Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-14 / 261. szám

1911 november 10 DÉLMAQYARORSZÁG 3 ben egy erős magyar kultura megállapításában áll. És ez utóbbi föladatnak, az erős délvidéki magyar kultura biztosításának megoldása a mai napon annál inkább szükséges, mert a jelenségek — legalább az eddigiek — azt mutatják, hogy a magyar állami kultúrpolitikának egy megfoghatlan aberrácionális iránv i az alvidéki magasabb kultura érdemi kifejlődését nem támogatja. Mindaddig, amig az alvidéknek főiskolák iránti jogos igényei kielégítve nincsenek, addig az ország felső felének uj főiskolák iránti aspirációit jogosultaknak nem tekinthetem; elhibázottnak tartok minden olyan kultúrpolitikát, amely az ország területén nem a kulturális egyensúly helyreállítására, hanem a kulturális különbözet fokozására irányul s ez által nem segit helyrehozni és egyenletessé tenni azon kulturális divergenciát, amely az egyenletes továbbfejlődés akadályaként az ország felső és alsó fele között fönnáll. Többes számban mondtam és ezen többest újból hangsúlyozom, „az alvidék főiskolák iránti igényeit", mert az alvidéknek nem egy főiskolára, hanem főiskolákra van szüksége. Eltekintve az elemi, közép- és szakiskolák állandó fejlesztésének szükségességétől, szükséges ide legalább egy tudományegyetem, egy műegyetem, egy felsőgazdasági akadémia és kereskedelmi akadémiák. Az alvidék városai, Szeged, Szabadka, Temesvár, Arad, Hódmezővásárhely, Zombor, Újvidék, Baja, Nagybecskerek, Versec, stb. az alkotmányos éra alatt annyira fejlődtek, hogy eltekintve áldozatkészségüktől, mindegyik képes immár kellő miliőt nyújtani egy oda telepítendő főiskolának; e tekintetben tehát nehézség nem forog fönn. Nem kell egyéb hozzá, mint helyes kultúrpolitika és az állam párhuzamos áldozatkészsége, amelyet a nagy érdekre való tekintetből méltán várhatunk. Mert oly kultúrpolitikát, amely a délvidék ezirányu igényeinek kielégítése nélkül a főiskolák vonalát Kolozsvár, Debrecen, Máramarossziget, Sárospatak, Eperjes, Kassa, Eger, Pozsony felsőmagyarországi gyűrűjében rögzítené, Délmagyarország kultúrájára nézve egy második mohácsi vésznek kellene tekintenünk. Visszatérek egyesületünkre. Hogyha egyesületünk az évkönyveiben minduntan előforduló, részben elérhetetlen, részben nem föladatát képező, részint erejét túlhaladó célok — közművelődési házak, magyar imádság, nemzetiségi bankok, délvidéki szinészet, D. M. K. E. a katonákért, kivándorlás ellensúlyozása, italmérők magyarsága, Deliblat parcellázása, országos jegyzői egyesület alakítása stb. — helyett a magyar közművelődés érdekében megelégszik reális célok után való törekvéssel — érdemes tanitók jutalmazása, gyermekmenhelyek, óvodák, népiskolák segélyezése, esetleg fölállítása, valódi nevelőintézetek, nem egyszerű és haszonra dolgozó internátusok létesítése, a háziipar behonositása és terjesztése st. — azon esetben marad még és kell, hogy maradjon elég ideje arra, hogy lelkes és nemes agitációt fejtsen ki az alvidék felsőkulturális ellátása érdekében, terjessze ennek szükségessége iránti érzetet az egész délvidék minden zugában, irodalmilag népszerűsítse az eszmét s ezúton tegye ezt közkincscsé Délmagyarország minden lakosának lelkében s tegye ezt azon tudatban, hogy ezáltal azon legfőbb föladatot teljesítette, amelyet tőle alakulása alapgondolatának géniusza s egész Délmagyarország népe elvár. És én azt hiszem, ha egyesületünk tagjai is, a nagyközönség is látni és tapasztalni fogják azt, hogy Délmagyarország magas kultúrájáért való ily lelkes agitáció szublimis légkörében az egyesület nem fantomokat hajhász, hanem nemzeti, de reális s igy megvalósítható célokért küzd: akkor helyreáll az egyesületünk iránti bizalom s nem fogja egyesületünk életerejét fölemészteni azon „magyar szalmatüz", amelytől mentse meg az isten egyesületünket is, mentse meg az egész magyar közéletet is. Ezen hitben, ezen reményben, ezen meggyőződésben üdvözlöm egyesületi életünk uj korszakát. A képviselőház ülése. — Ellenzéki beszédek sora. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház hétfői ülésén nagy vita támadt a házszabályok körül. Az ellenzék kifogásolta, hogy az elnök a beérkezett kérvényeket kiadta a kérvényi bizottságnak. Több fölszólalás után Návay Lajos nagyon helyesen azt jelentette ki, hogy a kérvényeknél elleninditványozási jogot nem ismer el és hasonló kérdésben többé vitát nem fog megengedni. Justh Gyula, Polónyi Géza vettek részt a vitában, amely után a Ház folytatta a költségvetés tárgyalását. Részletes tudósításunk a következő: Elnök: Návay Lajos. Bemutatja a Kúria átiratát, amelyben ez közli, hogy a Beöthy László mandátuma ellen beadott petíciót elutasította. Az elnök ezután több kérvényt mutat be. A kérvények — úgymond — kiadatnak a kérvényi bizottságnak. (Zaj a baloldalon.) Justh Gyula: A házszabályokhoz kér szót. (Mozgás a jobboldalon.) A 242. szakasz elrendeli ugyan, bogy a kérvényeket a bizottsághoz kell utasítani, de nem zárja ki az erről való vitát, vagy azt, hogy valaki a Ház tagjai közül más bizottsághoz való utasítást is indítványozzon. Kéri tehát az elnököt, bogy ugy, mint szombaton, ma és a jövőben is javaslatot tegyen a Háznak a kérvényeknek bizottsághoz való utasítása iránt. (Helyeslés a baloldalon.) Polónyi Géza: A házszabályokhoz szól. A Háznak joga van arra, hogy a kérvényeket más bizottságok elé is utalja, ugy, hogy az előző elnökségnek teljesen helyes és házszabályszerü volt az a gyakorlata, bogy a kérvényekre nézve az ellenzéki indítványoknak tért engedett és a névszerinti szavazást is megengedte. Reméli, hogy a jelenlegi elnökség is föntartja ezt a gyakorlatot. (Helyeslés balfelől. Návay Lajos elnök: Készséggel kijelenti, hogy oly kérvényeknél, amelyek részlegesen a véderőre s részlegesen más ügyre is vonatkoznak, a Ház döntése alá bocsátja a liovautasitás kérdését. Egyszerű kérvényeknél azonban egyszerűbb eljárást fog követni. Mivel Justh fölvetette ezt a kérdést, kívánatosnak tartja teljes tisztázását, ha nem is a békeszünetre, hanem a későbbi időre. Sohasem titkolta, hogy a 242. szakasz rendelkezésében, hogy a kérvények a bizottsághoz utasíttatnak, imperativ rendelkezést lát. A 242. szakasz értelmében a kérvények fölolvasatlanul téteknek át a bizottsághoz; a Ház tehát nem is tudhatja, mit tartalmaznak. A további eljárásra a kérvényi bizottság tesz javaslatot. Azt hiszi, nem vét a házszabályok szelleme ellen, ha a kérvényeket bemutatja és a kérvényi bizottsághoz átteszi, miután azokat a Háznak bemutatta. Mig az elnöki székben ül, a kérvényeknél elleninditványozási jogot el nem ismer, jóllehet eddig a régi elnökséggel együtt más gyakorlatot követett is. Azon ígéretnek, hogy a házszabályokat mindenkor lelkiismeretesen fogja kezelni, legjobban megfelel akkor, ha a házszabályokat igy értelmezi. Ha a kérvény esetleg kapcsolatban van a napirenden levő kérdéssel, akkor, mint szombaton, az ügy érdekében azt is javasolja, hogy az eljárás egyszerűsítése érdekében a kérvény azon része, mely a tárgyalás alatt levő javaslatra is vonatkozik, tétessék le a Ház asztalára. