Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-10 / 283. szám

18 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 december 10 A gyűlést, amelynek az emiitetteken kivül még számos szónoka volt, dr Alfréd Klaar szavai zárták be, aki első sorban a vizsgák eltörlését követelte. Az amerikai nők szavazati jogáról. Összeállította Ágoston Tétemé. A bostoni „Woman's Journa!"-ban, az amerikai női választójogi szövetség hivatalos lapjában olvassuk á következőket: A női választójogi szövetség az őszi első nagyszabású meetingj'én Newyonkban az Unió hat államának kormányzója egyértelmüleg a női szavazatjog mellett nyilatkozott. Ezek közüli öten a női szavazatjoggal biró államokat") képviselték, a hatodikat az az állam küldte, mely tavaly e jog megadását elmulasztotta. A kormányzók megjelenése kétséges voit s ezért kitörő lelkesedéssel fogadták az elnöklő Mrs. H. S. Blatch kijelentését a kormányzók jelenlétéről. Elsőnek Wyoming. állam**) küldöttje, Mr. Carey kormányzó szólalt fel. „El kellett jönnöm'1 — mondta, — „mert mint önök tudják, én a férfiakat és nőket egyformán képviselem s a mi női szavazópolgáraink rossz néven vették volna, ha érdekeik előmozdításának ezt a jó alkalmát elmulasztom." ' Mr. Vessey, South-Dakota kormányzója önszántából jött el, mint mondá, hogy kifejezze a tapasztalatból merített azt a meggyőződését, hogy a nőik a polgári jogok gyakorlására ép ugy képesek, mint a férfiak. „South-Dakotát pl. jelenleg nő kormányozza" — mondá — „s ezalatt nem Mrs. Vesseyt értem, aki Californiában van, hanem helyettesemet, akinél megbízhatóbban férfi sem intézné az ügyeket. Távollétem alatt minden állami ügyben helyettesit s bátran állithatom, hogy teljes megnyugvással tettem le kezébe minden dolgomat." ( Washington kormányzója, Mr. Hay, utalt a két washingtoni város esetére, ahol a hivatalukat hanyagul vezető polgármesterek kénytelenek voltak a polgárság nyomására állásuktól megválni. ,JEzt egyenesen női választóink vitték keresztül s ezt mindenki kénytelen elismerni. Mi itt nyugaton már tul vagyunk azon, hogy a.nőknek politikai munkára való képessége vita tárgyát képezhetné. Sőt a tapasztalatok arra tanítanak, hogy a nőknek a közügyekben való részvétele nagyon áldásos." Teljesen egybehangzók voltak tehát a vélemények a nők választójogának eredményeit illetőleg. Ezen jog harcias kiküzdését ellenben a jelenlevő férfiszónokok egy része határozottan kritika tárgyává tette. Az ügv azonban derűs fordulatot vett akkor, mikor az elnöklő :Mrs. Blath a közönség óriási tetszése közt azzal cáfolt rá a washingtoni kormányzóra, aki szintén figyelmeztette a nőket, hogv csak békés és „nőies" fegyverekkel küzdjenek a jogaikért, hogy épen a washingtoni .példára utalt, hol a küzdelmet két olyan nő vezette, kik Mrs. Pankhurst iskolájában, a londoni suffragettek körében tanulták a harcmodort. Az incidenst Mr. Shafroth coloradói kormányzó zárta be azzal a figyelmeztetéssel, hogyha Amerika férfiai nem szeretik a harcias módszerek alkalmazását, ugv ne hagyják eredménytelenül a bók és küzdelmeket Rámutatott azokra az okokra, melyek Angliában szükségképen a harcias módszerek alkalmazására vezettek. Végül Rev. Anna Howard Shaw szólalt * Azóta már Kalifornia is megadta ez év október 10-én a nök választói jogát. ** Wyoming volt az elsó állam az Unióban, amüy már 1869-ben megadta a nők választói jogát. fel s ő is fűzött néhány megjegyzést a suíiragettmozgalom indokolásához. A másnapi newyorki lapok részletesen ismertették a meetinget, melynek nagyjelentőségű kijelentései nem maradtak hatás