Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-22 / 243. szám

8 DELMAG Y ARORSZAü 191I okíóbr 22 elültöt. Az egész telet ebben a lenge öltözet­ben aviatizálta át. Sokan kérdezték töle : — Nincs magának egy becsületes télikabátja? — Van, van, de különválva élünk — volt a szellemes válasz. — Hol van? — kérdezte némi kis iróniával. egy kibic, akinek mellékfoglalkozása a tenta kiskereskedés, hogy ne mondjam házalás. — Hogy hol van ? Jó helyen van. A tartás di.ijat már ki is fizettem. Bánvágét hiába heccelték ő csak gázolt a télen keresztül a lenge kabátban. Végre meg­érkezett a tavasz. Az utcákon megjelentek az első tavaszi kabátok. Bánvágó örült, hogy végre utolérte az évszakot. De az öröm korai volt. Egy szép tavaszi napon, épen akkor mikor Bán­vágóra a Fortuna istenasszony rávigyorgott és tizenöt kroncsit hozott az agyonszorongott vö­rösász, jelentkezett a tavaszi kabát jogos tu­lajdonosa. — Visszaadjam? — Vissza. Bánvágó kabát nélkül maradt, de nem pénz nélkül. A jogos önérzett újra a zálogház felé vezényelte Bánvágó útját. Pénze volt, hát édes stenem miért ne. Bánvágó az elvált jó nehéz télikabáttal újra házasságra lépett. És Bánvágó nehéz télikabátban járta a verőfényes tavaszi utcákat. Igy tévesztette el Bánvágó az évszakokat. A költői igazságszolgáltatás kedvéért még csak annyit, hogy Bánvágónak két hét múlva egy esős, szeles áprilisi napon sikerült kikor­rigálni a hibát, mert a jogos önérzet újra mű­ködött ós a télikabát újra a zálogházba került. Esős tavaszi napon Bánvágé már a kánikulánál tartott. Bánvágó most azon töpreng, liogy miképen lehetne utolérni a gyorsan rohanó évszakokat? (sz—m.) — Szeged az újságírókért. Budapesti lapok irják vasárnapi számukban: Szeged városa, mint ismeretes, négyezer koronával belépett a magyarországi hirlapirók nyugdíj­intézetének alapító tagjai sorába, Lázár pol­gármester indítványozta, hogy példájának követésére köriratban hivja föl az ország ösz­szes többi törvényhatóságát. Az alapítvány és a javaslat önként jött s megokolásában azt mondja a város, hogy a sajtó szabadsá­gának, függetlenségének nemcsak a törvény, hanem az újságíró is biztositéka; erőt az irott sajtótörvénynek az is ad, ha az újság­írók függetlenek és helyzetük gazdaságilag is alapozott. Országos érdek, hogy a sajtó munkásainak függetlensége nagy, anyagi helyzete pedig jó legyen. A közgyűlés hatá­rozatát most jóváhagyta Héderváry Károly gróf belügyminiszter. — Fejérváry Géza báró Gerliczy bá­rónál. Fejérvdry Géza báró volt miniszter­elnök, testőrkapitány Deszken időzik, ahol vejének, Gerliczy Ferenc báró országgyűlési képviselőnek a vendége. — József királyi hercegi Uszst-estélye. Budapestről jelentik, hogy ott a Liszt Ferenc cm lékére rendezett ünnepségek folytatásaké­pen az Operaházban Lisztnek Szent Erzsébet legendája cimü oratoriumát adták elő. Az előadás után József főherceg estélyt adott a várpalotában. Liszt Ferenc emlékének tiszte­letére, amelyen a zenei, művészi és irodalmi élet kiválóságai voltak hivatalosak. József fő­herceg bemutatta magának a nagy zeneköltő rokonait. — Sajtópör. A Népszava ma egyik cik­kében az egész szegedi sajtót megrágalmazó kijelentést tesz. Alaptalan és merész megrá­galmazásaiért mi a magunk részéről hala­déktalanul megindítjuk a sajtópört. — Rákóczzi emlékére. A Szegedi Rákóczi Egyesület által a nagy fejedelem hamvai ha­zaszállításának ötödik évfordulója alkalmá­val: október 29-én, délután 4 órakor a vá­rosháza közgyűlési termében rendezendő Rá­kóczi-ünnepélynek ez lesz a programja: Him­nusz. Énekli a szegedi daloskör (Karnagy: Kőnig Péter). Megnyitó. Tartja: Lantos Béla egyesületi elnök. Alkalmi költemény. Sza­valja