Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-05 / 228. szám

1911 október 4 DELMAGYARORSZAO 5 A szinházi helyárak. — Vita a közggülésen. — (Saját tudósítónktól.) Régóta volt olyan zajos élet a szegedi közgyűlési teremben, mint szerdán délután. Egymást követték az izgatott jelenetek, az elnöklő polgármester egyszer fel is függesztette a közgyűlést, mert olyan nagy volt a zaj, hogy a szónokot, aki akkor történetesen Kormányos Benő dr. volt, nem lehetett érteni. Más alkalmakkor indokolatlan bőkezűséggel osztogatta a rend­reutasitásokat. A nagy érdeklődésnek, az izgalmas tárgyalásnak az oka a szin­házi helyárak fölemeléséről szóló tanácsi ha­tározat volt. Ez keltette a nagy és szenve­délyes vitatkozást, amelynek során súlyos bírálat tárgyává tették a tanácsnak azt az eljárását, amelylyel a helyárak fölemelése ellen beadott fölebbezést elutasította. A szinházi helyárak kérdését egyébként a közgyűlésen ketté választották. Először azt a kérdést tárgyalják le, vájjon joga volt-e a tanácsnak elutasítani a határozata ellen be­adott fölebbezést? Ámbár ebben a kérdésben ezidőszerint még nem döntöttek, előrelátha­tó, hogy a közgyűlés azon az állásponton van, miszerint a tanács túllépte a hatáskörét, mert nem volt joga ahoz, hogy ne engedje a közgyűlés elé azt a kérdést, amely a vá­ros egész polgárságát érdekli. A fölszólalók, különösen Wimmer Fülöp jogi érvekkel is igazolták a tanács tévedését és a közgyűlés mai hangulatából itélve, holnap nagy több­séggel fogják elvetni a tanács javaslatát. Ami magát a helyárak fölemelését illeti, az még ma nem került napirendre. Először a jogi részszel végeznek. Azonban már ma is szó volt a dologról. Szünet közben izgatott csoportok tárgyalták az ügyet és mindenütt a legélesebben kikeltek a színigazgató terve ellen. Az volt az általános vélemény, hogy a közgyűlés nem járulhat hozzá a helyárak fölemeléséhez, a közgyűlés nem engedheti meg, hogy a szinházba járó közönséget ilyen súlyosan megterheljék. Az izgatott hangon vitatkozó csoportokban Szeged város közéle­tének legkiválóbb vezetői keltek ki a tervbe vett manőver ellen, mindenki ugy nyilatko­zott, hogy a közgyűlésnek egy kötelessége lehet csak: megvédeni a szinházba járó kö­zönséget. A mindvégig izgatott hangulatban lefolyt közgyűlésnek arról a részéről, amelyen a szinházi helyárak emelését tárgyalták, ez a tudósításunk számol be: Gaál Endre dr városi tanácsos ismerteti a kérdést. Azt mondja, hogy a városi szinházi szerződés ugy intézkedik, hogy a szinházi helyárakat a szinügyi bizottság véleményé­nek meghallgatásával a tanács állapit ja meg. — De nem jogerősen! — A közgyűlésnek is van abba beleszólása — mondották többen. — Elveszitem a beszédem fonalát, — ve­tette közbe Gaál Endre, amire Wimmer Fü­löp megjegyezte: — Az a fonál nagyon vékony lehet! Gaál Endre dr: A szerződés alapján az évad megnyitása előtt az igazgató eddig mindig kérte a tanácstól a lielyárak megálla­pítását. Ez eddig minden alkalommal meg­történt. Az igazgató ebben az évben is kérte a heíyárak megállapítását. A szinügyi bizott­ság, amelynek véleményét ebben a kérdésben ki kellett kérni, megállapította a saját ha­táskörében a szinházi helyárakat, amelyeket a tanács elfogadott. — A közönség rovására! — Hányan voltak a hősök? — szóltak iözbe a bizottság tagjai. Elnök: Figyelmet kérek, mert különben felfüggesztem a közgyűlést. Gaál Endre dr: A tanács ezen határozata ellen, amely a színigazgatóval kötött szerző­dés alapján a heíyárak