Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-25 / 245. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 október 25 Kellemes szórakozást talál A "NEWYORK" NAGYKÁVÉHÁZBAN. Naponta mozgófénykép újdonságok felvételei kerülnek bemutatásra. Színházi vacsora. HIÜSOR: 1. A kolerabeteg^ség bacilusai, tanulságos 2. Hajsza a cukrászdoboz után, humoros 3. John Miilton történelmi dráma 4. A novemberi bázbérnegyed esedékes, komikus 5. A pók fantasztikus 6 A Jenő bácsi öröksége, komikus 7. Tratto Defla, érdekfeszítő színes dráma PALKOVITS ANDOR, kávés 1911 és 1912 siiiEü- es SÉMII: (Perzsia, Seálskin, Astrahán és (Karakul női kabátok- és köpenyekben. (Nemes menyét, skunks, seálskin, chinchilla, valódi orosz coboly, kékróka és az összes rókafajokban készült = Colliérek és karmantyúié, == női szőrme-kalapok eredeti párisi modellekben, óriási választékban raktárra érkeztek. 2161 íhfl'l/ hol mérték utáni rendelméÜiíollí nyek a legmesszebbmenő igé ' nyeket kielégítő fazonokban. valamint szörinc-alakitások elvállaltatnak. női divatháza, Szeged. NYILTTÉR. E rovatban közi ittekért nem vállal feielősséget sem a szerkesztőség, sem a kiadóhivatal. A' Délmagyarország október 24-iki -számában Bodá Bertalan kereskedő nyilatkoza• íot tett közzé, amelynek elejétől végig valótlan tartalmát az igazsághoz képest a kővetkezőid <n igazítom helyre: E hó 22-én délután a Szegedi Kereskedők Egyesületében a kamarai választások körül keletkezett vita folyamán Boda Bertalan durván sértő szavakkal illetett engemet, mire és nyomban, csattanós válasszal szereztem magamnak elégtételt. Hogy ez igy történt és nem ugy, ahogyan Boda Bertalan a nyilatkozatában kicirkalmazta, annak a választmány összes tagjai szem- és fültanúi voltak. Megjegyzem, hogy ha esetleg Boda Bertalan ismét hírlapi nyilatkozatokba bocsátkozik, azokra többé, ez uton nem válaszolok. Markovlcs Lajos. Q IILIIN speciális. qyóqv KÖHÖGÉST, REKEDSEGET, IDÜLT GYOMOR ÉS HÚGYSZERVI BAJOKAT GYÖKERESEN GYÓGYÍTSztojkai lúgos sós savanyúvíz rekedtség, köhögés és nátha ellen. Cukorbetegségeknél speciális gyógyszer I ph|anr lánfK Egyedüli elárusító: LUIIICIIIL J Cl II US ®fűszer és csemegekereskedöcég Szegeden rnmmm I CHAMPAGNE - EPERNAY | REGÉNY, A vihar. — Egy orosz barrikádharcos regénye. — Irta M. Arzybasew. 45 — Tegyen ugy, amint jónak véli — szólt a rendőr. De ha kénytelen leszek lövetni, ezért önt éri minden felelősség. Lawrenko hallgatott. Az őrmester még várt egy kissé, aztán megismételte: Tehát szabad kérnem! ... és kiment. Csizmákkal dobbantó és kardjukkal zörgő rendőrök tolongtak az ajtónál. Merev, kimért lépteikben és azok súlyos dobogósában egy hatalmas és tökéletesen működő gépezet ellenállhatatlan ereje nyilatkozott meg. A kétségbeesett kavarodás, amely most a gyógyállomáson támadt, kiáltó ellentétben állott ezzel. Mikor Lawrenko még nlindig elfojtott, nehéz lélegzettel és tehetetlen, dühe érzetében, beljebb ment, fájdalommal képedt el azon, ami előtte volt. Kiáltozás,, mely keserves sírásként hangzott el és a kétségbeesettek nyöszörgése töltötte el a helyiséget. A füstös lámpafénynél az ápolók, mint a kisértetek, siklottak ide-oda és mindenütt a sebesültek piszkos, vérfoltos, iszonyú alakjai kuporogtak kioldott kötésekkel. Valaki lármás csörrenéssel kapta össze a műszereket, tégelyeket és kötésanyagot. A levegőt nyomasztó karbolillat ülte meg. Két diák, akiken látszott, hogy maguk is határozatlanok, kezelábánál cipeltek elő egy nagy, vörösliaju embert, aki állati kínnal nyögdécselt, mig a szemközt levő ajtón szintén egy beteg tűnt elő, akinek csak lábai látszottak és a betegszállítók előregörbedt