Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-21 / 242. szám

274 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 október 19 jár a munkapárt önérzetének a megcsorbításával, sem a kormány kitűzött céljának az elejtésével. Ám ha szívesen látja Tisza István a béke elérésére irányuló nemes szándékot, annál elszántabban jelenti be a harcot, ha az obstrukció erőszakának máskép véget vetni nem lehet s ha a békés törekvések minden utja és módja már ki lesz merítve. A taktikára, a küzdelem megvívásának módozataira és eszközeire nézve azonban Tisza István teljesen aláveti magát KhuenHéderváry Károly gróf bölcs vezetésének, ö nem akar mást, mint amit a vezér akar. Akár a békének, akár a háborúnak kockáját, a párt vezére s a kormány feje van hivatva elperditeni. Az aradi beszéd nem harci riadó és semmiben sem rontja a béke kilátásait. Ám a hatalmas beszéd visszatükrözi a kormány elszántságát, amit legtalálóbban Kossuth Ferenc e hires mondása fejez ki: „Veletek és általatok ha lehet: nélkülötök, sőt ellenetek, ha kell." Ezt tessék az obstrukciónak megszívlelni. A háborús idő és a magyar tengerészek. Pólából jelentik: A negyedik évöket kiszolgált haditengerészeknek, most október í-én kellett volna visszanyerni szabadságukat. Mindeddig azonban egyet sem engedtek el, sőt értesítették őket, hogy bizonytalan ideig folytatni kell a szolgálatukat. A haditengerészek bentartása bizonyára a háború okozta bizonytalan világpolitikai helyzettel van összefüggésben. Az osztrák-magyar flotta készenlétben áll; a hajók egy része állandóan fűtve van és a behajózott tengerészeket egyelőre a szárazföldre sem engedik. Lépések történtek, hogy a haditengerészek visszatartásáról a képviselőházban kérjenek felvilágosítást a kormánytól. Győz a forradalom. Londonból jelentik: Hajikau körül a forradalmárok másodszor is megtámadták a császár seregét és ebben laz ütközetben a kormány csapatai véres vereséegt szenvedtek. Tiz óra hosszat tartott a csata. Shanghaiba hat gőzös érkezett Hankauból és Vucsangból zsúfolva menekülőkkel, akik majdnem mind mandsuk. Ezek a szeebben a tóban, mely legszebb tava a világnak. Az alatt maga ott lesz a fekete szikla mögött, amott ni. De ne mozdulj ám! — Ugy lesz amint parancsolja fenség! — felelt a kis apród. S nyomban a fekete szikla mögé vonult, mig a királyleány hozzáfogott a toaletthez, egyenként került lé róla a sárga szatin, az aranyozott mousseline, a sok drágakő s az ezüsttel áttört harisnyák, mely utóbbiakkal ugyancsak meggyült a baja, mivelhogy mindenáron ott akartak maradni a rózsás lábakon s csak az erőszaknak engedtek. Nehéz volna kifejezni az apród kétségbeesését. Oly közel volt az édeshez, <a legdrágábbhoz, mit ő valaha látott s mégis milyen messze. Hallotta a lecsúszó selyem suhogását; a nap előtt csakhamar a legmesésebb kincsek tárultak föl. Gömbölyű karok, csábitó vállak, a habfehér test minden pompájában. Az éneklő madarak csudálkozva hallgattak el, egy szines pillangó rózsabimbónak nézte az üde kebleket. Csak a szerelmes apród nem gyönyörködhetett benne. Ott gubbaszkodott a fekete sziklatömb mögött, melynek komor sötétségén még a napsugár se hatolhatott keresztül. Szó se róla, tudta a fiu, hogy nem neki terrencsétlenek szörnyű dolgokat beszélnek a kinai lázadók kegyetlenkedéseiről. Még javában tartott a csata, mikor a kinai csőcselék gyilkolni kezdett a városban. A mandsu nép kínai ruhát vett magária s el akart keveredni a kinaiak között. Juansikkai a Daily Mail pekingi távirata szerint elfogadta a vucsangi alkirályságot és a császári kormány őt nevezte ki az egész Jang-Ce tartomány íőkormányzójává, egyben Ígéretet tett neki, hogy ia lázadás leverése esetén már jövő évre alkotmányos parlamentet fog létesiteni a dinasztia közvetlen és általános választások utján. Kötelező Ígéretet kapott Juansikkai, hogy a felelős minisztériumnak kizárólag kinai tagjai lesznek és saját belátása szerint tárgyalhat a forradalmárokkai a békeföltételekről. A mandsuk el vannak keseredve, mert Juansikkait gyűlölik. — Londonból jelentik: Péntek óta áll a harc a forradalmárok és a kormány serege között Hankau körül. A Jangce folyón 12 külföldi hadihajó cirkál Winsloe angol tengernagy vezetése alatt, hogy veszedelem esetén fedélzetre vegye az idegen alattvalókat. Daruváry Géza szabadságon. A király kabinetirodájának osztályfőnöke, Daruváry Géza fél évi szabadságot vesz és egészségének helyreállítása végett a telet Kairóban fogja tölteni. Daruvárynak egy polipos daganat és az ebből eredő komplikációk következtében kell a melegebb éghajlat alatt töltenie a telet. Távollétében báró Skerlecz Iván miniszterelnökségi miniszteri tanácsos fogja helyettesíteni, aki még e hét folyamán Bécsbe utazik, hogy Daruváry távozása előtt bemutatkozhassék a követségeknél és a minisztériumokban. A Repülőgépek az olasz—torok háborúban. Rómából