Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-23 / 294. szám

1911 december 21 DELMAGYARORSZAQ 13 A képviselőház ülése. (Saját tudósítónktól.) A Ház ma is a kultusztárca részleteivel foglalkozott. Igen sok tételhez akadt fölszólaló s a kultuszminiszter is minden kívánságra és kifogásra különkülön válaszolt s igy a részletes vita szokatlanul hosszura nyúlt. Holnap már az igazságügyi költségvetés tárgyalása van soron, esetleg azonban csupán formális ülés lesz a főrendiház üzenetének átvétele végett. Az ülést Návay Lajos elnök nyitotta meg. Az elnöki előterjesztések között van az állami tisztviselők országos egyesületének fölrata a drágasági és a családi pótlék dolgában. A pénteki ülést Návay Lajos elnök féltizenegy órakor nyitotta meg. A csütörtöki ülés jegyzőkönyvét észrevétel nélkül hitelesítették. Az elnök bemutatta az országos tisztviselő-egyesület feliratát a drágasági pótlék iránt. Több elnöki előterjesztés nem volt. Barabás Béla személyes kérdésben szólt. Következett Zichy János gróf közoktatásügyi miniszter jelentéstétele a Műegyetem teljes elkészültéről. A jelentést szétosztják a Ház tagjai között. A napirendre áttérve, a Ház folytatja a kultusztárca költségvetésének részletes tárgyalását. Az egyetemek tételénél Bakonyi Samu függetlenségi köszönetét fejezte ki gróf Zichynek, hogy egyetemet adott Debrecennek. De az erről szóló javaslat aggodalommal tölti el a közönséget, hogy Debrecenben nem lesz orvosi fakultás. Ez irányban érintkezésbe lépett a miniszterrel, aki az aggodalmat szétoszlatta. Adatokkal bizonyítja, hogy milyen fontos ennek a fakultásnak felállítása épen közegészségügyi szempontból. A körülmények is kedvezőek, mert jó nőgyógyászati klinika van. A város sürgősen modern közkórházat építtet. Kéri a Házat, hogy fontos kulturális okokból a javaslatot azonnal a költségvetés után tárgyalja le. (Helyeslés.) A Ház azután az egyetemek tételét elfogadta. A középiskolák tételénél Hock János szólalt fel. Kérte a miniszterelnököt, hogy ne szaporítsa a középiskolákat, mert nem a mennyiség szaporítására, hanem a minőség javítására van szükség. Majd az egységes középiskola megteremtését sürgette, mert a jelenlegi középiskolai rendszer nem felel meg a kívánalmaknak. Igen szükségesnek tartja a higiénikus nevelést, amely nemcsak testi, de erkölcsi szempontból is óriási fontosságú. Szóváteszi ezután a középiskolai nyelvtanítás dolgát, amelyet elhibázottnak és szerencsétlennek mond. Nekünk szükségünk van arra, hogy legalább még egy európai nyelvet beszéljünk valamennyien. A középiskola ma képtelen erre megtanítani. Zichy János gróf kultuszminiszter nem fogadja el azt a tételt, hogy a középiskolák ne szaporittassanak; csak a gimnáziumok szaporításában kell inkább mértéket tartani. A csonka gimnáziumokat igyekszik teljesekké tenni. A polgári iskolák reformját a középiskola reformjával együtt akarja. A polgári iskoláknál hetedik osztályt óhajt szervezni gyakorlati tárgyak oktatása végett. A középiskola nevelő föladatát maga is nagyra tartja, ebbeli munkáját elő fogja mozdítani. Ez csak internátusok utján történhetik s e téren máris erős társadalmi munka észlelhető. A jövőben azonban igyekszik állami internátusokat is létesíteni. (Általános helyeslés.) A tanítóképzők tételénél Somssich Tihamér gróf a tanítóképzők reformját sürgeti. Zichy János gróf kijelenti, hogy a tanítóképzők munkájának intenzivebbé és célszerűbbé tételét maga is óhajtja s e végből minél előbb intézkedni fog. A népiskolák tételénél Hock János a népiskoláknak zsúfoltságáról beszél. Van népiskola, ahol egy tanítónak kétszázötven gyermeket kell tanítani. Igy lehetetlen az egyéni nevelés és tanítás. Addig nem lesznek jó iskoláink, mig a tanítóságot el nem láttuk. A legfontosabbnak a tanítók státusrendezését tartja. (Élénk helyeslés balról.) Törvényjavaslatot nyújt be, hogy a kormány az ország valamennyi tanítójának státnsrendezéséről hat hónapon belül nyújtson be törvényjavaslatot. 