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Justh Gyula nem akar belemenni a 242. szakasz körül fenforgó kontroverzia elintézésébe. Csak azért szólalt föl, mert az elnök egyszerűen kiadatni akarta a kérvényt a kérvényi bizottságnak. Nem ért egyet Návay felfogásával. A Ház mindig és minden felett határozhat. Meg van győződve Návay jóhiszeműségéről, de kéri, hogy minden kérvény előterjesztésénél formális javaslatot tegyen. Polónyi Géza: Fentartja fejtegetéseinek értelmét. Návay felfogása téves. Nem állhat az, amit az elnök mond, bogy a kérvény egyszerűen kiadassák a kérvényi bizottságnak. Most nem csinál belőle kázust, de konkrét esetben döntést fog provokálni. (Helyeslés balról.) Návay Lajos elnök: Kétségtelen, hogy a bizottságok csak a Ház határozata alapján működhetnek. A Ház határozatának köre azonban korlátozva van, mert hiszen például a kormány javaslataitól az előzetes tárgyalást nem tagadhatja meg. Ismétli, hogy az egyszerű kérvényeket vita nélkül kell a bizottsághoz utasítani, ép ugy, mint a mentelmi bejelentéseket. Kijelenti, hogy későbbi esetekben vitát nem fog megengedni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Justh Gyula: Kéri az eddigi eljárás főntartását, amihez ő feltétlenül ragaszkodik is. (Helyeslés a baloldalon.) A házszabályvita ezzel véget ért. Következett a költségvetés tárgyalása. Batthyány Tivadar gróf (szólásra emelkedik. A többség nagy része kivonul): No lám, ha szavazunk az baj, de ha beszélünk akkor kivonulnak. (Zaj.) Mártonffy Márton: Nincs joga megbírálni bennünket. (Zaj.) Elnök; Csendet kérek! Batthyány Tivadar gróf: „Ha a nemzet megmaradna elvei mellett, akkor nem ülne itt senki a munkapárton. (Nagy zaj. Ellenmondás.) Elnök: Méltóztassék a költségvetésről beszélni. Batthyány Tivadar gróf a költségvetés rövid bírálata után azt fejtegette, liogy a védőerőreform nem válaszható el a választójog reformjától. Szabó István (nagyatádi) ugyancsak a választójog sürgősségét hangoztatta. Hibáztatta az állami alkalmazottak lészámának folytonos szaporítását s a tisztviselők szakadatlan fizetésemelését. A szeszadó emelését elsősorban a kisgazdaosztály érzi meg, amelyet az ujabb törvények elütöttek a jövedelmező szeszfőzéstől is. Két órakor az ülést az elnök berekesztette. A törökök győzelme. Konstantinápolyból jelentik: Tripoliszból a portára 10-iki kelettel jelentés érkezett, amely véres nagy csatáról számol be, melyben a törökök olyan fontos hadállásokat szállottak meg, hogy az ellenségre nézve minden további kirohanás lehetetlenné vált. Rómából jelentik: Szombaton Mesri körül ismét voltak harcok, melyekről a Stefani-ügynökség a hadvezetőség következő hivatalos tudósítását közli: Keleti arcvonalunkra az ellenség néhány 'ágyúlövést intézett, de hatás nélkül. Két gránátos szakaszt, amelyek munkásokat kisértek, meglepték a törökök. A gránátosok viszonozták a tüzelést. Veszteségük hét sebesült. Kémeink bejelentése szerint az arabok 9-én körülbelül száz halottat és sebesültet vesztettek. A törökök vesztesége ismeretlen, két tisztjük azonban elesett, A török haderő zöme Tripolisz körül van összpontosítva s •török tábori tüzőrség Tripolisz előtt hegyi tüzérséggel egyesült. A török tisztek azt a hirt terjesztik, hogy Törökország nem enged és az olaszok kénytelenek lesznek távozni Tripoliszból. Az arabokat késhegyig menő harcra biztatják azzal, hogy az olaszok elcsábítják asszonyaikat és fölperzselik a mecseteket. Milánóból jelentik: Az olasz flotta akciója közvetlenül küszöbön áll. Velencei tengerészkörökből eredő hirek azt mondják, hogy az első flottadi vízió, amely két nagy hajóegységből és négy torpedónaszádból áll, már Cerigo és Kréta közt van. A második di-