Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-14 / 286. szám

1911 december 12 DÉLMAGYARORSZÁG 7 kívánnak sok ilyen győzelmet. Az olaszok megtartották hadállásaikat, ámde a visszavonuló törökök üldözésére és zsákmányolásra nem is gondolhattak! — A titokzatos idegen. Budapestről jelentik: A Hungária-szállóban néhány hét előtt egy elegáns német ur bérelt szobát. Az idegen bejelentőlapra ezeket az adatokat irta: Willy Wender, 34 éves, római katolikus, nőtlen, kereskedő Milánóból. Rövid ideig lakhatott csak a szállóban, mert súlyosan megbetegedett. A Hungária igazgátójának ajánlatára a Ligetszanatóriumba vétette fel magát. A beteg ember három nap múlva meghalt a szanatóriumban. A szanatórium portása a halott holmijainak megvizsgálása közben sok olasz és német bankjegyet talált. A lirák és márkák összege 18,000 koronát tett ki. Ezt az összeget birói letétbe helyezték. Willy Wendert közben eltemették Budapesten. A temetés után néhány nap múlva egy milánói ügyvéd és egy rendkívül szép, sürün lefátyolozott hölgy érkeztek Budapestre. Izgatottan érdeklődtek a hagyaték iránt. Az ügyvéd Wender hátrahagyott irataiból kikereste azokat a leveleket, amelyek a titokzatos hölgytől származnak. A fátyolos hölgy, akit az ügyvéd bárónőnek szólított, barátnője volt a hirtelen elhalt urnák. Nagy oka volt rá, hogy diszkrét leveleit visszaszerezhesse, nehogy a hagyatéki eljárás során esetleg idegen kezekbe kerüljön féltve őrzött titka. Alig távozott el a szanatóriumból az ügyvéd és az izgatott hölgy, automobilon egy elegáns ur érkezett a szanatórium elé. Jiinkers crefeldi gyáros fiának mutatta be magát és tudatta a szanatórium személyzetével, hogy Willy Wender hamis nevet használt, mért Waltér Winkes az igazi neve. Jünkers elárulta azt is, hogy Winkes egy német gyár milánói telepének volt a cégvezetője. Meghatalmazása volt arra, hogy naponkint 60,000 lírát vehessen fel Milánó egyik legnagyobb bankjában a cég nevében. Ezzel a bizalommal Winkes rutul visszaélt, amennyiben félmillió lirát sikkasztott a német cég kárára. Kiderült az is, hogy Winkes nem olasz, hanem német származású ember, nagy fizetése volt Milánóban, de mindent elköltött finom nagystilü barátnőjére, akinek tékozlásait ismerik Milánóban. A félmilliós sikkasztó az utolsó milánói tartózkodásának utolsó három napján összesen 180,000 lirát vett fel. Hogy ezt a nagy összeget hová tetté, azt most még nem lehet tudni. A 180,000 lírából cfeak egy tizedrészét találták nála. — Betörés egy bécsi postahivatalban. Bécsből jelentik: A tőzsdepalotában lévő postahivatalban ma éjjel .betörők jártak. Ügyes kézzel kivágták az ajtók szárnyát, aztán kiemelték és igy jutottak be a hivatalba. Egy vasszekrényt és a kézi pénztárt hiába feszegették, merni bírták kiinyitni, csak egy asztalfiókot törtek föl, de abban nem találtak pénzt. A betörők zsákmány nélkül kereket oldottak. A rendőrség nem akadt nyomra. — Magyar énekesnő Parisban. Parisból jelentik, hogy ott egy Gencsi Rózsa nevü magyar énekesnő és az édesanyja megmérgezték magukat. Súlyos betegen szállították őket a kórházba. Gencsi Rózsa, mint énekesnő nem tudott alkalmazáshoz jutni s anyjával együtt a legnagyobb nyomorban tengődtek. Ez a gyilkos nyomor adta kezükbe a halálhozó mérget. Szomorú története ez az idegenbe szakadt magyaroknak, akik külföldre mennek vagyont, dicsőséget szerezni és elképzelhetetlen ínséget találnak. — A „Tisza" katasztrófája. Londonból jelentik: A Fiume felől jövő „Tisza" gőzös összeütközött a „Gondor" norvég hajóval s az összeütközés olyan erős volt, hogy a „Tisza" nagy léket kapott. A víz betódult a magyar hajó belső részébe, a gépház is megtelt vízzel s csak nagy erőfeszítés árán lehetett a „Tiszát" az elsülyedéstől megóvni. A legújabb sebészeti kísérletek. A~sebészeti