Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-05 / 254. szám

1911 fS. évfolyam, 254. szám Vasárnap, november 5 R5zponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ca Rorona-utca 15. szám s=u Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., e=3 Városház-utca 3. szám i=a ELÖPIZETESf AR SZEGEDEM egész évre . R 24'— félévre ... R 12' negyedévre . R 6*— egy hónapra R 2•• Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉREN",: egész évre R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre . R V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZAM: 305 , . liiadóhivatal 308 interurbán 305 Budapesti szerkesztőseg telefon-száma 128—12 A szegedi műegyetem. Irta Tordai Imre, felsöipariskolai igazgató. Politikai és műszaki körökben egyaránt némi meglepetést keltett Zichy János gróí vallás- és közoktatásügyi miniszternek a képviselőház pénzügyi bizotságában el­hangzott abbeli kijelentése, hogy Szeged szabad királyi várost a kormány a főisko­lai programjában kilátásba vett második műegyetem helyének kijelölésénél elsősor­ban veszi kombinációba. Kétségtelennek kell tartanunk, hogy a meggondoltságáról közismert miniszteij ezt az eszmét nem dobta oda a nyilvánosságba — részletes és alapos megfontolás nélkül. De viszont be kell ismernünk, hogy a közügyek iránt érdeklődő közönségnek, valamint az érde­kelt szakköröknek nem volt még alkalmuk e kérdéssel behatóbban foglalkozni és igy az némi megvilágításra szorul. Tekintettel arra, hogy a műegyetem lé­tesítésénél is a kormány az érdekelt város részéről előreláthatólag jelentékeny anya­gi hozzájárulást fog kivánni, minden­esetre tisztázandó, hogy a város e haza­fias áldozatkészségének felajánlása által mennyiben szolgálná az ország egyetemes kulturérdekeit és viszont mennyiben moz­dítaná elő saját fejlődését és polgárságá­nak gyarapodását. Tehát kellő megvilá­gításba kellene helyezni azt a kérdést, hogy van-e szüksége Magyarországnak ujabb műegyetemre, továbbá, hogy minő szakosztályok (karok) volnának az eset­leg felállítandó szegedi műegyetemen az ország és különösen az Alföld igényei szempontjából szervezendők, végül, hogy megnyugvással vehetné-e tudomásul Sze­ged város közönsége azt a cserét, melyet tudományegyetem helyett műegyetem lé­tesítésével a kormány a városnak felkí­nál. Egy ujabb műegyetem létesítésének eszméjét az összes érdekelt körök, mond­hatni, kivétel, nélkül, (rokonszenvvel fo­gadták. Aggályok csak a budapesti királyi József-műegyetem köréből merültek fel, azon ,— önmagában véve igen tiszteletre­méltó — indokból, hogy az ország pénz­ügyi viszonyai eddigelé még a budapesti műegyetem ujabban emelt épületének kel­lő felszerelését sem tették lehetővé. Ezt az ellenvetést azonban döntőnek nem tekint­hetjük, mert magától értetődőnek kell tar­tanunk, hogyha a kormány uj műegyete­met létesít, akkor a már meglévőnek fel­szereléséről sem feledkezik meg; az ezzel ellenkező eljárás egyenesen abszurdum­nak látszik. . Az ufj műegyetem felállítását egyéb­ként ugyancsak a körülmények indokol­ják, melyek az egyetemek szaporítása mellett szólnak. A tanulóifjúságnak a fő­városba való összecsőditése és ezzel kap­csolatban a kulturális intézményeknek a vidéktől való elvonása mindenképen egy­oldalú politikának látszik, mely határozot­tan kárára van az ország harmonikus fej­lődésének. De talán ennéi is súlyosabban esik latba az a körülmény, hogy csekély számú tudományos intézeteink — külö­nösen éppen a mai napság annyira fontos természettudományi és technikai tudomá­nyok terén — a tudomány müvelésére hi­vatott tehetségeknek kellő működési kört, jövőt és fejlődési alkalmat biztosítani nem tudnak és igy azok az ország kultu­rális presztízsének végtelen kárára kellően nem érvényesülhetnek. Magyarország egész tudományos közéletét, a nemzetkö­zi kulturéletben elfoglalt pozícióját érde­metlenül felette ferde helyzetbe juttatta az a sajnálatos körülmény, hogy