Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-21 / 292. szám

2 HELM AGYAROK ZÁO 1911 december 21 Ez a diplomatikus formában létrejött határozat volt az oka a Polónyi Géza őszinte zavarcsináló szándékának. Ez a diplomatikus szólásmód ugyanis egy év óta nagy türelemmel és ravaszsággal szőtt szép tervnek lett a „virágos szemfedője". Nem tudjuk, igaz-e az újságoknak az a híre, hogy Polónyi Géza tegnapi szereplése és egy elmaradt delegátusi tagság között oki és okozati összefüggés van. Nem tudjuk, nem kutatjuk. De, ha az újságok, a folyosó, sőt a politikusok e szinte egyhangú vélekedése jó nyomon jár: le kell venni a kalapunkat a Polónyi Géza nyiltszivüségén, aki huszonnégy óráig sem hagyta magában forrni és erjedni a szenvedett sérelmen érzett haragját és bosszúságát. Nem tette el jégre a kapott politikai fricskát, mindjárt másnap megpróbált „megfizetni érte." Hamlettel szólva, még el sem nyűtt lábán a gyász-cipő, amelyben kedves halottját, — az elérni remélt delegátusi tagságot — a temetőbe kikísérte; s már is boszut forralt, sőt boszut állott. A magyar közéletnek nem válik ugyan a díszére, hogy a közérdekeknek a legcsupaszabb magánérdekekkel való összekeverését még csak nem is rejtegetik többé a politikusok, de Polónyi legalább nyiltan járt el. Még csak a látszat kedvéért sem titkolja, hogy, a politika néha az neki, ami régente egyes hatalmas uraknak volt: mód és alkalom az ország érdekeit taposni lábbal a maguk privát természetű sérelmeiért. Janrés beszéde. Páriából jelentik : Tegnap Jaurés napja volt a képviselőházban. Hatalmas beszédet mondott, amely este hét óráig kitöltötte az ülést. Különösen érdekesek volitak azok a fejtegetései, amelyek — igaz ugyan, hogy csak mende-mondákra hivatkozva — arról szóltak, hogy az osztrák-magyar monarchia csak abban az esetben hajlandó hozzájárulását adni a német-francia marokződött vissza, ^res óráiban földre szegzett szemeikkel barangolt és fürkészte a föld különböző váltakozó színeit ia tengerparton, a hegyek lalján és ia tova elterülő síkságon és meglepte a Vágy egy olyan csodavázát alkothatni, amelyen megörökíthetné a muló szépséget és szivének elfutó örömeit és kifejezhetné reményének és szerelmének isteni fájdalmát. Eklkor már erőteljes férfiúvá érlelődött és lelkében az alkotás vágya Viharzott. Hogy ezt a vágyat. amely éveivel együtt fejlődött, még inkább kielégíthesse, lemondott jól megfizetett munkájáról, amellyel szép kis összegecskét takarított meg magénak. Korongja már nem forgott ugy, mint előbb, kora reggeltől késő estig. Az epresfazdkak száz- és ezerszámra való késztetését másoknak engedte át és az emberek lassacskán elkerülték a Jean házához vezető utat. Szerencsére a fiatal leányok még felkeresték néha a tiszta forrásviz, az eper és a rózsák kedvéért; de az elhanyagolt eperbokrok elpusztultak, a rózsatövek elvadultak, hajtásaikkal ellepték a kert kerítését és virágaikkal kínálgatták az útszéli Vándorokat. Gsak a forrás vize maradt üde és tiszta és gazdag csörgedezésével odacsalogatta állandóan az ifjúságot és vidámságot Jean udvarához. De az ifjúság vidám kacagáslát most már a csipkedő guny váltotta fel. — Nos, Jean mester, elhamvadt már a tüz a kemencédben? kói szerződéshez, ha kölesönt kap a francia pénzpiacon, illetőleg egynémely értékeit