Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-22 / 293. szám

10 DELMAGYARORSZAQ 1911 december 22 — Ünnepelt polgármester. Lúgosról jelentik: Marsovszky Árpád polgármester, kü a város szervezése, tehát 1889 óta áll a város élén, most nyugalomba vonul. Tiz évig működött előzően mint főszolgabíró és nagy érdemei vannak a város rohamos fej­lődése körüli. — Lúgos város mosit tartott közgyűlésén Marsovszkyt a város díszpol­gárává választotta s elhatározta, hogy arc­képét ta közgyűlési terem számára megfes­teti és nevéről a középpontban egy utcát ne­vez el. — Becsületes emberek. Mikor nagy bűn­tények, vagy Mkusan keresztülhajszolt gaz­ságok napfényre kerülnek, kórusban zengik az emberek: — Nem kell egyéb hozzá, mint számolni tudni az emberek gyengéivel, fogyatékossá­gával, rossz hajlamaikkal — és nyert ügye van minden bitangnak! Ezután pedig szépen a maguk számlája terhére könyvelik el mindazt, amiért végre mégis csak a zsivány felel. S mert a rabló­romantika soha ki nem hal és igy ma is ural­kodik, talán csak eltolódva a humoros me­zőkre, azért nem ritkán még mulatnak is-rajt az emberek, hogy találkozott valaki, aki olyan ügyesen lóvá tette őket. fiogy azonban ez a kacagás csak takarója a lóvátettek jól elrejtett boszankodásának, az bizonyos., Nem volna igazságos a mérleg, ha egyszer a nagy­közönség is nem kacaghatna szívből, amiért nem ült fel valakinek, aki pedig ugyancsak alapos pszihológiai érzékkel látott hozzá a becsapásához. Párisban történt, hogy elszór­tan a város különböző részein pontosan meg­címzett, fölbélyegzett leveleket találtak a já­ró-kelők. A levelek egy Paul Franck nevü ur cimére szóltak Orleansba. Ha a levelek meg­találói közül csak valaki is talált Párisban ezzel teljesen egyenlőt, akkor bizonyára fel­bontották volna a levelet, amelyben ez állt: — Édesem, tegnapi levelemben elfelejtette­lek arra kérni, hogy az idemellékelt zálog­jegy alapján kiváltsd az arany tárcámat. Most sürgősen megkérlek erre. Siess, kérlek, mert a napokban lejár a határidő. Már pedig iga­zán kár volna azért a gyönyörű tárcáért, amelyet kétszázhatvan frankért vettem s amelyen csak husz frank kölcsön van. Meg­beszélésünkhöz hiven karácsonyra nálad le­szek, Orleansban, a te mindig szerető Pétered. A levélhez mellékelve volt egy orleansi zálogkölcsönző pontos cimmel ellátott jegye, amely tanúskodott arról, hogy ott egy arany­tárcát helyeztek el husz frank ellenében. A levelek elszórása után az Orleansban tanyát ütött ravasz ur, az állítólagos zálogkölcsönző cime alatt várta a husz frankok beözönlését, amelyek ellenében persze eszeágában sem volt tárcákat küldeni a feladóknak. He ezúttal hiába számított az emberek kíváncsiságára: egy levél sem érkezett hozzá. Valahányan csak megtalálták a leveleket, azok szépen vit­ték a legközelebbi gyiijtőszekrénybe és min­den kíváncsiság nélkül bedobták. A levelek mind Franck ur cimére érkeztek meg, aki bizonyára nem volt elragadtatva a bő levél­áldástól, mert hamarosan megunta és egy csomóban leadta a rendőrségen, amely aztán rajtütött a szellemes csalón. — Etter ügyész halála. A csütörtöki lapunkban hirt adtunk arról, hogy Ettcr De­zső dr fővárosi királyi ügyészit halálos sze­rencsétlenség érte. Egy állványról a munká­sok deszkát