nélkül a közvéleményre. • Ugyancsak a „Woman's Journal"-ból vesszük az alábbi összeállítását mindazoknak az argumentumoknak, melyeket a női választójog ellenesei szoktak leggyakrabban használni. Ezek igv egymásután felsorolva, a szembeszökő ellentmondások révén csakugyan humoros hatást tesznek s ezt a hatást sikerült teljes mértékben kihasználni Rev. Marié Jennay amerikai szónoknak, ki egy választójogi meetingen óriási tetszés mellett adta elő és cáfolta meg u. n. „aníi-sufírage" beszédében a következő ellenvetések nagy részét: 1. A nők nem gyakorolnák választói jogukat, ha meg is kapnák. 2. Elhanyagolnák otthonukat, férjüket, gyermekeiket, mert egész idejüket igénybe venné a szavazó-urnákhoz való szaladgálás. 3. A nők nem gondolkoznának a saját fejükkel, hanem a szavazásnál egyszerűen a férjük után indulnának. 4. Férj és feleség állandóan az ellenkező pártiakra szavaznának s odahaza rettentő egyenetlenségek és civakodások volnának. 5. A nők angyalok s a politika poros arénáin való szereplés lealacsonyítaná őket. 6. A nők többé-kevésbé gyengeelméjüek, akik sohasem fognak politikai eseményeket megérteni, még ha választójoguk lesz is. 7. A nőkben nincs szervező és kombináló tehetség s azért két nő sohasem fog egyformán szavazni és 8. Az összes férfiak az egyik oldalon, az őszes nők a másik oldalon fognak szavazni. Amerika lelke. (Saját tudósítónktól.) H. G. Wells szenzációs könyvet bocsátott ki, amely nemcsak Amerikában, de Angliában is feltűnést keltett. Amerikáról és Amerika lelkéről ir. A könyvnek A modern állam lelke és A kultúra cimü fejezetein végig vonul az irónak az a meggyőződése, hogy egyedül a tudás és az intelligencia az a hatalom, amely a nemzet életét naggyá teheti. Ennek a nemzeti intelligenciának két főtényezőjét emeli ki, mint amelyek a modern állam lelkét alkotják: a zsurnalisztákat és az egyetemet. Az amerikai ujságiróról nem valami hizelgő az angol iró kritikája. Napjainkig — irja Wells — Amerikában a zsurnalisztika kizáróan lokális érdekű, helyhez kötött szellemi működés volt; olyan értelemben vett nemzeti sajtót, mint amilyen a modern kulturállamokban van, Roosevelt hazájában ma is hiába keres az ember. A jenkik Amerikát a maga egészében úgyszólván csak a csillagos lobogóban látják megtestesülve, az ország azonban, mely e zászló alatt él, elvész az államok és városok sokaságában. Az EgyesültÁllamokban megjelenő csaknem valamennyi újság helyiérdekű lap, amelyek első sorban a megjelenésük helyét közelről érintő dolgokkal törődnek; az egész nemzetet érdeklő politikai napilapot indítani merész vállalkozásnak tekintik. Jóformán csak azokat a tizcentes heti és havi folyóiratokat lehet nemzeti orgánumoknak tekinteni, amelyek 1896 óta egyre nagyobb számban jelentek meg. Ma már tiz millió példány forog közkézen belőlük. Nagyobbrészt szórakoztató tartalmuk van, de mindegyikben találunk egy kis nemzeti politikát is. A napilapokon azonban még nagyon sok a kifogásolni való, különösen, ami a tartalom komolyságát illeti. Az egyetemeknek Amerika valóságos Eldorádója. Szinte gombamódra terem ott a tudomány temploma, ahová tódul a tanulni vágyó fiatalság. Wells három nagy egyetemet látogatott meg: a newyorki Kolumbiát, a harvardit és a csikágóit. Szerinte mindegyik nagyobb és gazdagabb, mint bármelyik angol egyetem és nehéz szivvel konstatálja, hogy ezzel még a tizedrészét sem látta a? amerikai főiskolák falanxjának. Kolumbiában meglátogatta Giddings professzort, akinek szociológiai munkássága világhirü. A jeles tanár kalauzolta a pompás épület termeiben, a