1912-re pedig drágasági és családi pótlékot adjon a tanítóságnak. (Élénk helyeslés balról.) Zichy János gróf kultuszminiszter kijelenti, hogy a kultuszminisztérium most foglalkozik ezzel az ügygyei s az állami tanítók fizetését jelentékenyen javítani, a nem államiakét pedig megfelelően ki akarja egészíteni. A Ház a tételt változatlanul elfogadja s a határozati javaslatot mellőzi. A részletes vita közben Barabás Béla személyes kérdésben való fólszólalásra kap engedelmet s Kubinyi Géza kérdésére férfiúi becsületszavára kijelenti, hogy a talpfa-ügyben sehol közbe nem járt s abból semmiféle baszna nem volt. Ezután még a holnapi ülés napirendjét állapították meg, mely a következő lesz: Az interpellációs könyv felolvasása, a gazdasági bizottság jelentése és a főrendiház üzenetének átvétele. Ezenkívül, ugy hirlik, hogy a kormány aziránt tesz javaslatot, hogy a karácsonyi szünet január 11-ig állapíttassák meg. Maggarország 1910-ben. — Könyv az országról. — (Saját tudósítónktól.) A (képviselőház tegnapi ülésén terjesztette elő Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök jelentését a kormány 1910. évi működéséről és az ország közállapotairól. Az 1897. évi XXX. t.-c.-ben foglalt kötelezettségeknek tett ezzel eleget a miniszterelnök. A jelentés bemutatásával mégis kissé megkésett, minthogy azt a törvény értelméiben a költségvetéssel egyidejűen kellett volna előterjeszteni. A késedelmet bőven menti azonban a kormánynak az az igyekezete, hogy a jelentés a tavalyi népszámlálás főbb adatait is magában foglalja, ezek az adatok pedig csak novemberben álltak rendelkezésre. Tizenharmadik jelentése ez már a kormányoknak. Kilencszázharminckilenc oldalra terjedő hatalmas kötet a jelentés, amely az állami élet, a köz- és magángazdálkodás sok érdekes kópét mutatja be. A népszámlálás főbb eredményei ezúttal látnak először napvilágot s igy természetesen mi is ezeket az adatokat ismertetjük legelsősorban: A magyar korona országainak népessége, mely 1900-ban 19,254.559 (lélek volt, az 1910. évi népszámlálás végleges adatai szerint 20,886.487-re emelkedett. A népesség szaporodása tehát 10 év alatt 1,631.928 lélek, vagy is 8.5 százalék. Az előző évtizedhez képest, mikor a szaporodás 1,790.768 lelket tett (10.3 százalék), ugy abszolút számban, mint viszonylagosan is jelentékenyen visszaeseti a népnövekedés, ami első sorban a nagy arányokat öltött amerikai kivándorlásnak tulajdonitható, mert a népesség természetes szaporodása még kedvezőbb is volt az elmúlt évtizedben, mint az előző tiz esztendőben. Első sorban közjogi alkatrészek szerint tekintve a szaporodást, az anyaország és a társországok népessége teljesen egyenlő arányban szaporodott, mig az előző étvizedben _az anyaország népnövekedése — bár nem jelentékenyen — kedvezőbb volt. Maga a kivándorlási veszteség azonban HorvátSzlavonországokban aránylag jóval nagyobb volt, mint Magyarországon, amennyiben ott a népesség 4.9 százalékára rúgott, mig az anyaországban csak 3.1 iszázaléka veszett el ily módon a népességnek. Az 1910. év folyamán a Magyarbirodalomban 179.537 házasságot kötöttek; e számból az anyaországra esett 158.299, a társországokra pedig 21.238. Az előző évhez képest a házasságkötések száma alig változott, ennélfogva az ezer lélekre eső arányszám is változatlanul 8.6 volt, ami megfelel normális átlagunknak. 