Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-19 / 290. szám

10 DELMAGYARORSZAQ 1911 december 22 madaras községben telepedett meg. Leányki­házasitó egyesületet „alapitott". A vállalko­záshoz társakat is kerített. A szervezeti sza­bályzat szerint az egyesületbe tizenhat éven alóli leányokat írathattak be, akik férjliez­inenetelük esetén négyszáz, hatszáz vagy nyolcszáz koronát kaptak. A tagsági dija­kat a lakodalmakon szedték össze. Ezer tagja volt az egyesületnek. A tagsági dij két ko­rona volt és igy minden; esküvőn kétezer ko­ronát harásoltak össze. Azonkívül gz uj há­zaspár is hozzájárult a „nemes célhoz". Há­zasság esetén tehát egy-egy tagon másfélezer korona tiszta hasznuk volt. Az üzlet pompásan bevált. A hiszékeny falusi embereket könnyű; volt rászedni. Mű­ködési terüket később már a környékre is ki­terjesztették. Az. alapszabályokat is megvál­toztatták. A leányok korba való tekintet nél­kül beiratkozhattak a leánykiliázasitóba. Ké­sőbb már annyira ráfeküdtek az üzletre, hogy eljegyzés után is rábírtak leányokat az egyesületbe való belépésre. Ilyen esetben az esküvő után harminc koronát utaltak ki a tagnak, de a hevételük akkor is kétezer ko­rona maradt. A becsapott falusiak közül végre valakinek az a gondolata támadt, hogy mennyi pénz le­het már a kasszában? Ez a kíváncsiság az alapítás után négy évre, 1909-ben történt. És Bácsmadaras községet váratlan meglepetés érte. Tránka Gyula, a leányházasitó xczér, csődöt jelentett. A vezérigazgató ur és fel­ügyelő bizottság elemelték a jámborok pén­zét. A szabadkai ügyészség csalárdbukás miatt vádat emelt Tránka és társai ellen. A sza­badkai törvényszék a mult évben tárgyalta az ügyet. Az ítélet meglepő volt: fölmentették a vádlottakat Az Ítéletet azzal indokolták, hogy a szövetkezetnek nem voltak hitelezői, mert a tagok nem tekinthetők azoknak. Vaszkó Endre dr ügyész fölebbezése követ­keztében a szegedi ítélőtábla ez év májusában tárgyalta az ügyet. A szegcdi ítélőtábla meg­semmisítette az ítéletet és utasította a sza­badkai törvényszéket az ügy érdemleges tár­gyalására. A második tárgyaláson Tránka Gyulát két évi, a társait pedig hat hónapi börtönre Ítélték. Az ügyész súlyosbításért fölebbezett. A szegedi ítélőtábla ötös tanácsa Perjéssy Mihály dr előadása alapján Tránka Gyula büntetését két és fél évi fegyházra, a többiekét pedig hét hónapi börtönre emelte föl. Érdekes, hogy januárban két ugyanilyen ügyet tárgyal a szegedi Ítélőtábla. Romy Béla államtitkár. Romy Romy Béla miniszterelnökségi miniszteri ta­nácsosnak érdemei és kiváló szolgálata elis­meréseül a király az államtitkári cimet és jelleget adományozta. A kitüntetésről szóló királyi kézirat a hivatalos lap legközelebbi számában fog megjelenni. Romy Béla már többször járt közel az államtitkári cím és jel­leghez, amennyiben már két izben csaknem befejezett tény volt a valóságos államtitkárrá való kinevezése. így kétségtelen, hogy Romy Bélában nagyon is érdemes tisztvsielöt yért a királyi kegy. A pénzügyi bizottságból. Buda­pestről jleentik: A képviselőház pénzügyi bi­zottsága ma délután 5 órakor ülést tartott, melyen Láng Lajos báró elnöklésével iaz in­demnitást tárgvalták. Hegedűs Lóránt elő­adó ismertette a javaslatot. Elsőnek Bakonyi Samu szóallt föl s kijelentette, hogy az in­demnitást nem szavazza meg, bár akadályo­kat nem gördít annak teljesülése elé. Többek hozzászólása után a bizottság többsége elfo­gadta a zindemnjtásról szóló javaslatot. