Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-14 / 286. szám

1911 december 12 DÉLMAGYARORSZÁG 7 kívánnak sok ilyen győzelmet. Az olaszok megtartották hadállásaikat, ámde a vissza­vonuló törökök üldözésére és zsákmányo­lásra nem is gondolhattak! — A titokzatos idegen. Budapestről jelen­tik: A Hungária-szállóban néhány hét előtt egy elegáns német ur bérelt szobát. Az idegen bejelentőlapra ezeket az adatokat irta: Willy Wender, 34 éves, római katolikus, nőtlen, ke­reskedő Milánóból. Rövid ideig lakhatott csak a szállóban, mert súlyosan megbetegedett. A Hungária igazgátójának ajánlatára a Liget­szanatóriumba vétette fel magát. A beteg em­ber három nap múlva meghalt a szanatórium­ban. A szanatórium portása a halott holmi­jainak megvizsgálása közben sok olasz és né­met bankjegyet talált. A lirák és márkák összege 18,000 koronát tett ki. Ezt az összeget birói letétbe helyezték. Willy Wendert köz­ben eltemették Budapesten. A temetés után néhány nap múlva egy milánói ügyvéd és egy rendkívül szép, sürün lefátyolozott hölgy érkeztek Budapestre. Izgatottan érdeklődtek a hagyaték iránt. Az ügyvéd Wender hátra­hagyott irataiból kikereste azokat a levele­ket, amelyek a titokzatos hölgytől származ­nak. A fátyolos hölgy, akit az ügyvéd báró­nőnek szólított, barátnője volt a hirtelen el­halt urnák. Nagy oka volt rá, hogy diszkrét leveleit visszaszerezhesse, nehogy a hagya­téki eljárás során esetleg idegen kezekbe ke­rüljön féltve őrzött titka. Alig távozott el a szanatóriumból az ügyvéd és az izgatott hölgy, automobilon egy elegáns ur érkezett a szanatórium elé. Jiinkers crefeldi gyáros fiának mutatta be magát és tudatta a szana­tórium személyzetével, hogy Willy Wender hamis nevet használt, mért Waltér Winkes az igazi neve. Jünkers elárulta azt is, hogy Winkes egy német gyár milánói telepének volt a cégvezetője. Meghatalmazása volt arra, hogy naponkint 60,000 lírát vehessen fel Milánó egyik legnagyobb bankjában a cég nevében. Ezzel a bizalommal Winkes rutul visszaélt, amennyiben félmillió lirát sikkasz­tott a német cég kárára. Kiderült az is, hogy Winkes nem olasz, hanem német származású ember, nagy fizetése volt Milánóban, de min­dent elköltött finom nagystilü barátnőjére, akinek tékozlásait ismerik Milánóban. A fél­milliós sikkasztó az utolsó milánói tartózko­dásának utolsó három napján összesen 180,000 lirát vett fel. Hogy ezt a nagy összeget hová tetté, azt most még nem lehet tudni. A 180,000 lírából cfeak egy tizedrészét találták nála. — Betörés egy bécsi postahivatalban. Bécsből jelentik: A tőzsdepalotában lévő postahivatalban ma éjjel .betörők jártak. Ügyes kézzel kivágták az ajtók szárnyát, aztán kiemelték és igy jutottak be a hiva­talba. Egy vasszekrényt és a kézi pénztárt hiába feszegették, merni bírták kiinyitni, csak egy asztalfiókot törtek föl, de abban nem ta­láltak pénzt. A betörők zsákmány nélkül ke­reket oldottak. A rendőrség nem akadt nyomra. — Magyar énekesnő Parisban. Paris­ból jelentik, hogy ott egy Gencsi Rózsa nevü magyar énekesnő és az édesanyja megmér­gezték magukat. Súlyos betegen szállították őket a kórházba. Gencsi Rózsa, mint énekes­nő nem tudott alkalmazáshoz jutni s anyjá­val együtt a legnagyobb nyomorban tengőd­tek. Ez a gyilkos nyomor adta kezükbe a halálhozó mérget. Szomorú története ez az idegenbe szakadt magyaroknak, akik kül­földre mennek vagyont, dicsőséget szerezni és elképzelhetetlen ínséget találnak. — A „Tisza" katasztrófája. Londonból jelentik: A Fiume felől jövő „Tisza" gőzös összeütközött a „Gondor" norvég hajóval s az összeütközés olyan erős volt, hogy a „Tisza" nagy léket kapott. A víz betódult a magyar hajó belső részébe, a gépház is meg­telt vízzel s csak nagy erőfeszítés árán lehe­tett a „Tiszát" az elsülyedéstől megóvni. A legújabb sebészeti kísérletek. A~se­bészeti tudományban