Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-26 / 272. szám

1911 november 26 DÉLMAGYARORSZÁG Lipcsey Ádám hagyatéka. — A Sarbó-testvérek és az iró gyermekei. — (Saját tudósítónktól.) 'Lipcsey Ádám dr budapesti ügyvéd és iró mult év novemberé­ben halt meg. December hónap 2-án özve­gye, született Sarbó Teréz is követte a sirba. Bonyodalmas hagyatéki dolgaikat csak most tudták rendezni a biróságok. Lipcsey Ádámnénak hagyatékát még a mult év márciusában tárgyalta Szabó Albert budapesti királyi közjegyző. A hagyatékra örökösökül örökhagyónak testvérei: Sarbó Leó, Artúr, Emil és Elza; valamint Lipcsey Ádámnak első házasságából született kiskorú gyermekei: Teréz és Ádám jelentkeztek. A hagyaték 92.656 korona értékű ingó és ingat­lan vagyonból állott. A közjegyzői tárgyalá­son az oldalági rokonok azt kívánták, hogy a hagyatéki terhek közé vegyék föl örökha­gyó ellen Festetich Pál grófnak pör alatt álló 29.210 koronás kártérítési és a Nagel Adolf budapesti cégnek 574 koronás számlakövete­lését. A kiskorú Lipcsey-gyermekek képvi­selője viszont a boldogult irónak húszezer koronás követelését óhajtotta a hagyatékkal szemben érvényesíteni. Előadta, hogy az iró feleségétől kevéssel halála előtt húszezer ko­ronát kapott saját céljaira. Ennek az összeg­nek fölhasználásában azonban hirtelen beál­lott súlyos betegsége megakadályozta. A vitás kérdésekben a budapesti VIII—• X. kerületi járásbíróság ez év április 11-én döntött. Határozatában megállapította, hogy a Sarbó-testvérek igazolták azt, hogy Lip­csey Ádámné szüleitől férjhezmenetelekor hatvanezer korona hozományt kapott és édesatyjától harmincezer korona értékű va­gyont örökölt. Igy hagyatéka ági vagyon. Ezért az iró kiskorú gyermekeit pörre utasí­totta a Sarbó-testvérekkel szemben. Mint­hogy a pör megindítását az érdekeltek nem igazolták, a járásbíróság ez év junius havá­ban átadóvégzést hozott. Ebben a Sarbó-test­véreket ismerte el örökösöknek s a hagya­tékot nekik egymás között egyenlő arány­ban átadta. A végzés ellen azonban Lipcsey Péter dr egri királyi közjegyző, az elhalt irónak testvére jogorvoslattal élt. Ebben han­ogztatta, 'hogy a kiskorú Lipcsei-örökösök­nek ő a gyámja s az annak idején hozott pörre utasító végzést neki is kellett volna kézbesíteni. Ez nem történt meg s igy a ha­gyaték átadását elrendelni nem lehetett. A közjegyző fölfolyamodásával minapi ülésében foglalkozott a budapesti királyi íté­lőtábla. A felfolyamodás elutasításával a ha­gyatéki biróságnak átadó végzését helyben hagyta. Határozatának megokolásában ki­mondja, hogy a kiskorú Lipcsey-örökösöket az egész eljárás alatt Dolenec József dr bu­dapesti ügyvéd szabályszerű meghatalmazás alapján képviselte s a járásbíróság neki min­den határozatát kézbesítette. E szerint a ha­gyatéki biróság semmiféle szabálytalanságot nem követett el. NAPIJÜREK Ideges szobalányok. (Saját tudósítónktól.) Egy mindent meg­figyelni szerető hölgy-olvasónktól a következő levelet kaptuk: — Cselédtartó asszony vagyok s mint ilyen, tapasztalatból tudom, hogy a szegedi cseléd­leányok legnagyobb része ideges. Ahányszor csak a szobaleányomnak az idegeivel van ba­ja, mindig eszembe jut a régi jó idő, amikor tenyeres-talpas, munkabiró, szurtos cselédek végezték háborítatlan nyugalommal, de an­nál alaposabban a liáz körül adódó munkát. Akkor még csak a „Naccságának" voltak ide­gei, de bizony azzal vajmi keveset törődtek az akkori cselédek: végezték munkáikat tet­szésük szerint, jól s asszonyaik idegeskedé­seire nem reagáltak; e betegséget megérteni s az idegest kímélni nem is tudták. Ma már, sajnos, más a helyzet: minden jóravaló szo­baleány előbb-utóbb felfedezi, hogy vannak idegei s az ideges cselédleány aztán megkö­veteli, hogy ideges voltára mindenki tekin­tettel legyen s hogy kíméljék, amennyire csak lehet. Hogy mi mindenre képes egy ide­ges szobaleány, az kitűnik a következőkből: Elmentem a minap egy belvárosi cselédszer­zőhöz, hogy cselédet fogadjak magamnak. Egy liölgy volt mindössze a helyszerző iro­dában: nagykalapos, parfiimös, finom kezű. A cselédszerző bemutatta s csak ekkor tud­tam meg, liogy a kisasszony szobacica s hogy helyet kjeres. Megkérdeztem, hogy mennyi bérre tart igényt? Mielőtt azonban felelt volna, a következő kérdéseket intézte hoz­zám: Hányadik emeleten van a lakás, van-e cselédszoba, szabad-e a fürdőszobát használ­nia, felhallatszik-e a házmester szobájából az éjszakai csengetés, jár-e villamos az ablak alatt, van-e papagáj s vannak-e három éves nél kisebb gyermekeim? Feleltem, mindenre kedvezően feleltem s végül mégis azt mondta a kisasszony, hogy nem szegődik hozzám, mert az orgánumom idegessé teszi. Amikorra ezt a szinte hihetetlen