Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-26 / 272. szám

2 DÉL-MAGYARORSZÁG iülJL •evemöcr 26 A miniszterelnök kijelenti, hogy népgyűlések dolgában mindig a legliberálisabb alapra helyezkedett. Igen sok népgyűlés megtartását megengedte, amit az alsóbb hatóságok betiltottak. Nem lát semmi veszedelmet abban, ha képzelt és valódi sérelmeket a nagy nyilvánosság előtt szellőztetnek. Csak hadd kiáltson a nép, ha fáj valamije. Nem is vallotta még eddig a közrend semmi kárát az ő liberális felfogásának. A rendőrség is megérett a gyökeres reformra. E téren az államosítást el nem kerülhetjük. A községi törvény megjavításának is megjött az ideje. Az elavult törvény kereteiből a haladó élet régen kinőtt. Ezen a téren sem kell nagyképű kodifikálás, hanem kel! az élet tapasztalatainak leszűrése és okos alkalmazása. A nemzetiségi szónokoknak válaszolva, államférfiúi szellem hatotta át minden szavát annak, amit mondott. Panaszra van elég ok, szívesen elismeri. Csakhogy az a baj, hogy ezeknek a panaszoknak nagy politikai feneket keritenek, oly politikai és közjogi felfogás keretében hozakodnak elő vele, amely politikát egyetlen magyar államférfi sem teheti soha a magáévá. Békés együttélésre szükség van az ország különböző nyelvű fiai között. Nem is kell hozzá egyéb, mint türelem, elfogulatlanság és hazafias felfogás. A kis dolgokban igazuk van olykor a nemzetiségi képviselőknek, de a kis dolgokban való igazságuk értéke elvész, ha oly nagy dolgokkal keverik össze, amelyekben nincs és nem is lehet igazuk. Az adóreformról és a községi takarékpénztárakról mondva el okos, talpraesett, életképes ideákat, a városok gyors fejlődését vázolta, s annak előnyét és hátrányát zán elszégyeltem magam. Mint egy züllött koldus, olyan vagyok. Én, akinek százhuszonhatezer francia van! Magamhoz veszek egy ezerfrancost . . . nem nevetni való ez? Ebben a jelmezben egy ezerfrancost váltani, épp annyi volna, mint jelentkezni a rendőrségnél: — uraim, loptam. Nem, nem. Ostoba nem vagyok. De mihez kezdjek? Julius 26. Nem találok ki utat. Utóbb is, mint koldus kell élnem Páris kellős közepén, 126,000 franckai birtokomban, összes pénzem tizenhárom sou. Aznap délután. A nemzeti könyvtárból jövök. Reggel mégis magamhoz vettem egy ezerfrancost, de nem tudom, mit csináljak vele. Van 126,000 francom ... igy mondom mindig. De ha az öreg bejelentette igényét reá, az értékpapír nem jelent nékem semmit. Fölséges ideám akadt. Bementem a könyvtárba s egy könyvet kértem ki, melyben a tőzsdedolgok pontosan fel vannak jegyezve. Szemembe kacagtak, de ide adták. Kiolvashattam, hogy van egy lap, amely az értékpapírok számait nyilvántartja s feljegyzi az igénytbejelentők hiradásait, de ezt a tőzsdén lehet csak kapni s tiz sou az ára. Megvettem. És három souért kenyeret. Az öreg nem jelentette be igényét. A vagyon tehát enyém. De a sok szám, mint kerestem, kutattam, fejfájást szerzett, Iszonyúan szenvedek. mérlegelve, fényes bizonyítékát szolgáltatta nagy szociális érzékének. A közigazgatás államosításának kérdését néhány munkapárti képviselő a vitába beledobta a maga szakállára. Egy-két képviselő elmondta a maga nézetét s ez már elég volt az ellenzéknek arra, hogy — élén az államosítás egykori apostolával — fanatikus haraggal támadjon neki a kormány „junktimos" terveinek. A vélemények szabad nyilvánításának ily kíméletlen elnyomása nem igen illik függetlenségi politikusokhoz. Ami azonban a junktimot illeti: annak a kormány határozottan ellene van minden formájában. Minden kérdést megáért kell megoldani és a maga idejében. Konstatálta a kivándorlás örvendetes visszafejlődését, meg egy sereg igen érdekes és igen fontos kérdésben tett bölcsebbnél-bölcsebb nyilatkozatot. Az egész Ház feszült figyelemmel hallgatta, pártja pedig szeretettel és odaadással tapsolt vezérének. Néhány rövid mondatba összefoglalva a miniszterelnök nagysikerű beszédét, bátran el lehet mondani róla, hogy valósággal ontotta magából a kályhának nemcsak a fényét, de a melegét is. Tüz is csillogott e végtelenül okos, magas színvonalú államférfiúi beszédben; erős meggyőződések parázsa. Ám nem az a tüz, mely éget és gyújtogat, hanem az, amely melegit, világit, éltet. A szolnoki mandátum. A szolnoki kerület mandátum Nagy Emil lemondásával megüresedett. A Kossuth-párt uj jelöltet állit az uj választásra. Kossuth Ferenc ma fölkereste Visontai Somát