Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-10 / 258. szám

8 DELMAGYARORSZAO 1911 november 11 Freskók a kövezeten. — Uj megélhetési mód. — (Saját tudósítónktól.) A londoni utca, bár nem éri el a párisi boulevardok szines élénkségét, de sokkal festőibb a berlini utcai életnél, ahol a rendőrség tetemesen megbénitotta a szabadságát. Szeretek bandukolni, ácsorogni London forgalmas utcáiban. Hányféle érdekes tipus kinálkozik megfigyelésre; hány kedvesen humoros vagy szivettépőn tragikus jelenet vésődik az emlékezetünkbe! A londoni kövezet legfeltűnőbb alakjai közé tartozik az utcai festőművész. Valamelyik mozgalmasabb ponton, legszívesebben egy westendi square rácskeritése előtt guggol egy ember. Néha nyomorék, de sokszor ép egészséges, csak épen nagyon lerongyolódott és kiéhezett alak. És fest. A közelében levő hat-nyolc négyszögletű granitlapot tele festi a saját képzeletében szülemlett képekkel. Szines krétával fest. A mellette beverő piszkos sapkában mintegy tucat különböző szinü krétája van készletben. Ezek a palettájának színei. Ez az összes anyag, amire művészetének kifejezéséhez szüksége van. Ilyen szegényesen fölszerelve lát a festéshez. Keservesen görnyed a kövezet fölé és ebben az épen nem kényelmes pozícióban vet a kövekre tájképet holdvilágos hangulattal, vagy háborgó tengeren hánykódó gályát, vagy valami érzelmes zsánerképet. Különö- i sen kedvelt ebben az irányban egy malom, melynek ablakán a szőke fürtös, csinos molnárné tekint ki. Messzebb nem terjed, többre nem futna e flasztermüvészek fantáziája. A kispolgárok szobáiban lógó olajfestmények lebeg a lelkük előtt; anélkül, hogy határozottan, szándékosan plagizálással akarnám őket gyanúsítani. Nagyon különböző e festők tehetsége. Némelyik csakugyan az a szánalmas mázolás, amely nem érdemel más sorsot, minthogy a járókelők lábbal tapossák. De van akárhány olyan is, amelynek láttára azt látjuk, bogy egy önhibájából vagy az életviszonyok mostohasága folytán elzüllött zseni kérészéltü müve előtt állunk. Az egész festészet, természetesen, csak egy diszkrét és elmés koldulási mód. Az utca művésze jól tudja, bogy az arramenők közt akadnak olyanok, akik nenffsak megállnak, hogy a munkájját megnézzék, hanem egy pennyt oda is dobnak sapkájába. Hogy ne legyen kénytelen ezt a reménységét élőszóval is kifejezni, „a gyöngébbek kedvéért" egy táblán kalligrafikus betűkkel leirja, milyen szerencsétlenség kényszeritette, hogy ezt a keresetmódot válassza s könyöradományokat kérjen. Olykor ezek az irások személyes s támadó jellegűek, amennyiben elmondják, hogy ebben vagy abban a gyárban, hogy valamely nagy ipartelepen baleset érte s hogy minden további támogatás nélkül bocsátották el. Gyakoribb az eféle megokolás is: „Szegény matróz vagyok és már régóta nem jártam tengeren. . ." És a legtöbb esetben van eredménye a flaszterre vetett freskóknak s a kalligrafikus koldulásnak. Még a sietve arra haladó gentlemenek se röstelnek egy pillanatra megállni és valami csekélységet juttatni a szerencsétlennek. A londoni kövezetnek ezen Apellesei csak két ellenséget ismernek. Az egyik a rendőr, akinek kötelessége a forgalmat megakadályozó csoportosulásokat szétoszlatni. Ezért hát a festőnek ugy kell megválasztani az állomását, hogy bár forgalmas helyen legyen, még se akassza meg a forgalmat. Különben az ilyesmiben a londoniak elég elnézők és „Bobby" — a rendőr — csak a legsürgősebb esetben zavarja meg azt a szegény ördögöt, akinek a szó szoros értelmében a flaszterkőből bugyog a keresetforrása. A másik ellenség már sokkal kérlelhetetlenebb. Ez az eső. Nemcsak, bogy esőben sokkal nehezebben nyúl zsebébe az emberbarát, de a zubogó esőcseppek egykettőre elmossák a legszebb festményeket is. Ezért hát leginkább a száraz, meleg nyári napok legalkalmasabbak a kövezeti festészet kifejtésére. Kiszámították — az angolok mindenből statisztikát csinálnak — bogy 500 ilyen festő keresi az utca kövezetén mindennapi kenyerét — ami alatt azonbon whisky és ale is érthető — s hogy egy ilyen flaszter-Tizian hetenként tizenkét-tizenöt