bocsátottak le, amely lecsúszott és a járda túlsó oldalára röpült. Ott Etter ügyésznek, aki feleségével egy kirakat előtt állt a fejére esett. A Rókusban, ahová vitték a boldogtalan ember husz perc multán meg­halt. A rendőrség letartóztatta a munkáso­kat, akik a szerencsétlenséget okozták. Csü­törtökön kihallgatták őket. Kitűnik e kihall­gatásból, hogy a munkások pajkos dévajko­dása okozta a szerencsétlenséget. Gregorits Tamás volt az, aki a deszkát lenyújtotta Adamits György munkásnak. Adamits min­den deszkát a kezével felfogott, miután Gre­gorits minden lenyujtáskor odakiáltotta neki tótul: Vigyázz! Körülbelül a 18-ik deszka csúsztatásakor is elhangzott a figyelmeztető szó. Gregorits azt állítja, hogy ő nem tud­hatta, felfogta-e társa a deszkát vagy nem. Ellenben Adamits a következőket vallotta: Látta, hogy a deszka Kakas István, egy har­madik napszámos feje fölött lóg. Meglökte hát, hogy figyelmeztesse a veszedelemre. Kakas azonban tréfának vélte a dolgot és visszalökte Adamitsot. Ez a ilö'kdösés több­ször ismétlődött, miközben a deszka egy­szerűen lefelé zuhant, átrepült a szemközt levő járdára s okozta a katasztrófát, Etter királyi ügyész szerencsétlen halálát. A hely­színi szemlén itartott vizsgálatot azonban a vallomásokkal szemben megállapította, hogy a két munkás közt formális dulakodás folyt. Kakas István-mindent tagad, még a lökdö­sést is. De persze letartóztatták. Ki fogják hallgatni még Rösner Antal főpapért, Her­mann Rezső pallért és Globukovszky János állványozó-puliiért. Etter Dezső . dr királyi ügyész holttestét csütörtökön felboncolták. — Javítják a bérházat. A városi bérház régi épületén nagyon sok a javítani való. Majdnem mindegyik hivatalban apróbb­nagyobb hibák vannak. A tanács csütörtöki ülésén elrendelte, hogy a bérház legsürgősebb javítási munkálatait végezzék el és megbízta a mérnökséget a munkák kivitelével. — Ókori lelet a harctéren. Rómából jelentik: Tripoliszbó! jelentik, hogy a harcté­ren Ainzara környékén nagybecsű ókori le­letre bukkantak. Egy kis római templomot fedeztek föl a sivatag szélén, a fallak hasa­dékai alatt sok rórnaii pénzt találtak, amelyek Septinius Severus császár idejéből valók. — A felsőipariskola és a menhely. Meg­írtuk, hogy a kereskedelmi miniszter leirat­ban arra kérte a várost, liogy a hajléktala­nok menhelyét mostani helyéről telepítse ki, mert ott épitik föl a felső ipariskolát. A ta­nács mai ülésén foglalkozott a kérdéssel, de végleges határozatot abban nem hoztak. A polgármesternek az a véleménye, hogy kérje meg a város a minisztert, vásárolja meg a menhely diszes, uj épületét, rendelkezzék az­zal szabadon, a város azután majd gondosko­dik másik helyiségről. — A Windsbach-ügy bonyodalmai. Ismeretes lapunk olvasói előtt Windsbach fiumei bankár ügye, aki fél millió korona passzívává! csődbe ment. Windsbach bankár most vizsgálati fogságban ül. A vizsgálat so­rán kiderült, hogy Windsbach neje a csőd előtt két héttel Brüsszelbe utazott, s nagy mennyiségű ékszert és pénzt vitt magával. A vizsgálóbíró elrendelte a körözését és le­tartóztatását. — A meztelen táncosnő sikere. München­ből jelentik: A müncheni rendőrség tegnap­előtt megengedte, hogy Villany kisasszony — az a meztelen táncosnő, akinek produkcióit