Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-22 / 293. szám

4 DELMAGYARORSZÁG 1911 december 22 határozati javaslata elfogadását. (Helyeslés balról.) Csermák Ernő a házszabályokhoz szólva tiltakozik az elnök előbbi házszabály magyarázata ellen, mert az előreveti árnyékát egy erősebb házszabálykezelésnek. (Ellenmondás jobbról.) Az elnök kijelenti, hogy neki is az a célja, hogy ez a vitás pont tisztáztassék. (Nagy zaj s ellenmondások balról. Fölkiáltások: Nem vitás pont!) A házszabályokat ugy alkalmazza, ahogy ő látja azok értelmét. (Tetszés jobbról.) Sághy határozati javaslata csak a katolikus autó* óm iára vonatkozik, joga volt ezt megokolni. Betű szerint a házszabályok határozati javaslatról nem is beszélnek, csak indítványról és ellen in ditványról. E betükiilönbséghez azonban nem ragaszkodik, önálló indítványt azonban nem lehet egy törvényjavaslat tárgyalása közben beadni. Batthyány Tivadar gróf: Ez kázusz belli. (Óriási zaj minden oldalon.) Az elnök kijelenti, hogy a parlament tárgyalását nem lehet vezetni, ha minduntalan nemtelen cselekedetre tartják képesnek az elnököt. (Nagy éljenzés jobbról. Zaj a baloldalon.) Batthyány Tivadar gróf a nagy zajban hevesen gesztikulálva kiabál az elnök felé. Az elnök hangoztatja, hogy minden meggyőződést szivesen vesz, de semmi fenyegetéstől meg nem ijed. (Zajos tetszés a jobboldalon.) Polónyi Géza kéri az elnököt, maradjon meg a régi gyakorlatnál. (Helyeslés balról.) Justh Gyula vitán kivül állónak tartja, liogy akiket a vitatkozókkal és az előző fölszólalásokkal való szembeszállás céljából a zárószó joga megillet, szót kapnak. Ez a házszabályok szerint a zárószó értelme. A zárószó tehát a tárgyalás alatt álló kérdés egész anyagára kiterjedhet. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az elnök kijelenti, hogy előbbi fölszólalása alatt bizonyos animozitást tapasztalt. Részletesen kifejti, hogy a házszabályok a határozati javaslat beadójának, minthogy a határozati javaslat sem nem elleninditvány, sem nem módositvány, voltaképen a zárószó jogát sem adnák meg, de a gyakorlat ezt okossá tette, a záróbeszéd azonban tisztán a határozati javaslat tartalmára terjeszkedhetik ki. (Helyeslés jobbfelől.) Justh Gyula újra vitába száll az elnök magyarázatával. A Sághy Gyula beszéde során fölmerült házszabályvíta után folytatták a kultusztárca tárgyalását s miután makói Horváth Mihály, aki szólásra jelentkezett, nem volt jelen, bezárták a vitát. A Ház többsége általánosságban elfogadta a kultusztárca költségvetését. (Interpellációk.) A részletes vita során ismét Sághy Gyula interpellált a közjogi és közigazgatási tanszék egyesítése és az egyetemi könyvtári személyzet elégtelensége miatt. Balogh Jenő kultuszminisztériumi államtitkár reflektál a fölszólalásokra és kijelentette, hogy magánbeszélgetés során szivesen reflektálna hosszabban a Sághy által fölliozottakra, az ország idejéből azonban nem hajlandó erre a célra szót fecsérelni. Ezután Zichy János gróf kultuszminiszter válaszolt s jelentette, hogy intézkedés történt az egyetemi könyvtár személyzetének gyarapítására és a könyvtár kezelésének egyszerűsítésére. Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök beterjesztette az 1910. évről szóló jelentését. Bácz Endre interpellált az erdélyi vaggonhiány miatt. Beöthy László kereskedelmi miniszter felelt az interpellációra s utalt a most folyó nagy hordószál litásokra, melyek teljesen igénybe veszik a vaggon készletet. Az ülés délután 3 órakor ért véget. Dollárkirályok karácsonya. Newyork, december elején. Egy baltimorei milliárdos pompás palotájában a mult év november eleje óta a mesteremberek valami titokzatos munkával voltak elfoglalva. A kapu előtt óriási terjedelmű ládákat raktak le ismételten, hogy az egyik szobába szállítsák, melybe a munkásokon kivül senkinek ®e volt szabad betenni a lábát. Karácsony estéjére minden elkészült, a bűvös szobában elnémult a tompa kopogás s az örökös szögezés és a munkások eltűntek. A dúsgazdag ember fiacskája hasztalan törte a fejét, mit hoz neki a Jézuska s mamája csak igy hallgattatta el: — Darling, várj szépen ma estig! Milyen lassan másztak az órák, de végre mégis elérkezett a hat óra. A házigazda megjött üzleteiből. Mama fényes estélyi toiletteben megjelent. A gong megszólalt s ünnepélyes menetben vonultak a díszterembe, ahol a karácsonyi meglepetésről le kellett a lepelnek hullnia. A családtagok, a ház barátai és a szolgaszemélyzet, a tekintélyes udvarmestertől az utolsó kis groomig, egytől-egyig gazdag ajándékokat kaptak. Különösen „Darling" ragyogott a boldogságtól, mert ama rengeteg kívánságból, amiket az utóbbi betekben hangoztatott, egyetlenegy se maradt teljesületlenül. Hátha tudná, hogy még egy meglepetés vár reá; egy