Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-23 / 269. szám

1911 november 26 DELMAGY ARORSZÁG 5 Egri János tehát újra szabad. Ma már csendőrszuronyok hosszú sorától ragyogtak a rumai utcák. Szerémmegye összes csend­őreit Rumára összpontosították, hogy a rab­lóra uszítsák őket. Kezdődik újra az ember­vadászat. Letartóztatták Nikola Cankovot, a bolgár haramiát. (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország vasárnapi számában szenzációs cikket kö­zölt Nikola Cankov, a menekülő bolgár ha­ramia leleplezéséről. Egy Szegeden tartóz­kodó újvidéki uri asszony Kormányos Benő dr közbenjárásával szombaton délelőtt föl je­llentette a díjbirkózó gonosztevőt Somogyi Szilveszter dr főkapitánynál. A följelentés szerint Nikola Cankov másfél évvel ezelőtt Bulgáriában több társával együtt kirabolt egy uti-postát. Százezer frankot raboltak a (haramiák, a postakocsis! és a kísérőit pedig meggyilkolták. A leleplezés országos föltűnést keltett. Kü­lönösen a budapesti áilamrendőrségen volt nagy konsternáció, meri a világszerte körö­zött Nikola Cancovot az elmúlt év nyarán egy rákospalotai bolgár kertész meggyilko­lásával és kirablásával gyanúsítottak, alibi igazolás után azonban szélnek eresztették. A följelentés után a szegedi rendőrség te­lefonon érdeklődött a budapesti államrendőr­ségen, Szófiába pedig táviratot menesztett. A budapesti rendőrség fölületes válaszában humbugnak mondta az esetet. Nikola Can­kovnak még a hirét sem hallotta. (?!) A sze­gedi rendőrség már-már fölült a budapesti jelentésnek, amikor kedden éjjel a következő távirat érkezett Szófiából: A szófiai konzulátus táviratát a rendőrség azonnal közölte az újvidéki határrendőrség­gel, amely Nikola Cancovot szerdán délelőtt letartóztatta. Egy mulatóhelyen tartózkodott. Hetek óta a mulatóhely tulajdonosnője tar­totta ki. Amikor rajtaütöttek, kétségbeeset­ten védekezett. Újvidéken Stefan Alex álné­ven szerepelt, (hogy föl ne ismerje a rendőr­ség. A letartóztatásakor is váltig erősitgette, hogy nem azonos Nikola Cankovval. A véde­kezése azonban hiába való volt. A rendőrség megállapította, Nikola Cankov alias Stefan Alexin notórius gonosztevő, aki rablásért már éveket ült börtönben. A letartóztatás nem ment simán. Amikor a határrendörök közrefogták az óriási erejű haramia kiszabadította magát és futásnak eredt. Menekülése közben egy ajtót kidön­tött, amely után az udvarra jutva, átkúszott a keritésen. A rendőrök fárasztó üldözés j után elérték. Hosszas küzdelem után lefog­ták és ártalmatlanná tették. Vasraverve ki­sérték a rendőrségre. Valószínű, hogy az újvidéki asszony vádja mindenben megfelel a valóságnak. Á hara­mia néhány hónappal ezelőtt mámoros álla­potban elmondta egy akrobatának, hogy ő az egyik keresett bolgár postarabló. A szó­fiai rendőrség még nem nyomozta ki a posta­rablókat, igy tehát lehetséges, hogy most vé­letlenül hurokra került a keresve-keresett rablógyilkos. Az angol királyi pár Egyiptomba Port-Saidból jelentik: György király és a khedive kölcsönösen meglátogatták egymást. A király fogadta Zia Eddin török herceget is, aki átnvujtotta a szultán sajátkezű leve­lét, mire az angol király szintén sajátkezű levelet adott át a szultán számára. Lord Kit­Chener egvintomi alkirály bemutatta a ki­rálynak az egviptomi miniszterelnököt és több más vezető egyiptomi tisztviselőt. Este a király az előkelőségek tiszteletére a Me­dina fedélzetén löncsöt adott, melyen többek közt Kiamil basa is megjelent. Magnetikus gyógymód. — Hipnotizáló anyakönyvvezető. — (Saját tudósítónktól.) A magyar lapokban két-három