Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-10 / 258. szám

4 DELMAGYARORSZAO 1911 november 11 tömték a diákokkal. A karzati helyek ára esténkint is husz-harminc fillér, most ezért is ötven fillért fizettek.' Pedig az ifjúsági előadásokon telt házról van'biztosítva az igazgató, ami más előadásokon nem minden alkalommal történik meg. összezsúfolták a diákokat, alig láttak-hallottak valamit. Tanulásról, gyönyörködésről természetesen szó sem lehetett. Ezt lehetetlen szó nélkül hagyni. Azzal tisztában van mindenki, hogy a színház üzlet De a szegedi ifjúságnak ez a kihasználása már lelketlenség. A kulturális érzéknek ez a kifigurázása szigora megtorlást érdemel. És hol volt a rendőrség meg a tűzoltóság a szerdai ifjúsági előadáson? Mert szerdán délután halálos veszedelemen volt ezerhatszáz tanuló élete. Még gondolni sem merünk valamely könnyen bekövetkezhető veszedelem következményeire. De ezzel az előadással kapcsolatban hangsúlyozzuk, hogy az illetékes hatóságok minden uton-módon kötelesek őrködni azon, hogy a szegedi színházba életveszedelem nélkül tartózkodhassanak a színházlátogatók. Az ifjúsági előadáson történt még valami. Az ötven fillér belépődíjon a idákok kétfillért fizettek a szinészegyesület nyugdijalapja javára. Ez ellen senkinek nincs kifogása. De hogy az egyik színházi újságból kiszakított négy oldalt két fillérért rákényszeritettek minden egyes tanulóra, ez ellen tiltakozunk. Ilyen nagyon is szembetűnő üzleti játék a szegedi szinházban nem találhat hajlékra, ha még annyira is hiányzik onnan a jóizlés. A Délmagyarország munkatársa kérdést intézett a szinház botránya ügyében a tanférfial 'oz, akik elitélik a színházigazgató eljárás t. A kereskedelmi iskola például nem nyugszik meg a történtekben, hanem tanári konferencián megbeszélik az ügyet. Ilyen körülmények között nem hajlandók pártolni az ifjúsági előadásokat. Nem ugranak be a színház üzleti vállalkozásába. Homor István, a főreáliskola igazgatója a következőket mondta: — A megbeszélésre kiküldött tanár uraktól értesültem a dologról. Kellemetlen, hogy így alakult a helyzet, mért mi nagyon is sokat vártunk az ifjúsági elaődásoktól. A miisor nem elégit ki bennünket, de az igazgató magatartása miatt egyelőre nincs módunkban változtatni a helyzeten, A tanári testület is foglalkozni óhajt az ügygyei. Azt föltétlenül helytelenítjük, hogy ezerhatszáz növen déket összezsúfolnak a színházba! Ez közveszélyes és azonkivül a várható pedagógiai eredményt is csökkenti. A növendékek nem figyelhetik meg annyira az előadásokat, hogy tanulhatnának belőle. Arra fogunk törekedni, hogy a helyzeten változtassunk. Tóth József, az állatni felsőkereskedelmi iskola igazgatója ezeket mondotta: — Nem ilyennek képzeltem az ifjúsági előadásokat. A műsor sem elégit ki. Vagy a tanárok véleménye érvényesüljön az ifjúsági előadásokban, vagv pedig szüntessék be azokat. Az előadásoknak ebben a formában semmi kulturális vagy pedagógia jelentősége nincs. Az pedig egyenesen fölháborító, hogy ezerhatszáz növendéket belegyömöszölnek a színházba. Életveszélyes volt a tolongás, a növendékek tekintélyes része nem látott-hallott semmit. A tanári testület legközelebbi ülésén foglalkozunk az iigygyel, nem nyugodhatunk bele ebbe az állapotba. Inkább szüntessék be az ifjúsági előadásokat, ebben a formában ugy sincs értelmük. Kárpáthy Károly dr, az állami főgimnázium igazgatója: — Az ügyről még nincs Tudomásom. A kiküldött tanár urak a testületi ülésen beszámolnak a történtekről. Annyit mondhatok, hogy az ifjúsági előadások ebben