Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-10 / 232. szám

2 • , i, Mi módon történjék mindez, erről tanácskozott az elmúlt napokban a tanfelügyelői értekezlet. A meghívott szakértők előadásaiból, vitáiból tanulságos matéria gyül össze arra nézve, mit javallnak a különféle elméletek, a gyakorlati tapasztalatok és külföldi példák. Sok figyelemre méltó gondolatot hangsúlyoztak ez üléseken népoktatásügüynk bajai dolgában: az analfabéták nagy számának elenyésztetése, az iskolák számának szaporítása, a tanköteles kor és szorgalmi idő, az iskolai kategóriák s az ismétlő tanfolyamok, az adminisztratív tanfelügyelet s az ellenőrző iskolalátogatás kérdései iránt. A miniszter nem prejudikált a szakértői véleményeknek. Meghallgat minden nézetet, szívesen fogadja a hivatottak kritikáját. Elhatározásait az eredmnéyekhez méri, melyek ez értekezletből leszürődnek. Czélja az, miként beszédében hangsúlyozta, hogy Magyarországon a népoktatási intézetek jól működjenek: jó iskolát akar, sikeres tanítást, emelkedő szellemi szinvonalat a népéletben,, s a nagyobb kulturállapotban nagyobb népjólétet. A közvélemény bizalommal tekinthet kulturminiszterünk hazafias államférfiúi törekvései felé. . . Lázítás a lomáii népgyűlésen. A román nemzetiségi párt tegnap Temesvárott nagy népgyűlést rendezett, melyen a párt vezetői és képviselői közül többen megjelentek. Mihályi Tivadar és Branistye Valér a választójog igazságos reformját követelte, azután Popescu Miklós^ szójalr í§t,~-ató • beszé-* dében többek.JeÖ2t azt hangoztatta, hogy a lém szent és csak azért kell megtartani, mert különben megbüntetik az embert. A jelen volt rendőrkapitány ezért nagy zajongás közben megvonta tple a szót. Daniján Vazul és Goldis László beszéde után Cosma Aurél határozati javaslatot terjesztett elő, melyben a népgyűlés követeli az általános és egyenlő választójogot olyan formában, hogy mintha ezt nem venné észre. Nounou másnap még komorabb arccal jelentkezett. Ekkor már érdeklődni kezdett Lidia. — Mi történt veled, barátom? Tönkrementél? — Ó, nem. — Párbajod lesz? — Dehogy. — No de hát mi? — Mi? Ide nézz. Kihúzott a belső zsebéből egy ujságlapot és kiterítette a térdére. — Ide nézz. — Jól van, odanézek. És látom a fölvételt, amit legutóbb készítettek. — Nézd meg csak jobban. Ott van a zongorán egy arckép, amely egy semmirekelő, kipödrött bajuszu fickót ábrázol. Lidia majd lefordult a helyéről. Az a PetitNami, ifjú barátjának arcképe volt. De hogy is nem jutott eszébe eltenni! Zavara azonban csak egy percig tartott. — Hahaha!... Szóval te/ féltékeny vagy, Nounou... Ez érdekés... Mért nem szóltál mindjárt? Tudod, hogy mpgam sem ismerem azt, akit a kép ábrázol? Mikor a fölvétel készült, az utolsó pillanatban igy szólt az újságíró: — Nagyon hangulatos volna egy kép a zongorán. Ugy hatna, mint a nagy művésznő kedvenc Írójának vagy szerzőjének a képe — és egyszerűen odatette ezt a képet a zongorára ... és te erre voltál féltékeny, Nounou ... Látod, ti férfiak mindig ilyen alaptalanul bizalmatlankodtok. DELMAQYARORSZÁQ a nemzetiségek számarányuk szerint legyenek képviselve a parlamentben. A véderőjavaslat fölött csak az uj parlament dönthet. Tiltakozik a népgyűlés a hadseregben tervezett magyarosítás ellen. A szónokok mind hangoztatták, hogy a rorrián nemzetiségi párt sem a Justh-párttal, sem a szociáldemokratákkal nem akar együttműködni. Berzeviezy nyilatkozata a helyzetről. A