Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-22 / 243. szám

ü. évfolyam, 243. szám Vasárnap, október 22 A kormány a magyar kereskedelemért. Minden téren minden tekintetben reformál a Khuen-kormány. Bárhova tekintünk, mindenütt újításokat, megvalósított terveket találunk. Nagyon figyelemreméltó és korszakot jelentő az a terv is, amit a magyar kereskedelem terén óhajt keresztülvinni a nemzeti munka kormánya, A kereskedelmi miniszériumban készen lévő reformtervezte — mint beavatott forrásból értesülünk — az államvasuti igazgatás decentralizációján épül fel oly módon, hogy a jelenlegi üzletvezetőségek önálló hatáskörrel felruházva, porosz és osztrák mintára külön-külön igazgatóságokká alakíttatnának át. Az illető igazgatóságok az alájuk rendelt hálózatot egészen önállóan igazgatnák, mint az Ausztriában és még nagyobb értékben Poroszországban történik és a központban csakis az egész államvasuti hálózatot érdeklő általános ügyek nyernének elintézést. Ilyenek például uj vonalak építése, tarifaügyek, a vezető hiva^ahiokok kinevezése stb. A központ a reformmal kapcsolatban felállítandó vasúti minisztérium volna ugy, hogy a jelenlegi igazgatóság megszűnnék, illetve a vasúti minisztériumba olvadna be. A mostani három fórum helyett — üzletvezetőség, igazgatóság, kereskedelmi minisztérium — ezentúl tehát csak két fórum: vidéki igazgatóságok és vasúti minisztérium intéznék az államvasutak adminisztrációját. Az csak természetes, hogy az uj rendszer gyorsítaná az ügyek elintézését és biztosabbá és pontosabbá tené a vasúti forgalom lebonyolitását. Ma a legjelentéktelenebb ügyek is a központi igazgatósághoz — sőt több esetben a kereskedelmi minisztériumhoz is — terjesztetnek fel, a jövőben még a fontosabb ügyeket is a vidéki igazgatóságok intéznék el a saját hatáskörükben és csak az egész hálózatot érdeklő ügyek nyernének elintézést a vasúti miniszteériumban. A vidéki igazgatóságoknak teljes önálló hatáskörrel való felruházása nagy jelentőséggel birna a kereskedelemre nézve. A kereskedővilág szívesen venné a központ, illetve a vasutügyi minisztérium kompetenciájának megszorítását ott, ahol a vasútnak a felekkel való érintkezésről van szó. Ha szerződések megkötéséről, anyagszállításokról, munkák kiadásáról, a személy-, podgyász- és áruforgalomból eredő kártérítésekről, menetrendváltozásokról, uj vonalak beállításáról, mérsékelt díjtételek engedélyezéséről, vagy pedig a szállítási üzletben felmerülő számos más kérdés eldöntéséről van szó: — ugy a kereskedővilágra nézve lényeges könnyebbséget, egyszerűsítést és gyorsabb eljárást jelent az, ha tudja, hogy az államvasutnak az a fóruma, melylyel tárgyal, teljesen önállóan járhat el és végleges határozatokat hozhat. Az üzlet sokkal gyorsabban jön létre és simábban bonyolittatik le, ha az államvasutat is csak egy diszponens — az igazgató — képviseli, aki véglegesen intézkedhetik. Még tarifaügyekben sem szükséges a teljes centralizáció. Elismerjük, hogy a vasutak tarifaügyeit az ország közgazdasági érdekében egységesen kell intézni, mindazonáltal a túlságos centralizáció itt is ártott és a /kereskedővilág érdekében volna, ha a reform a vidéki igazgatóságoknak valamelyes hatáskört biztosítani a tarifa-megállapitások dolgában is. Az egyes vidékeknek tarifális kívánságait csak az illető vasutigazgató ismerheti meg alaposan és igy szükséges, hogy az igazgató ezekben az ügyekben is önállóan járjon el. Az államvasutak eddigi adminisztrációja nagyon bürokratikus volt. Már pedig a vasút nem egyéb, mint üzlet, melyet kereskedői szellemben kell vezetni. Az angol és amerikai vasutakat nem hivatalnokok, hanem kereskedelmi képzettséggel és gyakorlattal biró üzletemberek igazgatják. Az államvasutaknál főleg ott látszott meg a túlságos bürokratizmus ártalmassága, ahol nagyobbmérvü anyagszállítási szerződések megkötéséről volt szó. Heltai Ferenc képviselő az országházban leleplezte azt a könnyelműséget és tudatlanságot, melylyel RSzponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, (=3 Korona-utca 15. szám •—• Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., •=3 Városház-utca 3. szám o ELŐFIZETESI AR SZEGEDEK egész évre . R 24— félévre . . . K 12*— negyedévre. K 6'— egy hónapra R 