Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-05 / 254. szám

18 DELMAGYARORSZAO 1911 november 11 szitja végromlásba a családot. A családi rendszer szétzüllésével beláthatatlan rendszertelenség felé indul a gyermeknevelés. A kollektiv nevelési rendszernek még nyoma sincs és a régi módszer pedig már csődöt mondott. A kettő között áthidalhatatlan zűrzavar van, amelynek ködétől még látni sem lehet. Elvitathatatlanul fennáll tehát az, hogy a huszadik század fejlődése a szertelenségek felé indul, a levegő meghódításáért elkeseredett harcot inditott emberiség szűknek találja a régi korlátokat és mivel a természetes fejlődést a fantáziájával túlságos merészen túlszárnyalta, nem is tud tehát lépést tartani többé vele. A laboratóriumi tudós helyét lassankint a spiritiszta váltja és ezzel az emberiség rálépett a legveszélyesebb lejtő: a degeneráció sikos talajára. . Ez a szertelenség minden részében feltalálható a társadalomban és bár tagadhatatlanul némely helyütt kissé erőszakos módon, de mindenütt alkalmazható. Nem kell mesziszire eltávolodni, szertelenség uralkodik a szerelemben is, vagy talán még legjobban itt. Az az egyenes vonal, mely a szerelmek útját eddig a házasság felé irányozta, a célnak illuziórussá váltával, maga is elveszti jelentőségét. A szerelemnek nincs már egyenes iránya és ugy alkalmat ad a legkülönfélébb elkalandozásra. A troubadurok súlyos szerelme már mesének is hihetetlen és adomának is túlságosan merész. A „sírig tartó" szerelmet a perceknek flörtje váltotta fel. A szerelemnek egyetlen kritériuma maga a szerelem volt, a flört kritériuma: a kacérság. Jókai még azt irja: „Jegyezze meg magának minden leány, hogy az első nyil hegyét, amit első tekintetével a férfi szivében hagyott, ha visszanéz rá, ismét kivonja abból. A férfi azt fogja mondani, hogy közönséges leány és elvesz a varázslat". Jókai női még ilyenek voltak, de mily mások Schnitzler, Strindberg és a többieknek aszszonyai. Az előbbinek hősei még négykötetes regényt igényeltek a maguk nagy érzéseivel, az utóbbiak csak egy jelenetet szentelnek asszonyaik „kalandjainak".V Nagyot fordult a világ az utolsó ötven esztendőben és a minden bájt elcsúfító és elrejtő krinolinos dámák hogy megirigyelnék, ami plasztikus, minden bájt kidomborító divatunkat. Jókai még szívügyeket csinált a dologból, minálunk ezek csak bagatell pénzügyek. Ismertem egy leányt, akinek nagyon sok férfi udvarolt és szemtől-szembe mindig az volt szive választottja, akivel éppen beszélt. És ezek a fiatalemberek egy szép napon összetalálkoztak, szó esvén a dolgokról, kiderült az igazság. A fiatalemberek, mit tagadom, köztük jó magam is, szörnyen fölháborodtak, azonban titokban, bensejében mindegyik azt gondolta, hogy azért mégis nekem mondott igazat. Szegények, tévedtek. Egyiknek sem mondott igazat, hiszen ő nem szerelmeskedett, ő csak: flörtölt. Az igazi majd az lesz, aki feláll a mérleg egyik oldalára, a másik serpenyőn pénzeszsákok lesznek és „mene tekel" nem fog könnyűnek találtatni. Ez lesz majd az igazi, illetve pardon, ez sem. Majd akik utána következnek! Igy tolyik a kisded játék tovább. A szertelenség alól nem vonja ki magát semmi sem és mi, a huszadik század boldog halandói, tovább szeretünk, vagy ha ugy tetszik, tovább flörtölünk. Hamiskártyások Párishan. — Balekek figyelmébe. — (Saját tudósitónktól.) Sehol se találnak a „corriger la fortune" lovagjai apró játékaik üzésére, mint ebben a ragyogó metropolisban. Ha Budapest a kávéházak városa, ugy Párist méltán megillet a „la ville des cercles" elnevezés. Sehol sincs annyi klub, kör, kaszinó, mint itt és ezeknek jórésze bizony nem a legkifogástalanabb társadalmi osztályokból szedi a tagjait. Némelyik „cercle" nem is nagyon nehezíti meg a belépést, sőt egyenesen utazik a tagok fogdosására. Ez a nagy előzékenység a tapasztalt és szkeptikus természetű embereket már előre is gondolkodóba ejti. Csakhogy az emberiség túlnyomó része naiv balekokból áll, akik arra születtek, hogy becsapják őket. Parisban rengeteg a hamis kártyás. Ezeket köztudomás szerint „grec"-eknek nevezik. Hogy honnan ered ez a megbélyegzése a klasszikus multu görög nemzetnek, valószínűleg örök titok marad. A franciák bámulják Görögországot és büszkék arra, hogy Párist az újkori Athennek tarjták — és mégis! A „grec"-et a párisi mulatóvilágban anynyira megvetik, hogy tettenérés esetében még arra sem érdemesitik, hogy törvény elé állitsálc. Egyszerűen galléron fogják és kirúgják a játékteremből . . . minden zaj, minden feltűnés nélkül. Ha valamelyik balek lármát akarna csapni, szép ildomosán kifizetik veszteségét a „cagnotte"-ból, a klub-kasszából. Minden