Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-07 / 255. szám

4 DELMAGYAPORSZAQ 1911 november 7 mányszomjas emberek? Ezek a szép napok már letűntek. Az egyetemek a világvárosokban virágzanak. És ez helyeslés is, mert itt más a miliő, más a felszerelés, nagyobb a tudományos látkör szóval mindennek hatalmasabb a perspektívája, mint a kisebb városokban. — Ha Magyarországnak szüksége van a második műegyetemre, akkor Szeged érdemli azt meg legjobban. Először, mert Magyarország második városa, másodszor, mert a magyarosítás kérdése sehol sem oldható meg jobban, mint épen itt, harmadszor és ami a legfontosabb, rengeteg városi föld állana a gazdasági főiskola rendelkezésére, — Ha kell műegyetem, akkor az Szegednek kell! A képviselőház ülése. — Izgalmak a folyosókon. — (Saját tudósítónktól.) A legnagyobbra csigázott várakozás feszültségében ült össze ma a képviselőház az ötnapos szünet után következő első ülésre. Már jóval az illés előtt szokatlan érdeklődés hullámzott a folyosón. Minden párt nagy számban vonult föl, a vezérkar minden táborban az utolsó szálig együtt, s különösen a munkapárti folyosó volt népes, tele rég nem látott arcokkal, hónapokon át távolmaradó ismeretlenekkel, akiket csak a legnagyobb parlamenti események hoznak be a Házba. A várakozás izgalmát, amely .egyforma erővel ömlött el minden párton, még idegesebbé tette az a bizonytalanság, amely a tegnapi és a tegnapelőtti nap utolsó békeprobálkozásai nyomán támadt. Lemond-e Berzeviczy? Ki fog elnökölni? Beszél-e a miniszterelnök, s bejelenti-e a harcot? Mi lesz az ellenzék válasza a bejelentésre? — ezek a kérdések röpködtek végig a folyosón s ezerféle találgatást ontottak szét mindenfelé. Egynegyed tizenegykor megszólaltak a MjtSSSHAéS^vÁvt csengői s a folyosó népe a terembe tódult. Az első tekintet mindenhonnan az elnöki emelvény felé irányul: Kabós Ferenc ül az elnöki székben, ami némikép meglepetés, mert mára a legtöbben Návay Lajos elnöklését várták. A padok sűrűen feketéllnek, miniszter azonban még egy sincs a teremben: a kabinet tagjai tanácskozásra ültek össze. De a munkapárti vezetőemberek mind ott vannak, közöttük minden kombináció elnökjelöltje: Tisza István gróf. Az ellenzék vezetői is valamennyien bejöttek: pártjaik élén ott ülnek: Justh Gyula és Kossuth Ferenc, valamivel később érkezik meg Apponyi Albert gróf. A néppárt első padsorában Zichy Aladár gróf, balra tőle Széli Kálmán és Andrássy Gyula gróf. Az elnöki csengő most az elnök bejelentéseinek harangoz elébe. Csend támad a Házban, s az ellenzék feszülten figyel, lesz-e az elnöknek olyan bejelentése, amely igy kezdődik: — Bemutatom a Házniak Berzeviczy Albert elnök levelét . . . A szenzáció azonban késik s egészen el is marad. E helyett bemutatja az elnök a Kúria átiratát Jaross Vilmos és Benyovszky Sándor gróf mandátumai ellen beadott petíció elutasítása dolgában. Bemutatja azután Békés-, Esztergom-, Ugocsa- és Jásznagykunszolnokmegyék és Miskolc város feliratát részben a katonai javaslatok, részben az obstrukció ellen. Az ellenzéken Ábrahám Dezső vállalkozik a szerepre, hogy elzengje a sablonná merevedett technika hattyúdalát: elleninditványokat ad be a kérvények kapcsán. A jobboldal gúnyos zajjal fogadja: — Ne vicceljünk! — A