év óta gyakran jelennek meg hir­detések, amelyek A személyes befolyás böl­csészete című könyv ingyenes megküldését adják tudtára az érdeklődőknek. Az állítólag tudományos értekezés a személyes magne­tizmusról, hipnotizmusról és sugallásról be­szél és a hirdető vállalat, amelynek „New­york Institut of Sciene" (Newyorki tudomá­nyos intézet) a hangzatos neve, nem keve­sebbet igér, mint azt, hogy könyvével beteg­ségeket gyógyitó erővel tanit hipnotizálni. Szélhámosság ize volna ennek a hirdetés­nek, de most Nagykanizsán akadt egy ko­moly úriember, aki legalább is arról szolgál­tat bizonyságot, hogy az Institut of Science könyvéből is meg lehet tanulni a hipnotizá­lást. A newyorki Institut ugyanis nem éri be a hirdetéssel, ihanem egyes kiválasztott cí­mekre külön levélbeli felszólításokat is kül­döz. Mintegy két éve ihászi Horváth István nagykanizsai állami anyaikönyvvezető aján­lott levelet kapott Amerikából, mely közölve az anyakönyvvezető összes fontos életrajzi adatait, arra a következtetésre jut, hogy az „Institut of Science", amely a levelet küldi, a címzettet kiválóan alkalmasnak véli felis­merni arra, hogy az egész szenvedő emberi­ség javát szolgáló magnetizmus rejtelmeit megismerje és szenvedő embertársai életé­nek meghosszabbítására fordítsa. Ihászi Horváth István eleinte csupán ku­riózumból olvasgatta a Newyorkból megkül­dött könyveket, melyek a magnetizmusról és annak csodatételeiről szóltak. Utóbb né­hány praktikus kísérlettel meggyőződött ar­ról, hogy itt egész komoly dologról lehet szó és nekilátott a tanulásnak. Két év alatt elmé­let és gyakorlat utján oda fejlesztette az ön­magában soha nem sejtett képességét, hogy egy nagykanizsai orvos, akit igen jó hipnoti­zálónak ismernek, ugy nyilatkozott, hogy messze földön nincs kiválóbb müvelője en­nek a tudománynak a kanizsai anvakönyv­vezetőnél. Horváth István számos érdekes gyógyí­tást végzett már hipnotizálás utján. Főfájást, fogfájást, fülfájást akárhányszor 8—10 perc alatt megszüntetett azoknál, akik hajlandók voltak általa elhitetni magukkal, hogy nem fáj a fejük, foguk vagy fülük. De ennél sú­lyosabb bajokat is több-kevesebb sikerrel gyógyított a hipnotikus anyakönyvvezető, így I. István első osztályos gimnázistát vit­ték hozzá, mert a fiúcska emlékezőtehetsége hihetetlenül gyenge volt és egyáltalán kép­telen volt tanulni, sőt képtelen volt a gya­korlati élet legelemibb jelenségeit megfigyel­ni és erről tanárainak bárom értelmes szót elmondani. Horváth István két hónapi vesző­dés után annyira összeterelte türelmes szug­geráló képességeivel a fiúcska figyelő képes­ségét, hogy végül egy négy soros versikét egyetlen elolvasására el tudott mondani. A fiu most az I. gimnáziumi osztályt ismétli és igen kielégítően tanul. Sz. Györgynét, egy kanizsai vasúti mun­kás feleségét, aki egy év óta nem tudott jár­ni és béna lábait hiába gyógykezeltette, az anyakönyvvezető delejes álomba merítette, azt szuggerálta neki, hogy lábai egészségesek, járni tud és ráparancsolt, hogy keljen fel és menjen. Az asszony térdei lassan behajlot­tak és eleinte két férfitől támogatva, pár óra múlva pedig minden segítség nélkül járkált a. szobában, amit aztán óriási csodálkozásá­ra. éber állapotban is képes volt folytatni. Sz. Márton kanizsai szíjgyártó bét éve tel­jes izomideg bénulásban szenvedett. A sze­rencsétlen ember valósággal élő halott volt ez idő alatt. Több orvos kezelte és mind le­mondott meggyógyitásának reményéről. Fe­lesége vagyont ráköltött ápolására, de ered­mény nélkül. A beteg teljes mozdulatlanság­ra volt kárhoztatva; egyetlen