korszakos fordulatot jelentenek azok az ujabb kísérletek, amelye­ket egyrészről Carreí, a newyorki sebészeti állomás tudósa, másrészről Küttner, az is­mert bécsi sebész folytatnak abban az irány­ban, hogy az emberi testről lemetszett tagokat ujakkal pótolják. Küttner holttestekről le­vágott csontdarabokat használ az eleven test­be való átültetésre, az úgynevezett transplan­tációra. Ezt az átültetést elvben eddig is ki­vihetőnek tartotta az orvostudomány, de Küttner előtt senkinek sem jutott eszébe, hogy a hullák anyagát használja föl erre a célra. Eddig eleven testekről leamputált csontrészeket használták föl átültetésre, de az ezekkel való bánás rendkívül figyelmet tett szükségessé. A halott részekkel való eljárás sokkal egyszerűbb és Küttner nemrégen há­rom tökéletesen sikerült esetet mutatott be egy sebészkongresszusnak. Az első esetben egy olyan embérről volt szó, akinek rák­eredetü daganat volt a combcsontján. Opera­tív uton eltávolították a combcsont harmadik részét és egy hasonló combcsontrészszel pótol­ták, amelyet egy agybajban meghalt ember holttestéből fürészeltek ki. Ezt a csontot, amelyet a halál bekövetkezése után tizenkét órával vettek ki a hullából, huszonnégy órára preparált folyadékba tették, aztán beleplán­tálták a kioperált rákbetegcsont helyébe. A beteg az operáció után tizenegy hónappal már jól tudott járni és csípője normálisan hajlékony volt. A két másik eset közül az egyikben ugyancsak egy combcsont, a másik­ban pedig egy sincsont transplantációjárói volt szó. A három eset sikere arra indította Küttnert, hogy egy betegből eltávolítsa a tu­berkulotikus combcsontot és egy hulla comb­csontjával pótolja. Sőt egy másik tuberkulo­tikus betegnél kivette az egyik váll egész csontszerkezetét és egy hulláét tette a helyé­be. Az orvosi tudomány azonban még nem tudja, hogy az átplántált osont változatlanul és holtan marad-e meg az uj szervezetben, vagy pedig vázául szolgál egy természetes tijjáépülésnek. — Akii magát látta meghalni. Párisból jelentik: A Comédie Francaise egyik híres és nagytehetségű művésznője néhány hét előtt egy kinematográf-felvételben játszott. A mozi-darab végén meg kellett halnia, még pedig öngyilkos halállal. A művésznő elját­szotta a szerepet, s iaztíám nem is gondolt to­vább a dologgal. Történt azonban, hogy vagy •két héttel a színésznő beült egy moziba, ahol épen azt a darabot játszották, amelynek ő volt az öngyilkos hősnője. A színésznő nézte, nézte a lepergő filmeket, egyszerre azonban megremegett, elsápadt, a homlokán verejték ütött ki és elájult. Ezt a nagy lelki felindu­lást, amelyből csak nagysokára tért magá­hoz, az a szinte víziószerű látvány okozta, amikor saját maga jelent meg a vásznon, s látta magát, mint öngyilkost, mint vergődőt, mint haldoklót, aki végül holtan roskad ösz­sze. A művésznőt annyira megrendítette a halála, hogy elhatározta, nem lép föl többé a mozik számára. — Uri zsebtolvajok. Parisban a nagy opera előtti földalatti vasúti állomás perron­ján egy detektív tegnap két fiatalembert ért tetten, amint a mások zsebében motoszkál­tak. A fiatalembereket, a közönség segítsé­gével nypmban lefogta és beszállította a rendőrségre, ahol kiderült, hogy igen előkelő és köztiszteletben álló családok fiai. A két fiatalember közül az egyik közeli rokonság­ban van Sadi Carnotnak, a köztársaság volt elnökének családjával, a másik pedig egy nagy bankárnak a fia. A két fiatalember meg­vallotta, liogy már hónapok óta űzik a Zseb­tolvajság jövedelmező mesterségét, mert költ­séges passziójukban a családjuk nem támo­gatja őket elegendően. A két tolvajt a rend­őrségen természetesen fogva tartják. — Kolera OIÍ sz országban. Egyes olasz kikötővárosokban kolera dühöng, de a legpusztitóbban szedi áldozatait Maltában. Az olasz hatóságok titkolják a veszedelmet s a lapoknak meg