olyan meglepetés, mely a legmerészebb álmait is messze meghaladja. A papa intésére követi őt a gyermekszobába, onnan a szomszédos folyosóra, a titokzatos szobáig. Ennek ajtaja feltárul. Koromsötétség feketélik feléje. A fiúcska bámulva néz az apjára. Ez megnyom egy gombot, a szoba vakító világításban úszik és Darling örömsikoltással rohan a szobába. Amit ott lát, az „ezer egy éj" csodáihoz hasonlít. Az egész nagy szoba valóságos faluvá alakult át, igazi rendes házakkal, templommal a közepén, erdővel s legelővel köröskörül. A falun végig valóságos patak folyik, partján vízimalom kelepel. Egy nyomásra működni kezd a gépezet: a templomtoronyban megszólalnak a harangok, az utcákon járkálnak az emberek, szekerek robognak, pásztorok gulyát, nyájat teregetnek, a falu végén „ringlispíl" forog, gyermekek táncolnak, kakas kukorékol, a fák közt fészkelő madarak csicseregnek s ide-oda röpködnek. Ez volt Darling karácsonyi ajándéka. Nagylelkű papájának 35,000 dollárjába került. Neki ez potomság, hiszen annyi pénze van, mint féltucat európai uralkodónak összevéve. A 150,000 koronás karácsonyi ajándékok nem tartoznak a korlátlan lehetőségek hazájában a ritkaságok közé. De nem csupán az összeg nagysága játszik itt szerepet, hanem az ötlet eredetisége. Az egyik milliárdos házigazda két méter liosszu „csattanó bonboncokat osztogatott karácsonyi ajándékul. Ezek mindenféle drágaságokat, ékszereket, prémgarniturát, utinecessaire-t stb. — rejtenek papirhüvelyükbe. Lord Sharon, Los Angelos-ban, 1908 karácsonyestéjén leánykájának olyan bábut készíttetett, amely 40,000 koronába került. No de aztán nem is olyan közönséges bábu ez, aminőt mi közönséges polgáremberek ajándékozunk a gyermekeinknek! „Ketty" — ez a esodabábu neve — nemcsak a szemeit s ajkait mozgatja, de beszél és napernyőjére támaszkodva jár is, mint valami élő divatbábu. Gyönyörű fejét Joé Tyson, a hires amerikai szobrász mintázta. Az érdekes bábu fejedelmi „staffirung"-ot kapott: fehérneműn és ruhákon kivül értékes bútorzatot, ezüst toilette-felszerelést, ékszereket, mint valami nagyúri menyasszony. Ralph Suliivan, az ismert philadelphiai milliárdos fiacskája eldicsekedhetik, hogy kriszkindlire ő kapta a világ legértékesebb játékvasutját. Az egy külön nagy helyiségbe épített „pályatest" tökéletesen az amerikai Pacific-vasut mintájára, a legapróbb részletekig föl van minden kellékekkel — talpfákon nyugvó sínekkel, váltókkal, jelzőkkel, táviró és távbeszélő vezetékkel — szerelve. Hossza 76 méter. A mozdonyok különösen codás remekmüvek. Egy-egy 5000 koronába kerül s óránként 14 angol mértföldnyi sebességgel halad. Köteteket lehetne összeírni a milliárdos gyermekek drága és csodás karácsonyi ajándékairól, de tapasztalatom szerint a gyermekek naiv világfelfogását sokszor a legprimitívebb játékok sokkal jobban kielégitik. Nekik még nem imponál a pénzérték és ha igen, ugy jaj nekik! Mert szegényebbek a legnyomorultabb koldusgyermeknél, aki gondtalanul játszik az utca porában. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Péoteken: Kegyelmes ur, bohózat. (Páros Vi-) Szombaton: Kis gróf. (Páratlan a/,) Vasárnap délután: Nagy diákok, szinmü. — Este: Szünet. Hétfőn délután: Vasgyáros. — Este: Tatárjárás. Kedden délután: Hajdúk hadnagya. — Este: Ártatlan Zsuzsi. Szerdán: Ezred apja. (Páros s/s.) Csütörtökön : Házi tücsök. (Páratlan l/,.) Penteken : Szép Heléna, operett. (Páros 8/,.) Szombaton: Szép Heléna, operett. (Páratlan '/,.) * Kegyelmes ur. Azt mondja Outhi Soma, mint szerző, hogy: eredeti bohózat. Jó vicc. Eredeti . . . Nem is olyan eredeti. Sőt még 'bohózatinaik is vicces órában szabad elnevezni ezt a ma bemutatott és ina megbukott darabot. Mert az még nem bohózat-téma, ha a kegyelmes urnáik felnőtt ikertestvére születik, mindjárt a darab elején. És aztán az se olyan fenomenállis, hogy az első felvonást Szohner Olga fekete kalapja körül játszák el. Kár azért a drága kalapért. A második felvonásban pedig megjelenik a kínai álcsászár. Tetszik tudni, amelyiket most űztek el az ázsiai forradalmárok, bizonyára azért, mert olyan vicceket próbált elmondani, mint most Szegeden. Na és jön a harmadik felvonás. Ez már egy kissé komolyabb, de még ez se eléggé vicces. Mit mondjunk még? Ugyan mit? Mikor Guthi Soma, mint szerző se mond semmi följegyezni valót. Igaz, hogy a szereplőket vicces szólamokkal terheli, nyilvánvalóan azért, hogy a közönség nevessen. Dehát a szegedi közönégnek van érzéke a humor iránt. Nem nevetett. Guthi Soma ma bemutatott eredeti bohózatáról csak annyit, hogy a mai bemutató után látjuk, miért nem mutatták be Budapesten, miért csak vidéken . . . Különben Guthi eddigi bohózataiban bebizonyította, hogy a közönségért és a kassza miatt áldozta föl enmagát. Sajnálni váló,