Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-14 / 286. szám

1911 december 12 DÉLMAGYARORSZÁG 5 A képviselőház ülése. — Interpelláció az állami bányák ügyében. — (Saját tudósítónktól.) A tegnapi katalógus-olvasásnak csak épen annyi foganatja volt, hogy ma az ülés elején negyven körül járt a megjelentek száma, amely később sem igen szaporodott föl. Az ülés első felében a védőerőjavasLat általános vitáját folytatták, amelynek ma csak egy szónoka vo,H, még pedig Khun Béla. Természetesen a kormányt támadta, természetesen nemzetiszínű érvekkel, bombasztikus mesékkel. Az interpellációk során Ábrahám Dezső a szénbányák, Kelemen Béla a szerb szalámi behozatala ügyében szólalt fel. Az ülésen Návay Lajos élnökölt. Előterjesztései során bemutatta az Országos Magyar Képzőművészeti Egyesület ötvenéves jubileumi ünnepére szóló meghívót. Az interpellációs könyv fölolvasása után a védőerőjavaslat általános vitájának folytatására tért át a Ház. Kun Béla a javaslat visszavonását követel.. A javaslat még azokat az Ígéreteket se váltja be, melyeket a nemzeti szempontok érvényesítése tekintetében ez a kormány tett. A hadsereg ma néphadsereg, még sem az összeség érdekét védi, hanem csak a legfelsőbb akaratot képviseli. Auffenbergnek fogalma sincs a magyar közjogról. Fölsorolja a minden téren mutatkozó szociális visszamaradást, amely nem engedi, hogy a hadseregre erején felül költsön az ország. Határozati javaslatot nyújt be, liogy a javaslatnak a napirendről való levételével a legutolsó népszámlálás statisztikai adatait dolgozza föl s azután a választóreform javaslatát nyújtsa be. Egy órakor az nterpellációk kerültek sorra. Ábrahánm Dezső azt kifogásolta interpellációjában, liogy a pénzügyminiszter az elterjedt hirek szerint az állami szénbányákat bérbe akarja adni. A szénkartell drágító hatását eddig csupán az állami szénbányák termelése ellensúlyozta, azok bérbeadása tehát a szén árának aránytalan felszökkenésével járna. Kérdi a pénzügyminisztert, liajlandó-e a bányák bérbeadásának tervétől elállani? Lukács László pénzügyminiszter az elterjedt hirek legnagyobb részét alaptalanoknak mondja. Nem csinál belőle titkot, hogy az állami üzemek közül a bányákat tartja a legkevésbé prosperálóknak. Sok bányaberuliázás egészen haszontalan volt, igen sok helyütt a termelt szén minősége nem megfelelő s van olyan bánya, ahol a termelés költsége meghaladja az értékesítés összegét. Ezért állandó gondja a szénbányák ügye, de annyit már most konstatálhat, hogy bérbeadásról vagy eladásról nincs szó, hanem csak az állami bányaüzemek helyzetének olyan szanálásáról, hogy e bányák megfeleljenek a hozzájuk fűzött gazdasági követelményeknek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az interpelláló és a Ház tudomásul veszi a választ. Kelemen Béla interpellációjában azt panaszolta föl, hogy a Szerbiával való kereskedelmi szerződés ellenére szerb szalámi és hurkanemüek özönlenek az országba, a magyar liusiparosok ós közegészségügyi érdekek kárára. Az interpellációt kiadták a kereskedelmi és földmivelésügyi minisztereknek. Bánffy Miklós gróf a vasúti tarifa reformja dolgában interpellálta a kereskedelemügyi minisztert. Az ülésnek két óra után volt vége. Osztrák hajó- és fegyvergyárak. Londonból jelentik: Egy angol vidéki lap állítólag Bécsből kapott tudósitás alapján azt a hirt közli, hogy az osztrák kormány a hajóés fegyvergyárak államosításának tervével foglalkozik. Az államosítás