Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-17 / 289. szám

18 DÉLMAGYARORS/ÁG 1911 december 13 A jóizlés végül nem puszta szokás vagy gyakorlat nélküli, elvont fogalom, amely csupán esztétikai jelentőséggel bír, hanem igenis, hogy ugy mondjam, az életmű vészét •egyik főaíkotórésze. Mert a szép mint olyan, •a környezetünkben feltéllenül éltető hatással van riánk, irányt szab egész életünk beosztásának, vigaszt nyújt, iiditőleg hat a mindénnapi viszontagságok közepette. Már pedig a szépet csak az ismerheti fel, akinek az izlése jó, akinek a -szép iránt s vele született érzéke romlatlan. Ahoz pedig, hogy csak a szépet keressük, széppel vegyük magunkat körül, ahol lehet: nem kell vagyonosnak lenni, amint sokan talán állítják. Mert amint előbb igyekeztem kimutatni, Ízlésünket a fényűzés veszélyezteti, nem az egyszerűség vagy a vagyontalanság. Nincs az a mindennapi élethez szükséges tárgy, amely nem let ne Ízléses s viszont fel sem sorolhatjuk azt a rengeteg, •kincseket érő ékszert, képet, ruhát, vagy lakberendezést, amelyet habozás nélkül Ízléstelennek kell minősítenünk. Mivel pedig a legegyszerűbb tárgyak rendesen a legizlésesebbek is, a jóizlés könnyebben jut. diadalra a vagyontalan osztálynál, mint a világ krözusainál. Egy fehérre meszelt fal szebb, mint egy aranyozott tapéta lehetetlen mintával s egy egyszerű, de jó nyomat többet ér ötven úgynevezett butorképné!. Ugyanez áll az öltözködésünkre nézve is s ,a tiszta fehér kötény esztétikusabb egy rongyos, piszkos selyempongyolánál. Aki pedig már sehogysem képes eligazodni a pazar bérpaloták, kávéházak, kirakatok és toalettek között s már maga is kezd kételkedni saját jóizlésében, annak csak azt tanácsolhatom, meneküljön néhány napra valamely színmagyar faluba. Ott a .természet s az egyszerűség birodalmában egykettőre ismét egészségesen fog gondolkozni s szóhoz jut a veleszületett jóizlés is. Mert ez mindnyájunkban megvan, cakhogy kiölik belőlünk. A nagyzás s a fényűzés. Utcai ruhák. Már néhányszor megállapítottuk, hogy az idén a divat régi utaknak uj sinein jár. Sok Ízléssel tudja adoptálni a már hordott dolgokat s sok ügyességgel átalakítja a mult esztendei toiletteket idén is hordhatókká. Már tavaly divatos lett a bársony, mint ruhaanyag — s mindenki, aki nem volt elég szerencsétlen, liogy sávos bársonyt vásároljon — ami akkor jött divatba — most is ép oly nyugodtan hordhatja bársonytoilettjét, mintha csak tegnap készíttette volna. Föléve természetesen, hogy jó állapotban van és mult esztendőben kimélettel bántak vele. S a kosztümök anyaga sem változott meg mult esztendő óta. Még mindig hölgyposztóból vagy ratinéhól készitik őket, ebből a durva tapintású gyapjas meleg szövetből, mely anynyira alkalmas téli toilettekre és annyira magán viseli külsőleg is annak a jelét, hogy kitűnő védő a liideg ellen. Két ilyen téli ruha leírását adjuk itt. Az első aljból és kabátkából álló nagyon fess és nagyon egyszerű utcai ruha, amely nagy kedveltségre számithat: A kabátkának széles prómből készült sliawlgallérja van: sealskeanből, cobolyból, csincillából, perziánerből, amelynek előrésze a fuha anyagából szabott szövetgallér. A kabát előrészei egymásra fekszenek és egy sor golyóalaku gomb zárja el őket. A gombokat vagy a ruha szövetével, vagy selyemmel vonják be. Derékban a ruha oldalrészei