politikában mindenki a kibontakozást kereste. Beszélnek erőszakról, beszélnek kompromisszumról. Leginkább azt híresztelik, hogy a kormány mielőtt bármi erőszakos lépésre határozná el magát, felszólítást intéztet az ellenzékhez, hogy a névszerinti szavazásokat hagyják abba. Ugy tervezték, hogy maga Bcrzeviczy Albert az elnöki székből hivná fel az ellenzéket arra, hogy a házszabályok jelenlegi értelmezésétől, mely nem méltó a parlamenthez és sérti az alkotmányosság szellemét, álljon el. Berzeviczy Albert képviselőházi elnököt megkérdezte egy budapesti újságíró, hogy tényleg szándékozik-e az ellenzékhez ilyen természetű felhívást intézni? Berzeviczy a következőkép válaszolt: — Mindnyájan érezzük a jelen tarthatatlan helyzet súlyát. Több terv merült fel, de konkrét alakot egy sem öltött. Munkásházakat! — Nem építkeznek a Franciahegyen. — (Saját tudósítónktól.) Hétfőn délután fejezték be a szegedi szeptemberi közgyűlést. Másfél óra alatt végeztek tizenkét tárgygyal, amelyek közül egy keltett csak nagyobb vitát. Alth Lajos felebbezésénél szólalt föl több bizottsági tag és a közgyűlés végül is elfogadta a-tanács előterjesztését. "Ezt a kérdést már ismertette a Délmagyarország. Megírtuk, hogy Alth Lajos és társai arra kérték a tanácsot, ejtse módját annak, hogy az úgynevezett Francia hegyen négyszáz négyszögöl területen is lehessen építkezni. A tanács elutasította a kérelmet, nagyon helyesen utasította el, mert amint a közgyűlésen is kiderült itt nem olcsó lakások építéséről, hanem inkább telekspekulációról volt szó. Történt azonban ennek a kérdésnek a tárgyalása kapcsán egy jelentős fordulat, amely a munkáslakások kérdését hatalmas lépéssel viszi előre a megvalósulás felé. Wimmer Fülöp fölszólalásában indítványt terjesztett elő, amelyben azt kérte1 kimondani, hogy küldjön ki a közgyűlés egy bizotstágot a munkáslakások kérdésének elintézésére és bizza meg azt azzal, hogy két héten belül terjeszsze elő érdemleges javaslatát. Hangsúlyozta a fölszólaló, liogy a városnak minden áldozatot meg kell hoznia a munkáslakások érdekében, mert azokra most már égetően szükség van. Az iparvállalatok nem kapnak munkásokat azon egyszerű oknál fogva, mert a munkás nem talál lakást. Az indítványt, jóllehet a tanács is rokonszenvezett azzal, nem tárgyalták formai okok miatt, önálló indítványt az ügyrend értelmében ugyanis csak a közgyűlés előtt lehet beterjeszteni és Wimmer Fülöp ezt az indítványát egy felebbezés kapcsán tette meg. Most tehát a kérdés nem került érdemleges tárgyalás alá, azonban bizonyos, hogy az októberi közgyűlésen már behatóan foglalkozik az ügygyei a város törvényhatósági bizottsága és bizonyos az is, hogy addig kell olyan módot találni, amely a kérdés megfelelő elintézését lehetővé teszi. Kétség sem fér ahoz, hogy szükség, nagy szükség van a munkásházakra. Ezt elismeri mindenki és minden ember azon a nézeten van, hogy a városnak kell a munkásházakat fölépíteni. Az egyetlen helyes megoldás, hogy a város adja bérbe a lakásokat, akkor legalább nincs kitéve a munkásság annak, hogy a lakásuzsora tönkreteszi ezt a szép 1911 október 10 szociális intézményt. Mi azt hisszük, lehet módot találni arra, hogy a kérdést a \árps minden megterheltetése nélkül házilag oldják meg és csak ez a megoldás vezethet sikerre. A közgyűlésnek arról a részéről, amelyen azt a kérdést tárgyalták, alábbi tudósításunk számol be: Alth Lajos és társai engedélyt kértek a tanácstól