tiltakozás nélkül; úgyszólván automatikusan. Csak semmi botrány! Aztán tovább folyik a játék. — Eaites vos jeux, messieurs? A nagy nyilvánosság sohse tudja meg, évenként hány ilyen ..görögöt" végeznek ki moraliter a párisi játékklubokban. Csak nagy ritkán hatol ki valamely nletyka a baccarat-' asztalok szűkebb fényköréből. Most mégis megtörtént, hogy a tizedik büntetőkamara egy ilyen görög-trio viselt dolgaival foglalkozott. Ennek oka egy fiatal frankfurti úriember volt, aki nem tudott a párisi cercle-ek előkelő módszeréhez simulni s nem volt szive, liogy az ő csalóit futni engedje. Voltak erre személyes okai is. Nevezetesen az a 255.000 franknyi veszteség, arai ebben az esetben nem térült meg a bukszából. Azt. hogy a hagyományos pechjén kivül valami rendellenességnek is kell lenni a kártyaasztalon. sajnos, csak későn vette észre és bizony ama sovány elégtételen kivül, hogy bárom görög játszótársát egy időre ártalmatlanná tette, vajmi kevés praktikus haszna van abból, hogy feljelentette őket. — Kissé naiv voltam. Ezt bevallotta a tanúkihallgatáskor. Azonfelül még rövidlátó is, ez pedig öreg hiba. kivált ba az ember hamiskártyásokkal ül le écartézni. Nem ellenőrizheti, hogy a tromfok honnan kerülnek elő. A baccarat-nál különben végzetes lehet a rövidlátás, mert ott a csalók valóságos elmés géoezetekkel dolgoznak. Ezek közül való például az a vékony gummicső, mely két végén lapdává gömbölyödik s a zöld posztó alá rejtve, a legcsekélyebb nyomásra közvetíti a bűntársnak a szükséges kártyát. Ilyen továbbá az orrcsiptető lánca, amely látszólag ártatlanul lóg le. de amelyre alul kártyákat csíptetnek. Ilyen végül a tükörsima cigarettadoboz, mely megmutatja, hogy az osztó milyen kártyákat juttat az ellenfelének. A fiatal balek vesztesége és a három olaszgörög megfenyitése nem fogja a párisi clubéletet megváltoztatni. A naivak nem balnak ki, a rövidlátás nem gyógyítható és a hamiskártyások gombamódra szaporodnak. Állami házasságközvetités. — Egg praktikus ajánlat — (Saját tudósitónktól.) Miss Maud Braby, egy praktikus amerikai hölgy bukkant rá arra az ötletre, hogy az állam a kezébe vehetné a házasságközvetités ügyét. A modern házasság cimü könyvében veti föl az eszmét, amely könyv a férfi és nő szociális szerepét tárgyalja figyelemreméltó tárgyilagossággal. A missz azokból az ismert statisztikai adatokból indul ki; melyek szerint mindenütt jelentékenyen több a nő, mint a férfi s a házasságok száma főkép a nehéz megélhetési viszonyok miatt állandóan csökken. Azt ajánlj a, hogy az állam, tartson, házasságközvetitő intézetet, melynek az lenne legfőbb föladata, hogy a középosztály egyedülálló ezer meg ezer férfiát és nőjét közelebb hozza egymáshoz, megismertesse egymással, amire nem igen akad módjuk nagy elfoglaltságuk miatt. A középosztály hölgyei közül számtalan fiatal leány csak azért nem jöhet főkötő alá, mert természetellenes, sivár életében nem is találkozik férfiakkal. Az állami házasságközvetitő intézetnek módjában állana ezeken a bajokon segíteni, nem rideg, üzletszerü közbenjárással, tárgyalásokkal, hanem diszkrétebben és Ízlésesebben. Igy például klubot alakitana, amely a szociális érintkezést lehetővé tenné azok között, akik máskép nem jutnak társaságba. A klubban összejövetelt, hangversenyt, mulatságot, kirándulást rendezhetnének, ahol aztán százféle módja lenne mindenkinek arra, hogy megtalálja a hozzáillő párt. Az intézet még vidéki fiókokat is létesíthetne s az egész országot behálózhatná. Valószínű, folytatja a missz, hogy az intézet szép sikert érne el, mert hiszen az is bizonyos, hogy számtalan olyan fiatalember van, aki vagyoni viszonyai alapján bátran megnősülhetne, ha megfelelő leányt találna. Azonban igen sokszor az ő környezetében nem talál s az eredmény gyakran egy-egy szerencsétlen házasság, amely aztán végzetes hatással lehet mindkét házastársra. A házasságot igy talán valamivel ismét komolyabban kezdenék venni manapság is — mondja Maud Braby — akárcsak régente mikor a házasság igen sok népnél vallási kötelességszámba ment. A mohamedánoknál még ma is az. Egyiptomban is megvetik az agglegényt s a kínaiak nagy szerencsétlenségnek tartják, ba egy fiatalember nősülés előtt meghalt. Az indusok nem is veszik emberszámba azt, aki nem nősül meg. nyi Nyolcvan szoba. Központi fűtés. Minden szobában vízvezeték! Mérsékelt árak. Tulajdonos Dávid Sándor vasúti vendéglős. 1070 ^Megnylí Neményiné LSiiSfpS^ Fogmüterme Kossuth L.-sugárut^. Készít mindenféle fogtechnikai munkát kaucsukban és aranyban../-Állami és t&Mtvwgieási hivatalnokoknak részletfizetésre is. Sármlfák Javítás 6 fira alatt «!tós*»l.