sveifoltak, hátrészei pedig ráfelcvők. A kabát csipőn alul ér. Az ujjak hosszúak és félhosszukban felvarrott biais, yagy gombbal megerősített perzsaprém sáv diszlíi őket — a végződése szintén egy a ruha szövetéből készült biais. Az alj ment minden díszítéstől, teljes simaságban hozza ki a formákat, anélkül, hogy illetlenül szük lenne — de anélkül is, hogy bokánál hosszabb lenne. Az egész kosztümöt barna, kék -és zöld posztóból állítják elő. Négy méter szövet szükséges hozzá, ami, ha jó anyagot választunk — s ez mindig jobb üzlet — mert olcsó búsnak big a leve — 28—30 koronába kerül. Az apró hozzávalók árát 5 koronára, a varrás költségeit 40 koronára számíthatjuk. A prémgallér volna az egyetlen drága alkatrész, de a szerényebb viszonyok között élő hölgyek ezt jó imitációval is helyettesíthetik, ami 8—10 koronába kerül csupán. A 'kabát bélése 10 koronába kerül s igy egy egész elegáns kosztüm ára 95 korona. Ezért az igazán minimális árért aztán egész télre való nagyon csinos és nagyon tartós utcai toilettbez jutott az ember; mig a hasonló összegért vásárolt kész ruha semmi esetre sem lesz olyan csinos, olyan tartós és olyan jól álló. Ebez a kosztümhöz legjobban illik a felfelé álló karimájú puha nemez kalap, mely olyan kevés diszt igényel. A csavart fehér zsinór, a fehér bojt, egy kevés fehér és merev tolldisz, vagy elől vagy baloldalt a fül mellett teljesen elegendő. A karmantyú az 1912. évi téli divatnak megfelelőleg nagyon nagy lesz, de mégis kevesebb prémet fog felemészteni, mint a multesztendei divat. Mert most úgynevezett hamis szálakkal készitik a muffokat, vagyis csak az előrész van prémből. Lehetséges azonban úgyis készíteni, hogy a bátsórészen prém és szövet sávok váltakoznak. A prémkarmantyuk mellett bársonymuffokat is láthatunk amelyek nagyon jól hatnak. A másik toilettipus, amelyről szólni akarunk, a bársony kosztüm, mely az idén, ha ugyan lehetséges, még sokkal divatosabb, mint tavaly volt. Tényleg nincs is praktikusabb és jobb, mint egy bársony toilett, bár nagyon sokan azt hiszik, hogy a bársony kényes viselet. Pedig nem igaz. A jó minőségű bársony évekig eltart és mindig csinos és elegáns. Azonkiviil a bársonytoilettbez kevés kevés disz is kell, mert maga az amúgy elég diszes és nagyon jól áll az archoz is; Nagyon alkalmas ez a toilett a következő összeállításban: A bluz nyaka szabad és egyszerű iriszgallér vagy egy háromszinü himzett gallér veszi körül. Ez különben a ruha egyetlen diszitése. A bluz elől is liátul is egészen sima, előrésze pedig vértszerüen szabott. Esetleg ezt paszománttal vagy sontacbeval lehet körülkeríteni. Ugyanezzel lehet disziteni az aljat is. Ez a disztiésforma azonban inkább erősebb hölgyek részére alkalmas. A derekat az aljtól sima bársonyőv választja el. Az alj egészen sima, bokáig érő s hátrészén fölrakott ránc választja ketté. Ebez a bársonyruhához széles bársonynyal diszitett kalap illik a legjobban. POGMQterme Kígyó-utca 1. (Keleti-palota). Elsőrendű munkája elismert és a londoni nemzetközi kiállításon ARANYÉRMET nyert. G'M'HLMB Az etikai életről. (Saját tudósítónktól.) Schmitt Jenő Hemrik a napokban Budapesten előadásokat tartott. Előadásának második részét az etikai életről tartotta meg. Schmitt Jenő dr nagy egyénisége, filozófiájának bensősége, melegsége ebben az előadásában teljes