a formában nem felelnek meg a kitűzött célnak. Véleményem szerint az ifjúsági előadásokon csak felsőbb osztályú tanulók vehetnének részt. A fiatalabb növendékek ugy sem értenek meg a darabból semmit. Szmollény Nándor tanár: — Az a véleményem, hogy az ifjúsági előadásokra semmi szükség nincs. Se az iskolának, se a színháznak nincs reá szüksége. Pedagógiai szempontból kifogástalan előadásokat ugy sem rendezhetnek. Fölösleges a kísérletezés, amint a mostani eset is bizonyltja. Veszprémy Vilmos dr tanár: — A megbeszélésen én is jelen voltam. Azt óhajtottuk, hogy az esztétikai izlést művelő és az irodalomtörténetet szemléltető előadásokat rendezzenek,. Minthogy ebben nem sikerült megállapodnunk, én még az értekezlet befejezése előtt eltávoztam. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Nov. 10, péntek: Hit és haza, népdráma, (Páros s/3) „ 11, szombat: Hit és haza, népdráma. (Páratl. J/s) „ 12, vasárnap: délntán: Cigányszerelem, operett este: Bánkbán, szomorújáték. (Pá ros 2/s) Hit és szülőföld. Egy nép tragédiája. Irta Schötiherr Károly. Fordította Tdék's Eéla. Bemutatták a szegedi szinházban csütörtökön este. Vén Rott (régi emlékeken tűnődve, csak ugy magának): Hat éves voltam ... A két hit már tépázta egymást; láttam . . . Borzongva) kerékbetörés, akasztófa, tűz; ma nyolcvankét év görnyeszt . . . s még mindig tépázzák egymást . . . Schönherr Károly írásában nagy talentum nagy értékei csillognak, kár, hogy a történelemből vett témát drámájához, nagyobb kár, liogy a vallási harcokat viszi a színpadra és legnagyobb kár, hogy sok értékes kvalitása ellenére sem tudott nagy koncepciójú drámát írni azokból, amiket a vallási zsarnokoskodások tobzódásának idején cselekedtek az emberek. Az az egész dráma, amit írásunk elején idézünk, és amit a darab egyik szereplője, Vén Rott mond. Két hit, kerékbetörés, akasztófa, tűz, száműzetés, megborzongás és tépázzák egymást a két bit. Embereinek megrajzolásában sokszor mélyen látó, a szerkezet megcsinálásában eléggé erős kezű, egy-egy jelenet beállításában élvezetesen plasztikus az író. Emberi és karakterisztikus motívumokon akar épülni az egész dráma, amelyben azonban előttünk érthetetlen dolgok ép ugy történnek, mint színpadra nem valók. A darab ott kezdődik, amikor a sok kiutasított eretnek közül az egyik, Unteregger cihelődik az útra, hogy három nap múlva az utolsó nagy transporttal a hite miatt ő is elhagyni legyen kénytelen hazáját. A Rott-család nyugodtan él, ők az igaz tan hívei — látszólag. Belsejükben a számüzöttekkel sajognak, és mikor Rott Kristóf a császár emberével szemben egy alkalommal vérbe és dühbe borul, lehull az álorcája, kiderül, hogy ő is lutherista, a sorsa megpecsételést nyer. Mennie kell keserves, kenyeres, száraz, nyomorúságos számkivetésre. És a varga szögeli már és patkolja már a lábbelijét, mert hosszú és fáradságos lesz a száműzetés vándorutja. Eladják kis házukat, telküket, az Engelbauer veszi meg, a száműzöttek nyomorán megtollasodó, akinek kilencedik fia születik és kilencedik liázat veszi már. Készülnek a Rotték, de nem mehet száműzetésbe apjával a gyerek, a szilaj Verébke, mert őt nem engedi a törvény. Futni, szökni, dacolni akar a tapasztalatlan gyerek, a malompatakba ugrik, hol a nagy lapátoskerék agyonveri. Általános a vallásuk miatt üldözöttek gyásza, nyomora. Hallani, amint városszerte kidobolják őket hazájuk földéről. Alig van, aki megtörik, mert lelkében a bit parancsai fölött más érdekek győzedelmeskednek. A többi, az utolsó csapat, mind megy, Rotték is. Nyilvánvaló a