Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-07 / 255. szám

2 DELMAGYARORSZAO 1911 november 11 jai — az ő választott képviselői — és hir­dessék nyíltan, hogy ők a vállalt köteles­séget legbensőbb meggyőződésük szerint ugy vélik leghelyesebben teljesiteni, ha a nemzet egészséges vérkeringését továbbra is alákötni nem engedik. Helyezznek a Ház asztalára olyan in­ditványt, mely a pillanatnyi helyzettel szemben, mint rendkivüli és egészen kivé­teles eszköz, a végszükségben találja egye­düli indokát. írja alá az inditványt és do­kumentálja ezzel a maga becsületes hitét minden magyar képviselő, akinek, meg­győződése az, hogy a létező bajt igy or­vosolni hazafias kötelesség. Döntsön a Ház a házszabály 202. szakaszának meg­felelőleg sürgősen és mondja ki, hogy X dátumtól kezdve minden ülés csakis a napirendre tűzött „véderőről szóló tör­vényjavaslat" tárgyalásával veszi kezde­tét, e tárgyalás semmiféle okból és cimen a napirend tárgyalására szánt idő letelte előtt meg nem szakitható és a házszabá­lyok 196., 197., 204. és 206. szakaszok­ban körülirt teendők ezen idő letelte után az ülés végén intézendők el, a 207. és 223. szakasznak a tárgytól való eltérés kérése, valamint a zárt ülés megtartására vonat­kozó határozmányai — a véderőről való törvényjavaslat tárgyalása alatt — csak netáni rendkivüli sürgős ügyben vehetők igénybe, mely sürgősséget esetről-esetre a Ház egyszerű szavazással állapit meg. Ilyen, vagy ehez hasonló inditvány el­fogadása mellett az obstrukció — igaz — tovább folyhat, de már csak a beszédes obstrukció, mely a tárgyhoz szól. Más parlamentben a kloture még az ilyenre is záros határidőt tüz; nálunk végszükségnek kell beállani, hogy a négy hó óta duló névszerinti szavazások cédasága helyébe a teljes szólásszabadság legyen ültethető. Az ily tartalmú inditvány bejegyzésé­hez és kifejtéséhez minden egyes képvise­lőnek joga van és csak tekintélyét növeli, ha azt legalább 150, vagy 200 képviselő irja alá. Ha már most a Ház az ilyen in­ditványt legfeljebb négy szónok meghall­gatása után egyszerű szavazással határo­zattá akarja emelni az elnök, tisztán pasz­sziv szerephez jut. Az elnökség semmit sem kezdeményezett, a törvényhozásnak 150 vagy 200, esetleg még több inditvá­nyozási és határozási joggal biró tagja az, aki házhatározatot provokál arra nézve, hogy néhány hétre és kizárólag a napi­renden levő javaslat házszabályszerü le­tárgyalásáig szüneteljen-e a technikázás: igen vagy nem? A házszabályok ezen szakaszainak egyetlen egy konkrét esetre való rövid idejű felfüggesztése, ha az házhatározat alapján történik, legbiztosabb jele annak, hogy a mindenki által sóvárgott béke mégis csak helyre áll. Lázadás egy hadihajón. Parisból je­lentik: A touloni kikötőben állomásozó Dan­ton hadihajó legényei föllázadtak a tisztek ellen. A matrózok vörös zászlót húztak fel a hajóra. A kikötőben levő többi hadihajóról kivezényelték a legénységet a lázadók ellen. A lázadók ellentálltak, mire az egyik tiszt szuronyos rohamot vezényelt ellenük. Mind­két félről többen megsebesültek:. Szocialisták győzelme. Berlinből jelen­tik: A mai városi képviselőtestületi válasz­tásoknál Berlin városában 16 szociáldemo­kratát és egy liberálist, Charíottenburg vá­rosában pedig hat szociáldemokratát és nyolc liberálist választottak meg. Azok vállvonogatva távoztak s Lucile erőltetett mosolylyal s elfojtott zokogással csititotta a beteget, ne törődjék velük, ne iz­gassa magát. De a beteg közbevágott: — Hagyd, édesem. Úgyis tudom, hogy meghalok... Sietnünk kell. Elég soká vár­tam. Még ma egybekelünk, hogy neked, az egyetlen lénynek, ki engem szeretett, gond­talan nvugalmat biztosithassak öreg nap­jaidra. S megfogta a kezét. És ekkor ez a nő, ki úgyszólván évtizede­ken át a házasságról álmodott, mosolyogva igy felelt: — Bocsánat! Én táncolni akarok a lako­dalmamon! Majd ha meggyógyultál... Ez a nyugodt hangon kiejtett mondás csodát müveit. Elhitette a beteggel állapota veszélytelen voltát... Ez a nő elég erős volt három napon át dacosan szembenézni a kap • zsi, gyűlölködő rokonokkal, távoltartani őket drága betegétől, egyre a gyógyulásról a há­zasságról beszélni neki s a megrendelt menyasszonyi ruhája szépségét ecsetelni -c­ki, mikor karjai között kilehelte lelkét... Feláldozott mindent, élete gondtalanságat, egy vagyont, hogy egy haldokló utolsó per­ceit megédesitse. S tudod-e, miért tűnt el egyszerre? Mert a drága rokonok, midőn legnagyobb ámula­tukra — és gyönyörűségükre — megtudták, hogy nem voltak egybekelve, azon nyomban kiutasították, — kidobták a házból. Én a szomszédban laktam. Lucile hozzám menekült. S felháborodásomban átsiettem cs kemény, sértő szavakat vágtam a fivér fejé­hez ... Zsebrevágta