Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-24 / 270. szám

1911 november 24 DÉLMAGYARORSZÁG 3 A képviselőház Qlése. — Csöndes nemzetiségi beszéd. — (Saját tudósítónktól.) A belügyi költség­vetés általános vitája a Ház mai ülését is egészen lefoglalta, igy a miniszterelnök ma sem juthatott szóhoz. Az ülésen Návay Lajos elnökölt s bejelen­tette, hogy a tegnapi ülésen alelnökké válasz­tott Jankovich Béla lemondott közgazdasági bizottsági tagságáról. Bemutatta azután Nagy Emil képviselő levelét, amelyben man­dátumáról való lemondását jelenti be. A Ház ezután áttért a belügyi költségve­tés általános vitájának folytatására. Vajda Sándor mondott nemzetiségi beszédet. Csön­desen naiv támadó beszédet mondott arról, hogy a magyarosító törekvés csődöt mon­dott a nemzetiségi vidékeken. Természete­sen a képviselők derültséggel fogadták Vajda Sándor merész megállapítását. A Ház üléséről ez a tudósítás szól: Elnök: Návay Lajos. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök jelenti, hogy Nagy Emil, Szolnok város képviselője lemondott mandátumáról. A Ház fölhatalmazza az elnököt, hogy Szol­nokon az uj képviselőválasztás iránt intéz­kedjék. Napirenden van a belügyi tárca költ­ségvetése. Batthyány Tivadar gróf előbb a városok és a községek szomorú sorsáról beszél, majd azt javasolja, hogy az alsóbb fórumokon "na­gyon lassan intézik el a közönség ügyeit. Til­takozik az ellen, liogy a közigazgatás államo­sítását a választói reform ellen tegyék. Ajánlja egyébként a munkapárt figyelmébe Váradi Zsigmondnak a választói jogról teg­nap megjelent könyvét, amely a legkitűnőbb érv az általános választói jog mellett. Vajda Sándor (román nemzetiségi) a költő szavait idézi: Nem boldog a magyar. Ha pe­dig még a magyar sem boldog, képzelhető, mennyire nem boldog itt a nem-magyar. En­nek sokféle oka lehet, de legfőbb oka, liogy nincs egy olyan kimagasló államférfiú, aki nagyszabású politikával regenerálhatná az országot. A magyarság minden erejét kimerítette ab­ban a küzdelemben, hogy magyarrá tegye az országot, a nemzetiségek pedig kimerültek abban az önvédelem-harcban, amelyet e poli­tika ellen folytattak. A magyarosítás politi­kája csődöt mondott, ezt erőszakolni tovább nem leliet, mert különben a magyarság ismét harcban fog állani a nem-magyarsággal. Sümegi Vilmos: Igy csak nem lehet be­szélni. Farkas Pál: Vegyenek példát a szászoktól. (Zaj.) Vajda Sándor: Állandó nyugalom csak ak­kor lesz, ha az egyenjogúság elve érvényesül, és ha egyik állampolgár nem élvez több jo­got, mint a másik. A magyar állameszme el­len nem kell agitátoroknak izgatni, elvégzi ezt a munkát a szolgabíró, a jegyző, az anya­könyvvezető. A gyerekek nevét magyarul ír­ják be. Mi haszon van abból, ha Tiberiusbóí Tibor és Sebastiánból Sebő lesz? Nadányi Gyula: Hát Vajdából Vojvoda? (Derültség. Zaj.) Vajda Sándor: Ilyen eszközök nem alkal­masak a magyar állameszme megszeretteté­sére. Pláne, lia a magyarok nem igy tesznek a maguk embereivel. Miért nem magyarosít­ják meg Wekerle, Günther, Giesswein neveit és főleg Khuen gróf.. Minket Vajdának, Csicsónak, Mihályinak hivnak és magyar névvel jól képviseljük ügyünket. Nem a név teszi tehát, hanem az érzés. És ha a magyarság a nevek erőszakos magyarosítására tör, ugy ez teljesen célta­lan. Rátér a közegészségügyi viszonyok vázolá­sára és az erkölcsök