Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-05 / 254. szám

1911 november 10 DÉLMAQYARORSZÁG 5 mely a március 4-én elnapolt tartománygyülést november 7-ére ismét összehívja. A politikai viszonyok Horvátországnak ez az állandó rákfenéje, eléggé megindokolták, hogy miért van szükség uj tartománygyülés választására. A törvények értelmében az uj választásoknak a feloszlatást követő három hónapon belül meg kell történniök, ugy hogy legkésőbb február 7-ére egybeülhet az uj horvát tartománygyülés. Tomasics bán idejekorán benyújtotta a költségvetésről és a tanitók fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatokat, de már a bizottságokban sem fogadták el a kormány előterjesztéseit. A két törvényjavaslat tárgyalásának lehetetlenségével egyszerre nyilvánvaló lett a tartománygyülésnek az az elhatározása, hogy nem akart dolgozni s a bán többség nélkül tehetetlenül állott az ellenzéki pártokkal szemben. Nem is remélhető, hogy politikáját megvalósíthassa s ezért csaknem félesztendős tanakodás után rá kellett jönnie, liogy nem marad más hátra, mint a tartománygyülés feloszlatása s egy uj, erős kormánypárt létesítése. A parlamenti helyzet. — A technika végnapjai. — Khuen és Berzeviczy tárgyalása. — Nincs szó erőszakról! — Az igazságügyminiszter nyilatkozata. (Saját tudósítónktól.) Héderváry Károly gróf miniszterelnök tegnap ugy nyilatkozott, hogy remélhetően sikerülni fog neki Berzeviczy Albertet, a képviselőház elnökét maradásra birnia, s az elnökválság igy elkerülhető lesz. A miniszterelnök tegnap egy jó órahosszat tárgyalt a Ház elnökével, s ma délelőtt ez a tárgyalás folytatódott. A tanácskozás részleteiről semmi sem szivárgott ki eddig, de a miniszterelnök kijelentéseiből s más jelenségekből mindenki arra következtet, hogy a kormány megpróbálja Berzeviczyt a házszabályok olyan értelmezésére és kezelésére kapacitálni, amely az eddigivel szemben alkalmasabb lenne a technikai obstrükció korlátozására, esetleg megbénítására. A technika tudvalevően az elmúlt négy hónap alatt örökös névszerinti szavazásokkal fojtotta meg a parlamenti tanácskozást, s legföljebb elvétve, szórakozásképen nyúlt még a zárt ülések provokálásához. Mind a két módszer arra volt jó, hogy a napirend tulajdonképeni tárgyára, a katonai javaslatra ne kerüljön sor, csak akkor, ha a vitarendezők ezt néha — elveik föntartásával — megengedik. A kormány törekvése most arra irányul, hogy a Ház elnöksége ezt a gyakorlatot, amely pusztán a házszabályok laza és elnéző értelmezéséből fejlődhetett ki, megváltoztassa s visszatérjen egy szigorúbb ér-., telmezéshez, amelyet a szükség s az eddig hiába elpazarolt méltányosság is megokolttá tesz. Nincs tehát szó sem erőszakról, sem a házszabályok rendelkezéseinek megváltoztatásáról, legkevésbbé pedig valami házszabálycsinyről, amely ellen az obstruktorok annyira fegyverkeznek. Csak arról van szó, hogy Berzeviczy és alelnök társai a szabályok alkalmazásában kezdjenek uj rendet, olyat, a mely a valódi parlamenti tanácskozás szellemét inkább megközeliti és kielégíti. Ezt, hozzáértők szerint, el lehetne érni az által, hogy a kérvényekről, az elnökséghez érkező iratokról való névszerinti szavazásokat, amiből most a technika él, az ülés végére vesség, a zárt üléseken pedig, ha az ellenzék ilyenhez folyamodnék, csak a napirendre tűzött javaslatokról lehessen vitát kezdeni. A házszabályok cimén való felszólalás lehetősége nyitva maradna ugyanilyen eljárás mellett is, de ez bizonyos készséget, invenciót és leleményt, szóval fáradságot és örökös készenlétet kiván, s nem olyan kényelmes kenyér, mint névszerint szavazni, azaz szavaztatni a többséget. Tudamásunk szerint végső eredményében azt célozná ez az uj rend, hogy az ellenzék legalább a beszédes obstrukcióra szoríttassák. Abban az esetben aztán, ha ez sikerül, a párhuzamos ülések következnének. Mert a technikát az nem fárasztja ki, ha négy óra helyett nyolc órára kell berendezkednie, de a beszédes obstrukciót rövidesen agyonsorvaszthatja. Arról, ami e részben a kormány szándékait és várakozásait illeti, Székely Ferenc igazságügyminisztert kérdeztük ma meg, aki munkatársunknak a házszabályok megszigorított kezelésére vonatkozó kérdésére ekép válaszolt: — A házszabályok kezeléséről nekem az a fölfogásom, s ennek szeptember hónapban a Ház nyilt ülésén is kifejezést adtam, hogy a házszabályok arra valók, hogy a tanácskozást lehetővé tegyék, nem pedig, hogy megakasszák. Ez ma is erről a dologról a véleményem s azt hiszem, ebben annyira benne van minden, hogy hozzátennem ma sem kell semmit. Munkatársunk ezután azt kérdezte a minisztertől, vájjon