Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-26 / 246. szám

1911 It. évfolyam, 246. szám Csütörtök, október 26 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, c=a Korona-utca 15. szám cn Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=i Városház-utca 3. szám t=a ELÖFIZETESl AR SZEtiEDEh egész évre . K 241— félévre . . . K 121— negyedévre . K 6'— egy hónapra K 2'— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN]: egész évre R 28-— félévre . . . R 14'— negyedévre . R V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fiiUr. TELE .i.-i.Kd Szerkesztőseg 305 uon v 8 fc iniei ui úti. i 5 Budapesti szerkesztőd eieio í-szám |í Khuen miniszterelnök az olasz—török háborúról. A technikai obstrukciá fojtó köde és párái közül a tegnapi napon kiragyogott a napnak egy sugara: egy külügyi kérdésben a képviselőház egyhangúlag tudomásul vette a miniszterelnök kijelentéseit. A magyar képviselőháznak egyhangú állásfoglalása oly nagyfokú parlamenti anarchia közepett: — vigasztaló jele a magyar nemzet politikai érettségének. Kifelé egyek vagyunk még akkor is, ha belső ügyeinkben hajba kapunk s viszályba merülünk. Tisza Kálmán koráig kell visszamennünk példáért, ha a mostani nap jelentőségét megismerni kivánjuk. A magyar kormány csak az idejében nyilatkozott ily érdekesen és határozottan a monarchia külügyeiről. Idegen országok érdeklődése csak az ő korában szálldosott ugy felénk, mint most. Magyarország miniszterelnökének a szavaira csak ő alatta figyelt ugy a világ, a mint figyelni fog bizonyára Khuen-Héderváry nyilatkozatára. A miniszterelnök beszédét majd kommentárokkal kisérik Európa fővárosaiban, mindazokon a kulturális gócpontokon, ahol a nemzetközi politika itélőszékén a népek egymáshoz való viszonyának finom és láthatatlan szálait szövik. Mindezeken a helyeken elsőrangú forrásból tudják meg, mely korrekt és jóindulatú volt a monarchia eljárása az olasztörök konfliktusban, az eleső perctől fogva. Ez a politika méltó oly nagyhatalomhoz, amelynek hóditó céljai nincsenek, a mely a világ békéjének áll őszinte szolgálatában s amelynek épen ez oknál fogva fokozottabb métékben kell ügyelni, nehogy a háború égő gyertyájával oly pontokon járjanak vigyázatlanul, ahol könnyen robbanások történhetnek, veszélyes komplikációk következhetnek be. A miniszterelnök nyilatkozata szerint, a rni diplomáciánk még a háború kitörése előtt abban bzgólkodott, hogy a háborúnak gazdasági és érzelmi okai török részről enyhiítessenek. Miután azonban baráti tanácsait a volt török kormány meg nem hallgatta, s Olaszország, főleg gazdasági érdekei védelmére fegyverhez nyúlt: a mi diplomáciánk törekvése egyrészt arra irányul, hogy alkalmas pillanatban a kitört nemzetközi viszály kiegyenlítésére megfelelő alapot találjon; másrészt -—- és főleg —• pedig arra, hogy a háború színhelye mind szűkebb korlátok közzé szorittassék. Az utóbbi törekvést teljes siker koronázta, mert az olasz kormány a háború kitörése óta világosan és félreérthetetlen módon köztudomásra hozta elhatározását, hogy az Adriai és Jóni tenger török partvidékét kizárja a hadi operációk színhelyei közül. Amely elhatározás folytán nagy ko> esett le mindazok szivéről, akik a Balkánon s az Adrián lévő életbevágó érdekeinkre való tekintettel, teljes joggal komplikációktól tartottak az esetre, ha a háború, olasz részről e veszedelmes vidékre is kiterjesztetett volna. A siker reményét a külügyi kormányzat nem adta fel abban a másik irányban sem, hogy alkalmas pillanatban mégis sikerülni fog — más hatalmakkal karöltve — oly alapot találni, amelyre az olasz nemzet érdekei is becsülete védelme nélkül, Törökország pedig megalázkodás nélkül ráléphet. Ez a remény annál indokoltabb, mert ae magyar-osztrák monarchia egyforma jóindulattal viseltetik mindkét hadakozó féllel szemben. Az olaszok szövetségeseinké a törökök jóbarátaink. Mindketten bizonyára meg vannak arról győződve, hogy a béke érdekében tett fáradozásaink önzetlenek. Becsületes alkuszok kivánunk lenni a hadviselő ellenfelek között; bár velünk együtt a többi hatalmasság is tudatában van, hogy eredményes