arra, hogy a külterületen négyszáz négyszögöl területen is lehessen építkezni. Az építési szabályrendelet értelmében ugyanis a külterületen öt katasztrális holdnál kisebb területen nem lehet építkezni. A tanács a kérést elutasította. Az elutasító határozatot a folyamodók megfelebbezték. A tanács javasolja, hogy a fölebbezést Utasítsák el. Koczor János tanácsos közérdekből kifogásolja, bogy a Franciabegyen — ahol Alth Lajos és társai építeni akartak — olcsó lakásokat építsenek. Az a hely minden forgalmas útvonaltól távol van, s ha a felebbezésnek helyt al a közgyűlés, akkor fölépül itt egy csomó lakás és a lakók néhány év múlva a várostól kövezést, csatornázást, világítást, vízvezetéket kérnek. Erre pedig nem lesz pénz, mert a Belváros rendezésére is alig van fedezet, és ha a város a kérést majd el fogja utasítani, akkor azok a szegény emberek joggal panaszkodhatnak majd, bogy beugratták őket a dologba és elveszítették a pénzüket. Nem szabad teljesíteni a kérést és helyt kell adni a tanács javaslatának. Végmann Ferenc dr. akart a kérdéshez hez hozzászólni, de mert ő képviseli a felebbezőket, a polgármester, mint érdekeltnek nem engedte meg a felszólalást. Kormányos Benő dr. kéri, adjanak helyt a fölebbezésnek. A szegény ember ma már nem tud lakást találni. A tanács valóságos hajtóvadás'zatot inditot az ideiglenes lakások ellen, amelyekből kitelepítik a lakókat. Ki kell mondani határozatilag, bogy a város soha kövezetet, csatornázást, vízvezetéket nem ad és ilyen feltétellel helyt kell adni a fölebbezésnek. Wimmer Fülöp a tanács álláspontján van. Ugy látja, hogy a helyzet nem más, minthogy akadtak emberek, akik olcsón összevásároltak szántóföldeket és azokat parcellázva, házhelyeknek akarják drágán eladni. Kéri a közgyűlést, bogy a tanács javaslatát fogadják el azzal a kiegészítéssel, hogy a város tanácsa és közgyűlése érzi ezt a ma már el nem halasztható szükséget, bogy e város munkásosztályának olcsó és egészséges lakásokat kell építeni, A városnak erkölcsi kötelessége, hogy tőle telhetőleg lehetőleg tegye a kérdés elintézését és ezért már most ki kell határozatilag mondani, hogy a közgyűlés bizottságot alakit, amely legkésőbb két héten belül foglalkozik a kérdéssel. Ki kell mondani azt is, hogy mindazoknak akik munkásházak csoportos építésével foglalkozni kívánnak és legfeljebb 4—5 százalék haszonra dolgoznak, nemcsak ingyen telkek adásával, hanem minden rendelkezésre álló más erővel támogatásukra kell sietni. Elmondja, hogy ma az iparosok, gyárak nem kapnak munkásokat, mert a munkás nem talál lakást. Az építkezés nagy arányokban folyt Szegeden, de csak agyobb lakásokat építettek; a gazdag emberek számára. Kéri a bizottságot, hogy az indiványát fogadják el. Elnök kijelenti, hogy Wimmer Fülöp indítványának tárgyalásáról most nem lehet szó, mert indítványt az ügyrend értelmében csak a közgyűlés előtt lehet benyújtani. Dobay Gyula dr. egy ézeten van Wimmer Fülöppel. Nem sajnálja, hogy az indítványt, amelyet teljes egészében tárgyal, most nem tárgyalhatják, mert azt olyankor kell előterjeszteni, amikor több bizottsági tag van jelen. Ami az Alth-ügyet illeti, a tanács javaslatát kéri elfogadni. Csányi Pál elmondja, bogy azt a helyet, ahova Alth Lajos és társai házakat akarnak építeni, minden évben elönti a viz. Ha ott építkeznek, akkor jövőre a viz elvihet mindent. A tanács javaslatát elfogadja. Korám Pál azt mondja, hogy a kisembere-