Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)
1911-12-24 / 295. szám
1911. december 24. DÉLMAGYARORSZÁG 3 a többiek és a spanyol királyi pár is csinálják a bálon — a spanyol falat. Ekkor a magyarok csoportjában elvegyülve fel lehetett fedezni — Ferenc Ferdinánd trónörököst. Hirtelen jött rendelkezés volt, hogy nekii is jelen kell lennie az udvari bálon. Akkor még a H-ausgesetzt rendelkezései nem voltak ugy összhangzásba hozva az etikett-kérdésekkel, hogy a trónörökös felesége is méltó helyen szerepelhetett volna a főhercegnők között és körülbelüli emiatt is eszelték ki azt a megoldást, hogy a trónÖrököst utólagos rendelkezéssel állítják a kiiráíy melié. Tehát a trónörökös a magyar politikusokat szólította meg. Velük szemben való magatartásáról a szemlélőben az a benyomás keletkezett, mintha a trónörökös külső megjelenésében, beszélgetési módjában is alkalmazkodni tudna ahoz a szabályihoz, hogy az uralkodói jogok közül semmit sem gyakorolhat. Szerepe a tájékozódást kereső szerep. Megismerni a helyzeteket, a viszonyokat, az elveket és embereket. Justh Gyulával leghosszabb ideig beszélgetett. Miféle kombinációkat lehetett ehez fűzni, amikor később dúst!) Gyula követelni kezdte az általános választói jogot és amikor imár-már kormányhatalomra jutott, de belebukott, mihelyt a király előtt hangoztatta, hogy az önálló vámterület és a külön bank nélkül nem lehet a függetlenségi párti -politikusnak az uj alakulásban résztvennie. Micsoda kombinációk keletkezhettek, ha arra gondolunk, hogy Justh Gyulával a trónörökös beszélgetett és hogy a trónörökös egyéni tulajdonságai közé tartozik leginkább, hogy aki vele beszél, az egy perc alatt oljran őszinté tárja fel előtte gondolatait, mintha legbizalmasabb barátjával beszélne. Eszembe jut egy torontálmegyei birtokos -(most országgyűlési: képviselő) megjegyzése, aki a trónörökös egyéniségéről azt mondta: — Hiába irnak akármit, hiába kísértik elA csákány nagyot koppant. Zengett, visszazengett, Lemászott a csákányért. Nem nézett a mélységbe. Vigvázva visszamászótt, Teljejózan és számító. jól megkapaszkodott, hátravetette a csákányt és számítva, nagy lendülettel ütött. Szept Erzsébet zuhanva, csörömpölve szétfutott. Rá fis hallott a fejére; behunyta a szemét. , mt tesz az? Bédagla a fejéti Sötét volt.'Csak a hold: *$ürődőtt át-a színes ablakokon, - kísértette-» ( Semmi. > i Öriáisi mélység és magasság. Belép áz élső párkányra. Ját-Le Ült már ember? S; •ilyenkor? A' finoman Szőtt félhomály elfogja a lelkét, A fenyőforma kőiivek egymásraborulnak, A fekete pillérek dus lába ködbe1 vész. Rejtelem, rejtelem. Az oszlopok árnyai uj oszlopok, elfeküdt oszlopok. A kő-' erdő nesztelen. Mily kicsiny az ember. íme, egy befalazott végtelenség. A legszebb, a legszebb . . . Ah, szűz Mánia, segíts! Nem volt ő már egyszer (itt? Ült ő már egyszer ezen a párkányon, nézett a homályba. Álmában. Ült ő máir itt Borzasztó. Ha lebukna! Majd feláll, lassan jár, támaszkodik a falihoz. Ott csillár: a párkányszegletről'át lehet mondani, hogy a trónörökös mennyire közvettfen szeretetreméltó társalgó, nem tudják eléggé megmagyarázni. Én csak azt mondom, hogy ugy lehet Vele beszélni, mint ahogyan én most önnel beszélek. Sőt csakis igy lehet, csakis teljesen nyíltan és őszintén. Ott a budai várlak fényes tánctermében, ahogy a trónörökös katonai egyenruhában a megszólított politikusokkal szemben állott, mind az látszott, mintha ők egyenként mind nagyobb urak lennének, mint Ferenc Ferdinánd. Nagyon bajosan tudnám másképen meghatározni az észleletet, mint azzal, ha azt mondom, hogy ugy tűnt fel, mint amikor egy nem nagyon magasrangu tiszt, mondjuk egy térparancsnok, beszél a maga területén clivM urakkal. Ilyenkor tapasztalni lehet, hogy a katona borzasztóan ügyel arra, nehogy ő hatalmasabbnak látszódjék, A trónörökösnél azonban a kimért udvariasság szinte teljesen hiányzik. Arckifejezése is inkább egy gazdaságban élő emberé, mint egy katonáé. És egy családias életet élő gazdaember, aki a gyermekei ügyes-bajos dolgát meghallgatja, tanítgatja őket, elviszi a gyermekeket a városi cukrászdába és maga fizeti ki az uzsona árát. A trónörökös tudta, hogy mennyi pénz száz korona, de még azt lis tudja, hogy mit lehet venni egy koronáért. Nevelése ebben a tekintetben egészen más volt, mint a királyé, akiről feljegyzik, hogy abszolúte nincs érzéke a pénz iránt. A szertartások béklyóitól való szabadulás egy önkénytelen mozdulatát árulta el ezelőtt több évvel egy szintén nevezetes udvari bálon, melyen