őket. Egy hónap múlva elárverezték Servannes müveit, bútorait. Háromszázezer frank gyűlt össze. Ezt elosztották egymás között. Luci­lenek még egy szerény évjáradékot sem adtak. Ismét leckéket adott, de szomorúsága le­hangolta tanítványait. Varrni próbált, de szemei felmondták a szolgálatot, ötven éves korában megtört, öreg asszony lett . . . El­veszhette a szeme világát... S egy mene­dékhelyre került be. A rokonok egyre gyarapodtak. Egyik test­vér férjhez ment. Szerencsére, ugy hallom, veri az ura... A fivér Párisban kitűnő vál­lalkozásokba bocsátkozott... És Lucie, tegnap a kórházban meghalt... Ime... Éppen, midőn beléptél, kaptam az értesítést. A két barát a Dauphin-kapuhoz ért, me­lyen át ragyogva, kacagva, elegánsan tó­dultak át az élet kiváltságosai... Az orvos egyszerre megszorította barátja karját. Fényes Viktóriában pöffeszkedve a „fivér" robogott el mellettük, kövér, drágán öltözött hölgy oldalán, arrogánsan, büszkén. A balzsamos juniusi alkony leszállt a sé­tányra ... A két barát tekintetével hossz i­san követte a Viktóriát. Aztán hallgatag megegyezéssel sarkon fordultak és ez este nem ebédeltek a Bois­ban. A kereskedelmi minisztérium reformjai. (Saját tudósitónktól.) Igaza van annak a képviselőnek, iaki a kereskedelmi minisztéri­um költségvetésének tárgyalásakor azt a vé­leményét hangoztatta, hogy a vaggonhiány és az államvasutnál uralkodó egyéb forgalmi zavarok sokkalta többjébe kerülnek az ipar­nak és kereskedelemnek, mint a kormány által tervezett tarifaemelés. Ezeken a zava­rokon sürgősen kell segíteni, mert ha to­vább késlekednek vele, a katasztrófa, a tel­jes felfordulás nem maradhat el. A kormány el is van rá szánva arra, bogy erős kézzel rendet csináljon s az erős kézhez a pénzről is gondoskodni kiván s ép ezért emeli a fu­vardíjakat. A kereskedelmi minisztérium a reformok­ra vonatkozólag a következőket mondotta a napokban egy hirlapirónak: Az első reform az üzletvezetőségek át­szervezése és uj beosztása lesz. Tapasztalati meggyőződéssé érlelődött ugyanis a keres­delmi minisztériumban az, hogy egy-egy üz­letvezetőség körzetének nem szabad megha­ladnia az 1200—1400 kilométert. Ezért az olyan üzletvezetőségeket, melyekhez ma hosszabb vonalrész tartozik, amelyek a for­galom könnyű áttekinthetőségét lehetetlenné teszik, mint például Szegeden, ahol 3000 ki­lométer, vagy Aradon, ahol 2000 kilométer­nél több vonal jut ma az ottani igazgatási szerv hatáskörébe, tehermentesíteni törek­szik a kormány. A Szabadkán jövőre felállí­tandó és a Temesvárott már fölállított uj üz­letvezetőség terve a tehermentesítés jegyé­ben született. Az előbbi a túlterhelt Arad for­galmának egy részét vonja magához, az utóbbi pedig Szegedét. De az utóbbinak míis hivatása is lesz a budapesti igazgatósági re­formmal kapcsolatban. A fővárosi pályaud­varokat ugyanis a forgalom egyöntetűsége és a fuvarozás zavartalansága érdekében rövid időn belül epvesiteni fogják a jelenlegi veze­tőség egyesítésével. Erre nézve ép a minap is történt lépés, midőn Ofner, a jobbparti üz­letvezetőt, akinek lemondása hirét egyesek szerették volna forgalomba hozni, a minisz­térium állásában véglegesítette. A főváros egyik pályaudvarát azonban, a ferencvárosit kiveszik az egyesitett budapesti állomások sorából és a szabadkaihoz csatolják. A for­galmi zavar elhárítására épült ötmillió költ­séggel a gombosi hid is, melynek azonban kettős hivatása lenne: az első, hogy Kelet­Magyarországot Fiúméval közvetetten for­galmi kapcsolatba hozza, a főváros elkerü­lésével, a másik, hogy szolgálja azt az esz­mét, mely Hieronymiban bírt a leglelkesebb agitátorát: az Alföld nagy vasúti összeköt­tetését Boszniával és a Szandzsákon át va­laha Szalonikivel . . . Nagyot lendit majd a forgalmon és a vas­úti teherkocsik gyorsabb forgását van hi­vatva szolgálni az egyvágányú pályáknak két vágányra való átalakítása. Az államvasutak 6295 kilomértert tevő fő­vonalaiból csak 1023 km., vagyis alig 15 szá­zalék van kétvágányú pályával ellátva. Ez­zel szemben kettősvágányu a porosz állam­vasutakon az egész hálózat 70 százaléka, a bajor államvasutak 56 százaléka és a száz államvasutak 50 százaléka. Az államvsutak igazgatósága még a folyó év elején előter­jesztést tett a kereskedelmi miniszternek ujabb kettősvágányu pályák létesitése tár­gyában. Ugyanis egyes fővonalakon a for­galom annyira megnövekedett, hogy azt egy vágányon már csaknem lehetetlen lebonyo­litani. Az államvasutak igazgatója felterjesztésé­ben azt mondja, hogy ott, ahol a vonatok száma naponként eléri az 50-et, nem sza­bad késlekedni a második vágány lefekteté­sével, mert különben a forgalom rendessége és biztossága szenved. A kereskedelmi mi-

Next

/
Thumbnails
Contents