tagját nem tudta megmozdítani és már évek óta beszélni sem tudott száj- és arcizmainak teljes me­revsége miatt. Kétségbeesett felesége vala­melyik napilapban olvasott az amerikai in­tézetről. Mint végső eszközhöz, oda fordult és meghozatta a magyar tankönyvet a mag­netizmusról azzal a nagy elhatározással, hogy azt megtanulja és ő fogja boldogtalan férjét meggyógyítani. A newyorki Institut of Sciene ihászi Horváth Istvánhoz utasí­totta, aki mintegy bárom hete, naponta 1—2 órán át foglalkozott a beteggel. Az ered­mény máris mutatkozik, mert a beteg saját kezével eszik, enyhébb tornázó mozdulatokat végez és lialkan, de érthetően beszélni kezd. Ihászi Horváth István, aki még számos ilyen gyógyítást végzett, egy nagykanizsai újságírónak igy nyilatkozott hipnotikus gyógymódjáról: — Nem vagyok kuruzsló, mert néha egy­egy pohárnyi tiszta vizén kivül semmiféle gyógyszert, nem alkalmazok azoknál, akik megkérnek, hogy kezeljem őket. S ha az len­nék, bizonyára nem jelentkezett volna ná­lam egy orvos is, hogy tanítsam meg a mag­j netizmus alkalmazásának módjára. Elég kár, hogy ennek a csodálatos természeti erőnek tu­dományos tanítását a mi orvosi egyetemein­ken nem művelik, holott külön katedrát kel­lene részére felállítani. Tervekről nem beszé­lek. Legfölebb arról, hogy nemsokára nagy nyilvánosság előtt fogom sokszor önömnagam előtt is szinte hihetetlen eredményeket mu­tató kísérleteimet produkálni. Tán ezzel meg­szólaltatom azon százakat is, akik Magyar­országon velem egyidejűleg kezdték a new­yorki intézet fölszólitására a magnetizmust tanulni. Mert sokan vagyunk, akik ebben ta­láljuk az emberiség földi boldogságának ..kul­csát s akik nem fogunk akadályt ismerni, hogy ez legalább akkora elterjedést érjen el, mint aminőt a nyugati külföldön máris el­ért. Ez a huszadik század igazi nagy fölfede­zése, mely többet ér minden repülőgépnél, minden drótnélküli távirónál és a technika valamennyi vívmányainál, mert az emberi­séget visszaadja önmagának! NflPI_HIREK Ambiciós gyerek. (Saját tudósítónktól.) Kis igénytelen zsidó­gyerekről szólnak ezek a sorok. Hangosan vig akkordokban kellene diesőitő ódát zen­geni a kis zsidógyerek nagy ambíciójáról, de tollamat megköti a biin, amelyet a nagy ambíció erkölcsi értékét minimunra szállí­totta le a kis fiu gyerekes meggondolatlan­sága. A pöttöm tizenkét éves zsidógyerek öröklött finom rutinnal megérezte, hogy a műveltség, a művészet és általában minden kulturdolog alapvető tényezője: az utazás, a világot látás. Hogy jött rá erre a nagy igazságra a kis fiu? Nem a gondolat láncszemeinek logikus sorrendben való összeforrasztása által, hanem a vére, a pezsgő, nyughatatlan zsidó vére súgta meg neki. Mindegy. Meg akarta tenni azt, ami a nagyratörők álma, ami a bölcsességre hajlók egyedüli óhaja. Hatvan koronával akarta be­járni a világot. Azt nem tudta, hogy hatvan korona nagyon kevés pénz, de azt megérez­te, hogy csak az utazás, csak a változatosság hozhat enyhülést pezsegve forró vérének. A kis zsidógyerek nagy cselekedete a következő volt: Eismann Simonéknak csipkeüzletük van Szarvason. Eismann Fülöp, az öreg fia az üzletben mérte rőffel a csipkét a paraszt­asszonyoknak. Megunta ezt a prózai mester­séget, gondolt egy nagyot és elhatározta, hogy bejárja a világot, nyelveket tanul, okos lesz és csak akkor jön vissza Szarvasra, lia már híres ember lesz. A terv hamar elkészült, de a háború és utazás főkelléke, a pénz, hiányzott. A*kis zsidógyerek ezen a Bajon is hamarosan segí­tett. Elment Weisz Márkhoz, a korcsmáros­hoz.

Next

/
Thumbnails
Contents