közvetítés e pillanatban erkölcsi és politikai lehetetlenség. Nincs semmi, oka rá a magyar-osztrák monarchiának, hogy Olaszország ez elhatározásának komolyságában és lojalitásában kételkedjék. A csűr titka. Irta Strindberg Ágost. Volt egyszer az Opera tagjai között egy fiatal leány. Oly szép volt, hogy az emberek megfordultak utána az utcán és ritka jó 2 Ihangja volt. Ekkor jött a karmester és zeneszerző és felajánlotta neki kiskirályságát és szivét. A leány elfogadta a kiskirályságot, de a szivét otthagyta. Most már nagyobb lett mint bárki. És nagy hintóban kocsizott az utcákon és köszöngetett fényképeinek, amelyek az összes könyvkereskedések kirakatában ki ki voltak téve. Még hatalmasabb lett s arcképe képeslapokra, szappanokra ós szivardobozokra került. Végül arcképe a színház foyerjába jutott a hallhatatlanok közé s ekkor —. az igazat megvallva — nagyon pöffeszkedős lett. Egy napon künn állott a kikötőhidon s körülötte a tenger erősen zúgott és dagály volt. Természetesen a karmester ott áll mellette és még néhány fiatal ember is. A leány egy rózsával játszadozott. Ezt mindegyik kérte tőle, de csak egy kaphatta meg, aki visszahozza. És messzire elhajította a hullámokba. A fiatal urak epedő pillantásokat vetettek a rózsa után, a karmester azonban beleugrott a vizbe, bátran beúszott a hullámok közé és nemsokára ajkai közt volt a rózsa. Ekkor taps hangzott a hidról és a férfi, aki a vízben volt látta a leány szemeiből, hogy szerette őt. Mikor azonban a part felé iparkodott, nem jutott előre. Dagály volt és nagyon erős volt az ár, de azt a leány a hidról nem látta, hanem azt hitte, hogy a férfi tréfál. A karmester azonban, aki ismerte a halálos veszedelmet, félreértette a nevetéist, egy döfést érzett a szivébe és ezzel vége volt szerelmének Nagynehezen végre parthoz ért, véres kezekkel, amelyeket a hídba megütött. — Legyen tied a kezem, — szólt a leány. — Nem kell nekem! — felelt a karmester, hátat forditott és elment. Ez felségsértés volt és ezért a férfiúnak pusztulnia kellett. Hogyan történt, hogy a karmester elvesztette az állását, azt csak a színházi emberek tudják, kik ilyenekhez értenek. Erős volt a pozíciója és két év kellett hozzá, mig ki lehetett mozditani helyéből. Mégis elbukott s midőn a leány jóltevőjét félretolta, diadalmaskodott és még felfuvalkodottabb |ett, ugy, hogy már igen sokan észre vették. És a közönség látta, a festék alatt, hogy rossz szive van; ezért már nem hatotta meg a hallgatókat az éneke és könnyeinek és kacagásának nem hitt senki. Ezt a leány észrevette és elkeseredett. Még kormányozta a szinházat, még megfojtotta mindazokat, akik valamivé akartak válni és lehuzatta a lapokban azokat, akik felfelé törekedtek. A népszerűséget elvesztette, de a hatalom iíeki többet ért, mivel pedig gazdag, 'hatalmas és megelégedett volt, kielégítette őt az élet: azok pedig, akik ki vannak elégítve, legalább nem . soványodnak le, sőt inkább megvan a hajlamuk ahhoz, hogy hízzanak^ s a leány valóban'kezdett hízni. Oly lassan és oly komolyan, hp'gy .csak akkor vette már észre, mikor késő'volt. Bizony! Lefelé könynyen indul az eptper és ez az ut szédítően, meredek volt. Egy év alatt kint volt a játékból és gázsiját lejjebb szállitatták. Két év alatt félig elfelejtették és fiatajabbakkal pótolták. Harmadik évben elbocsátották, ekkor egy padJásszobácskát bérelt. Most fent ül a padlászobában és lenézett az'előtte fekvő nagy térre. A téren egy nagy dohányszáritó állott, amelyet nagyon szeretett, mert nem yoltak ablakai, ahol emberek ülhettek és őt nézhették volna. És az ereszr> alatt emberek laktak, de dohányt már nem. szárítottak benne, mert ezen a vidéken már nem termeltek. Igy ült ott egész nyáron és nézte a száritót kíváncsian, hogy mire szolgálhat az., mert kapuin nagy lakatok lógtak és senkit sem látott bemenni vagy kijönni. Hogy valam titka van, azt sejtette és szerette volna tudni, hogy mi az. A régi dicsőségből maradt még néhányrom, amelyeket szorosan kezébe tartó a s amelyekből élt. Ezek voltak az ő par' ?és szerepei, Carmen és Aida, amelyek még -abadok voltak, mert nem volt megfelelői