főhiba, regénynek való téma minden izében. A drámát terjengőssé vagy hiányossá teheti az eseményeknek nagy széttagoltsága és általánossága, a történelmi rajz múlhatatlan szükségessége. Igy történt ennél a darabnál is, bár Schönherrt — amint már említettük — erős színpadi érzék, különösen sok plaszticitás nagy veszélyeken segítették át. Az előadás lassan, döcögősen indult, a komolyan számbaj öhető főpróbának hiánya, mint mindig, másszor, ma is megérzett. Mire rendben megy minden, alighanem le kell venni a darabot a műsorról. Két körülmény teszi nehézzé a színészek feladatát: a darab különleges hangulata, sajátos stílusa, történeti levegője és az, hogy az író minden szerepet erősen karakterizálni akar. Terhes föladatok, amelyek ugy vidéki, különösen a szegedi színpadon megfelelni fölötte bajos dolog és várni se merjük. De amikor a színház a „Hit és szülőföld" előadására mer vállalkozni, meg kell mutatnia azt is, liogy nemcsak játszik macska módjára komoly feladatokkal, de képes is azoknak némi módon való megoldására. A darab stílusát, szerepének hangulatát és lényegét az író intenciói szerint egy ember találta el: Csiky László (Vén Rott). Külseje, modora, beszéde teljesen megfelelő volt, egyszerűen, de megindítóan játszott ember volt, akit megértettünk, megszántunk. Színész, akit nagyrabecsültünk, szerettünk. Zátony Kálmán (A lovas) az a nagy intelligenciájú színész volt ismét, akit eddig is beesültünk benne. De a keresztes vitézt alig ruházta föl jellemző vonással. Baráti (Sandberger) minden bizonynyal a tehetségesebb színészek közül való. El is tudja jól gondolni a szerepeit — szerintünk ugyan a mait hibásan gondolta el — de azok megvalósításában túlságosan erőlködő és munkás. Idők multán minden bizonynyal a legkiválóbbaknak egyike lesz. Almássy Endre sokat használta ismert trükkjeit és sokszor olyan vastag hangon szavalt, mintha a társulat hiányzó baritonistájáért akarna kárpótolni. Hatásosabb és gazdaságosabb is lenne, ha kevesebb fáradsággal és több bensőséggel játszanék. Harsányi Margit nagy ritkán tudott paraszti asszony lenni, de amikor eltalálta az igaz hangot, jó és emberi volt. Játszottak még: Wirth Sári, Csáder Irén, Tóvölgyi Margit, Boross, Heltai és László. A rendezés' kvalitásosabb volt, mint a drámai előadásokon szokott lenni, de távolról sem kielégítő. Látható tehát, liogy a társulat az ilyen nehezebb fajsúlyú daraboknak az előadására távolról sem akceptabilis. És ez baj, nagyon szomorú Szegeden, a szinházban, a városi szinházban, amelynek kulturáltságáért emberfölötti áldozatokat lioz az igazgató. Legalább ő ugy hirdeti. * Deák Ferenc szobra. Megirtuk, hogy Zala György szobrászművész, Deák Ferenc szegedi szobrának készítője megcsinálta a szobor talapzatának tervezetét. A tanács most ennek alapján utasította a mérnökséget, liogy a terv alapján készítse el a költségvetést, mert a talapzatot a lehető legrövidebb idő alatt el akarják készíttetni. * A szabadkai szinház sorsa. A sza. balkai szinház igazgatására december 1-én jár le a pályázat. A szinházra a jelenlegi színigazgatón, Krémer Sándoron kiviil sokan pályáznak, többek között Tóth József, a Király Szinház tagja s Thury Elemér, a debreceni szinház hősszinésze. Stürgkh gróf a magyar békéről. Bécsből jelentik: A pártelnökök értekezletének mai ülésén Stürgkh gróf miniszterelnök szóba hozta a magyar parlamentben létrejött békét is. A miniszterelnök rámutatott arra, hogy a védőerőjavaslatok elintézése ezzel Ausztriára nézve is sürgős feladattá vált és az osztrák parlamentnek gondoskodnia kell