megállapítására vo­natkozott és amely feljogosította az igazga­tót, hogy a magasabb helyárakat szedje, Wimmer Fülöp törvényhatósági bizottsági tag fölebbezést adott be. — Helyesen! — Nagyon jól tette! — A közönség érdekében cselekedett! — Nem szabad tűrni az ilyesmit! — Ilyen és ezekhez hasonló felkiáltások fogadták a tanács bejelentését. — A város tanácsa — folytatta Gaál Endre dr — a felebbezést visszautasította, tekintet­tel a szerződésnek arra a rendelkezésére, a mely kimondja, hogy a városi szinház hely­árait a tanács állapítja meg. A tanácsnak ez az elutasító határozata ellen felfolyamo­dással élt a közgyűléshez. A tanács azzal a javaslattal terjeszti be a felfolyamodást, bogy méltóztassanak a tanács elsőfokú ha­tározatát indokainál fogva helyben hagyni, mert az 1901. évi XX. törvénycikk alapján a bizottsági tagnak nincs joga felebbezni és a helyárak megállapítása egy 1882. évben kelt közgyűlési határozat alapján végérvényesen a tanács hatáskörébe tartozik. Gaál Endre dr ezután a heíyárak feleme­léséről is beszélni kezdett, azonban az elnöklő polgármester ugy intézkedett, hogy a kérdést kettéválasztják és külön tárgyalják azt a részt, hogy foglalkozhat-e az ügygyei a ta­nács és külön tárgyalják, azután magát a helyárak kérdését. Általános figyelem mellett emelkedett ez­után szólásra Wimmer Fülöp, aki ezt mon­dotta: — Kérdés az, bogy a tanács jogositva volt-e ebben a kérdésben, amely a közönség zsebére megy, megfosztani a közgyűlést attól, hogy határozzon. Az egyik része a közgyűlésnek tisztán jogi, törvényes rész, a másik részt pedig az illedelem, jóizlés kérdésének kell te­kinteni. A tanács eljárása jog és törvényel­lenes volt, a másik részt illetőleg pedig, ha tudjuk, bogy a tanács a közönséget meg sem kérdezve, magának nem létező jogokat ar­rogált — levonhatjuk a konzekvenciát (He­lyeslés.) — A tanács egy harminc év előtt hozott határozatra támaszkodik. Ez a határozat sem ugy intézkedik, ahogyan azt a tanács magyarázza, Bizonyos az, hogy egyes művé­szi kérdéseket lehetetlen a közgyűlés előtt tárgyalni. A határozatnak is csak ez lehetett az intenciója. Egy rég túlhaladott álláspon­tot véd és fogad el a tanács és egy régen el­korhadt határozattal áll elő. Felemliti azt a hat év előtti esetet, amikor a szinház bér­lete ügyében intézkedett a tanács, a közgyű­lés azonban a határozatát megsemmisítette. — A közgyűlés a törvény szerint arra van hivafva, hogy a tanács határozatát jóvá­hagyja vagy ne hagyja jóvá. A közgyűlés­nek nem szabad ettől a jogától elállni. Az igaz, hogy a színigazgatónak a tanácscsal van dolga, a tanács azonban a közgyűlésnek felelős. A közgyűlés határoz a tanács intéz­kedései fölött. A szerződés kimondja, hogy a közgyűlés felülbírálja a tanács cselekedeteit. Ezután az illedelem kérdéséről beszél. Azt akarja fejtegetni, hogy a tanácsi határozatot annak idején hárman hozták, azonban a pol­gármester figyelmeztetése után befejezi a be­szédét, amelynek végén arra kéri a közgyű­lést, bogy a kérdés tárgyalását napirendre tiizi. A helyesléssel fogadott beszéd után Kor­mányos Dezső dr állott fel szólásra. Azt fej­tegette, bogy Wimmer javaslata nem tarto­zik a közgyűlés elé és a tanács helyesen és jól járt el. Kormányos dr beszéde közben a bizottság tagjai Wimmert nagyhatású beszédén vitat­koztak. A beszélgetések nagy zajt idéztek elő és ezért az elnöklő polgármester tiz percre felfüggesztette a tanácskozást. Szünet közben a bizottsági teremben a bi­zottsági tagok csoportokba