Ditrói Nándor dr. tanár. Kuruc dalok. Előadja: Erdélyi Kálmán zenekara. Alkal­mi költemény. Szavalja Szohner Olga szí­nésznő. Ünnepi beszéd. Mondja Nagy György dr. ügyvéd, volt országgyűlési képviselő. Rá­kóczi trombitája. Énekli a szegedi dalárda. Alkalmi költemény. Szavalja: Almásy Endre színigazgató. Kuruc-nóták. Előadja: ürbán Lajos zenekara. Záró beszéd. Mondja: Lantos Béla egyesületi elnök. Szózat. Énekli a sze­gedi dalárda. — Szeged költségvetése Az 1912. évi költségvetéssel, amelyet nemrég részletesen tárgyalt le a pénzügyi bizottság, szombaton foglalkozott a tanács. A tanács magáévá tette a pénzügyi bizottság módosításait és azt ja­vasolja a közgyűlésnek, hogy azokat szin­tén fogadja el. A költségvetést egyébként az októberi közgyűlésen tárgyalják. — A nranbalíéptelennné vált tűzol­tók otthona. A munkaképtelenné vált tűzoltók otthona javára közel másfélszázezer korona gyűlt össze. Ebből a pénzből építik föl az otthont s valószínű, hogy a közönség könyörületességéből már a közel jövőben hajlékhoz jutnak a nyomorgó tűzoltók. A saj­tónak nagy érdeme van abban, hogy a gyűj­tés igy sikerült. Az országos tűzoltószövet­ség a szegedi lapoknak köszönetét fejezte ki s hálája jeléül háromszáz korona tagsági díj­jal belépett az országos hirlápirói nyugdíjin­tézet pártoló tagjai közé. — A Bankó-matiné. A Dankó Pista síremlékét körülövező díszes rács költségeit tudvalevőleg egy matiné keretében óhajtja előteremteni egy ujságirókból alakult bizott­ság. A matiné közkívánatra november 5-én, vasárnap lesz a Tisza-szálló nagytermében s azon Lux Terka. az ismert budapesti irónő felolvasással szerepel, Antal Erzsi Dankó leg­szebb dalait énekeli, Szohner Olga alkalmi költeményt szaval és Szabó Mihály, a Dél­magyarország munkatársa novellát olvas fel. A cigányzenekarok Dankó-nótákat fognak az egyes számok között játszani. A végleges programmot a legközelebb megjelenő plaká­tok közlik. — Ipari sasaktanialyaiíiíík a felső ipar­iskolában. A szegedi állami felső ipariskolá­ban november havában a következő ingyenes ipari szaktanfolyamok nyilnak meg: 1. Fa­ipari szakrajz tanfolyam. 2. Fémipari szakrajz tanfolyam. 3. Faipari miihelyi tanfolyam. 4. (Fémipari) mülakatos, géplakatos, szerszám­gépkezelő (miihelyi) tanfolyam. 5. Általános elektrotechnikai tanfolyam. 6. Kőműves rajz­tanfolyam. 7. Szobafestő tanfolyam. 8. Fa­festő, fényező és erező tanfolyam. 9. Gáz és vízvezeték berendezési tanfolyam. A tanfo­lyamok időtartamáról, valamint a beiratási feltételekről a falragaszok nyújtanak tájéko­zást. — Ajavadalraiügyvezető. A szegedijava­dalmi ügyvezetői állást legközelebb betöltik. Eredetileg az októberi közgyűlésre akarták bevinni ezt a kérdést, azonban nem hirdették még meg a pályázatot és igy csak a novem­beri közgyűlés választja meg a javadalmi ügyvezetőt. A városházán már most meg­kezdték a korteskedést, sok régi, érdemes tisztviselője a városnak pályázza meg ezt a tisztséget. Mindenesetre égetően sürgős en­nek a fontos hivatalnak végleges betöltése, mert mint azt megírtuk, a mostani ideiglenes vezetés nagy rendetlenséget idézett elő a ja­vadalmi hivatalban. A Délmagyarország cikksorozatban foglalkozott a tarthatatlan helyzettel és kétségelen, hogy cikkeinkkel nagyban hozzájárulunk ahhoz, hogy a torony alatt végre is rendet akarnak teremteni a ja­vadalmi hivatalban. — Khuen és Beöthy Bécsben. Bécsből telefonálják: Beöthy László vasárnap reggel Bécsbe utazik. A kereskedelmi tárca birto­kosa reggel kilenc órakor indul az osztrák fő­városba, ahová ugyancsak hóinak Khuen-Hé­derváry gróf miniszterelnök is felutazik. Mindkét kormányférfiu a Magyar Házban száll n\eg. Khuen gróf jelen lesz az uj