házszabály! Efféle kiáltások hangzanak föl a többség soraiban, lusth János azonban már ott áll az elnök mellett a névszerinti szavazást kérő :vvel s Kabos Ferenc hajszálnyira sem térve el az eddigi négyhónapos gyakorlattól, helyt ad a kérésnek, s bejelenti, hogy a kérvények dolgában kedden névszerinti szavazás lesz. Most következik a mai napirend: névszerinti szavazás Sopron város obstrukció-ellenes fölirata felől. Az elnöki bejelentést újra zajjal, lármával, nevetéssel fogadta a jobboldal, az elnök azonban a szavazás előtt öt percre felfüggeszti az ülést s a terem sokadalma újra a folyosóra tódul. Ettől kezdve azután újra a folyosóé a szó: a teremben csend van, lassan lemorzsolnak három névszerinti szavazást s háromnegyed kettőkor megállapítják a keddi napirendet, melynek első oontjai újra a névszerinti szavazások s csak utolsó pontja — a véderőjavaslat. Közvetlenül az ülés megnyitása után már hire ment, hogy Kossuth Ferenc indítványt jegyzett be az iránt, hogy a Ház küldjön ki egy huszonnégy tagú parlamenti bizottságot a béke megteremtése érdekében, a bizottságnak tizenkét tagja a többségből, tizenkettő az ellenzéki pártokból kerülne ki. Az ellenzéki oldalon örvendezve hangoztatták, hogy az alelnökök, Kabós és Návay kijelentették, hogy az elnök lemondásának dolgában szabad folyást engednek az ellenzéki felszólalásoknak, s az elnökválasztást nem tűzik ki nyomban a következő ülés napirendjére. SZÍNHÁZ. MŰVÉSZET Színházi műsor. Nov. 7, kedd: Az ezred apja, énekes bohózat. (Páratlan 8/s) „ 8.,szerda: délután: Keresd a szived, szinmü, ifjúsági elcadás este: Babuska, operett (Páros 7s) „ 9, csütörtök: Hit és haza, népdráma. Bemutató. (Páratlan 2/s) „ 10, péntek: Hit és haza, népdráma. (Páros a/3) „ 11, szombat: Hit és haza, népdráma. (Páratl. Va) „ 12, vasárnap: délután: Cigányszerelem, operett este: Bánkbán, szomorújáték. (Pá ros a/a) * A szinházért és a közművelődésért. Ez a cim olyan formán fest, mintha valami szoborról lenne lemásolva. Olyan valakinek a szobráról, aki hajdanában, amikor még a magyar kultúra a csecsemő korát élte, sokat tett a színházért és a közművelődésért. Aki talán egész életét a színháznak és a közművelődésnek szentelte. Tévedés. Nem szobornak a fölirata, mert liiszen hol van Magyarországon szobra azoknak, akik a magyar közművelődésért is tettek valamit? Hogy megnyugtassuk az olvasót, megmondjuk: a címben jelzett fölirat egy gyiijtőiv tetején ékeskedik, s e tető alatt néhány forintok és koronák szégyenkeznek. Ezeket a forintokat és koronákat szegedi úriasszonyok jegyezték arra a gyüjtőivre, hogy ezzel ők is áldozzanak valamicskét „a színházért és a közművelődésért". De hogy ujabb félreértésnek is elejét vegyük, ki kell jelentenünk, hogy ezek a forintok nem Katona József vagy Madách Imre szobrára jegyeztettek. Nem ilyenformán szolgál a szinház és közművelődés pártolására, hanem olyan formán, hogy abból két rendbeli babérkoszorút vesznek s egyiket Almássy Endrének, a másikat Harsányi Margitnak adják a Bánkbán előadása alkalmából. Mert tetszik tudni: ők a Katona József szellemének megszemélyesítői, s az első magyar drámaíró szellemének csak ugy lehet hódolni, ha ezt a két kedvencét babérral ünnepeljük. Eredetileg ezüst koszomról volt