Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-23 / 269. szám

1911 november 26 DELMAGY ARORSZÁG 9 VA SS Feketesas-utca mozgókép színház uj Wagner-palota. Csütörtökön Dr Gar el Hatna a diplomás gazember. Nagy detektivdráma a főúri világból három felvonásban. Nagy szenzáció A portugál lovasság. A szegedi huszártisztikar Hubertusz-versenye. Előadások fél 6, 7 és 9 órakor. UeiyáraN mint rendesen. Betegek figyelmébe! © :> Az orvosi tudomány föladata az ember; test betegségeinek leküzdése. Ez legbiztosabban elérhető egy aj gyógymóddal. Ezen gyógymóddal való kezeléssel m legrégibb betegségben szenvedő is egészségét visszanyerheti. @ Ernst Márk, az amerikai magyar orvos 40 évea át agy bel-, mint külföldön folytatott tanulmányozásai és a téren szerzett tapasztalatai alapján ezen uj gyógymóddal, — egyedül esak az általa szerves anyagokból előállított gyógyszerekkel, — a legnagyobb sikerrel gyógyít mindennemű külső és belső betegséget. Sör d idő alatt bámulatos eredmény tapasz tall.até. Asthma, tüdő vésznél, a szív, ideg, gyomor, máj, vesebajnál, elhízásnál, vérszegénység, eskor, sápkor *é,gaság, angolkór, vízkárnál,, csuz és kösz vénynél, valamint fájdalmas és szabálytalan havi bajnál,sérvnél, mindennemű szembetegség, nemi betegség és ennek következményei eseteiben. Orvosi tanácskozás ingyen. — Gyógy helyiség: Szeged, íiávó Jósilea-utca 43* szám alatti saját házában. — Rendelési idő: délelőtt 9—11-ig, délután 3—5-ig. — Ingyen rendelés szegényeknek: £ e. 11—12-ig. 620 |UMMám/StlÁ * berlini fogtechnikán iWIIICIiyinC és fegkiinikán képesítve Fogmüterme Kossuth L.-sugárutP4. Késeit mindenféle fogtechnikai munkát kaucsukban és aranyban.^ Állami és közigazgatási hivatalnokoknak részletfizetésre is. Bármiféle javítás 6 éra alatt elkészül. KÖZGAZDASÁG Szeged gazdasági perspektívája. (Saját tudósítónktól.) Rendkívül érdekes és tanulságos előadást tartott ma este ihat órakor a szegedi városháza közgyűlési termében Gutenberg Pál, gazdasági tanintézeti igazgató. Gutenberg Pál a földmivelésügyi miniszter megbízásából utazik és tartja előadásait, melyeket Gutenberg valósággal misszionáriusi ügyszeretettel és kitartással végez. Nagyon sok szép és tanulságos dolgot mondott a mai előadásán is, csak legyen foganatja. Gutenberg Pál előadásának inditó okai tulajdonképen a drágaság. Célja azonban sokkal messzebbmenő, semihogy azt mondhatnók, hogy a drágaság megszüntetése és kimondottan nem is beszélt erről. Gutenberg sokkal praktikusabb ember, semhogy hiábavaló szófecsérelést müveijen, mert szerinte a drágaság a gazdasági viszonyok javulásával ugy is enyhül; tehát ha a drágaság ellen akarunk küzdeni, akkor a gazdasági viszonyainkat kell megjavítani. Ez pedig elsősorban más kérdés és máról-holnapra nem lehetséges. A drágaság a kereskedőket, iparosokat úgysem sújtja annyira, mint a fix jövedelemből élőket; — mert azok áthárítják a fogyasztókra. Azpk pedig, akik fix keresetből élnek, azoknak a segélyezési módját már meg is találta a kormány a legegyszerűbb megoldásban, vagyis a drágasági pótlékban. Gutenberg Pál a következőkben magyarázta a baj okát és fejtette ki álláspontját: — A legnagyobb nálunk magyaroknál, de főleg kulturembereknél, hogy nem vagyunk előrelátók és nem törődünk