nemrégiben betiltották — ismét fellépjen Róbert Jenő Lustspielhausának a színpadán, meghívott közönség előtt. A táncosnő a festő­akadémia tanárai és tanítványai előtt ugyan­azokat a táncokat mutatta be, amelyek miatt megindították ellene az eljárást. A meghívott közönség előtt igen nagy volt a sikere és az előadás végeztével több professzor elismeré­sét fejezte ki neki. — A halálraítélt memoárjai. Bcdázs István, a halára ítélt temesvári rablógyilkos szintén beállott memoárirónak. Börtönében 51 sürim teleirt ivem megírta siralmasan vég­ződő életének történetét és azt emlékül fel­ajánlotta védőjének, Láng Béla dr ügyvéd­nek. Érdekes, hogy Balázs József, a rabló­gyilkos édesapja, kinek fia halálos Ítéletét meg kellett érnie, a napokban meghalt. El­halálozásának körülményeiről megható rész­letet közölnek. A nagybeteg emberhez or­vost hivtak, ez súlyos sérv-bántalmat kon­statált s aztán így szólt: — Azonnal vitesse be magát a kórházba, hogy megoperáljuk. — Azt hiszi a doktor ur, hogy ha nem ope­rálnak meg, hát meghalok? Nos, ha igy van, nem operáltatom meg magam. Az orvos eltávozott, az operáció nem tör­tént meg és három nappal később az öreg Balázs kiterítve feküdt ravatalán. — „Csak ecjy kis tréfa". Ezzel a fölkiál­tással uj játékszert árulnak mostanában Ber­lin forgalmasabb helyein és valószínűleg nemsokára nálunk is követni fogják a pél­dát. Olcsón, beszerzési áron ahá adják, olyan olycsón, hogy már maguknak is többe van; és milyen szellemes ez a játék! Nem arról a kis kutyáról van szó, amelynek kasírozott fejébe az elárusitó bedugja a mutatóujját, két elülső lábába meg a hüvelynjjáT s aztán karjára fektetve, ugy mozgatja, mintha valóban élne. Sőt arról a kis egérről sem, amelyet a kabát­hoz erősített titkos fonállal futtatott végig a tenyerén, kalapján és egyéb sima helyeken. Még néhány hónap előtt nem járhatott senki a Zoo előtt, a „Tauenzien" korzóján vagy ép a Friedrichen anélkül, hogy egy rekedt han­gú ur alapos magyarázatot ne tartott volna e játékok kiválóan előnyös hatásáról a gyer­meki fantázia fejlődésére. Az idei játékpia­cot egy még szellemesebb aprósággal örven­deztették meg a hivatásuk teljes tudatában levő játékkereskedők. Ez egy staniolba bur­kolt ceruzahosszuságu nátrium-rudacska, amelynek tudvalevőleg az a sajátossága, hogy mihelyt egy csepp folyadékkal érintke­zésbe jut, hangos csattanás kíséretében lán­got fog, apró szemekre szétesik s ezeket messzire kilöki. A szétugró apró szemek ereje akkora, hogy bárkit megsebezhet, akár a szemét is kiütheti; de ez nem akadályozza meg a kereskedőket abban, hogy a játék nagy­szerűségével minden utat teleordittassanak. Sőt tiszteletreméltó alaposságukhoz hiven kisérő sorokat is csatolnak a játékhoz, amely­ben fölhivják a vásárlókat arra, hogy sörrel telt pohárral vagy levesestállal tegyenek kí­sérleteket, mert ezekkel különösen jó ered­mények érhetők el. S ez a fő, mert az egész csak tréfa. — Budapesti mentük statisztikája. Budapestről jelentik: A mentők most állítják össze működésüknek ez évi statisztikáját. Ez évben 30.000 esetben kérte a közönség a ü villamos vasúti jegy? árban fogad el a „Délmag kiadóhivatala. T"t~ I I i II Hull lllllll illllllll illlKln ^ MiiJl—miuIiiiiuihmm mű..ni

Next

/
Thumbnails
Contents