a házszabályok kezelésében való régi gyakorlat nem tette-e ezt a kezelést olyan kötelező erejű jogszokássá, a melytől minden eltérés jogsérelmet jelent? A miniszter ezt felelte: — Azt, amit az imént mondottam, nem a politikus mondotta; ez az én jogi véleményem is. További kérdésre az volt munkatársunknak, vájjon a miniszter a házszabályoknak ebben a felfogásban való kezelésével elérhetőnek hiszi-e azt, hogy a technika minden fogása lehetetlenné válik és a Ház normális tanácskozási rendje helyreáll? Az igazságügyminiszter válasza ez volt: — Az igy föltett kérdésre nem nyilatkozhatom. Ha erre a kérdésre választ adnék, az már a politikába avatkozás volna, a politika irányítása pedig nem az én föladatom. Erről még korai is volna minden nyilatkozat, mert ezek a dolgok csak most érlelődnek. Különben is, amikor a nagy kazánt fűtik, akkor a kisüstök dolga egészen mellékes. Héderváry Károly gróf miniszterelnök ma Berzeviczy Alberttel való tanácskozás után a munkapárt vezetőemberei közül a két alelnökkel, Vojnics István báróval és Dániel Gáborra] beszélgetett hosszabban, akik ugyancsak látogatást tettek nála. Félegykor Zichy János gróf kultuszminiszter érkezett a miniszterelnöki palotába, s jó óra hosszáig volt a miniszterelnöknél. A kínai forradalom. Pekingből jelentik: Juansikkai táviratilag közölte a trónnal, hogy a kabinet elnökségét nem vállalja el. Nem állapitható meg, vájjon ez tényleges elhatározása-e vagy pedig a szerénység megnyilvánulása, ama szokásnak megfelelően, hogy ily fontos állásoknál előbb elutasító válasz van helyén. Nankingból érkezett távirat szerint a kormányzó a nankingi csapatoktól és két kis ágyunaszádtól támogatva, az ott kitört zavargást elnyomta. A város nyugodt. Konzuli jelentések szerint Csangcsenél csata volt. A külföldiek a szigetre menekültek és előkészületeket tettek a védelemre. — Pekingből jelentik: A trón elfogadta az alkotmány alapelvei dolgában előterjesztett feltételeket. Az alkotmánytervezet legfontosabb rendelkezései a következők: „A Tacliing-dinasztia örökké uralkodik. A császár személye sérthetetlen; hatalmát az alkotmány korlátozza. Az alkotmány módosítása a parlament dolga. A felsőház tagjait a nép választja és a felsőház tagjainak sorából jelöli ki a parlament a miniszterelnököt, akit a császárnak, aki azokat kinevezi. Ha a mija a kabinet többi tagjainak megválasztását a császárnak, aki azokat kintvezi. Ha a miniszterelnököt a parlament a kormányzásban akadályozza, a miniszterelnök feloszlatja a házat vagy le kell mondania. Egy kormány azonban a parlamentet egynél többször nem oszlathatja fel. Ellentétes hírek a tripoliszi háborúról* — Kié ma Tripolisz ? — (Saját tudósítónktól.) Nagy a bizonytalanság, mert még nagyobb a titkolódzás a tripoliszi hadjárat eredmény körül. Ha Rómából vagy Olaszországból érkezett jelentés, akkor a törökök nem győztek, ha Konstantinápolyból kapják más országok a táviratot, akkor az olaszok vesztesége leírhatatlan, ha meg angol vagy német forrás érkezett, akkor a közbeeső cenzúra meghamisítja a táviratot s elhagyja azokat a részleteket, melyek a helyzet igazi tisztázására valók. Két táviratot mutatunk be az ellentétek igazolására. 1. Konstantinápolyból jelentik: Az Ikdám tudósítója november 3-án fél hat órai kelettel ezt jelenti: Csapataink Tripolisznak a szárazföld felé eső részén valamennyi erősséget elfoglaltak és fölszólítottuk az olasz csapatok parancsnokát, hogy adja át a várost. 2. Rómából jelentik: Az idegen katonai attasék megállapították az olasz hadállások föltétlen biztosságát. Az előretolt csapatok legfontosabb pozíciót az olaszok megtartották. A hadi operáció első fázisát befejezettnek tekintik. Ime, egy konstantinápolyi s egy római jelentés. A többiek szintén erre a mintára húzhatók és külföldi laptudósitók is kénytelenek beismerni, hogy tudósítói munkájukban soha, egy hadjáratban se, még az orosz-japán küzdelemben se bénították meg ugy őket, ahogy most Tripoliszban! Tripolisz ostroma. Konstantinápolyból jelentik: Október 26-án történt, hogy Nehad ezredes a város megadására szólította fel az olasz helyőrséget s mikor az olasz parancsnok válasz nélkül küldte vissza az arab futárt, a törökök ágyúzni kezdték Tripoliszt. A külső sáncokból az olaszok sietve visszahúzódtak a város falai közé, de már annyi idejük nem volt, hogy a sáncokban lévő ágyúikat hasznavehetetlennekké tegyék s azok a törökök kezére jutottak. Török mozgositások. Konstantinápolyból jelentik: A nagy haditanács több redif korosztály mozgósítását rendelte el Kis-Ázsiában s ezeket a csapatokat haladéktalanul északi Kosszovóba és a