Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-08 / 231. szám

1911 október 8 DÉLMAGYARORSZÁO 6 Bár alakja inkább Brünhildára emlékeztet, mint Madame Butterflyre, de hát ez vis­major. Igen szépen énekelt és játszott; teljes illúziót tudott kelteni Bernáth Margit és Oláh Gyula, szintén megfeleltek; ugy ének­ben, mint játékban erősségei voltak az elő­adásnak, úgyszintén Kovács Hanna, Virág­háty és Heltai is. A kar, különösen az első felvonásban, már kevésbé elégitett ki; a má­sodik felvonásban azonban helyén volt. Igen szép munkát végzett a zenekar, Preeiz, gon­dos összjátéknak, minden dicséretet megér­demel; a következő előadáson azonban a pianó-kat jobban ki kell hozniok. Végül még a rendezésről kell szólanunk, amely min­den tekintetben kielégitett. Szép volt a disz­letezés, stilszerüek voltak a kosztümök s fe­gyelem volt a színpadon, ami nálunk meg­lehetősen szokatlan. Általában az egész elő­adás szorgalmas és lelkiismeretes munkának értékes eredménye s ebből a reá eső nagy részt joggal vindikálhatja magával a beta­nító és vezénylő karnagy, Müller Mátyás és a főrendező: Ferenczi Frigyes. Sok ilyen elő­adást kérünk. * Az élet szava. (Seinmü 3 felvonásban­Irta Schnitzler Artúr. Fordította Salgó Er­nő. Bemutatták Sszombaton este a Magyar Színházban. Irodalmi szépségekben gazdag, de szinpadi érdekesség dolgában talán a leg­kevésbbé vonzó schnitzleri dráma az, amely ma este került előadásra először a Magyar Színházban. Schnitzler drámája érdekes, fi­nom szépségekben dus epizódokra esik szét, párbeszédekre, melyek bár tiszta irodalmi értékűek, végre unalmassá, hosszadalmassá válnak, mert tartalomban szüntelenül ismét­lődnek. Schnitzler darabjának cime nagy mértékben kifejezi értelmét is. Csak élni, csak élni aeddig leliet,. beszívni az Élet min­den leheletét, meghallani minden szivdobba­nását, felfogni minden sugarát, melytől nem akar elszakadni az aggastyán, melyben má­moros akarásokbán támolyog gyönyörtől gyönyörig a halálra itélt beteg; mely bűnre csábit, fellázit, felver, hogy aztán egyetlen óra tömörülésében leplezze minden csábító titkát, minden hazug aljasságát és minden észbontó mámorát. Gyönyörű, amit mond, az mély értékű, művészi ékesszólásának egész gyöngyfüzére pereg le előttünk a szín­padon anélkül, hogy az első felvonás végé­től kezdve emelkedésre birná a hallgató han­gulatát. Az előadás közepes volt. A siker szintén ilyen. * Második szinház Nagyváradon. Mig a vidéki szinházak legtöbbjének a direktora örül, ha tisztességesen megtelik a nézőtér, addig Nagyváradon olyan nagy a közönség színházba járó kedve, hogy ott második szin­ház felépítésének a kérdésével foglalkoznak az illetékes körök. Tegnap ülésezett ez ügy­ben az ottani szinügyi bizottság és elhatá­rozta, liogy egyelőre ugy segit a bajon, hogy a Szigligeti-szinház földszinti állóhelyét meg szünteti és öt uj páholyt csináltat a helyé­re. Minthogy pedig a Szigligeti-szinház be­fogadó képessége mindennek ellenére marad a régi: azt is elhatározta a bizottság, hogy egy második szinház felépítése ügyében meg­teszi az előkészítő lépéseket. * Száznegyven színpadon. Lehár Ferenc „Éva" cimü uj operettjére most készül a bécsi Theater an der Wien. Az uj Lehár­operettet, noha szövegéből és zenéjéből még semmit sem ismernek, máris száznegyven szinház szerezte meg előadásra. * Szinház, mint a műveltség terjesztője. Orosházán Mariházy Miklós szin.társulata tart esténként előadásokat. Előadták utóbb Karenin Annát, Tolsztojnak szinre alkalma­zott remekét, amit a szinház a következőkben hirdetett: . , j , fh NAGY DÍSZELŐADÁS! KARENIN ANNA az „Éjjeli menedék­hely" szerzőjének utolsó remeke! , Orosháza jó szinházváros. Maribázynak adták a szinházat, amit ő azzal hálál *meg, hogy Gorkijnak ajándékozza Tolsztoj mű­vét. No de mit árt ez. Ha Gorkijnak nem is használ, Tolstoj nem érzi a veszteséget, — a közművelődés meg elbírja ezt a színházi missziót is. A parlamenti helyzet. — Lukács László a királgnál. — (Saját tudósítónktól.) A tökéletesen össze­kuszált politikai helyzetbe ma egy halavány sugár vetődik belé, amely ugyan világossá­got semerrefelé nem vet, de a kulisszák mö­gött folyó készülődésnek s a hamarosan el­következő változásnak sokatmondó szimp­tomája lehet. Annak hirét vesszük, hogy Lukács László pénzügyminiszter Bécsbe uta­zott, s kihallgatáson volt a királynál. Konstatáljuk, hogy ennek a kihallgatásnak hire mindenfelé a legnagyobb és a legváratla­nabb meglepetés erejével hatott. A pénzügy­miniszter a mult hét péntekjén volt legutol­jára a királynál s jelentést tett a magyar és a közös költségvetésről s' bizonyára minisz­tériuma egyéb folyóügyeiről is. A mostani kihallgatást félhivatalosan akép magyaráz­zák, hogy a költségvetéssel összefüggő szer­ves reformmunkákról van szó s ezek dolgá­ban tesz jelentést a pénzügyminiszter a ki­rálynak. Ennek a félhivatalos magyarázat­nak valódiságát még ellenzéki orgánumok is kénytelenek elfogadni, hisz nyilvánvaló, hogy igv igaz. De konstatáljuk, hogy a pénzügyminiszter e hirtelen-váratlan bécsi utja a legkalando­sabb kombinációkat szabaditotta föl s ezek a kombinációk a miniszter útját közvetetlen összefüggésbe hozzák a kibontakozásra irá­nyuló tervezgetéssel. A nélkül, hogy e talál­gatások bármelyikét reprodukálnék, megál­lapíthatjuk, hogy a kihallgatást az egész po­litikai világ nagyfontosságú mozzanatnak itéli. A kihallgatásról a Magyar Tudósító ezt je­lenti Bécsből: Lukács László pénzügyminiszter ma dél­előtt tiz órakor külön kihallgatásra ment a felség elé. A miniszter resszortügyekről re­ferált, majd a huskérdésről és a politikai kér­désekről tett előterjesztést. Budapestről telefonozza tudósítónk, hogy Lukács László pénzügyminiszternek a ki­rálynál való kihallgatását illető merész hí­resztelések mind légből kapott koholmányok. Lukács pénzminiszter ma egy budapesti uj­ságiró előtt kijelentette, hogy kihallgatása tisztán a jövő évi költségvetéssel összefüggő ügyek előadására szorítkozott és kizárólag arról tett a felségnek jelentést. Minden más­értelmü híresztelés valótlan koholmány. A Politische Korrespondenz a magyar hely­zettel foglalkozva azt irja Budapestről kapott közleményében, hogy a dolgok józan meg­ítéléséből arra lehet következtetni, hogy a kormány a közel jövőben az eddigi védelmi állásból az offenzívára szándékozik áttérni. Az időpontról és az eszközökről még nem kell határozottsággal nyilatkoznia a minisz­terelnöknek. Az ellenzéki pártok idejében meg fogják tudni, hogyan áll a dolog a mos­tani házszabályok és esetleg a mostani kép­viselőház sorsával. Az obstrukció hivei ad­dig elgondolkozhatnak különféle kérdésekről, főleg arról, hogy a kormány visszavonhatla­nul ragaszkodik a mostani védőerőjavasla­tokhoz, továbbá arról a meggyőződésről, hogy a védőerőjavaslatokat okvetlenül meg kell szavazni és végül arról, hogy a házsza­bályrevizió halaszthatatlanul szükségessé vált. A revizió nélkül gondolni sem lehet a parlament eredményes munkálkodására. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a válasz­tási reform időpontja és iránya lényegesen függ attól, meddig tart az obstrukció s hogy vájjon az az országgyűlés, amelynek ereje úgyszólván kimerül egy „haszontalan obstruk­cióban, fizikailag és erkölcsi szempontból el tud-e lelkiismeretesén éV-alaposan intézni ily sokoldalú és mélyrehátóYeformot. Más szóval: minél tövább tart az obstruk­ció, annál inkább veszélyezteti a választási reformnak a mostani ' országgyűlés részéről leendő megvalósitását. Az ellenzék önmagának, de a parlamenta­rizmusnak és az országnak is eléggé nem értékelhető szolgálatot r tenne, ha mindezt a tizenkettedik órában megfontolná és értésére adná a kormánynak, hogy a választási re­form érdekében hajlandó az obstrukciót meg­szüntetni. Ezzel a lépésével a kormánynál valószínűleg nem; találná visszautasításra. Ha az ellenzék elmulasztja ezt a végső időt, akkor a kormány nem változtatja már meg szilárd elhatározását; hogy a legerősebb par­lamenti támadást kezdi meg. Kerékpárakat a rendőrségnek. — Újítások a rend érdekében. — (Saját tudósítónktól.) Szegeden is, de másutt is a rendőrség legaktívabb, legele­venebb osztálya a bűnügyi osztály. Innen ágaznak szét az ntak, melyek többnyire a szuterénen át az ügyészség fogházába vezet­nek. Nagyon fontos szerve ez annak a ha­talmas orgánizmusnak, mély hivatott a va­gyon és közbiztonságra vigyázni. Nagyobb külföldi városokban á rendőrségnek ez a szerve a modern technika minden produktu­mával fel van széí-elve, hogy nehéz munká­jában könnyítsenek rajta. Az angol és fran­cia rendőrök már •-elektro automobilon szá­guldnak a gyorslábú betörők után. Ez csak egyetlen példa, de már is belevilágit a mo­dern fölszerelésseb ellátott és a maradi rend­őrség között felmerülő 'óriási diferenciára. Mennyivel könnyebb dolga van a párisi, londoni, vagy budapesti rendőrnek, mint pél­dául a makóinak, aki csizmásan és gyalog: lohol például a bieíklitolvaj után. A modern fölszerelés legfőbb kívánalma a rendőrségnek.' Hisz'a tolvajok is felhasz­nálják a technika vívmányait. Furcsa álla­pot lesz már, mikor maholnap a zsebvágó automobilon, vagy pláne röpülőgépen mene­kül, az üldöző rendőrség pedig gyalogosan liheg utána és bottal üti a tolvaj nyomát. , A szegedi rendőrség amellett, hogy egyike az ország legjobban szervezett rendőrségé­nek, még mindig ott tart, hogy a technika előnyeit abszolúte nem használja ki. Még csak kerékpárt — ami pedig nem valami nagy áldozat — sem. szerzett be a rendőrei­nek. Különös, hogy mindezideig nem látták be, hogy a kerékpár milyen fontos szolgá­latokat tehet. Pénteken, mikor is, a detektí­vek hamarosan kézre kerítették Beák Dezső újpesti betörőt, szintén a bicikli tett nagy szolgálatokat. Deák Dezső, mikor a postáról a csomagot átvette, a robogó villanyosra ugrott. A detektívek meg utána. Gyalogo­san ezt bizony nehezen tehették volna meg. Biciklit kerítettek, még pedig valamelyik ismerőstől az utcán kérték nagyhirtelen köl­csön a biciklit. És ba épen akkor nem vető­dik arra egy kerékpáros? Mit csinálnak ak­kor a detektívek? Ez a tény is igazolja hogy a rendőrség­nek nagy szüksége ván a biciklire. Kiszá­mithatlan előnyökkel járna, ha például a rendőrség számára legalább tíz kerékpárt szereznének be és kioktatnának egy biciklis csapatot. A detektiveknek meg épen kellene a bicikli. Érdekes, hogy a katonaság már nálunk is szervezett bicikli osztályokat. A rendőrség pedig, aki igazán eleven organizmus, még mindig nem ..tart" ott. Pedg a bicikli beszerzése még csak- a kezdet kezdete lenne. Egyelőre azonban annyi bizonyos, hogy a bicikli kell. Épen ugy kell, mint a bünügyi osztály vezetőjének a szobájában a telefon.

Next

/
Thumbnails
Contents