keres­kedelmi miniszter eskütételénél, amely hét­főn történik a Hoíburgban. Beöthy László az­tán több látogatást tesz Bécsben, bemutatko­zik a közös és osztrák minisztereknek. Khuen természetesen politikai terveiről is jelentést tesz a királynak. — A böszörményi rablógyilkosság. A bö­szörményi rablógyilkosság áldozatai a Láng­féle szanatórium betegszobájában fekszenek. Anwul Zoltán, aki szem és fültanuja volt a rablógyilkosságnak igy adja elő a borzalmas eseményt: — csütörtökön este sok dolgunk volt az irodában, mert nagy mennyiségű búzát kel­lett át v'enniink. Az egész család ugy 11 óra tájban feküdt le. Fn Andor bátyámmal közös hálószobánkba vonultunk, mig szüleim az ut­cára nviló szobákban tértek nyugovóra. Első álmunkat aludtuk, amikor rettenetes jajve­székelésre, lármára, orditozásra ébredtünk fel. Andorral menten besiettünk apámék háló­szobájába, ahol anyánkat a földön térdepelve találtuk, mig apánkat egy hatalmas alakú rabló ütötte egy ólmosbottal. Az első golyó bátyámat a mellén találta s a földre bukott. -Apám, látva azt, hogy életét csak ugy ment­heti meg. ha Pénzt ad a haramiáknak, a nad­rágja után nyúlt, hogy a Wertheim-szekrény kulcsát kivegye. Több se kellett a' magasab­bik rablónak. Az ólmos végű bottal három olyan csapást mért a fejére, hogy összeros­kadt. A rabló azt hitte, hogv5apám revolvert keres. Ezután a két rabló felkapta apámat a földről s bevonszolta az irodába. Itt nagyne­hezen a Wertheim-szekrényt kinyitotta apám, s kiadott előbb 200 koronát a rablók­nak. de ezzel nem elégedtek meg, hanem töb­bet kértek. Erre apám eléjük tett 8—9 ezer koronát, amit zsebrevágtak s miután megfe­nyegettek, hogv meg ne moccanjunk, eltá­voztak. A rablók, hogy teljesen biztonságban legyenek, a kapu alatt máglyákba rakott bú­zával telt zsákokat is barikádnak állították fel az utcai kijáratokhoz, ugy hogy mene­külni lehetetlen volt. A rablók után való haj­sza Debrecenbe terelődött, mert a böszörmé­nyi csendőrség megállapította, hogy a gyil­kosok elmenekültek Debrecen határába. Á család iránt megyeszerte óriási a részvét, mert mindenütt közbecsült és tisztelt volt An­gyal Sámuel neve. — Epilepszia ellen sokféle gyógyszer van for­galomban. Bizonyos azonban, hogy & hány epilepsziás beteg van, annyiféle a betegség változata, ami természetes is, tekintettel arra, hogy az Pgyes betegek mennyire különböznek egymástól nemre, korra és testalkatra nézve. Ebből önként következik, hogy csak oly gyógy­mód eredményezhet tartós gyógysikert, mely minden egyes betegnek egyéni természetéhez alkalmazkodik. — E követelménynek az a gyógy­mód felel meg leginkább, melyet a hirneves speciálista orvos Dr. Szabó B. Sándor honosí­tott meg, amely több ezer esetben fényesen bevált és a szakirodalom részéről is elismerő méltatásban részesült. E gyógymód azért oly nagy értékű, mivel az epilepszia gyökeres gyó­gyítását teszi lehetővé, mit a gyógyult esetek nagy száma is bizonyit. Gyógyulást keresők forduljanak felvilágosításért Dr. Szabó B. Sándor orvosi rendelő intézetéhez (Budapest, V. Nagy­korona utca 18.) 2203 — A pepiilés diadala. Egy római táv­irat beszámol arról a zseniális repülésről, a melyet Levasseur végzett. A távirat szerint reggel, négy perccel kilenc óra előtt szállott föl Levasseur egyfedelű gépén Bolognában s néhány perc múlva ezer méter magasságba emelkedett. Átröpült a Monté Pianon s más­fél óra is alig telt bele, már tul volt az Appen­nineken. A száz kilométeres távolságot Bo­lognától Flórencig pontosan egy óra 30 perc alatt tette meg. Florencben délelőtt 10 óra 28 perckor szállott le. Levaseurt és útitársát, báró de la Nocet nagy ujjongással fogadták

Next

/
Thumbnails
Contents