rengeteg pénzbe fog kerülni s evégből a kormány uj nagyszabású kölcsönmüvéletet fog végrehajtani. A költségvetés tárgyalása. A Ház holnapi ülésén Serényi Béla földművelésügyi miniszter lesz az első szónok, aki válaszolni fog a földmivelésügyi vita során föltett interpellációkra. Ezzel valószínűleg be is fejezik a földmivelésügyi tárca költségvetésének tárgyalását s 'áttérnek a kultusz-tárcára. Válságos az osztrák parlamenti helyzet. Bécsből jelentik, hogy az osztrák parlamenti helyzet igen vsláágos. Válságossá teszi a prágai egyetem kérdése. Valószínűnek látszik, hogy a kormány kompromisszumot köt az olaszokkal. A leégett Álomország. — Newgork Luna-parkja. — (Saját tudósítónktól.) Aki nem látta, az soha el nem tudja képzelni azt a tündéries fényt, ragyogó, pazar pompát, ami a Newyork melletti Cowe^-Islandon levő nyári mulatóhelyen van koncentrálva. Ennek a nyári mulatóhelynek volt a legszebb, legpazarabb csoportja a Luna-park és a Dreamland, melyek — mint azt a szűkszavú kábelsürgöny jelezte — leégtek. Szegeden vajmi nehéz fogalmat alkotni arról, hogy mi és milyen lehetett ez a földi paradicsom, mert a mi Mars-téri ós Hunyaditéri mutatványos bódéink és ott a vásárosok „eddig még soha nem létezett attrakciói" nem igen adnak izelitőt e nemben. Sőt megvallhatjuk, hogy a budapesti népnyelv „tinglitangli"-nak keresztelte városligeti népmulató helyek, mint „angol park" stb., de még a bécsi Wurstli-práter is csak silány és kezdetleges utánzatai a világ legnagyobb és legpazarabb „tingli-tanglijának". Mert nincs több olyan széles e világon. Büszkék is rá yenkik. Pedig, — mondhatjuk rá mi „old-europóerek", ha ugy tetszik, fitymálva, ha ugy tetszik: lenézően, hogy ugyan mire jó az az egész komédia? Nem komoly dolog az, ostobaság, gyerekjáték, vagy legföljebb: primitív emberek naiv szórakozása. Pedig nincs igazunk. Való, hogy a ConeyIsland hullámvasútjai, ringlispiljei, óriás kerekei és más ezernyi ezer machinációi nem valami produktív gyakorlati eszközök, amelyekből valami haszna lenne a köznek, hanem tisztán csak szórakoztató holmik, hogy ugy mondjuk, a technika léha vívmányai. Az amerikai nép a világ legnagyobb technikus népe. Az ő technikai alkotásaik, hidjaik, alagutjaik, vasutjaik, gépeik méltán a j világ legnagyobb technikai csodái. És a Lunapark ördöngös masinériái mind nagy alkotó elmék játszi tlálmányai, amelyeknek megkonstruálása nagy műszaki tudásra és kiváló lángelmére vall. Az amerikai nép kiváló erényei, nagy energiája és alkotó képessége dacára is naiv, szinte gyermeki kedélyű, aki lázas, fárasztó munkája után nem ül he a kávéház füstös, dohos levegőjébe, habos kávé mellett üdülni és kipihenni a nap fáradalmait, hanem családostól /kivonul a zöldbe, a tengerpartra Coney-Islandra, ahol a természet szépségei az emberi alkotások mesemüveivel párosul s ahol minden szórakozást megtalál. Van ott tengeri fürdő, fürödhet, felüdülhet az elbágyadt test és nem kerül egy centbe sem; csolnakázhat, hajókázhat áz ózondus levegőjű tengeren. Ha elfáradt, megéhezett, megszomjazott, akkor megpihenhet s étkezhet, ihat jól és olcsón. És ha kedve szottyan neki magának, vagy a családjának akar egy kis örömet szerezni, akkor ott van a tündéries villany város: a Dreamland, a Luna-park tömérdek látnivalója, tréfás, kacagtató attrakciói, gyerekek, öregek, ifjak öröme, nem kell unatkozni. S az amerikai nép szórakozásában is, mint minden életmegnyilvánulásában szemmel látható a