verődve tárgyal­ták a kérdést. Különösen sok hallgatója volt Thuróczy Mihály dr városi tiszti főügyész­nek, aki azt vitatta, hogy a törvény rendel­kezése értelmében bárki is niegfelebbezhette volna a tanács határozatát, mert a törvény ugy intézkedik, hogy a tanácsi határozato­kat az érdekeltek felebbezhetik meg, már pe­dig ennél a kérdésnél mindenki érdekelt fél. Mindenütt a legélesebben elitélték a szin­házi helyárak felemelésének az eszméjét és helyeselték a Délmagyarország állásfogla­lását. i A szünet után, amikor az elnök újból meg­nyitotta a tanácskozást Kormányos Benő dr folytatta és befejezte a beszédét, amelynek a merituma az volt, bogy az ebben az esetben -em volt felebbezésnek helye és egyszerűen nanírendre kell térni a kérdés felett. Hasonló állásponton volt Szmollény Nán­dor is. Azt mondotta, hogy Almássy Endre igazgató arra alapította a működését, hogy számított arra, hogy a helyárak kérdésében majd a tanács fog dönteni. A szinházi hely­árak kérdése szerinte el van intézve. A szer­ződés ugy intézkedik, hogy a helyárakat a szinügyi bizottság véleményének meghallga­tása után a tanács határozza el. Ez igy is történt és további tanácskozásnak nincs hely<'. Dittrói Nándor ezzel szemben azon az ál­lásponton van, bogy a közgyűlést helyette­síti a tanács, amelynek intézkedései fölött a bíráskodás joga a közgyűlést megilleti. A ta­nács egyébként helyesen cselekedett, azon­ban azt lehetővé kell tenni mégis, liogy a kérdéshez a közgyűlés hozzászóljon. Balassa Ármin dr azt vitatja, hogy Wim­mer felebbezését a tanács törvényes alapon utasitotta el. A közgyűlésnek el kell fogad­nia a tanács álláspontját. Az előrehaladott .időre való tekintettel el­nök ekkor a tárgyalás folytatását csütörtök délutánra halasztotta. Csütörtökön ítélnek a csanádapácai bünpörben. (Saját tudósítónktól.) Az apagyilkossággal vádolt csanádapácai parasztnábob és vádlot­társai bűnügyében csütörtökön Ítélkezik a szegedi esküdtbíróság. Szerdán volt a monstre-bünpör hetedik napja. Erre a napra remélték a tárgyalás be­fejezését, az idő előrehaladottsága miatt azonban csütörtökre halasztották a vád- és védbeszédeket. Ítélethozatalra csütörtökön délután kerül a sor. A délelőtti tárgyalás lényegtelen tanúvallo­másokkal telt el. A tanuk nagyrészének plety­kára volt alapítva a vallomása. Délután Zom­bory Jenő dr. ügyész előterjesztette az es­küdtekhez intézendő kérdéseket. A három vádlottra vonatkozólag egy-egy főkérdést terjesztett elő az ügyész. A kérdések lényege a következő: I. Bü nős-e Szabó Zalai Mihály abban, hogy Szabó Zalai Antalt előre megfontolt szándék­kal megölte? II. Bünös-e Szabó Zalai Mihályné abban, hogy férjét apagyilkosságra szándékosan föl­bujtotta? III. Bünös-e Harangozó Ferenc zsarolás­ban? A kérdések megállapítására a biróság ta­nácskozásra vonult vissza. Elfogadták az ügyész előterjesztett kérdéseit, a //. főkér­désre azonban a biinsegédséere vonatkozólag kisegítő kérdést állapítottak meg, amiért Sze­less József dr. védő semmiségi panaszt je­lentett be. Hat órakor az esküdtek kivánságára félbe­szakították a tárgyalást és folytatását csü­törtökön délejőtt kjlenc órára tűzte ki.___ A délelőtti tárgyalás. (Elégtétel a színészeknek.) A mai tárgyalás Huszár János dr védő nyilatkozatával kezdődött, aki a kedd dél­utáni tárgyaláson a színészekről tett kije­lentését igazitja helyre. Nagy tisztelője — mondja — a szülészeknek1 és eszeágában sem volt őket sérteni. Ha a szinészek kijelenté-

Next

/
Thumbnails
Contents