nálunk aránylag igen sok a kiváló tehetség, de aránytalanul kevés az alkalom a tehetség érvényesítésére. Az összes technikai irá­nyú hazai intézeteken szerzett tapaszta­latok mutatják, hogy ifjaink között igen gyakori a természetadta konstruktív ér­zék, ugy szépészeti, mint építészeti téren; de a tehetségek nagy része fejlődési tehet­ség hiján elkallódik, vagy alárendelt sze­repben marad. Mindezekből feltétlenül meg kell állapitani, hogy Magyarországon egy második műegyetemre igen nagy szükség van. Ausztriának hét, Németor­szágnak tizenegy műegyeteme van ezidő­szerint. Ami az újonnan tervbe vett műegyetem szakosztályait illeti, előre bocsátandó, hogy Budapesten a műegyetem négy szakosztálylyal működik, u. m. építészeti, mérnöki, gépészeti és vegyészeti szakosz­tálylyal. Régi terv, hogy a műegyetemet mezőgazdasági szakosztálylyal is ki kelle­ne bővíteni. A mezőgazdasággal kapcso­latos tudományágaknak egyetemi színvo­nalon való müvelését elháríthatatlan kö­vetelménynyé teszi hazánk agrikultur jel­lege és azonkívül egy nagyfontosságú társadalmi szempont. Ma ugyanis nincsen Magyarországon egyetemi jelleggel biró főiskola, ahol a főnemesi és egyéb nagy­birtokos családok fiai a vagyonkezelésük­höz nélkülözhetetlen gazdasági ismerete­ket megszerezhetnék. A hazai földhöz va­ló ragaszkodás előmozdítása sezmpontjá­ból kiváló fontosságúnak látszik, hogy az uj műegyetem keretében mezőgazdasági szakosztály is szerveztessék. Nem ütköz­nék nehézségbe az az eshetőség sem, hogy a helybeli közgazdasági körök által óhaj­tott kereskedelmi és közgazdasági főiskola is beleillesztessék a műegyetem szakosztá­lyainak keretébe. A mezőgazdasági szakosztály szem­pontjából egyébként is figyelembe veendő, hogy egyáltalán szinte érthetetlennek lát­szik, hogy Szeged szab. kir. városnak a hazai mezőgazdaság és földmivelés egyik legfontosabb gócpontjának, számos tanin­tézete mellett gazdasági iskolája egyálta­lán nincs. Szeged városnak az Alföld vá­rosai között elfoglalt vezető szerepe sür­gős kötelességgé teszi a régi hiány pótlá­sát és erre kiváló alkalmat nyújt a kilá­tásba helyezett műegyetem. Ezzel szemben egyelőre esetleg elejt­hető volna Szegeden az építészeti szak­osztály. Ez a szakosztály ugyanis siker­rel csak ott működhetik, ahol a hallgatók­nak állandó alkalmuk van arra, hogy épí­tészeti műremekeken ízlésüket fejlesszék, azokról állandó művészi impressziókat nyerjenek. Vidéki városaink építészeti fej­lődése erre ma még alig nyújt alkalmat és igy talán indokoltnak látszik az épitészeti szakosztály létesítésének elhalasztása. A vegyészeti szakosztály Budapesten is a kevésbé népesek közé tartozik és meg­fontolandónak látszik, vájjon ezidőszerint indokolt volna-e Szegeden egy vegyészeti szakosztály azonnali felállítása. Figyelem­be veendő ugyan, hogy a mezőgazdaság­gal szoros kapcsolatban álló u. n. gazda­sági iparok itt különös jelentőséggel fog­nak birni. Ezek azonban a szükséges labo­ratóriumokkal együtt beleilleszthetők vol­nának magába a mezőgazdasági szakosz­tályba, hol ugy is teljes felszereléssel meg­szervezendő a mezőgazdasági-vegytani tanszék és azzal kapcsolatos gazdasági kí­sérleti állomás. Ily kisérleti állomás a gaz­dasági géptani tanszékkel kapcsolatban is mellőzhetetlen, aminthogy egyáltalán a gé­pészeti szakosztálynak is fokozott figyel­met kellene fordítani a gazdasági gépé­szetre. Mindezek íigyelembe vételével a sze­gedi műegyetem négy szakosztálylyal vol­na megindítandó, úgymint , mérnöki, gé­pészmérnöki, mezőgazdasági és közgaz­dasági (kereskedelmi) szakosztálylyal. Az épitészeti és vegyészeti szakosztályok megnyitása esetleg későbbre volna halaszt­ható. Ami már most a tervbe vett műegye­temnek magára a városra vonatkozó köz­vetlen hatását illeti, egy dolog csaknem teljes biztossággal megjósolható: a város egy gyér népességű tudományegyetem he­lyett egy népes műegyetemhez jutna. Ami

Next

/
Thumbnails
Contents