demokratikus érzés. Nálunk csak gyermekek, cselédek és katonák (őrmestertől lefelé) engedhetik meg maguknak ezt a vásári szórakozást, uri emberek: fidonc, nem ereszkedhetnek le ilyen „polgári mulatságra". A Luna-park szórakozó közönsége nem ismeri ezt a megkülönböztetést. A körhinták épen ugy repülnek, kavarognak a kis gyári leányokkal, mint a milliomos kisasszonyokkal — és „fellow"-ifekal. Feledhetetlen egy szép nyári est a Lunaparkban. Átlag félmillió ember nyüzsög a tündéries fényben, melyet leírni, részletezni, de elképzelni sem lehet. És most leégett ez a földi paradicsom. Ám bizonyos, hogy ez nem veszteség. Télire úgyis zárva van és százat egy ellen, hogy jövő nyárra már fölépül egy másik, ha lehet: még szebb Luna-park. Egy asszony halt meg. (Saját tudósítónktól.) Az éjszaka, tizenegy órakor egy férfi' rohant végig a szegedi Rigó-utcán: Segítség, meghal az anyám! — kiáltozta. Felrohant a. harminchat-negyven évesneik látszó ember, neve szerint Harcsa Ferenc egyik kerületi orvoshoz, hogy segítsen az anyján. Ezalatt a Rigó-utca 14. számú háiz emeletén sokan gyülekeztek, borzadva nézték, hogy egy idősebb asszony csupa vér,, orrán, száján ömlik a vér. Látták, hogy az, asszony lerogy a szegényes konyha padlójára. Meghalt. — A fia gvilkolta meg! — kiáltozták a szomszédok. Akik egymásnak mondottak el. hogy az asszony: özvegy Harcsa Ignácné együtt lakott a családjával két leány és egy felnőtt férfi, Harcsa Ferenc, aki deliriumos roncs s akit még mindig az anyja tartott ki, rneg a férfi huszonnyolc éves nővére, aki egyik szegedi ur kedvese. A szomszédok tudták azt is, hogy a férfi 'állandóan veszekedett a családdal, mert azon élősködött, állandóan részegeskedett. Hétfőn is részegen ment liaza, de ment fenyegetőzött, nem engedték be a lakásba, hanem a zárt folyosón vackoltak neki. Ma este, amikor kijózanodott Harcsa Ferenc, a család bebocsátotta. Lefeküdtek, a férfi a konyha padlójára. Tizenegy órakor pedig egy aszszony holtteste feküdt az aludt vérében. Az asszony: Harcsa Ignácné volt. Gyorsan megérkeztek a rendőrök, Soós György őrsparancsnok vezetésével. Rögtön megjelent a Délmagyarország munkatársa. Jöttek a mentők, aztán Rex Izsó dr kerületi orvos és Follráth Gyula rendőralkapitany. Megvizsgálták a hullát. Semmi külső erőszak nyoma. Az orvos lehajol, majd igy szól: — Külső erőszak nincs. Erős tüdővérzés ölte meg. — A fia ölte meg, — kiáltja közbe több jajgató szomszéd. Leintik őket. Kihallgatják az anyagyilkossággal vádolt Harcsa Ferencet : — Nem én öltem meg az anyámat! — kezdi. Most kivételesen józan, igy reszket ve,, ijedten, de értelmesen beszél: — Künn aludtam a konyhában, az anyám és a tizenöt éves Mariska húgom a szobában. Tizenegy órakor jajgat és köhög az anyám. Kinyitja a bezárt szobaajtót: Fiam, végem, — kiáltja és hörög. Világot gyújtok, orrán, szájján ömlik a vér. Kirohanok, kiabáltam, VŰSS orvos úrhoz szaladtam el. Mire hazaértem meghalt az anyám. Kihallgatjuk a leányt, Harcsa Mariskát. Sirógörcsök gyötrik. — Az anyámmal aludtam a szobában, az ajtó be volt zárva. Arra ébretdefn fel, hogy édesanyám jajgat, hörög, kibukik a kinyitott szobaajtón a konyhába, gyertyát gyújtanak, látom, hogy az anyáim csupa vér, a száján csak ugy ömlik. Sivalkodtam, elájultam. Többet nem tudok. A kihallgatott emberek se tudnak többet. Azt tudják, hogy Harcsa Ferenc züllött, részeges alak, aki a családjával állandóan veszekedett. De aki ma este józan volt és tény-