jelentik: Az olasz vezérkar nagy hasznát látta a repülőgépeknek Tripoliszban. Az első partraszállás után az. aeroplánok az erődök fölött kóvályogtak és a katonai aviatikusok kitűnő tnesszplátóikkal pontosan kikémlelték, mely erődök és hadállások üresek az ellenségtől. Igy történt, hogy úgyszólván vérontás nélkül foglalta el az olasz expediciós sereg a tripoliszi sáncokat. A kyrenaikai partvidéken is repülőgépeket alkalmazott az olasz hadvezetőség a földerítő szolgálatra. — Párisból jelentik: A Havas-ügynökség jelenti Tripoliszból: Derna város bombázása 16-án kezdődött. Az olasz csapatokat mindeddig nem lehetett partra szállítani a dagály miatt. mett az isteni testű hercegkisasszony. Hogy megcsókolja, megölelje: álmában se mert eszébe jutni. De legalább — alkalom lévén rá — megnézhette volna. Mily kisértés! Csak egy lépést kell tennie, csak erősebben kihajolni. Ám az apród nemcsak szerelmes, sajna, hűséges cseléd is volt. Megigérte, hogy ott marad s bizony nem is fog mozdulni, ha mindjárt a szive repedne meg belé. Ott gubbasztott tehát s forró könyei a fekete sziklára hullottak. Siratta a sok gyönyörűséget, mely csak egy lépésnyire van tőle s amelybe sohase lesz része. De mégis! A fekete szikla, mely tulaj donképen alvó kristály volt, fölébredt könyeire s megértve bánata okát, lassan kivilágosodott S ragyogóbb lett a gyémántnál s a tó vizénél átlátszóbb. S a visapouri rajah, ki később férje lett napsugár hercegnőnek, alaposan tévedett, ha azt hitte, hogy elsőnek gyönyörködött a rózsaillatú test szüzfehér kincseiben, mikor nászéjszakáján leuhllott róluk a lepel, Igaz, a kis apród nem igen dicsekedhetett a kaland következményeivel. Meghalt fájdalmában, amiért a kincs nem lehetet az övé. De nem vitt-e magával csukott szempillái alatt egy örök szendergésre való édes álmot? Spekuláció a kereskedelemben. (Saját tudósítónktól.) Nálunk még mindig az a meglehetősen primitív gazdasági felfogás uralkodik, mely a kereskedelemben csak egyszerű és gépies közvetítőt lát a termelő és fogyasztó között és azért a kereskedelmet meddőnek és erkölcstelennek tartja. Ha ennek a tételnek a helyességét vagy helytelenségét kutatjuk, akkor kutatnunk keli azt is, hogy mi tehát a kereskedelem igazi hivatása. Valóban nem volna más feladata a kereskedőnek, mint az, hogy odaáll a termelő és fogyasztó közé és mindkettőt megsarcolja? Mert ha csak ebben merülne ki a kereskedelem feladata, ha igazán nem tenne egyebet, mint kisebb-nagyobb haszonért eljuttatná a termelőnek áruját a fogyasztóhoz, akkor meg rudnók érteni, ha gondolkodó emberek ezt a munkát improduktivnek tartják és gondolkodnak' azon a problémán, hogy mint lehetne ezt a merőben telesleges intézményt a gazdasági életből kiküszöbölni. Azonban ez a tétel csak akkor állana meg, ha a gazdasági életben mindig adott és változásnak alá nem eső mennyiségekkel lehetne számolni. Ha mindig ugyanaz a termelés ugyanazzal a fogyasztással, ugyanaz a szükséglet ugyanazzal a kielégítéssel, ugyanaz a kereslet ugyanazzal a kínálattal állana szemben. Más szóval, ha a gazdasági életben nem volna fejlődés és változás. A termelés változó és fejlődő viszonyait felismerni és felkutatni számára a fogyasztó piacot, a változó és fejlődő szükséglet számára pedig gondoskodni a termelésről: ez a kereskedelem tulajdonképeni igaz hivatása. A kereskedelemnek ez a működése nemcsak hogy nem improduktív, hanem valóságos mozgató és hajtó ereje a gazdasági életnek. A termelőt fokozottabb tevékenységre serkenti és egyúttal íogyasztóképességét is növeli. Áruinak érdekében folyton uj összeköttetéseket keres, agitál és kapacitál és a fogyasztók igényeit és Ízlését felismervén, a termelés működését irányitja és befolyásolja. A gazdasági élet fejlődése a termelés és fogyasztás emelkedésében mutatkozik és ennek az emelkedésnek a kereskedelem a hajtóereje. . .. , . ru Sokat vitatják és sokat kárhoztatják a spekulációt a kereskedelemben. Messze vezetne annak a kimutatása, hogy a spekuláció, tulajdonképen alkotóeleme minden önálló gazdasági tevékenységnek. Minden gazdasági működés kockázattal kezdődik a többi kevésbé valószinü, de minden körülmények között bizonytalan haszon reményében. Spekulál a gazda, mikor elveti a magot és megmunkálja a földet, mert hisz a termés a természet kedvező kegyelmétől függ. Spekulál az iparos, mikor megnyitja a műhelyét, vagy gyárát, spekulál az orvos, az ügyvéd, mikor évekig tanul, aztán irodát nyit és várja az első klienst, vagy pacienst. Spekulál a képviselő mikor pénzt kockáztat egy bizonytalan mandátumért, spekulál az iró is, mikor könyvet és drámát ir, melynek sikere kétes és bizonytalan, sőt még a tudós is spekulál, mikor kísérletezik és kutat uj igazságok után, melynek a kutatás pillanatában nemcsak gazdasági, de tudományos értéke is bizonytalan. Hogy hol vannak a jogos és jogtalan spe-