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Kedden: Kegyelmes ur, bohózat. (Bemutató elő­adás, páratlan 7i) Szerdán: Kegyelmes ur, bohózat. (Páros J/s) Csütörtökön: Házi tücsök, opera. (Páratlan */>•) Pé iteken: Szép Heléna, operett. (Páros '/,.) Szombaton: Szép Heléna, operett. (Páratlan !/») Vasárnap délntán: Nagy diákok, szinmü. Liszt-hangverseny. (Saját tudósítónktól.) A szegedi városi zeneiskola vasárnap rendezte Liszt-hang­versenyék S ez a zenedélután kitűnően sike­rült, dacára, hogy több kulturiinnepély volt egy időben Szegeden. A Tisza szálló dísz­terme megtelt, a közönség ezáltal dokumen­tálta, mennyire érdeklődik az intézet műkö­dése iránt. A jelen volt nagy közönség az előadó zeneiskolai növendékek jeles játékát a legnagyobb elismeréssel jutalmazta. Kőnig Péter állította össze a műsort, s az a legké­nyesebb zeneizlésüéket is kielégítette, any­nyira, hogy elmondhatjuk a városi zeneis­kola tanári kara növendékeivel a mai hang­verseny alkalmával a legjobbat produkálta, amit ezideig hallottunk. Minden egyes elő­adott zeneszám a komoly művészi értéket képviselte, mintha nem is növendékek, hanem mesterek léptek volna a pódiumra, a közön­ség elé, mely mindenképen a városi zene­iskola kiváló tanárainak fáradságos, buzgó munkálkodásának az érdeme. A tanári kar működését Szeged közönsége a legnagyobb elismeréssel méltatta minden időben. A hangverseny Liszt Magyar indulójával (a koronázási ünnepély alkalmával 1867-ben előadva) kezdődött. Daubravszky Viktor, a zeneiskola régi kitiinő hegedűtanára, mint jeles dirigens is ismerős, az intézeti zenekar­nak ő a megalapítója, hosszú, harminc éves működésének a gyümölcse a mai nagy siker. A zenekar precíz összjátékkal, finom színe­zéssel adta elő a nagy mester müvét. A ze­nekari szám után Szűcs Mariska, Liszt XV. Rapsodiáját játszotta. A kisasszony Thall­h ellne V. Jolán tanárnő növendéke. Szűcs Mariska jeles növendéke az intézetnek. Játé­kát szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a közönség. Szommer Endre hegedűtanár nö­vendéke, Helvey Gyula, Liszt Benedictust hegedülte (a magyar koronázási miséből). A zeneiskolának emiitett növendéke a művész­tanár mesterének kiváló módszerét dicséri. Helvey Gyula e nehéz liangversenymü élő­adásával zajos sikert aratott. Az előadás tech­nikája, értelmes előadása és széles tónusa meglepte a közönséget. Az intézetnek ő a legjobb hegedűse. Ezután Fiedler Walther gordonkatanár növendéke, a szegedi kis Cas­cal, Baranyai Gyula, a mester Consolationt (3. szám) játszotta. Baranyai Gyula a meg­lepő tehetség, játéka biztos, hangja terjedel­mes. Kitiinő művésztanár vezetésével, mint gordonkista sok bahért és dicsőséget fog sze­rezni. Zucker Simon, a zeneiskola kiváló zongoratanára növendékével, mióta a zene­iskolánál mint tanár működik, igen sok si­kert arat. Ma is két növendéke: Bizam Ma­riska és Böhm Flóra játékukkal dokumentál­ták Zucker Simon tanár nagy zenetudását. Bizam Mariska Liszt Xl-ik Rapsodiáját zon­gorázta. Az előadó kisasszony rendkívül biz­tos játékával meghódította a hallgató közön­séget s lehetőleg a legközelebbi hangverse­nyen újból fogjuk hallani Bizam Mariskát, kinek a mai zajos sikere után szép jövőt jó­solunk. Zucker Simon másik tanítványa, Böhm Flóra, az intézetnek rendkívül szorgal­mas és tehetséges növendéke, a szegedi hang­versenyek állandó előadója. Liszt-Gounod