választ adta, már töb­ben is összegyűltek s akadt a jelenlévők kö­zött úriasszony, aki hallotta a szobaleány ki­jelentéseit s mégis felfogadta. Később jött egynéhány helynélkül való leány s azok kö­zött találtam is egy megfelelőt, fiatal, faluról feljött paraszt leányt. Az uj cseléddel meg voltam egy-két napig elégedve, de, kifizetve előre a bérét, nyomban elbocsátottam, ami­kor azt mondta, hogy nem tudja a késeket megtisztogatni, mert a kőporral való csiszo­lás közben ideges lesz. A következő cselédem egy dorozsmai szegény iparos leánya volt, aki, amikor az első nap leejtette s összetörte a feketekávés szerviszt — idegrázkódást szenvedett. Ágyba fektettük, orvost hívott a férjem s az orvos azt mondta, hogy szeren­csések vagyunk, mert a szomszédék szoba­leánya, amikor egy tányért elejtett, — orditó görcsöket kapott s felverte az egész házat ideges sírásával. — Joachim Ferenc ineceuása. Meg­írtuk, hogy Joachim Ferenc festő a tenger­parton szerencsétlenül járt. Hullám és vihar a partra csapta, ugy hogy az arcán s a vál­lán megsebesült. Amikor felgyógyult, legjobb jótevőjéhez, Back Bernáthoz utazott haza a müvével, melynek festése közben a szeren­csétlenség érte. Begavári Back Bernát most levelet intézett hozzánk, melyben a cikk egy részletét helyesbíteni kéri. íme a levél: Tekintetes szerkesztőség! Becses lapjuk no­vember 24-iki száma a Joachim Ferenc úrról közölt hir keretében csekély személyemmel is foglalkozik, még pedig téves információ alap­ján. Örömmel konstatálom azon elismerést, melylyel Joachim Ferenc ur rendkívüli tehet­ségének adózik, kinek müvei az utóbbi évek­ben oly óriási haladást mutatnak, hogy Joachim urat ma méltán lehet hazai festőink legjobbjai közé sorozni. Téves azonban azon értesités, mintha Joachim nr a szóbanforgó festményt korábbi támogatásom elismerése gyanánt nekem ajándékképen átadta volna, hanem a valóság az, hogy én a kérdéses fest­ményt Joachim úrtól megvettem. Amidőn a tekintetes Szerkesztőséget kérem, hogy jelen helyreigazításomnak, melyet csak az igaz­ság kedvéért küldök be, helyet adni méltóz­tassék, maradtam ezért köszönetemet kifejez­ve, kiváló tisztelettel Back Bernát. Eddig a levél. Örömmel közöljük a helyre­igazító sorokat, mert hiszen azt látjuk, hogy Joachim Ferencet újra pártfogolta Back Ber­nát, aki pedig már évek óta ezreket áldozott erre a piktorunkra is, — aminthogy a sze­gedi és más magyar festők közül is annyi: pártfogolt begavári Back Bernát, a magyar országi művészek egyik legkitűnőbb, legál­dozatkészebb mecenása. — Szegedi tisztviselők küldöttsége. Perjéssy László kereskedelmi és iparkama­rai titkár vezetésével Lázár György dr pol­gármesternél járt s a drágaság könnyebb el­viselhetésére indított mozgalom támogatását kérte tőle. A polgármester készséggel meg­ígérte a támogatást. A városi tisztviselők drágasági pótlékának ügye már a számvevő­ségnél van, amely megállapítja, hogy a tiz százalékos pótlék kiutalása mennyi költsé­gébe kerülne a városnak. Ugyanez ügyben sürgős pénzügyi bizottsági ülés lesz vasár­nap délután. — Gynla püspök Szegeden. December 2-án Szegedre érkezik Glattfelder Gyula dr csanádi püspök és több napig a városban marad. A szegedi női patronázs ügyeiben, valamint agitálás miatt jön el a főpap, aki 3-án, a belvárosi templomban, délelőtt tiz órakor patronázs felvételeket eszközöl, dél­után öt órakor pedig a rókusi templomban beszédet mond a nővédelemről. A beszéd után az egyházi énekkar hangversenyez, a 46. gyalogezred zenekarával együtt. A hang­versenyt König Péter, Fichtner Sándor és Naszódi József vezetik. — Polgári iskolák átvétele. A ma­gyar királyi tanfelügyelőség a két polgári iskolát, melyek tudvalevőleg most készültek el; — a mai napon birtokba vette. — Uj doktor juris. A magyar királyi tudományegyetemen mai napon avatták a jogtudományok doktorává Singer István sze­gedi származású ügyvédjelöltet. Az alig 22 éves fiatalember összes szigorlatait és alap­vető vizsgálatait kitüntetéssel tette le és sze­gedi ügyvédjelölti gyakorlata alatt is feltűnt széleskörű jogi tudásával. — A nőegyesület leányosztályának téli programja. A szegedi kisdedóvó és jótékony­nőegyesület leányosztálya rendkívüli közgyű­lést tartott, melyen elhatározta, hogy ezentúl csak egy titkára lesz az osztálynak s erre egyhangúlag Tóth László jogszigorlót válasz­tották meg. Elhatározták még, hogy az idén is karácsonykor ünnepség keretében 15 sze­gény gyermeket ruhasegélyben részesítenek s hogy január 13-án a Tisza nagytermében nagyszabású jótékony táncmulatságot ren­deznek. Csak^a révén lett világhírű a valódi A hygienikus Pálma kaucsuk ©t@t lucsuK-ciposaruK „ mmös ^BroMBmarasagrfBSg^ elsőrangú

Next

/
Thumbnails
Contents