háta. Az ajtóból valaki vadul és félig rekedten kiáltotta: — Hová mentek? Az udvarra vigyétek őket! . . . Az udvarra! Hátulról más ápolók nyomultak a diákok után és anélkül, hogy tudnák, mitévők legyenek, vonszoltak ide-oda egy nehéz zsákot, melyből véres rongyok, kötések és sovány, kék kezek, szétmeredő ujjak látszottak ki. És a bukdácsolva egymásba toluló embertesteknek ez a zavaros összevisszasága gyámoltalanul kavargott egyhelyen. — Vissza, vissza! — Az ördögbe is, hová menjünk hát?. . . Takarodjatok előlünk! — Csak gyorsan, gyorsan ... Most valaki kiejtette az egyik sebesült lábát és az, mint egy ostor, csattant a padlón. — Engedjetek el! Engedjetek! — nyögte egy elhaló, édes hang. Lawrenko ott állt az ajtóban és szótlan látta mindezt. Még általánosabb megdöbbenés és undor kapta meg. — Doktor, hová menjünk most? Mihez fogjunk most? — rontott rá az egyik fiatal leány. — Menjetek a pokolba. . . — üvöltötte Lawrenko, fennen rázva összeszorított öklét. — Gyáva csőcselék vagytok, szégyeljétek magatokat! Maradunk, azt mondom, maradunk. Harsány szava, mint a mennydörgés csapott le a sirások, nyögések és jajveszékelések tömkelegébe és egy pillanatra minden elnémult. Sebesültek lábai meredtek az ajtó felől és körülöttük hallgató, mélázó arcok látszottak. A két diák hamar és észrevétlen az egyik sarokba vitte a betegét. — Tényleg, lövetni fog ránk a rendőrség? — mormogta a kötszeres halványan és niegvonagló ajkakkal. — Doktor nr! — hőkölt vissza a fiatal leány elborzadva. ...,., — Csak lőjjenek, hagyjuk őket! — kiáltotta Lawrenko ép oly élesen. Mi innen nem mehetünk el, miránk itt szükség van. Miért jöttetek ide egyáltalán? Dolgozni akartok velem és most egyszerűen megszöktök. Egy tapodtat sem, azt mondom — vagy pusztuljatok a pokolba! . . . Nagy, puha testét kirázta az izgalom és hideg veríték ütött ki rajta. Mind elhallgattak, a csend majdnem teljessé vált, csak az egyik sarokban hörgött félig öntudatlanul egy fin, aki alsótestón sebesült volt meg. Lawrenkot önkéntelen megfogták e nyöszörgő hangok ós odament a gyerek fekhelyéhez. Hozzáhajolt. Sápadt, kékes, fiuarc, száraz, cserepes ajkn, nézett rá elborult szemeivel. Rögtön látni lehetett, hogy a fin most hal meg. Nagyon szoszomu látvány volt. Lawrenko sokáig szemlélte a haldokló kicsiny arcát, boldogtalanul sóhajtott és valami csendes, bánatos nyögéssel, fejcsóválva ment odább. Halkan, mintha attól tartanának, hogy valakit megzavarnak, elvitték a sebesülteket. Az ápolók a sarokban foglalatoskodtak, rá sem nézve Lawrenkora; megvonták magukat, mint a megvert kutyák. A kötszeres, aki eddig ijedten kérdezősködött, megadással és kötelességtudóan követte Lawrenkot. Egy órával később a rendőrfőnök jött finom fehér sipkában, átnézte a szobákat, közölte Lawrenkoval, hogy ha lövet a gyógytárból, szabadabban nyögtek fel, mintha most már ágyukkal tüzeltet vissza és elhajtatoth Mind megnyugodtak, fel-alá járkáltak és beszélgettek; a sebesültek is hangosabban, joguk volna erre. Lawrenko azonban kínosan érezte magát. Különös közöny és gyengeség érzete lepte meg, melyben csak az a vágya maradt ép és forró: Elmenni innen és — billiárdozni! Folyt, köv.) •• Felelős szerkesztő Pásztor József Lapkiadó-tulajdonos a Déímagyarország hírlap- és, nyomdavállalat Nyomtatta a Déímagyarország hirtap- és nyomda vállalat Szegeden, Korona-nt.ca 15. (Bokor-palota. asz e; üzletnek alkalmas sar okfielyiség forgalmas helyen azonnal kiadó Bővebbet a kiadóhivatalban. Fölözött Tej literje csak fillér Kapható egész napon át a Központi Tejcsarnok főraktárában: 2233 Kelemen -uIca 7. §i. valamint összes fióktejcsarnokaiban.