1910-ben 21.651 vegyes házasságot kötöttek a Magyarbirodalomban, az összes házasságoknak tehát 12.06 százalék volt vegyes. Az összeházasodás az anyaországban leggyakoribb a római katolikusok és a reformátusok, továbbá a római katolikusok és ágostaiak között, a társországokban pedig a két uralkodó felekezet, a római katolikus és a görög-keleti összeházasodása több mint felét szolgáltatja a vegyes házasságoknak. Saját felekezetükhöz viszonyítva legtöbb a vegyes házasság aránylag az unitáriusok körében, kiknek közel fele más vallású val lép házasságokra; a két protestáns felekezet házasulóinak negyed-ötödrésze választ más vallású élettársat. A görög katolikusoknál, kik azonban túlnyomórészt a felekezetükhöz közel álló római katolikusakkal és görög-keletiekkel házasodnak össze. Legritkább a vegyes házasság az izraelitáknál, akiknek átlag csak 5 százaléka lép vegyes házasságra. 1910-ben a Magyarbirodalom területén 742.899 gyermek született élve, még pedig 644.012 Magyarországon és 98.887 HorvátSzlavonországokban. Az előző évhez képest a születések számában rendkívül nagy esés következett be, amennyiben 32.496-tal kevesebb gyermek született 1910-ben, mint 1909ben. Különösen nagy aránylag a csökkenés a társországokban, ahol az élveszületések száma egy év alatt több mint 9000-rel, tehát majdnem 9 százalékkal apadt. A születések számának nagy csökkenésével természetesen együtt járt az ezer lélekre eső arányszám nagy csökkenése is. 1909-ben még 37.7 élveszületés esett ezer lélekre, 1910-ben csak 35.6; oly alacsony arányszám ez, amilyenre még nem volt példa. Az anyaországban magában némileg kisebb a csökkenés, 37.2-ről 35.4-re, a társországokban azonban szinte katasztrofális jellegű esés mutatkozik az arányszámban, amely egy év alatt 41.8-rŐI 37.8-ra csökkent, holott ott edigelé a legkisebb arányszám is meghaladta a 39-et. Az egyes törvényhatóságok sorrendje természetesen alig változott az élveszületések arányszáma tekintetében. Halálozások tekintetében az 1910. év igen kedvező esztendő volt. Az egész Magyarbirodalomban mindössze 490.689 haláleset történt ebben az esztendőben, tehát 36.109-cel kevesebb, mint 1909-ben; eh ez képest a halálozási arányszám is leszállt 25.6-ről 23.5-re. Oly alacsony arányszám ez, amilyenre még eddig nem volt példa, mert eddigi legalacsonyabb halálozási arányszámunk 1904-ben 25.0, épen másféllel haladja meg az 1910-iki arányszámot. Hogy e javulás nemcsak esetleges, hanem egy állandó folyamatnak a jelzője, azt az egyes évötödök adatai bizonyítják, melyek halálozási viszonyainknak bár lassú, de folytonos javulását mutatják. Nálunk a halálozások alakulásált a gyermekhalálozások döntik el. A halálokok között jelentékeny számban szerepelnek a fertőző betegségek, amelyek az összes halálesetek 24.9 százalékát teszik. A fertőző betegségek között ezúttal is a tüdővész áll első helyen, a mely egymaga 72.423 halálesetet okozott. Az előző évhez képest azonban 3500-zal csökkent a tuberkulózis okozta halálesetek száma. Az erőszakos halálokok között a baleset áll első helyen 8265 halálozással (1909. évben 7570), az öngyilkosság 3987 (3892) esettel, a gyilkosság 1560 (1769) esettel szerepel. Látható, hogy a balesetek és az öngyilkosságok ismét több halálozást okoztak, a fejlődő ipari élet és a megélhetés mindinkább fokozódó nehézsége mind több emberéletet követel. A természetes szaporodás, vagyis az él-