shillinget keres. De van olyan is, aki huszonöt koronán alul nem adná el a heti keresetét. Elég mutatós összeg és a londoniak jó szivét elég kedvezően világítja meg. Az utcai festők emelnék is a themzeparti Bábel színgazdagságát, ha a külsejük nem lenne olyan szánalmas, ijesztően nyomasztó hatású. [BlIlfejlllfcjlHÉ inHiiiMB PNIIlNlliF miaun 4lilE4illE41!li ^ 2207 TT URANIA i MAGYAR TUDOMÁNYOS SZÍNHÁZ MHav-ffiid)-ut«. Ho1tzer-(M;Hid)-paH>ta. Telefon 87 MŰSOR: Pénteken, szombaton és vasárnap 1. Olasz tisztek lovas-gyakorlata, sport felv. 2. A vásott gyermek, bohózat 3. Isteni gondviselés, dráma 4. Gyula bácsi kísérlete, bohózat 5. Éjjel az erdőn, deáma 6. A furcsa végrendelet, vigjáték 7. Tripoliszi események, legújabb képek a török—olasz háborúból. Minden délután '/fi érakor gyermekelöadás. Az előadások kezdete hétköznapokon d. u. 5, 7 és 9 órakor, vasár és ünnepnapokon délután 2 órától 11 óráig folytatólagosan. Helyárak. Fentartott hely 1 kor., 1. hely 80 fill., II. hely 60 fill., III. hely 30 fill. Gyermekeknek L hely 40, II. hely 30, III. hely 20 fill. Katonák őrmestertől lefelé II. hely 30, Hl. hely 20 fill. 5J* I KÖZIGAZGATÁS x A kórházi élelmezés. A szegedi tanács a kórházi élelmezés ügyében a vállalkozóval kötött szerződést felülvizsgálat céljából kiadta a kórházi bizottságnak, amely a szerződést jóváhagyás végett a belügyminiszterhez terjeszti föl. x Az njszegedi óvó. Megírtuk, hogy a belügyminiszter jóváhagyta az njszegedi ovoda építésére vonatkozó közgyűlési határozatot. Ennek alapján a tanács utasította most a mérnökséget, bogy az építési versenytárgyalásra tegye meg az előterjesztést. IW Kellemes szórakozást talál A "NEWYORK" NAGYKÁVÉHÁZBAN. Naponta mozgófénykép újdonságok felvételei kerülnek bemutatásra. Színházi vacsora, MŰSOR: A molnár és Szenzációs mozgófénykép felvétele 1. Az olasz flotta, eredeti felvétel. 2. A Jancsi kertje, komikus. 3. A Barát mint detektív, dráma. 4. A kötéltáncos, humoros. 99 Az anya 6é 7. Pali a tolvajok királya, kacagtató. 8. Az áruló tintafolt,—érdekfeszítő dráma. PALKÓ VITS ANDOR, kávé s mwwwwwwwww KÖZOKTATÁS A harmadik polgári iskola. — Uj árlejtést írnak ki. — (Saját tudósítónktól.) Amint annak idején .megírtuk, Szeged városának sikerlüt rábírni a kormányt arra, hogy a városban egy tharmadik polgári iskolát létesítsen. Az uj iskola helyéül a Dugonics-utcát állapították meg és a város kötelezettséget vállalt arra, hogy az iskola helyiségét fölépítteti. Ki is írták a pályázatot, több ajánlat is érkezett be, a tanács azonban csütörtöki ülésén ugy döntött, ihogy az összmunkát egyik pályázónak sem adja ki, mert a legolcsóbb ajánlat is huszonhatezer koronával nagyobb az előirányzott összegnél. A .részletmunkákat kiadták a legolcsóbb iparosoknak, a kőműves és a nagyobb munkákra azután uj pályázatot írnak ki. Az árlejtés néhány nappal ezelőtt volt. Az összmunkákra négyen tettek ajánlatot. Csókásy Ferenc és Társai cég 231,230, Pick és Tóbiás cég 222,817, Ottovay és Winkler cég 229,160 és a Bartos Mór cég 221,420 koronáért volt hajlandó vállalni az iskola építésének összes munkáit. A mérnökség átszámította a beérkezett ajánlatokat és azok alapján azt javasolta a tanácsnak, hogy a munkával a legolcsóbb ajánlattevőt, a Bartos Mór céget bizzák meg. A tanács csütörtök délelőtt tartott ülésén, amelyen Bokor Pál polgásmester-helyettes referálta az ügyet, nem tette magáévá a mérnökség javaslatát. Miután Bartos Mór ajánlata mintegy huszonhatezer koronával drágább az előirányzati összegnél, elhatározta a tanács, hogy a nagyobb munkákra uj pályázatot ir ki. A kisebb munkálatokat a tanácsülésen kiadták. Igy a bádogos, szerelő és vízvezetéki munkák elvégzését 8293 koronáért Fogel Edére, a vaskályhák szállítását 1960 koronáért Schwartz Sándor és Társaira, a cserépkályhák szállítását 720 koronáért Lederer Vilmosra, a belső berendezés elkészítését pedig 5672 koronáért Rainer Károlyra bizr ták. Ezekkel a vállalkozókkal a tanács legközelebb meg is köti már a szerződést. Az uj versenytárgyalás megtartását a tanács november 17-ikére tiizte ki.