Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-12 / 260. szám

1911 november 10 DÉLMAQYARORSZÁG 17 Külföldi szemlékből. Irta Ágoston Tétemé. A „Frauen-Zukunft" legutóbbi számában Proí. Ludwig Stein „Az egyenlőség szociológiája" cimen néhány érdekes gondolattal világit reá a nőmozgalmak jogosultságára. Szerinte már a görög felvilágosodás korában (500 körül Kr. e.) is volt erős egyenjogositásra törekvő mozgalom, mely a férfiak körében is visszhangra lelt; aminek fényes bizonysága, hogy a pythagorasi titkos politikai szövetségnek teljesen egyenjogú nőtagjai is voltak. Plató eszményi államában is egyenlő hely illeti meg a nőket a férfiakéval. Szerző szerint a mai nőmozgalom lényegében fokozatos közeledés az egyenlőség egyetemes ideálja felé a nemeknek törvényadta jogban, a társadalomban és az államban való egyenjogúsítása formájában. A kultura feladata a természet által produkált különbségeket elsimítani s a kultura ma leghatározottabban az egyenjogúsítás irányában halad. „Az események folyamában félreismerhetlen jeleivel találkozunk a folytonosan növekvő s mindinkább érvényesülő egyenlőségi tendenciának. Történelmi ritmusa az eszme fejlődésének olyanforma, hogy az egyenlők közti egyenlőtlen elbánásról áttérünk az egyenlőtlenek közti egyenlő elbánásra". És tovább: „Korunk, mely a kinai falak ledőlését látta, nem zárkózhatik el ama kikerülhetetlen szociológiai következtetés elől, hogy a legjobb uton vagyunk, hogy leromboljuk a nemek, hivatások, osztályok és rangfokozatok közti különbséget is." Ugyané számban az amerikai coeducatmnális collegek működését ismerteti Charlotte Muenzer. Az első ilyen iskola, az Oberlin Collegiate Instituíe, 1883-ban keletkezett. Ezt követi 1853-ban az Antioch-College, melyben nő és férfihallgatók teljesen egyenlő elbánásban részesültek. Ettől kezdve egymásután nyílnak meg az állami egyetemek kapui a nők előtt, eleinte nyugaton, később azonban a keleten működő és keletkező egyetemek is követik a példát, különösen mikor 1870-ben a harminc év óta nagy hírnévnek örvendő Michiagen-egyetem is beengedi a nőket. Ma már néhány egyetem kivételével az összesek nyitva állanak mindkét nem részére. (A bennlakás az amerikai egyetemeken általános.) Á legnagyobb coeducationális magánintézetek: a Boston University, Standford és Chicago-University. A collegeok 'közt is' sok a coeducationális. Az északi államokban 64 közül 29-ben van coeducatio, mig a déli államokban 161 közül 125-ben; a keleti államokban 195 intézet közül csak 13 kizárólagosan férfiaké. A coeducatio tehát általános. A legutóbbi években azonban némi visszafejlődés mutatkozik a collegeokban, aminek abban a gyakorlati körülményben van a magyarázat, hogy más szakokat keresnek föl tömegesen a férfiak s másokat a nők, ami a tanulás természetes különválására vezet. Etikai okokról nincs szó, mert a tapasztalatok kétségbevonhatatlanul bebizonyították, hogy az együttes tanulás és nevelés ugy a tanitás eredményére, mint az ifjúság jellemképzésére különösen jó hatással van. „Az egyforma normális tevékenység, melynek talaján ezek a fiatal emberek bizonyos önelhatározással és teljes öntudatossággal közlekednek egymással, biztosit ja a kölcsönös megbecsülést és önbecsülést." „Die Frauenbewegung"-ben Henriette Fürth „Az anyavédelemmel összefüggő teendőkről" ir. Három fontos szociális munkakört vesz tárgyalás alá, melyek az anyavédelemmel szoros összefüggésben vannak; ezek: a csecsemő és gyermekgondozás körébe vágó intézkedések, az anya és gyermek jogvédelme és a nevelési feladatok. Javasolja minél több csecsemőgondozó és tejosztó intézmény felállítását, mert a meglévők számban és minőségben nem felelnek meg a szükségleteknek. Kifogásolja, hogy ez intézmények legtöbbje felekezeti. A községek programjába kellene ezen intézmények létesítését felvenni. Rámutat a portugál példára, ahol a törvény kötelezi az üzemtulajdonost, ki 50-nél több munkásnőt foglalkoztat, hogy egy szoptatószobát rendezzen be és tartson fönn. A megfelelő törvényes rendelkezésig a községeknek kellene ezt másutt is az üzemtulajdonosoktól követelniök. A németországi csecsemőgondozók egy. nagy hiányára mutat rá, t. i., hogy sokból a törvénytelen gyermek ki van zárva. A drezdai városi közigazgatás szociális tanácsa ezen a bajon segíteni akarván, elhatározta, hogy a jövőben csak olyan gyermekgondozó intézményeket és egyleteket támogat, melyek a házasságon kivüli gyermekeket is felveszik. Végül az ujabb gyámrendszereket ismerészakra inöuíofc. Női világ! — te habzó tajtéktenger, voltam ladik rajtad és vasnaszád. S mint torpedó is bujtalak setéten s szivemen hordtam a halászkaszát. De nincs a nő, kit el lehetne érni s kit el lehetne kérni: nincs a nő! Nincs kezdet; újra vissza, visszatérni s nincs nő, akinek lengessem: agyő . . . Nem érdemes kalóznak öltözötten szelid vezényszavakra hullni el, A hold hideg hullája ring a vizén s szivemben egy nő gyászdalt énekel. Csak messze! messze! eszkimói tájra! Fagyos kutyák közt, ott lesz jó nekem. A jégre hintve álmok gabonája és jégcsapok az égi fövegen. Csak sok hideg és sok-sok zúzmarás dér s szivem elé fogott komondorok! Csak fázni!... És csak akkor feltüzelni, ha hallom, hogy a hó hogy' csikorog. Somlyó Zoltán. "Béke. Béke járjon mi velünk Béke . . . szelid emlék. Sok virágunk, sok jelünk, Fába vésett sok hetünk, Legyen neked emlék, Mielőtt elmennék. Béke járjon mi velünk, Béke .... Boldog álom, Szelid, fehér arcodat, ' Küzködésed, harcodat, Többet ugy se látom: Legyen béke mi velünk, Gyönyörű virágom. Élni, élni keserű, Élni, hej, nehéz, Nincs öröm és nincs derű, Csak emlékezés: Szivem sötét udvarát, Sápadt fény nyel fúrja át, És viraszt egymagába Egy füstös üveg lámpa. Ambrus Balázs. TTouemőer. Asszonyi csókok istene küldte bibor egét s a gyehenna tüzet. Künn gyászol az ősz és könnye szitál és gyászol az ősz, már tul a szüret. 4 $• Lángszekerekről szedik a termést az éj baráti, a „május fiak", végtelen köde s távola reszket. Óh csoda éjek, ti távoliak! Rét aratása nem szövevényes Mint az enyém, mely csókdalait ezeregy éjből szomorúan szedi s lángszekerére oly félve teszi. . . . és esendői a hang, sir egy hegedű, nyári sirámok dalait ontja . . . és gyászol az ősz és könnye szitál, láng szekeremből a táltos kiáll. Ivánkovita Imre.