Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-19 / 290. szám

2 DELMÁÜYAROnv~ZÁG 1911 december 19 kül, a parlamentben és a sajtóban: a magyar Scotus Viatorok nem épen dicsőséges szerepére vállalkoznak. Józan magyar ésszel nem is tudjuk belátni mi szüksége van a magyar politikának arra, hogy a horvátországi választársokról szólván és irván, „vandalizmus"-! emlegessenek, „szörnyűséges dolgok"-ról regéljenek, amelyek „szinte kitörlik Magyarországot a kulturállamok sorából." Ha magyar politikusok és magyar újságírók tesznek meg bennünket — a horvát választások ötletéből — igazi „Balkán"-államnak: mit várjunk a dákorománoktól, a panszerbektől és a trializmusról álmodozó horvát szerezsánpolitikusoktól? Mi nem tudjuk elfogadható magyarázatát adni ennek a gyujtogatási mániának. Nem tudjuk megérteni, mi megy végbe azok lelkében, akik, amig Horvátországban a magyarbarát párt élet-halál harcát vivja, nem a nemzet ellenségeinek, hanem a nemzet barátainak a mellébe lövik nyilaikat, s nem Magyarország jó barátainak, hanem az esküdt ellenségeinek a győzelméért remegnek és imádkoznak. Kinek használhat ez a különös eljárás? Mi célt akarnak elérni vele? A magyar Scotus Viatorok miért fognak kezet a magyar nemzet jóhire és becsülete ellen, bomlott eszű idegen Scotus Viatorokkal? Vagy talán az ő szótárukban ezt a nehezen minősíthető eljárást: hasznos, bölcs és hazafias magyar politikának hivják? Telik tőlük. Temesmegye és a sajtószabadság. Temesmegye törvényhatósági bizottsága ma foglalkozott Budapest székesfővárosnak azzal az átiratával, amelyben a sajtószabadság intézményes biztosítását kéri. Temesmegye közönsége — igy szól a mai határozat — tudomásul veszi Budapest átiratát és irattárba helyezi, mert a sajtószabadságot nem látja veszélyeztetve. Temesmegye egyben elhatározta, hogy feliratot készít, amelyben kérni fogja, hogy a sajtópöröket vegyék ki rólam az Ítélete? — kérdezte gúnyos mosollyal, majdnem kegyetlenül. — Nem, — felelte Verlier, uralkodva hangján — de ugy hallom mindenkitől, hogy nagyon sokat haladt. — Mindjárt meg is Ítélheti. Kinyitotta a zongorát s elénekelte Lais-ból a második felvonás nagy áriáját. Források és alkony hü barátja Vénus, im, hogy jő légy és kegyes Tiéd leszek, lásd, szüzén és remegve A skritályos hang mindjobban átmelegedett, mind simábban, könnyebben áradt, megtelt izó szenvedéllyel s az imádó gyengédség hevében teljes nagyszerűséggel bontakozott ki. Verlier nem tudót magához térni a bámulattól. Micsoda szívós akarat alakitotta át lennek az asszonynak a hangját és csinált tizenöt év alatt a vékony, fanyar erecskéből egy harmonikus és fegyelmezett folyamot! — Asszonyom, — kiáltott hévvel Verlier — jő tette, hogy rá se hederített a szavamra! ön megérdemli hirét, dicsőségét; ön valóban ... — Akarja most már, hogy kreáljam az ön Lais-át? — Azért jöttem, hogy esedezve kérjem, de alig merem remélni... — Miért? — Oly szigorú voltam önnel tizenöt évvel ezelőtt. az esküdtbíróság hatásköréből minden- esetben és azokat letárgyalás céljából független szakbirósághoz utasítsák. Ezt az indítványt hozzájárulás céljából megküldik az ország összes törvényhatóságainak. Közgazdaság! egyetem Szegeden — Lázár György dr polgármester nyilatkozata.— (Saját tudósítónktól.) Annak idején, nem is olyan régen, amikor a felállítandó harmadik tudományegyetem kérdésében hozott döntés tudomásunkra jutott, vagyis amikor értésünkre adták, hogy Szeged nem kapja meg az egyetemet, már akkor legilletékesebb helyen is érezték a döntés igazságtalanságát s azzal kommentálták a reánk kedvezőtlen határozatot, hogy Szegedé lesz a második műegyetem. Zúgolódás nélkül, sőt örömmel vettük tudomásul ezt a biztatást, mert mérlegelve a dolgot, ha nem annyira a jelen helyzetet tekintjük, hanem bizonyos előrelátással és körültekintéssel vagyunk, be kell, hogy lássuk, miszerint Szeged város és a Délvidék hathatós fejlődésének sokkal nagyobb biztositéka egy olyan irányú egyetem, amely praktikus reális életpályára nevel. Mert egy tudományegyetem, amely momentán alkalmas ugyan annak a városnak bizonyos főkig való föllendítésére; amelynek területén ez az egyetem elhelyezést nyer, azonban kétségtelen, hogy azok az életpályák, amelyekre a tudományegyetem készít elő, már ma is tultengenek és hogy egy ilyen tudományegyetem végeredményében csak arra alkalmas, hogy a szellemi proletáriatust növelje. Ez az okoskodás semmi esetre sem akar „savanyu a szőllő"-iéte vigasztalás lenni és már akikor, amikor ezt az eszmét a legirányadóbb faktor, maga a kultuszminiszter kinyilatkoztatta, örömmel fogadtuk s annak hatása alatt Szeged város mértékadó, vezetőférfiaitól kérdeztük meg, hogy mi a véleményük erről a kérdésről s azok lapunk hasábjain nyilatkozta is, még pedig a többség olyan értelemben, hogy helyesnek és Szeged