tudományban korszakos fordulatot jelentenek azok az ujabb kísérletek, amelyeket egyrészről Carreí, a newyorki sebészeti állomás tudósa, másrészről Küttner, az ismert bécsi sebész folytatnak abban az irányban, hogy az emberi testről lemetszett tagokat ujakkal pótolják. Küttner holttestekről levágott csontdarabokat használ az eleven testbe való átültetésre, az úgynevezett transplantációra. Ezt az átültetést elvben eddig is kivihetőnek tartotta az orvostudomány, de Küttner előtt senkinek sem jutott eszébe, hogy a hullák anyagát használja föl erre a célra. Eddig eleven testekről leamputált csontrészeket használták föl átültetésre, de az ezekkel való bánás rendkívül figyelmet tett szükségessé. A halott részekkel való eljárás sokkal egyszerűbb és Küttner nemrégen három tökéletesen sikerült esetet mutatott be egy sebészkongresszusnak. Az első esetben egy olyan embérről volt szó, akinek rákeredetü daganat volt a combcsontján. Operatív uton eltávolították a combcsont harmadik részét és egy hasonló combcsontrészszel pótolták, amelyet egy agybajban meghalt ember holttestéből fürészeltek ki. Ezt a csontot, amelyet a halál bekövetkezése után tizenkét órával vettek ki a hullából, huszonnégy órára preparált folyadékba tették, aztán beleplántálták a kioperált rákbetegcsont helyébe. A beteg az operáció után tizenegy hónappal már jól tudott járni és csípője normálisan hajlékony volt. A két másik eset közül az egyikben ugyancsak egy combcsont, a másikban pedig egy sincsont transplantációjárói volt szó. A három eset sikere arra indította Küttnert, hogy egy betegből eltávolítsa a tuberkulotikus combcsontot és egy hulla combcsontjával pótolja. Sőt egy másik tuberkulotikus betegnél kivette az egyik váll egész csontszerkezetét és egy hulláét tette a helyébe. Az orvosi tudomány azonban még nem tudja, hogy az átplántált osont változatlanul és holtan marad-e meg az uj szervezetben, vagy pedig vázául szolgál egy természetes tijjáépülésnek. — Akii magát látta meghalni. Párisból jelentik: A Comédie Francaise egyik híres és nagytehetségű művésznője néhány hét előtt egy kinematográf-felvételben játszott. A mozi-darab végén meg kellett halnia, még pedig öngyilkos halállal. A művésznő eljátszotta a szerepet, s iaztíám nem is gondolt tovább a dologgal. Történt azonban, hogy vagy •két héttel a színésznő beült egy moziba, ahol épen azt a darabot játszották, amelynek ő volt az öngyilkos hősnője. A színésznő nézte, nézte a lepergő filmeket, egyszerre azonban megremegett, elsápadt, a homlokán verejték ütött ki és elájult. Ezt a nagy lelki felindulást, amelyből csak nagysokára tért magához, az a szinte víziószerű látvány okozta, amikor saját maga jelent meg a vásznon, s látta magát, mint öngyilkost, mint vergődőt, mint haldoklót, aki végül holtan roskad öszsze. A művésznőt annyira megrendítette a halála, hogy elhatározta, nem lép föl többé a mozik számára. — Uri zsebtolvajok. Parisban a nagy opera előtti földalatti vasúti állomás perronján egy detektív tegnap két fiatalembert ért tetten, amint a mások zsebében motoszkáltak. A fiatalembereket, a közönség segítségével nypmban lefogta és beszállította a rendőrségre, ahol kiderült, hogy igen előkelő és köztiszteletben álló családok fiai. A két fiatalember közül az egyik közeli rokonságban van Sadi Carnotnak, a köztársaság volt elnökének családjával, a másik pedig egy nagy bankárnak a fia. A két fiatalember megvallotta, liogy már hónapok óta űzik a Zsebtolvajság jövedelmező mesterségét, mert költséges passziójukban a családjuk nem támogatja őket elegendően. A két tolvajt a rendőrségen természetesen fogva tartják. — Kolera OIÍ sz országban. Egyes olasz kikötővárosokban kolera dühöng, de a legpusztitóbban szedi áldozatait Maltában. Az olasz hatóságok titkolják a veszedelmet