és megkérte: vállalja el a szolnoki kerület jelöltségét. Visontai délelőtt a képviselőház folyosóján sokáig tárgyalt pártjának vezető embereivel, vállalta a megÉjfél után 1 óra. j Fölriadtam álmomból. Azt hittem, elveszett pénztárcám, mit fejem alá rejtettem. Pedig itt van. Éhes vagyok. Julius 27, reggel. Nincs menekvés: ma meg kell találnom a kivezető utat nyomoruságomból. Éhes vagyok. Éjfél. Egész'kétségbeesetten jöttem haza. Nem sikerült. Alig birok lábamon állni. Rettenetes kérdés előtt álltam. Miként lehetséges egy magamfajta embernek ezerfrancost váltani. Ha a pályaudvarra mennék jegyet váltani egy más országba?! A pénztárosnő csak kezemet látja s az ezerfrancost. Kezemet jól megmosom s aztán a kapott jegyet eltépem, eldobom s a váltott pénzen veszek valami jobb ruhát magamnak és rendbe lesz minden. De milyen pályaudvaron adnak jegyet Moszkvába, Konstantinápolyba, mert azt kellene váltanom ily nagy pénzzel. Valamennyi pénztár előtt egy-egy rendőr sétált fel-alá s szigorúan mustrálgatták az utasokat. Rém nyugtalanság vett erőt rajtam. Hiszen itt detektívek is vannak ... S ha én odaállok, rögtön rablógyilkosnak néznek, ki át akar kelni a határon. Iszonyú volt rágondolni. Ha elfognak . . . Nem, nem ... Az éhség kinzott.Éhes gyomrom őrjöngött és zsebemben egy ezerfrancos. És nem vehetek magamnak öt sou ára kenyeret! Nem birom sokáig! bizást és elhatározta, hogy fellép Nagy Emil kerületében. Visontai ellen Almássy Imre gróf lép föl munkapárti programmal. Jászai püspök ünneplése. (Saját tudósítónktól.) Vége-hosslza nincs az üdvözléseknek, melyekkel Jászai Gézát, Szeged főpapját címzetes püspökké történt kinevezése óta elárasztják. Jászaira méltán lehetnek büszkék a szegediek, mert a Szegeden lakó papok közül ő az első, akit ily magas egyházi rangra emelt a király kegyelme. Az uj püspököt a katolikus kör, amelynek egyházi elnöke, vasárnap ünnepli díszközgyűlés keretében. A díszközgyűlést vasárnap délelőtt féltizenkettőkor tartja meg a katolikus kör a katolikus nővédőegyesülettel együtt. Elnöki megnyitót és az elnökség üdvözlését Gerliczy Ferenc báró orsz. képviselő tolmácsolja, a kör világi elnöke, utána a köri tagok nevében üdvözlőbeszédet Lippay György dr főtitkár mond, majd a katolikus nő védőegyesület üdvözletét Dobay Gyula dr ügyvéd, a patronázs-testület jókivánságait Rónai Mariska tolmácsolja. Á diszközgyülést egy órakor lakoma követi a kör helyiségében. A katolikus kör az alábbi meghivót bocsátotta ki: A szegedi katolikus kör érdemes és nagyrabecsült egyházi elnökét, Jászai Géza apátplébános urat sebenicói címzetes püspökké történt kinevezése alkalmából a szegedi katolikus nővédő egyesület közreműködésével lelkes szeretettel ünnepli. Az, ünnepély november 26-án, délelőtt féltizenkettőkor lesz a kör nagytermében díszközgyűlés keretében a következő tárgysorozattal: 1. Himnusz. Énekli a királyi katolikus tanítóképző énekkara. 2. Elnöki megnyitót tart, az elnökség és választmány üdvözletét tolmácsolja Gerliczy Ferenc báró, országgyűlési képviselő, világi elnök. 3. Üdvözlő beszéd a katolikus köri tagok részéről. Tartja Lippay György dr főtitkár. 4. A szegedi katolikus nővédő egyesület nevében beszél Dobay Gyula dr ügyvéd. 5. A patronázs egyesület jókivánatait tolmácsolja Rónai Mariska. 6. Pápai himnusz. Előadja a tanítóképző énekkara. Karnagy Naszódi József tanítóképzői tanár. A diszközgyülést délután 1 Ha valakinek alkalmazottja volnék, felválthatnám. S méirt ne lehetnék szolga? Hiszen, mikor még egy könyvkereskedésben könyvelő voltam, nem egyszer váltottam nagy pénzt főnököm részére. Gyorsan haza. Krétával megfehérítettem gallérom s manchettámat, kabátom ujjára tintát fröccsentettem. S kalap nélkül futottam le a lépcsőn, mintha cigarettáért mennék a szomszédba. El a legközelebbi bankházig. — Kérek alásan ezer franc aprópénzt. A rács mögött halomszámra volt az arany és ezüstpénz. A pénztárnok elkezdte az aranyakat számlálni. Tiz, busz . . . egyszerre hozzám fordult: — Kinek a részére? — Tessék? v; — Melyik cég részére kell aprópénz? Csak nem mondhatom, hogy magamnak. Hamarosan igy szóltam: — Bréval és társa. — Nem ismerem. — Le Teletier-utca. — Nem ügyfelünk. Szótlanul vettem magamhoz ezerfrancosomat. Elvesztettem minden bátorságomat. És éhes voltam. Éhes. 5 óra reggel. Nem birok aludni. Éhes vagyok. Jobb volna meghalni. Jobb lesz meghalni. Menjünk . . .