egészében, szépségében nyilatkozott meg. Schmitt előadása kivonatosan a következő: A képek fátyolát akarjuk leszakítani, amikor a világosságot keressük. Ezek a képek reánk nézve bárom dimenzióban léteznek. Ezeken tul nem terjednek érzékeink. A látásunk is sik felületet szolgál, de sohasem háttért. Ez a fantázia feladata. Az ember számára a bárom dimenziós háttéren kivül egy végtelen háttér nyilik meg. Ez a világháttér. Ez már nem szerves, hanem szellemi funkció. Ma a saját beléletünk tényeit állítjuk e háttérben elő. Ez a háttér tehát a végtelenség szemlélete. A lelki élet a bárom dimenziós háttérben már jelen van és a határtalanban való sugárzása az, ami a lélek értelmét, nagyságát adja. Ez a sugár kör, amely a testiséget környezi: a lélek, a fantázia. Mi a gondolat törvényeivel határát szabtuk a végtelennek. Ez a tudat tengere, ez a pozitív életlény, amely substanciára nem szorul. A fantázia minden nagysága eltörpül a gondolati élet végtelensége mellett. A jelen felfogása a legalacsonyabb életformák, az energiák összpontosítását nyújtja. Mit értenek általában az Ember alatt? Vagy véges, érzéki testet, vagy energiákkal teli formát, véges alakot. Ebből a tévhitből akarjuk mi az embert felébreszteni. Az egyetemes életben önmagunkra ismerünk; ez a végtelenség, az ember. Jézus nagysága is abban áll, hogy ismerte önmagát, emberi, isteni végtelenségét. Fejlődésnek csak az lehet az értelme, liogy a véges alak átadja energiáit a szerves és másodsorban a végtelen világnak. Ezért fontos ránk nézve a testben való élés. A kötelék, mely az embert az emberrel összefűzi, az isteni tudat. Az ész törvényeiben mindnyájan egyetértünk. De sajnos, a gondolatvilágnak ez az egyénisége rideg észformában állítja be az embert. Az ember számára az érzés csak a fantázia képeiben összpontosul. A múltban azért volt lehetséges az erkölcsi élet, mivel a fantázia leple alatt rejtezve az ember a magában levő végtelen közösségét sejtette. Az istent, a szellem élet nagy közösségét sejtette az ős religióban is. Mi a religiónk gyermekes formája helyébe az érett ész religióját állítottuk. A régi religió istene az állati jurisdikció istene, még a mai vallásokban is. Nem a gonoszságot meg megtorolni, hanem a bűnöst a végtelenségünk tudatára emelni. Az az ember szabad egyedül, aki a halál felett szabadon lebeg, mert a halál bilincseli le az emberi gondolkozást. Külső társadalmi szervezkedéssel nem lehet felszabadítani az ember. Ádám ősi bűne az, hogy végesnek hitte magát. És amig az ember ezt hiszi magáról, minden társadalmi szervezkedés utópia csupán. Szükségünk van arra, hogy a régi vallás alapjai helyett uj alapokat vessünk az ember számára. Ez életkérdése az erkölcsi nevelésnek. A modern ember teológiai és materialista világnézetben mozog: mindkettő véges poralaknak tekinti az embert. De mindkettő egyaránt szeretet prédikál. De szeretet nem lehet prédikálni, annak tökéletessége folytán bennünket kell megragadnia. Emberi méltóságról teologikus vagy materialista alapon lehetetlen beszélni. Mindkettő féregnek hiszi az embert, mely leborul az isten, a természet előtt. A szeretet, az emberi méltóság ne legyen üres frázis. Ezt akarjuk mi és ez isteni méltóságunk tudatára való jutásunk. Akarjuk: jöjjön Ezsuiás országának örök békéje* de ezt csak végtelenségünk tudatában érhetjük el.