s a lapoknak meg van tiltva, hogy hírt adjanak a sárga rémről. Legutóbb is hivatalosan letagadták, mintha Máltában veszedelem volna, sőt még szórványosan sem fordult elő koleraeset. Meghazudtolja ezt az a körülmény; hogy az angol hajóraj amely öt sorhajóból, három cirkálóból és ugyanannyi torpedónaszádból áll, elhagyta a maltai vizeket s most Poe körül cirkál. Az angol flottaparancsnok jelentette haza, hogy Maltában kolera dühöng s menekülni kénytelen. — Tolvaj á vonaton. Nagy riadalom volt ma korán reggel egy Budapest felé haladó személyvonaton. Kisújszállás és Karcag között haladt a vonat, midőn az egyik IÍ. osztályú fülkében egy 37—38 év körüli férfi Frimm Mózes kabai lakostól ellopta a pénztárcáját. Az alvó Frimm Mózes a kotorászó tolvaj mozdulataira felébredt és segítségért kezdett kiabálni. Az elszánt tolvaj kést rántott elő és azzal fenyegette meg Frimmet, bogy megöli, ha tovább is kiabál. A veszekedés zajára a szomszéd fülkéből is elősiettek az utasok és megrántották a vészféket. A vonat általános ijedtség közepette állott meg. A tolvaj felhasználta a nagy riadalmat, a kocsi ajtajához szökött, leugrott a vonatról és a szántóföldek mentén eltűnt. — Elfogták az aradi postarablót. Aradról jelentik, hogy az ottani postarablás ügyében a rendőrség nyomozása ma délelőtt eredményre vezetett. Valenta detektív, akit az aradi főkapitány még az éjjel Gyulafehérvárra küldött, délelőtt tizenegy órakor telefonon jelentette Aradra, hogy letartóztatta a postarablót Trucza Tódor husz esztendős fényezősegéd személyében. Ez a Trucza volt az, aki a postarablás előtt több napig a Karolina-utcában dolgozott, a postahivatal közelében. Napjában többször elment a postahivatal előtt és látta, hogy nem őrzik kellőképen a hivatalt és az ott alkalmazott nők védtelenül dolgoznak. Beismerte a detektivnek, hogy ő követte el a rablást. Négyezerötszáz koronát vitt el és azért utazott Gyulafehérvárra, hogy ott lakó szüleinek adjon valamit a pénzből. A detektív jelentése szerint az elrablott pénzt is megtalálták Truczánál. A detektív Truczát ma délután Aradra kisérte. — Szigorú büntetés. Alfréd Lewis ós Walter Bruce szeptemberben megszöktek Angliában a dartmoori börtönből. Elfogták őket és arra ítélték, hogy negyvenkét napi szigorított böjtöt szenvedjenek, ezenkívül hat hónapig láncot hordjanak. De ez mind semmi, büntetésüket azzal is tetézték, bogy a többi raboktól eltérően, hat hónapig sárga ruhát kell viselniök. Szóval a sárga nem a féltékenység, hanem a szégyen színe. — Uri fin, mint kOzbnka. Szerdán éjjel egy uriruhás fiatalember mulatott a Nagy Károly-féle vendéglőben. Kétkézzel szórta a pénzt s széles jókedvében mindenkit az asztalához ültetett. Két polgári ruhás rendőrnek feltűnt a nagy vigasság. Órákon át figyelték a mulató ifjút, mert — amint ők maguk bevallották — a budapesti bankcsalás menekülő tettesét sejtették benne. A fiatalúr hajnal felé fölkerekedett és sorba járta az éjjeli mulatóhelyeket, de a rend emberei itt sem tágítottak mellőle. Végre igazolásra szólították föl a jókedvű urat, akiről hamarosan kisült, hogy nem bankcsaló, csak — katonaszökevény. Nagy Ilosvay Endre, egy szatmármegyei zsentri családsarja, mint közlegény szolgált a szabadkai 86-ik gyalogezredben, de innen pár hete megszökött, mert nem Ízlett neki a gyöngyélet. Ilosvay nyolc gimnáziumot végzett, de az érettségit nem tudta megszerezni. Igy került az urfiu a komisz bakagunyába. A zsebében revolver volt, amelyet előrántott, mikor a rendőrök Igazolásra szólították föl. Persze rögtön ártalmatlanná tették. Azt mondja, főbe akarta magát lőnni, mert inkább a halálba megy, mint vissza az ezredéhez. — Menekülő öngyilkos. Érdekes jelenetnek voltak szemtanúi, akik szerdán reggel a Jernei-ház előtt mentek el. Mészáros Péter