könyvtárakban és az ifjúság rendelkezésére álló pazar berendezésű fürdőszobákban. Az amerikai egyetemek egyáltalában pompásak ugy az épitkezés módját, mint belső berendezését tekintve. A harvardi főiskola erősen emlékeztet az oxfordira. Ott is vannak diák-klubbok, csakhogy sokkal elegánsabbak és kényelmesebbek, mint az angoloké. Csodálattal emlékezik meg a szerző a német muzeumról, mely Vilmos császár ajándéka, a fényes gyűjteményekről és könyvtárakról, melyek mint a szorgos intellektuális élet bizonyságai. Harvardnak különös dicséretéül emliti meg Wells, hogy ott nincs meg az fakultás-politika, amely például Oxfordban és Cambridge-ben a szellemi energia jórészét leköti. Harvardban az egyéniség is ér valamit s a tanárok közt a kollégíális szellemet nem zavarja semmi. Megismerkedett itt Wells Eliot elnökkel is, egy nagytuxlásu, bölcs férfiúval, aki szerinte igazi szeljemi arisztokrata és amerikai létére is tudatában van annak, hogy van olyan erő és hatalom, amely sikerrel mérheti össze fegyverét a brutális kapzsiság szellemével. A kultura szempontjából legelőrehaladot,tabb város az Egyesült-Államokban Boszton. Az okosan szabályozott utcákban szépen épitett előkertes házak, a házakban müveit családok. A bosztoniak gyönyörűen beszélnek angolul s ezenfelül igen sok férfi és a legtöbb úrinő még két-három idegen nyelven beszél. Bejárták a világot és jól ismerik nemcsak a régi, lianem a modern európai irodalom klaszszikusait is. Azt mondja Wells, hogy a képzőművészet remekeinek sehol annyi és oly mesteri reprodukcióit nem látta, mint Bosztonban. A város szimfonikus hangversenyei a legjobbak, amit ezen a téren Amerika produkál. Bármerre is fordul meg Wells Bosztonban, ugy vette észre, hogy az irodalom és a művészet az uri családok szalonjában állandó téma, melyet a hozzá méltó komolysággal tárgyal mindenki. Nemcsak a férfiak, lianem a nők is, akiket ebben a tekintetben a szerző specialitásnak tekint. Pár évvel ezelőtt Rómában két előkelő bosztoni asszonynyal találkozott, akik este a szálló fehér asztalánál azzal szórakoztak, hogy a Baedekerben gondosan kihúztak mindent, amit aznap láttak. Ezt a tudásvágyat Wells szerint nem is leliet csodálni az olyan asszonytól, aki a wellesleyÁ női egyetem parkjában szitta magába a tudomány levegőjét. Hihetetlen pompával és kényelemmel van ez az érdekes egyetem berendezve. A tantermek, lakószobák és klubházak a gyönyörű fák árnyékában minden kivánni valót meghaladnak. Nagyon érdekes a Shakespeare-klub háza, melyhez egy csinos kis szinház is épült. A parkban lépten-nyomon mosolygó leányarccal találkozik az ember. Wells volt annyira önző, hogy meginterjúvolt egy-két csinos diákkisasszonyt, akiknek aggodalmas arca egyszeriben kiderült, mihelyt kijelentette, hogy ő nem a komolyképii, nagy tudósok osztályából való, hanem elsősorban zsurnaliszta, akit minden érdekel, még az egyetem étterme is. Be is vezették oda nagy örömmel és kitűnő teával kínálták meg. Egy szép emlékkel gazdagabban tért vissza Wells Bosztonba s wellesley-i kirándulásának leírásából ugy látszik, hogy Amerika lelkének legszebb ékességét itt fedezte föl. Mi pedig, akik ezt az érdekes könyvet olvassuk, meggyőződbetünk róla, hogy a modern állam lelke az egyes ember lekéből táplálkozik. Ami ebben értékes és szép, amabban hatalmas arányokban jut érvényre. Ezen fordul meg a nemzeti élet nagysága és hiába gyűjti Amerikában a merkantilizmus garmadába a dollárokat, ami az Egyesiilt-Államok jövőjében biztató, azt ott kell keresni, ahol a teremtő emberi lélek, ez a leghatalmasabb tőke dolgozik.