a holnappal, holnaputánnal. Máról-liolnapra élünk s lesz ahogy lesz, valahogy csak lesz. A vadon élő ürge, hörcsög sokkal inkább gondoskodik magáról, mint a kulturember, mert az nyáron már gyűjt télirevalót. Ugyanezt nem teszi meg a kulturember. Vakon járunk a világban s nem figyeljük meg a körülöttünk történőket. Ma már elmultak azok az idők, amikor azt mondhattuk, hogy tej jel-mézzel folyó Kánaán vagyunk. Ma már nem aliegálhatjuk magunknak azt a hirt, hogy mi tartjuk el egész Európát, hogy Európa éléskamrája a mi országunk. Ma már a gabonatermésünk nem elégítheti ki Európát. Sokkal kevesebb, semhogy elegendő lenne az európai szükséglet fedezésére s hozzá még hatalmas versenytársunk ebben az Egyesült-Államok és Kanada. Ennek ellenében nem veszünk észre egy óriási kincset, amivel rendelkezünk. Nem vesszük észre azt, hogy sehol a világon nincs az az úgynevezett „petitculturének" (kisgazdaság) olyan alkalmas talaja, mint nálunk. Nálunk, ahogy mondani szokták: minden megterem a ház körül. A falusi, tanyai udvarházból kikerül minden, ami az élelemhez szükséges. Baromfi, tojás, gyümölcs, hüvelyes vetemény, tejtermék. Tehát, anélkül, hogy a termelést ebben az irányban valamelyes céltudatos előrelátással, országosan szervezték volna, vagy csak direktívákat, néminemű felvilágosítást adtak volna a termelőknek, azok a maguk gazdasági érzékükből, mintegy ösztönszerűleg nemcsak azt találták ki, hogy mit termeljenek, de még azt a módot is, ahogyan termékeiknek piacot szerezzenek. Mert bár nincs róla hiteles statisztika, de alapos megfigyelés szerint hihetetlen mennyiségű élelmiszert ekszportálunk NyugatEurópába, Németország utján. Legalább másfélezer millió korona az az összeg, amelyet ezen a réven forgalmazunk. És mi még csak meg sem láttuk ezt a rendkívüli gazdasági eredményt. Angolok irták meg először, hogy mi történik Magyarországon, Szabadka vidékén. Anglia a legnagyobb tojásfogyasztó állam s nekünk sejtelmünk sincs arról, hogy a legnagyobb tojásmennyiség tőlünk kerül ki Angliába. Persze Németország közvetítésével, mert nekünk már nincs annyi üzleti élelmességünk, hogy meg tudnánk találni a közvetlen összeköttetést az angol kereskedővel. Németország élelmes kereskedői szép közvetítői dijra tesznek szert ily módon, ami pedig a mi zsebünkben maradhatna. Van egy német nagyvállalat, amely Békéscsaba környékén évenként liárom-négy hónapos csirkéket vásárol és vaggonszámra viszi ki őket Németországba, ahol aztán tovább nevelik. Szeged város gazdasági helyzeténél, földrajzi fekvésénél és minden más konjunktúránál fogva már a természettől van predesztinálva arra, hogy ilyen kisgazdasági gócpontja legyen az országnak. Csak komolyan kellene a kérdéssel foglalkozni és minden különösebb teketóriázás nélkül a megvalósításhoz látni. Elsősorban a Szeged tulajdonát képező hatalmas földterületeket kellene ilyen élelmiszer gazdasági célokra fölhasználni s aztán a termelő népet ilyen intenzív kisgazdálkodásra szoktatni. Nem neveléssel, hanem piacteremtéssel, még pedig hatalmas nemzetközi piac teremtésével. A magyar embernek természetében rejlik, hogy nem tartja férfiasnak, magához méltónak az aprójószággal való bibelődést, nem tekinti komoly hivatásnak a „gyereknek való" gyümölcs