlenségnek lehetett volna az okozója. A pisztolyban nem éles töl­tény volt, hanem gyapot helyett kenyérbél­lel töltötték meg és az beleszáradt. Miután bűncselekményről szó sem lehet, a rendőrség megszüntette az eljárást. — Nagy Sándor és Polonyi Lajos párbaja. A képviselőház minapi ülésén Nagy Sándor dr munkapárti képviselő, Polónyi Géza antiszemita megjegyzéseire ezt kiál­totta közbe: — Hiszen a maga felesége is zsidó! Polónyi Géza fia, Polónyi Lajos, aki biz­tosítási hivatalnok Egerben, sértő levelet irt Nagy Sándornak. A képviselő báró Vojniís Sándor és Almássy László dr országgyű­lési képviselők utján elégtételt kért Polónyi Lajostól, aki Iyrencsey Gézát és Emilt ne­vezte meg segédeiül. A segédek kardpárbaj­ban állapodtak meg, mely hétfőn délután öt órakor folyt le a Rákosi-féle vívóteremben. A felek kétszer csaptak össze igen hevesen, a második összecsapásnál Nagy Sándor a fe­jén szenvedett kisebb sérülést. Az orvosok erre megállapították a harcképtelenséget és a párbajt beszüntették. — Tüz az Ítélőtáblán. Hétfőn éjjel három órakor a Dngonics-tér sarkán posztoló rend­őr nagy füstöt vett észre, mely az ítélőtábla épület bal sarkából szállt az ég felé. Telefo­nált a tűzoltóknak, akik csakhamar meg is érkeztek. A tüz a hatalmas épület Dugonics­tér felé néző homlokzatán keletkezett és mire a tűzoltók kiértek, már a gerendázat égett. A harminc tűzoltó csakhamar eloltotta a tüzet. A vizsgálat során kiderült, hogy a tüz ugy keletkezett, hogy három nappal ezelőtt a ké­ményseprők a kéményt tisztították és mikor kiégették a kéményt, egy zsarátnok ottma­radt. A tüz már bárom napja ott lappangott és ha idejekorán észre nem veszik, akkor a hatalmas épület valószínűleg a tüz martalé­kává lesz. A homlokzat összes gerendái le­égtek, csak a pléh párkányzat maradt meg. — A Ferencvárosi Torna Klnb kettős­győzelme külföldön. A Ferencvárosi Tor­na Klnb hires bajnokcsapata a napokban kül­földi turnéra indult. Kiváló angol és német csapatokkal kötött le mérkőzéseket. Vasár­nap és hétfőn Németországban mérkőzött. Az első napon Hamburgban a Sport Klub Viktoiriát 5:3, hétfőn pedig Brémádan a Bremer Sport Klubot 5:0 arányban, verte. A győzelem hire Budapesten óriási lelkesedést keltett. — Gyermekhalál a szegedi tanyákon. A vedresházai vasúti megálló közelében van a Kristó-tanya, amelyben több béresesalád la­kik. A legnagyobb békességben éldegéltek és dacára annak, hogy valamennyinek több gye­reke volt, söha se került sor komolyabb ösz­szetüzésekre. Annál kegyetlenebbül dúlta föl a szegény emberek nyugalmát vasárnap egy tragikus véletlen. Csúcs György béres ugyan­is puskával vadászgatott a tanya körül. A vasúti vágányok mentén haladt, ahol talál­kozott négy gyerekkel. Szél Jánossal, Kecs­keméti Józseffel, Kecskeméti Lajossal és Ko­vács Antallal. A fiuk szóbaeredtek a puskás emberrel, aki a hóna alatt tartotta a fegyve­rét. Szél János megjegyezte: — Gyurka bácsi, elsül a puska, mert nem jól áll a kakasa. — Dehogy sül el, fiam, — mondta a béres, — akár rá is lehet ütni. Azzal megmozdította a karját és a követ­kező pillanatban nagy dörrenéssel elsült a puska. Nyomában velőtrázó sikoly és a nyolc éves Kecskeméti Lajos lebukik a töltésről. Hozzárobannak és látják, hogy meghalt. A nagyszemü sörétek a nyakán össze-vissza szakgatták az ereket, ugy hogy pár pilla­nat alatt 'elvérzett. Eközben Kovács Antal odakap Szél János jobbkarjáboz: — Ég a kabátod! szólt rá a megriadt fiúra, aki észre se vette, hogy meg van sebesítve, mert a sörétekből jutott jócskán az ő kar­jába is. Csúcs Györgyöt annyira megrendí­tette az eset, hogy percekig nem tudott szó­hoz jutni. Megkövülten állott a kis boltte­tem mellett, majd nagysokára szólt a Szél gyereknek: — Vigyétek haza ezt a szerencsétlent. — Én nem vihetem, hisz vérzik a karom és már is szédülök. — Hát én meg nem tudok hozzányúlni, inkább magamat is elpusztítom — kiáltotta a béres és berohant a tanyára, ahol csak nagynebezen lehetett belőle kivenni, mi tör­tént. Szél Jánost súlyos sebével beszállítot­ták a szegedi közkórbázba. — A Tanulók Otthona fölavatása. A szegedi zsidó hitközség védnöksége alatt álló Tanulók Otthona tegnap költözött át Szent György-utcai uj palotájába. A nagy kényelemmel berendezett fényes és modern internátust ünnepségek között avatták föl. A hitközség vezetősége nevében dr. Rósa Izsó hitközségi elnök üdvözölte a nagy szám­ban megjelent közönséget, akiknek sorában a szegedi középiskolák tanáraik utján kép­viseltették magukat és résztvettek minden felekezet lelkészei közül is számosan. Dr. Rósa arra kérte az internátus vezetőségét, hogy az ifjúságot hazafias szellemben ne­veljék föl, de egyben ápolják a vallásukhoz való hűséget is. Az intézet vezetősége részé­ről dr. Ditrói Nándor igazgató biztosította a hallgatóságot, hogy a nevelést az elnök óhaja szerint fogják gyakorolni, ami annál könnyebb, mert a szegedi zsidó hitközség szelleme ősi idők óta összeforrott a haza­fisággal. Az avatást lakoma fejezte be, ame­lyen számos felköszöntő hangzott el. felelős szerkesztő Pásztor József Lapkiadó-tulajdonos a Délmagyarország hírlap- és nyomciavállalat Nyomtatta a Dóimat' varország hirlap- és moir da­tálta lat Szesredon F -trona-ote* 15 fRoknr-nnlo*». E rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget sem a szerkesztőség, sem a kiadóhivatal. Csak a PSHI1 i '1111 RKSSES révén lett világhírű a valódi

Next

/
Thumbnails
Contents