javulását a közegészség­ügyi viszonyok javulásának előfeltételéül te­kinti. A faj szaporodására ártalmas betegségek és a szaporodás meggátlására irányuló cse­lekedetek ellen száll sikra és felkivja a kor­mány és a társadalom figyelmét az olyan lapokra, amelyek az erre irányuló erkölcste­lenséget folyton fejlesztik. Olyan disznó la­pot, mint a Fidibusz, egy országban sem tűr­nének meg és olyan sajtótermék, mint A Nap, csak nálunk boldogulhat. Ezek a lapok tele vannak olyan közleményekkel, amelyek meg­mételyezik a közönséget és ő mint orvos, a közgészségügy védelme cimén szólal föl és kéri a társadalmat — minthogy törvényes retorzió nem használ — hogy a maga köré­ben tegye lehetetlenné az ilyen sajtót. (Nagy helyeslés.) Dicséri a román kormánynak a közegész­ségügy érdekében alkalmazott rendszabályait és ezek követését ajánlja a magyar kormány figyelmébe is. Sümegi Vilmos polemizál Vajda beszédével. Szóváteszi azután a fürdők ügyét s a magyar gy égy itóf orr ások hathatósabb gondozásba vé­telét kivánja. Végül sürgeti az általános, egyenlő, titkos választójog törvénybe iktatá­sát. (Helyeslés balról.) Zelenyák János a közegészségügyről beszél. Beszéde önkénytelenül is sok derültségnek lett okozója, mivel a szónok bizonyos falusias naivitással, bár sok hozzáértéssel szólt a köz­egészségügyi kérdésekhez. Közegészségügyi pedagógium fölállítását kivánja s fokozottabb küzdelmet sürget az alkohol ellen. Köznépün­ket erkölcsileg is, fizikailag kezdi tönkretenni az alkohol. Az egyetlen segítőeszköz itt a korcsmáknak vasárnapon és ünnepnapokon való zárvatartása. (Helyeslés a baloldalon.) Az ülés két óra előtt fejeződött be. A hol­napi ülésen folytatja a Ház a belügyi költ­ségvetés általános vitáját. Gabonakereskedők sérelme. — Küldöttség a Máu. üzletuezetöségánél. — (Saját tudósítónktól.) Sérelem érte utóbb a szegedi gabonakereskedőket. A Máv. igaz­gatósága ugyanis ujabban egy rendeletet bo­csátott Iki, amely alapjában veszélyezteti a szegedi gabonakereskedelem létérdekeit. E rendelet életbe lépte előtt a gabonakereske­dők által az Országos Raktárházaknak az államvasutak vonalain szállított gabona-kül­deményeit díjtalanul továbbították s igy a raktárházakban a kereskedőknek alkalmuk volt küldeményeiket a szegedi állomáson ki­rakatni, avagy továbbítani, szóval az áruik fölött tetszésük szerint rendelkezni. Ezt a kereskedőkre előnyös szokást vál­toztatta meg az államvasutak igazgatóságá­nak az a rendelete, melyben kimondja, hogy az Országos Raktárházaknak küldött gabo­naküldemények szállításáért is métermá­zsánként tizenhat fillér szállítási dij fizetendő. Ez az aránylag magas díjszabás annyira megdrágította az áru kezelését, hogy a helyi gabonaforgalmat egyszerűen lehetetlenné tette és valósággal fenyegető válságként su­lyosodott a gabonakereskedő osztályra. Az üzletük gyakorlásában gátolt szegedi gabonakereskedők ezen az abuzuson kíván­tak segíteni, mikor értekezletre gyűltek ösz­sze a Lloyd helyiségeiben. Ezen az értekez­leten elhatározták, hogy küldöttségileg je­lennek meg az államvasutak szegedi üzletve­zetőségénél és kérni fogják ennek a lehetet­len állapotnak a megszüntetését. Egyben azt iis elhatározták, Ihogy élve az alkalommal a nagy üzleti zavarokat okozó vaggonhiány lehetőség szerint való megszüntetését is kérik. Ma délelőtt jelent meg a szegedi