termelését. Ezeket a téves nézeteket azonban a gyakorlati élet hamar eloszlatná. Amint Kecskemét és vidéke valóságos gyümölcstermelő központtá lett, épen olyan jelentőségű, sőt nagyobb arányú kisgazdasági központ lehetne Szeged. Anglia, Oroszország, de még Svéd- ós Norvégország kereskedői szives örömest jönnének ide vásárolni, csak annyit kell tudomásukra hozni, hogy itt van élelmiszer ós gyümölcsáru. Szegednek tehát legfontosabb teendője lenne a környéken a termelést fokozni, még pedig minden korlátozás nélkül, a lehető legnagyobb arányban. Ezt pedig ugy lehet elérni, ha gondoskodunk arról, hogy a termelőknek vissza ne maradjon az áruja, vagyis, ha elősegítjük az eladást. Ha irányítjuk ugy a termelést, mint az eladást. Az esetleg visszamaradó árut pedig konzervgyárak létesítésével dolgozzák föl. Szegednek az anyagi ereje meg van hozzá és ha maga a város valósága az ő erkölcsi súlyával és irányító befolyásával részt vesz e munka szervezésében, ugy a siker semmi körülmények között nem maradhat el. A szükséges és megteendő első lépés az legyen, hogy Szeged város hatósága, a gazdasági egyesülettel és más szakba vágó érdekeltségekkel karöltve szervezzen egy nagyarányú vállalatot, mely a lakosságot nagyarányú, fokozott termelésre sarkalja és azután a produktumok értékesítéséről gondoskodjunk. Egy ilyen vállalkozástól azután nemcsak Szeged, de az egész délvidék vagyoni föllendülése, jóléte s ezzel kapcsolatban nemzeti kulturális fejlődése is várható. Ezeket mondotta Gutenberg Pál szakelőadó, kinek előadását a jelenlévők nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgatták. Előadására azonnal reflektált Lázár György dr polgármester, aki kijelentette, hogy ezeket az elveket már előbb is szem előtt tartotta és azok szerint iparkodtak Szegad várost gazdasági fejlődését előre vinni. Ezután kijelentette a polgármester, hogy legközelebb már egy szűkebb szakértekezletet hiv egybe, melyben részt venni fölkéri Gutenberg Pál igazgatót is; — és ennek a szűkebb szakbizottságnak lesz a feladata, hogy megvitassa, mint lehetne Gutenberg igazgató előadásában vázolt eszmét valóra váltani. Lázár György dr polgármester az értekezlet nevében köszönetet mondott Gutenberg Pálnak szakszerű és élvezetes előadásáért és ezzel az ülés véget ért. (—) Karácsonyi kiállítás. A szegedi magyar iparpártoló szövetség karácsonyi vásárt rendez. Miután a szövetség ebben az évben töltötte be fönnállásának tizedik évét, azt óhajtja, hogy az idei kiállítás minden tekintetben felülmúlja az előző évieket, a jelentkezés határidejét december l-ig meghoszszabbitotta. A szövetség legutóbbi ülésén Holtzer Emil központi tanácstag kétszáz koronát ajánlott föl iparosok jutalmazására. Jelentkezni lehet Pataki Simon főtitkárnál. (—) Felekezeti szempontok egy iparkamarai választáson. Nagyváradon most viharzott le az iparkamarai választás, mely nagy meglepetést hozott. A hatalmas táborba szervezkedett fiatal kereskedők ki buktatták a törzsökös tekintélyeket, köztük Huzella Gyula kereskedelmi tanácsost, a kamara régi elnökét, hogy frissebb, modernebb szellemet vigyenek a testületbe. A választás eredményén kívül volt még egy nevezetes momentum, amely nagy feltűnést kelt a váradi kereskedők körében. A kibukott híva-