jegyezni fogják a párisi tőzsdén. De Selves külügyminiszter sietett megcáfolni ezt a híresztelést és e részben hivatkozott a párisi osztrák-magyar nagykövet formális dementiéje. A diplomaták páholyában volt az egész ülés folyamán Szécsen gróf osztrák-magyar nagykövet s helyeslőleg bólintott, mikor a külügyminiszter rá hivatkozott. A fogadalmi templom. A fogadalmi templom céljára rendelkezésre áll ma a város 'által kezelt és e célra lekötött 3500 hold föld évi 52.000 koronát kitevő hozamából körülbelül 800.000 korona és a temesvári püspökségnél kezelt körülbelül 400.000 korona, összesen 1,200.000 korona; míg a templom építése az elfogadott tervek szerint kerek 2,500.000 korona, Schulek tanár ur tiszteltetdija és a belső berendezés legalább 500,000, összesen 3,000.000 koronába kerül, a hiány tehát ma 1,800.000 korona. Az ügynek tisztán pénzügyi képe most már tagadhatatlanul az, hogy ha a már 30 éven át halogatott építést még 10 évig elhalasztjuk, akkor ia ma rendelkezésre álló 1,200.000 korona növekszik évente a 3500 hold föld hozama 52.000, a kamatok kamatjaival átlag körülbelül 68.000, tehát összesen körülbelül 120,000 koronával, ugy hogy 10 év múlva 10-szer 120.000 korona = 1,200.000 korona növekedéssel legalább is 2,400.000 korona állana rendelkezésre, és ha tehát 10 év múlva 1922. évben (a templomot építeni kezdik és annak teljes felépítése csak három évig tart, a fenti 3,000.000 koronához csak csekély néhány ezer korona hiányzana, esetleg az IvánkoVics dr ur cikkében említett különféle adományok beszámításával a templom felépítésének befejezésekor annak költségei teljesen fedezve volnának, anélkül, hogy a város más áldozatot is hozna, mint a 3500 hold föld hozamának még 13 évre való lekötését. Ellenben ha most mindjárt 1912-ben kezdjük az építést, akkor — itt is három évet számítva a befejezésig — legkésőbb 1914. év végén kiadtuk az 1,200.000 koronát, amely — Nem jár már olyan serényen a korong? — Mikor láthatjuk meg azt a csoda vázát, amelyik szebb lesz, mint minden a világon? — Igen, olyan szép lesz, mint a feslő rózsa, olyan szines, mint a földi eper és ha hihetünk szavaidnak, olyan beszédes lesz, mint a legszebb cseresznyeajkak? Jean napról-napra öregedett . . . azután egészen megvénült. Folyton ott üldögélt a kőpadon, a forrása, a kemencéje mellett, az olajfa osiplkefinomságu árnyékában, letarolt, kopasz földje előtt, melynek területe kitűnő anyagot szolgáltat, de rózsát és epret már nem terem. Azelőtt mindig azt mondta Jean, hogy csak három szép dolog van a világon: a piros rózsa, a piros eper és piros ajak. Most már mind a három cserben hagyta. A fiatal leányok, sőt már a gyermekek piros ajka is csak gúnyra nyillik meg a mester számára. — Ejnye, Jean apó, te ugy élsz, mint a mezei tücsök? — Sohase szoktál enni, Jean apó? — Jaen apó csak a forrás vizével táplálkozik ! — Hiába, aki megöregszik, az a második gyermekkorát éli! — Mit teszel miajd a csodavázába, ha ugyan elkészül valaha, — te vén bolond? — Menj linkiáibb ablaktáblákat festeni, vagy csinálj unalmadban vízhordó korsókat . . . sokkal jobb tesz! addig 104,000 korona két évi hozam és átlag már csak egy évi kamattal 50.000 korona, tehát kerek 1,354.000 koronára emelkedett. Összköltség 3,000.000 korona, hiány 1,650.00b korona, amely összeg, hozzáadva