van tiltva, hogy hírt adja­nak a sárga rémről. Legutóbb is hivatalo­san letagadták, mintha Máltában veszedelem volna, sőt még szórványosan sem fordult elő koleraeset. Meghazudtolja ezt az a körül­mény; hogy az angol hajóraj amely öt sor­hajóból, három cirkálóból és ugyanannyi torpedónaszádból áll, elhagyta a maltai vi­zeket s most Poe körül cirkál. Az angol flottaparancsnok jelentette haza, hogy Mal­tában kolera dühöng s menekülni kénytelen. — Tolvaj á vonaton. Nagy riadalom volt ma korán reggel egy Budapest felé haladó személyvonaton. Kisújszállás és Karcag kö­zött haladt a vonat, midőn az egyik IÍ. osztá­lyú fülkében egy 37—38 év körüli férfi Frimm Mózes kabai lakostól ellopta a pénz­tárcáját. Az alvó Frimm Mózes a kotorászó tolvaj mozdulataira felébredt és segítségért kezdett kiabálni. Az elszánt tolvaj kést rán­tott elő és azzal fenyegette meg Frimmet, bogy megöli, ha tovább is kiabál. A veszeke­dés zajára a szomszéd fülkéből is elősiettek az utasok és megrántották a vészféket. A vo­nat általános ijedtség közepette állott meg. A tolvaj felhasználta a nagy riadalmat, a kocsi ajtajához szökött, leugrott a vonatról és a szántóföldek mentén eltűnt. — Elfogták az aradi postarablót. Arad­ról jelentik, hogy az ottani postarablás ügyé­ben a rendőrség nyomozása ma délelőtt ered­ményre vezetett. Valenta detektív, akit az aradi főkapitány még az éjjel Gyulafehér­várra küldött, délelőtt tizenegy órakor telefo­non jelentette Aradra, hogy letartóztatta a postarablót Trucza Tódor husz esztendős fényezősegéd személyében. Ez a Trucza volt az, aki a postarablás előtt több napig a Karolina-utcában dolgozott, a postahivatal közelében. Napjában többször elment a posta­hivatal előtt és látta, hogy nem őrzik kellő­képen a hivatalt és az ott alkalmazott nők védtelenül dolgoznak. Beismerte a detektiv­nek, hogy ő követte el a rablást. Négyezeröt­száz koronát vitt el és azért utazott Gyulafe­hérvárra, hogy ott lakó szüleinek adjon va­lamit a pénzből. A detektív jelentése szerint az elrablott pénzt is megtalálták Truczánál. A detektív Truczát ma délután Aradra ki­sérte. — Szigorú büntetés. Alfréd Lewis ós Walter Bruce szeptemberben megszöktek Angliában a dartmoori börtönből. Elfogták őket és arra ítélték, hogy negyvenkét napi szigorított böjtöt szenvedjenek, ezenkívül hat hónapig láncot hordjanak. De ez mind semmi, büntetésüket azzal is tetézték, bogy a többi raboktól eltérően, hat hónapig sárga ruhát kell viselniök. Szóval a sárga nem a félté­kenység, hanem a szégyen színe. — Uri fin, mint kOzbnka. Szerdán éjjel egy uriruhás fiatalember mulatott a Nagy Károly-féle vendéglőben. Kétkézzel szórta a pénzt s széles jókedvében mindenkit az asz­talához ültetett. Két polgári ruhás rendőr­nek feltűnt a nagy vigasság. Órákon át figyelték a mulató ifjút, mert — amint ők maguk bevallották — a budapesti bankcsalás menekülő tettesét sejtették benne. A fiatalúr hajnal felé fölkerekedett és sorba járta az éjjeli mulatóhelyeket, de a rend emberei itt sem tágítottak mellőle. Végre igazolásra szó­lították föl a jókedvű urat, akiről hamarosan kisült, hogy nem bankcsaló, csak — katona­szökevény. Nagy Ilosvay Endre, egy szat­mármegyei zsentri családsarja, mint közle­gény szolgált a szabadkai 86-ik gyalogezred­ben, de innen pár hete megszökött, mert nem Ízlett neki a gyöngyélet. Ilosvay nyolc gim­náziumot végzett, de az érettségit nem tudta megszerezni. Igy került az urfiu a komisz bakagunyába. A zsebében revolver volt, ame­lyet előrántott, mikor a rendőrök Igazolásra szólították föl. Persze rögtön ártalmatlanná tették. Azt mondja, főbe akarta magát lőnni, mert inkább a halálba megy, mint vissza az ezredéhez. — Menekülő öngyilkos. Érdekes jelenet­nek voltak szemtanúi, akik szerdán reggel a Jernei-ház előtt mentek el. Mészáros Péter

Next

/
Thumbnails
Contents