2'— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉRENJ egész évre K 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre . R 7*— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 Eltér. TELEfOW-SZAM: Szerkesztőseg 305 Kiadóhivatal 8:6 Interurbán 305 Budapesti szerkesztőseg teleion-száma 12 8—12 Strindbery Ágost. A mosónő törvénytelen fia! Aki azonban kegyetlenebb a társadalom törvényeivel szemben, mint ahogy ezek lettek hozzá és még milliókhoz. Strindberg Ágost. Magyarországon nem ismerik. Néhány éven belől nem is kivánják megismerni — megszeretni meg sohase tudják. Szülőhazájában: Svédországban se kedvelték meg, de legalább félnek tőle. Németországban és Svájcban már strindbergi fogalom, bár ez országokban is megbukik néha, egyik vagy másik darabjával. Természetesen nem ugy szokott bukni, ahogy most Szegeden a Pajtások cimü tragikomédiájával, dehát buktak már Szegeden nálánál kisebbek is. És Strindberg erre mifelénk csak uj idők eljövetelekor diadalmaskodhatik, tehát majd mikor a mi kedvelt iróink: magyarok és egyéb népek százszámra buknak. Majd akkor diadalmaskodik, — de ez se bizonyos. Áugust Strindberg. A huszadik század Diogénesze. Csak ez a cinikusisten birta eddig ugy eltaszítani az ő korszakát, ahogy most ez a tengerszemű svéd. És csak az a kutya tudta ugy a korszaka hibáit művészeti boncasztalára hordani,. Diogénesz óta nem élt senki, aki élete minden pillanatában enynyire cinikus. A legilyenebbek szive mindig könnyebben megnőtt, mint Strindbergé. A legilyenebbek: Dante tudott hinni, Rousseau tudott szeretni, Voltaire tudott nevetni, Heine lantolt dalolni, Bemard Shaw tud sírni, Nietzsche akart örülni, — de Strindberg elűz minden emberi indulatot s minden isteni ideát is. Strindberg bárhová tekint, csaik fekélyt lát, csak bűzt érez, mindenütt lerontani valóra mutat. Ezért, de egyedül csak ezért szociálista. Szociálista ideálisan, bár ideák nélkül. Néki minden, de minden biin, sőt végeredményben több is annál! Fekély. Az irók örök kétéltű társadalmában Strindberg a legfőbb sebész, csakis fekélyt talál, csak az emberiség idült, gennyes sebe érdekli. Irtózatos, az igaz. Élő embereket ugy boncol, mintha már hullák volnának. És minden atomjában cinikus. Mindig az. Cinikusabb, mint amilyen a napsugaras görög aranyidő cinikusistene volt, aki a legnagyobb Nagy Sándor ama kérdésére, hogy: Mit kívánsz tőlem, te kutya! — csak ennyit kivánt: Eridj a nap elől. Strindberg még ezt se kívánná. Áugust Strindberg. Aki immár mindent megmagyaráz és akit sohase igyekeznek magyarázni hozzá méltóan. Csak például erre: mifelénk még nem tudják, kicsoda, de azért már emlegetik a jelzőjét: Nőgyűlölő. Rendben van. Csakhogy régi (igaz, hogy külföldről vett) magyar szokás szerint szekszuális értelemben veszik a nőgyűlölő fogalmát. Szekszuálisan veszik, a szó kitűnő: nemi értelmében. Holott Strindberg nem igy nőgyűlölő. Nemcsak igy feminista-üldöző. Hanem gyűlöli általában az asszonyt, aki a Szeretet parancsának szekszuális értelmében s hozzá kétezer év múlván átszületett. Gyűlöli azt az asszonyt, melynek legrövidebb meghatározása ez: a huszadik század müveit társadalmainak átlagasszonya. Ezt az Aszszonyt gyűlöli, — mert megakarta szeretni. S mert nem birta. És az agyvelőbe üt az ő szava, mikor állandóan visszatérő refrénjét hangoztatja: — Hát ez az asszony-ember? Ez az? A férfi nélkül sohase boldoguló. Ez a csupán szekszuális bálvány. A sokat és a kicsinyes hagyomány szerint szenvedő. A kínnal szülő anyaság. Hát ez az? — a mai század férfiának asszonya! Ezt az asszonyt ilyennek látja, nézi Strindberg. S ezt az aszszonyt gyűlöli is. Mert szeretné, ha nem ilyen lenne immár! S az ő gyűlölete nem a koporsókon tör át, de az élet nagyszerű frázisain. Az ő gyűlölete szintén strindbergi kiválóság, mert szeretet van mögötte. A szeretet: gyülöletképen, tehát — kegyetlenül. Mert Strindberg még itt se tagadja meg magát, ahol hozzá hasonló nagyok is megszokták. Strindberg még itt is kegyetlen. És a kegyetlenség szelleméért föláldoz mindent, — még az Asszonyt is. Áugust Strindberg. A neve félelmetes harci kiáltás. Harsanás egy uj világból. A neve cikk-cakkja nyomán elém emelkedik az arca, az egész feje. Különös és félelmetes. A svédek legnagyobb élő szobrásza amikor meg-