Faust keringőjét zongorázta. Ez Liszt Fe­rencnek egyik legnehezebb és legbrillián­sabb zonograszáma. Böhm Flóra nagyszerű technikai készültséggel játszotta a keringőt. A nagy taps, mely játékát jutalmazta, egy­szersmind Zucker Simon tanárt is illette: Szántóné Ladányi Mariska énektanárnő nö­vendékei közül Retek Erzsi és Tánczos Erzsi énekeltek. A jeles énektanárnő művészi ok­tatását régen ismerjük. Az előadó énekesnők tanárnőjük kiváló zenetudását dicsérik. Az énekkarszámok Köriig Péter hatalmas diri­gáló kezében remekül érvényesültek. „A gyermek dicséneke ébredéskor" női kar és „Magyar királydal" vegyes kar finom nüanszokkal kerültek előadásra. A műsor utolsó száma Liszt-Elegia volt. A szóló liege­dürészt Goldschmidt Imre hegedülte szépen, tisztán. A megjelent közönség a legnagyobb megelégedéssel hagyta el a hangverseny­termet. * Felöl vasó-ii lés a Dngonics-Társaságban. A Dugonics-Társaság vasárnap délután a városháza közgyűlési termében fölolvasó közgyűlést tartott szép közönség jelenlétében. Turcsányi Imre dr a gyermekvédelem fölada­tairól beszélt érdekesen s kiterjeszkedett a szegedi viszonyokra. Wagner Károly dr, a Ma szerkesztője költeményeket olvasott föl, Cserzy Mihály „Amikor a méltóságos jelen van" cimen olvasott fel szép novellát. Hogyor József tanár betegsége miatt nem tarthatta meg értekezését a földrengésről. Helyette Kisteleki Ede olvasta föl tetszés mellett né­hány versét ujabb kötetéből. Valamennyi számot érdeklődéssel hallgatta és megtapsol­ta a közönség. * Kovács Mihály halála. Kovács Mihály, a Nemzeti színház népszerű komikusa, vasár­nap hajnalban hirtelen meghalt. Szombat este még résztvett a Nemzeti Színház előadá­sán, majd a szabadkőművesek Podmaniczky­utcai házában rendezett estére ment, ahol néhány kacagtató magán jelenetet adott elő. Három óra tájban ment haza. Már akkor pa­naszkodott, hogy rosszul érzi magát. Négy óra tájban annyira rosszabbodott az állapota, hogy elhívták hozzá Herczeg Lajos és Neu­mann Salamon orvosokat. Az orvosok néhány morfium-injekciót adtak, amelyek kissé meg­nyugtatták a beteget s vagy busz percig csen­desen aludt. Amikor fölébredt, ismét nagyon rosszul érezte magát s hajnali hat óra tájban meghalt. Kovács Mihály, aki mindössze negyvenkilenc esztendőt élt, régebben Kre­csányi Ignác temesvári színtársulatánál mű­ködött s a társulatnak a Budai Szinkörben rendezett nyári előadásai keretében mutatko­zott be a főváros közönségének, amelynek egyik legnépszerűbb komikusa lett. Később a Népszínház szerződtette s megmaradt e színházban akkor is, amidőn a Népszínház megszűnésével a Nemzeti Színház költözött az épületébe. A főváros közönsége körében, amely sok derűs pillanatát köszönheti az el­hunyt művészetének, halála élénk részvétet keltett. A szegedi közönség szintén ismerte, mert a színházban többször vendégszerepelt. 8 6400 személy a Népoperában. A fő­város legfiatalabb, de máris egyik legnép­szerűbb színházában, a Népoperában vasár­nap volt az első kettős előadás és ugy délután, mint este egyetlenegy hely sem maradt üre­sen. Mind a két előadásra eladták az összes jegyeket és igy 6400 néző gyönyörködött a Mignon és a Quo Vadisf előadásában, ami kétségtelenül rekord a kontinens színházai­nak történetéhen, annyival inkább, mert a két előadás jegyhevétele 13,900 koronát tett ki. ! SSiH^iíB Azonnal bársonysiraává ós fehérré teszi a kezet a

Next

/
Thumbnails
Contents