város és az egész ország érdekében valónak tartják, ha nem direkt műegyetemet, de inkább egy-két műegyetemi fakultással kibővített közgazdasági egyetemet létesítenének Szegeden. Mintha csak e jól megfontolt nyilatkoza— Épen ez az! Mindent önnek köszönhetek. Gondolja meg, hogy ön az egyetlen, akinek volt bátorsága szemembe mondani az igazságot és az egyetlen, aki nem nézte bennem az asszonyt, mikor átléptem lakása küszöbét. Tizennégy éves korom óta életem szakadatlan viaskodás köztem és a férfiak, vágyuk és mosolyom közt. Kétszer fogant meg bennem a bizalom, kétszer csaltak meg és hagytak cserben. S ekkor eltökéltem, hogy kegyetlen leszek. Fegyvertársat kerestem és találtam a művészetben. Kezdetben azért tapsoltak meg, mert fiatal és kívánatos voltam. Azt hittem tudok énekelni és ön volt az, aki megmondta, hogy nem vagyok művésznő. Arra kellett törekednem, hogy művészetem tökéletes legyen és uralkodhassam akkor is, mikor szépségem elveszti varázsát. Tiz évig dolgoztam emyedetlenül. Látta az eredményt. Önnek köszönhetem . . . Hálából fel fogok lépni Lais-ban. — Asszonyom, ön igazán nagy művésznő! — Nem kedves mester; én csak egy kurtizán vagyok. E pillanatban belépett a komorna és M. Steinmann urat jelentette be, Csikágóból. Juana Moileri kezet nyújtott a zeneszerzőnek : — A viszontlátásra . . . Látja, Lais-nak mily kevés szabad perce van? . . . Mennem kell . . . Isten önnel! toknak a hatásaképen történt volna, hogy Zichy' János gróf kultuszminiszter olyan értelmű nyilatkozatot tett, mely Szegedet egy ilyen értelmii közgazdasági egyetem színhelyéül jelöli ki. A kormányhoz igen közelálló Politikai Hetiszemle erről a kérdésről a következőket irja: Az uj egyetemekrőt szóló javaslat inegokolásában Zichy János gróf az egyetemet igénylő Szeged érdekét is fontolóra véve, célzást tesz arra, hogy ott egy gazdasági vonatkozású főiskolái tartana szükségesnek. Egyenesen az a vélemény fejeződött ki, hogy célszerű lenne ott egy kimondottan közgazdasági egyetem szervezése, amivel ezen a téren Magyarország példaadója lenne az enrópai /államoknak. A közgazdasági egyetem négy fakultást foglalna magában, nevezetesen általános nemzetgazdaságit, mezőgazdaságit, iparit és kereskedelmit. Különböznék tehát az egyetem a legutóbb többször javasolt, német mintájú mezőgazdasági egyetemtől, amely voltaképen csak magasabb szakiskola; gazdasági szakiskolákkal pedig eléggé el vavagyunk látva. Amidőn tehát a miniszter Szegedre gondolt egy még csak ezután kialakulandó gazdasági vonatkozású egyetemnél, ebben a természet útmutatását is látjuk és nem csupán rekompenzációfélét az elmaradt tudományegyetemért. Megindult ugyan már az elméleti harc, liogy az uj közgazdasági egyetem Budapesten legyen; de remélhetőleg ennek az eszmének propagálói is be fogják látni, hogy egy ujabb centralizáció, amikor az élet a decentralizálást követeli, nem lenne célszerű. Hogy Szegednek elsősorban kell most következnie és a közgazdasági egyetem megteremtése épen alkalmas vagy időszerű rekompenzáció is lenne, mert hiszen egy évtizedig uj tudományegyetem fölállításáról megint nem igen fogunk beszélhetni, már azért is természetes, mert az Alföld egész déli része majdnem teljesen híjával van mindenféle főiskolának. Ez a közlemény minden tekintetben olyan, hogy azzal mi szegediek minden tekintetben meglehetünk elégedve, annál is inkább, mert ez a közlemény a kormány véleményét fejezi. Ez értesülés vétele után munkatársunk azonnal fölkereste Lázár György dr polgármestert, liogv megkérdezze a Politikai Hetiszemle közleményében foglaltakról. Lázár György dr polgármester munkatársunknak kijelentette, hogy amit a Politikai Hetiszemle a közgazdasági egyetemről Szegeddel kapcsolatban ir, az igaz, arról neki már tudomása volt, azonban az ügy érdekében részletesebben nem nyilatkozhatik. Arra a kérdésre, hogy Szeged szempontjából előnyösebb-e a tervezett közgazdasági egyetem, mint a tudomány-egyetem? — a következőkben válaszolt: — Véleményem szerint ma jobb lett volna, ha tudományegyetemet kaptunk volna, ha azonban egy negyedszázaddal később lenne szó róla, akkor minden bizonynyal célszerűbb lenne egy gazdasági egyetem. Véleményem szerint ma még nem érett meg sem az ifjúság, sem a közgazdasági helyzet arra, hogy egy közgazdasági egvetem nagyobb sulylvai birna, mint egy tudományegyetem. Hangsúlyozom azonban azt, hogy csak a jelen szempontjából, mert a jövőre való tekintettel a helyes fejlődést tartva szem előtt a közgazdasági egyetem értékesebb. Tehát ugy gondolja Nagyságos Uram, hogy semmi okunk sincs arra, hogy e csere miatt megcsalódva érezzük magunkat? — Egyáltalán semmi okunk sincs arra, hogy csalódottnak érezzük magunkat, sőt tekintve, hogy már-már elestünk a régi vágvunk teljesítésétől, okunk van örülni, az ügy ilyen módosulása fölött.