üzletve­zetőségen a gabonakereskedők küldöttsége Weiner Miksa kamarai másodelnök vezeté­sével. Felszeghy Ferenc üzletvezető igen szi­vesen fogadta a küldöttséget és készséggel igérte meg a panaszolt kérdésnek az érdekel­tek *javára való megoldását. Felszeghy üz­letvezető azonnal megbizta Bodó felügyelőt az ügy fölterjesztésével, Bihary felügyelőt pedig azzal, hogy az ügyet a szegedi pálya­főnökséggel együtt a helyszínen tanulmá­nyozza és véleményét haladéktalanul terjesz­sze föl. Bihary felügyelő móg a délután folyamán eleget tett megbízatásának és mint értesü­lünk, jelentése alapján Felszeghy Ferenc üz­letvezető — némi csekély módosulással — a régi rendszert újra életbe léptette. Sürgősen építsék fel az uj közkórházat I — A düledező épület. — (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország legutóbbi számában megírta a szegedi köz­kórház botrányos állapotát. A sebészeti kór­terem alatti fürdő-helyiségben nagy robajjal bedőlt a menyezet, a vakolat hullik, a falak nedvesek. Ezen már nem segíthet bizottság­járás. Szqged legsürgősebb föladata uj kór­ház épitése. Szégyene a közegészségügy­nek, hogy abba a halálfészekbe betegeket hurcolhatnak. A tudományegyetemtől elesett Szeged, az egyetemmel kapcsolatban tervezett ötszáz­ágyas uj kórház fölépítése azonban ettől füg­getlenül nem tűrhet halasztást. Lázár György dr polgármester nyilatkozott az ügyben. Erősen fáradozik az uj kórház föl­építésén. Annál föltünőbb, hogy a tanács egyik tagja általában fölöslegesnek találta a kórházat. Szerinte „a betegeket ápolják ott­hon". Fölösleges a kórházra való minden ki­adás. Ilyen — hogy is mondjuk csak — naiv beszéddel fölösleges foglalkozni. Nem hagy­ható azonban szó nélkül, hogy akik Szeged fejlődésének megalapozására és irányítására hivatottak, azok ajkáról röppen el ilyen ab­szurdum. Milyen állapot következnék be, ha például az egyetemet elhagyott orvosokat kórház hiányában rászabadítanák a közön­ségre? Különben is ugy az orvosnövendékek, mint a fiatal orvosok a kórházban tanulnak. A legtöbb operációnál, szerencsétlenségnél, balesetnél nélkülözhetetlen a kórház. De nem folytatjuk, fölösleges annak, aki még ezzel sincs tisztában. Az uj ötszázágyas kórház Korb Flóris mű­építész terve szerint ágyankint négyezer ko­ronába kerülne. Modern fölszerelésünek, a közegészségügy legmagasabb igényeit kielé­gítőnek tervezik az uj kórházat. Orvosi kö­rökben erre mozgolódnak és azt mondják, hogy négyezer korona az sok, elég lenne két­ezer korona ágyankint. Fölösleges és illeték­telen ez a közbeszólás. A garasoskodás már megboszulta magát a városi gőzfürdő építé­sénél, épen háromszor annyiba került, mint amennyinek tervezték. Az uj kórház kérdését átólcettig letárgyal­ták, félre a nekirugaszkodással. A régi kórház már használhatatlan, meg kell kezdeni az uj kórház építését. Mennyi lesz a tisztviselők drágaság! pótléka. Hivatalosan jelentik, hogy Lu­kács László pénzügyminiszter javaslatot ter­jeszt elő a tisztviselők drágasági pótlékáról. A hivatalos jelentés a tisztviselők körében nagy megelégedettséget szült. Igy legalább a fizetésük arányban lesz az emelkedő drá­gasággal. Lukács László javaslata nagy gonddal, szakértelemmel és körültekintéssel készült el. Három gyermekes állami tisztvi­selők fizetésük 30 százalékát kapják drága­i

Next

/
Thumbnails
Contents