leginkább politikai egyéniségek voltak jelen és melyre hivatalos volt a képviselőház minden tagja Budára, a királyi várlakba. Akkor volt először Ferenc Ferdinánd trónörökös magyar politikusok között udvari bálon. A termekben tömegek hullámoztak. A díszmagyar ruha nem a legkönnyebb báli viselet és a csizma sem -valami nagyon alkalmatos a sírna parketthez. Az urak, ahogy a ceremóniák bevégződtek, kezdtek oszladozni, ki erre, ki ar.ra, a fáradtabbak hazamentek, de mindamellett egy sereg ott maradt és a királyi jtíuffet remekeit kóstolgatta mentésen, kardosam A táncteremből jobbra kisebb termek nyíltak a főhercegek :és családjaik által elfoglalt terem mellett. Egy. ilyen kisebb terem sarokasztalához leült egy társaság. Ott volt Széchenyi Gyula gróf, a király személye köriili miniszter, Leidenirost Látsa'ó, akkor kormánypárti képviselő, Justh Gyula és V7sontai Soma. A lakájok pezsgőt töltöttek és az urak jól érezték magukat a nagy hőség után pihenve és poharazgatva. 'Különösen jól érezte magát (a saját előadása szerint) Visontai Soma. Egyszer csak, ahogy Visontai javában mulat, észreveszi, hogy az ő asztaluk közelébe behoznak egy kis asztalt, poharat tesznek rá és az asztalnál megjelenik Ferenc Ferdinánd főherceg és Ottó főherceg. Visontai Somát elkapta a lelkesedés, nem is gondolt rá, hogy mit cselekszik, felkelt és fölemelvén poharát, .• a trónörökös felé fordulva, hangos felköszöntőt mondott a trónörökösre. Amint az asztalnál a többi urak észrevették, hogyvni történik, az első pillanatban megdöbbentek. Széchenyi Gyula gróf halálsápadt lett. De 'a másik pillanatban látták, hogy a trónörökös figyelve arrafelé fordul és erre ők is mindhárman felállottak. (Hogy mi lesz, az mindegy, die bizonyos, hogyha már felköszöntőt mondanak a trónörökösre, hát akkor fel kell állani.) A felköszöntő persze nem volt bosszú. Hanem amikor Visontai elhallgatott, akkor látni lehetett, hogy. a'trónörökös poharához nyúl és hogy fel akar; kelna". a helyérő!. Ebben a pillanatban Ottó főherceg megfogta a trónörökös atilláját és rh a II a ni tehetett, ahogy azt mondja: lépni a csillárra. Oünan majd látni a hajót, egészen. Szűz Mária ne hagyj él! Szent'Erzsébet, bocsáss még! Máért is jött ide? Valamit látni akart. A távolban, lent, rezgőn izzik az őrök mécs. Most . . , egy nagy lépés ... A nagy csillár meging . . . Hintáz , . .'Raul a csillárra, szétveti a combját, nf.nt a paripán. Letógatja a lábát a homályba. Az aranyzsinórba kapaszkodik; az-aranyzsinór nem szakadel.íHintáz. Í6. Halk zéne, finom fény. Mária, arany virág, megindul az óriás hajóban, Ká tudja honnan jött'S bová «iegy?r 'Ki meri kérdeni? (Amfot közelebb, közetebb; jön, a középre árad a fény. Nem éles fény,; oSak gyönge és édes, s az- ö isteni alakjából árad. "A-sarkok, a szögletek homályban maradiak. Halk, távoli zene hallatszik, gyermekhangok, s a homályból aptó artgyalféjek ütik M magukat, alig észrevehetően, szárnyas gyemtekfejek. Artúr szive dobog s"a nagy csillár hintáz. Az angyalok királynéja jön, jön. Nem a lábával lép, csak teng, tova, leng a holdsarlón. Ez egy fényes fénysarló, fényből a lába alatt. Halkan, haton leng az isteni álak. Magas és karcsú és szép, olyan, mint egy elefántcsonttorony. Halkan, haton suhan. A ruhája sötét és mégis fénylő és hosszú és lengő, eloszló. 'Sötét haja 'lágyan elömlik Enyhe dicsfény iböriti fehér homlokát. A hóMsugár keresZtültosul szövi a belső teret, de fö látja? 'Az- Izmos pillérek ütnyái eltűnnék. Mária, teaiger-csillaga, libeg a lapaüó Sötétség töitgéféh.ifíáíkiui fíbeg a pilléferídőbéh a színes, ives áíw^ófe között. Felhőbe'borii! fent az óriási 'tjóh. A padsorök titkos angyalkákkal telnek, A magas kóruson, az orgona sípjai között, angyalfejek röpköd v# játszanak bújósdit, 'Az orgona fehér bilieü:*yüki szent Cecilig átjátszó ujjai suhannakTfajlol az angyátelép. Mária, menyorvszág kapuja méltóságosan.; száll. Nagy fényes'keszkenő simán födi Aszszopyunk vállait. *£fdó szemei ragyogó ablakok, • melyekem látrá. Hét tőr döfi szitát Mária, Magyarország védasszonya, szeret ettél mosolyog. Ah! a szószékígájambja szárnyait rezzenti, haton csobban a fceresztmedeuee.. megelevenedik a szegények -bibliája, <a kTA szentek hódolni jőMek -Máriának. Mária, istennek ányia, karján tartja fiát. Fiát viszi és fiára rtéz a fájdalmas anya. Szlvében hét tőr. De az isteni gyermdk fényes arca mosolyg. Mária' halkan, halkan előbbre -SZálI. '7. Artúr lovagotririásnap a kecskearcu, sáirta sekrestyés összezúzva találta a kövön, a nagy csillár alátt.