szó, de itt baj történt, mert a propagandagyűlés az Arvay-féle cukrászdában volt, s mert a gesztenyepiré és csokoládékávé is pénzbe kerül, hát ebben a drágaságos világban már nem futotta a begyült összeg ezüst koszorúra Katona József szelleme részére, vagy hogy is mondta a rendező ur: a színháznak és a közművelődésnek. Csak az a baj, hogy hálátlan a világ, s nem akarja elhinni, hogy nálunk Szegeden a szinház és a közművelődés egymás mellé irható, és liogy az Almássy és Harsányi babérkoszorúival Katona szellemének hódolunk. Ezt még akkor sem hisszük, ha olyan tiszteletre méltó egyéniség mondja is, aki hogy inkompatibilitást el ne kövessen, ugy rendezi ezt az akciót, liogy direkt fölmenti magát erre az alkalomra a szinügyi bizottsági tagság alól, hogy önzetlenül mint magánember, és mint páholybérlő szentelje nemes törekvéseit a színházért és a kulturáért. *A „Hit és haza" — plAtfinm ? Schöuherr Károlyt és „Hit és haza" első előadásának idején több német újságban megtámadták azzal a váddal, liogy ezt a darabját egy Feucli-Wanger-féle régi német népdrámából plagizálta. Seliönherr a legerélyesebben tiltakozott akkor a plágium vádja ellen. Seliönherr ellenségei most ugy akarják igazukat bizonyítani, liogy a kérdéses darabot előadatják. A darab cime „Erős várunk nekünk az Isten" és — mint Münchenből jelentik — legközelebb az odavaló Volkstheaterben fogják előadni. Legelőször 1860-ban adták elő. Itt emiitjük meg, hogy a Hit és hazát a héten mutatják be a szegedi színházban. * Molnár Ferenc berlini szerződése. Mint egy berlini táviratunk jelenti: Molnár Ferenc tiz éves szerződést kötött a Lessing-Theaterrel arra, liogy tiz éven belül Molnár darabjai Berlinben csak a Lessing-Theaterben adhatók elő. A. Lessing-Tlieater eddigi igazgatója, Brahm Ottó tudvalevőleg a jövő szezonban megválik a színháztól, melynek uj igazgatója Barnovsky Viktor lesz, aki mint a Kleines Theater igazgatója, előadatta Molnár „Testőr"-jét is. Városok fejlődése. — Egy kis statisztika. — (Saját tudósítónktól.) Nagyra vagyunk' olykor városaink fejlődésével. Mi szegediek különösen büszkék vagyunk arra, hogy a magyarországi városok mindvégig megtartottuk a második helyet, és hogy népesség tekintetében mindjárt Budapest után követ-, kezünk. És milyen büszkeséggel szoktunk megemlékezni Budapest mesés szaporodásáról és fejlődéséről, mely Budapestet világvárosok sorába emelte. Lelohad azonban a büszkeségünk és lelkesedésünk, lia a németországi városok fejlődését ós szaporodását kisérjük némi figyelemmel. A német városok növekedése egyenesen mesébe való, ós ha jól megnézzük, lefőzi Amerikát is. Lássunk egyelőre néhány számot. Németországnak 1910-ben 48 (1905-ben csak 41) olyan városa volt, melynek lakossága a százezret meghaladta ós Berlinen kivül hat (1905-ben négy) olyan városa, melyekben félmilliónál is több ember lakott. Ezek: Hamburg 936 ezer, München 599 ezer, Lipcse 585 ezer, Drezda 546 ezer, Köln 511, Boroszló 510 ezer lakossal. Tizenhat olyan város, melyek lakossága meghaladja a 200 ezret, de a félmilliót még el nem érte. A fejlődés, ha néhány évtizeddel visszalapozunk, szédítő. Egész kurtán és határozottan kimondhatjuk, hogy ezeket a nagyszerű eredményeket a német városok az ipar és kereskedelem