a kölcsönbeszerzés költségeit, legalább 50.000 koronával 1,700.000 korona hiányt jelent, amely 1914-től kezdve kamatoztatandó és amortizálandó. Ehez 50 éves kölcsönnél körülbelül öt és fél százalékot számlitva, 93.500 korona szükséges rendelkezésre áll a 3500 hold föld hozama 52.000 korona, fedezendő tehát 1914. évtől kezdve évente legalább 41.500 korona 50 élven át épugy, mint a 3500 hold föld hozama, ahelyett, hogy az az első verzió szerint 13 év múlva felszabadul, 1914-től kezdve 50 éven át maradna lekötve, vagyis körülbelüli 40 évvel tovább és igy a financiális különbség ia két eljárás között feltétlenül legalább 40 éven át évente átlag, 100,000 koronával nagyobb teher a város részére. A számok ezen ékes beszéde mellett egész nyugodtan bátor vagyok felemlíteni azon kérdést, vájjon fontosabb-e az, 'hogy a fogadalmi templom 10 évvel korábban készüljön el, vagy az, hogy a város annyira hiányos egészségügyi viszonyait javítsuk csatorrrá1zás, vízvezeték, egy rendes kórház létesítése, valamint a város feltöltése és burkolattal való ellátása általi? Mert hogy ez a 'kérdés Így áll és hogy ia város, hia 50 éven át évente 100.000 koronát a templomra kell hogy fizessen, nem bir a fenti követelményeknek megfelelni, azt mindazok, akik a város pénzügyi Viszonyait ismerik, kétségtelenül tudják, de láthatják azok is, akik a minden évben dűlő harcókat egy-egy utca rendezése miatt figyelemmel kísérik, vagy azt, hogy a míajdneim országos szégyent képező kórházunk újjáépítéséhez nem foghatunk hozzá pénzhiány miatt. Ott van azután az argumentumok között a Sehutok tanár ur álltai (történendő építkezés, mént olyan azonban, mely e komoly tárgyhoz igazán nem illik, mert hiszen megvan Schuítek tanár ur terve, e szerint fogjuk a templomot építeni, esetleg a hires tanár szakavatott fiának vezetése alatt; hát ez neim argumentum. Drágább lesz tiz év múlva az építkezés! Ezt épemséggel nem lelhet megjósolni, mert az építési anyag végre nem élelmi cikk Jean apó hallgatagon csóvák a fejét a gúnyolódásokra és feleletül csaik jóságos mosoly játszadozott fonnyadt ajkali körül. Szeretettel bánik az állatokkal és jólelkűen megosztja száraz kenyerét a 'szegényekkel. Igaz, hogy alig eszik valamit, de azért nem szenved éhséget. Az is ligaz, hogy egészen lesoványodott, de erős ós egészséges. Éröven ivezett, sürü szemaidakei alól bizalommal tekint szemeivel! a világba; és azok a szemek olyan tiszták, mlint a forrás vize, melyben a ragyogó nap verőfénye visszatükröződik. Egy napon aztán Jean visszaült a korongja mellé, hogy megalkothassa a csodavázát . . . és megvalósithassa életének legszebb álmát ... A korong szédületesen forog . . . Jean lábaival veri hozzá a taktust . . . Az lagyagváza emelkedik, összeesik, majd újra megdagad . . . Jean kezei alatt alaktalan tömeggé válik, hogy aztán újból feltámadjon . . . Végre egy ügyes fogással kialakul, mint a virág, mely láthatatlan szárán hirtelen rügyezik és győzedelmes pompával (kifejlődik. Az öreg ember remegő kezeivel vészi remekművét a gondosan előkészített kemencéhez, ahol a tüz ereje a szép formához megadja majd a szin szépségét is, mely az egész munkát megkoronázza. Jean az egész éjszaka élesztette, imajd fékezte a lángot a kemencében ... a lángot . . . mely a csodás szinvegyülék alkotó eleme