Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-20 / 241. szám

1911 október 20 DÉLMAGYARORSZÁG 263 ból. Amerikába utazott. Ott fölkereste gazdag honfitársait s alapot gyűjtött a. forradalomra. Állítólag tizenkét millió koronát gyűjtött össze. Amerre csak járt, mindenfelé a pekingi kormány kémei követték. Négy évvel ezelőtt Tokióban járt s ott óriás tetszés mellett politikai előadást tartott az egyetemen. Világosan és nagy hévvel ismertette a kinai forradalmi párt egész programmját. Kijelentette, hogy a revolnció célja a köztársasági alkotmányforma kivívása. Szociális reformokat óhajtanak, azonkívül a hivatalok és a hadsereg újjászervezését. Előadásának mottója ez a kijelentés volt: Kina a kínaiaké! Ami, úgymond, csak akkor lehetséges, ha a mandzsukat elűzik, mert minden hazafi tudja, hogy ők a kinai faj legnagyobb ellenségei Szun-Yat-Szen, aki az utolsó hónapokban ismét járt Amerikában, ismét óriási összeget gyűjtött ott a forradalom céljaira. Amerikában mindössze hetven-nyolcvanezer kinai él, de nagy részük jó anyagi viszonyok között van, s ezért a forradalmi vezér rengeteg summát kapott tőlük. Szun-Yat-Szen newyorki barátja, Gunn, a Young China Association főpénztárosa, aki alapos ismerője Kínának, kijelentette, hogy a mennyei birodalom négyszázliuszonhat milliónyi lakosságából legalább négyszáz millió rokonérzéssel viseltetik Szun-Yat-Szen törekvésével. Érdekes különben, hogy Szun-Yat-Szen áttért a keresztény vallásra. Tisza István gróf aradi diadalútja, — Ünnepies fogadtatás. — nyilatkozat a politikai helyzetről. — Kötelességünk a uéderőuel, a kormánynyal, a királylyal s a monarchia érdekeivel szemben. — (Kiküldött munkatársunktól.) Arad hetek óta lázasan készült szeretett képviselője fogadására, dé az egész ország érdeklődéssel várta a mai napot, amikor Tisza István gróf beszámol a magyar politika legfontosabb kérdéseiről. És Tisza Istvánt ünnepelte Arad város, Tiszának tapsolni fog az ország, mert olyan nyilatkozatokat tett, melyek nemcsak jellemzik az ellenzéki visszaéléseket, de a mely jelenségekbe meg is találja Tisza István, a kormány s velők a parlament is, az orvoslást. Tisza István grófnak minden szava a szenzáció erejével hatott, valósággal magával ragadta és hipnotizálta az- aradiakat. Tisza István gróf mai aradi programm-beszéde nagyszabású és meggyőző erejii védelme volt a kormány katonai politikájának, a mely a parlament előtt fekvő véderőjavaslatokban nyer kifejezést. Beszédének első részében Tisza István gróf összefoglalta mindazt a tengernyi súlyos érvet, mely a hadsereg fokozott gondozása mellett ugy kül, mint belpolitikai szempontból felhozható és tette ezt a szónok abban a világos és elméket meggyőző formában, amely Tisza István gróf minden politikai nyilatkozatát oly vonzóvá teszi. Kimutatta azután, hogy a véderőjeveslatban kontemplált terhek egyetlen ponton sem redukálhatok, legkevésbé tartaná helyesnek, ha kétéves szolgálat behozatalától állanánk el, mert ennek az intézménynek elejtése nagy szociális igazságtalanság volna. Méltánylást érdemlő nyíltsággal foglalkozott azután a szónok a jelenlegi politikai helyzettel és kijelentette, hogy ő az ügy igazságában bizva, a siker reményével menne bele a harcba, de nézete szerint a küzdelmet el kell kerülni, ha azt tisztességgel elkerülhetjük. Ismertette azután a szónok azokat a nyilatkozatokat, melyekkel a volt koalició vezérei annak idején a maguk házszabályrevizióját indokolták és amelyekben ékes szavakat találtak azon veszedelmek festésére, melyek nemzeti szempontból bekövetkeznek, ha a képviselőházat 20—25 ember esetleges kerékkötésének kiszolgáltatják. Az idők jele az a dörgő taps és éljenzés, mely szavait követte, mikor kijelentette, hogy őt is a koaliciós vezéreknek ezek az érvei vezették, amikor november 18-át megcsinálta és hogy ujabb tapsvihar közepette mondhatta, — hol tartanánk, ha november 18-a annak idején teljesen sikerül! Beszéde végén aposztrofálta az ellenzéket: álljanak meg és mentsék meg a nemzetet a végletekig menő harctól, folylyón a parlamentben normális tárgyalás, a részleteknél azután tegyék meg azokat a módosításokat, melyek a kisebbség megnyugtatására lehetségesek, — de siessünk, mert ütött a tizenkettedik óra. Részletes tudósításunkat itt adjuk: Tisza Aradra érkezett. Tisza és kisérete reggel 8 óra 15 perckor érkezett Aradra. A pályaudvaron és környékén csend volt, a munkapártiak közül azonban rendkívül sokan jelentek meg.. Megjelent Varjassy polgármester, Ne.mer a Aladár a munkapárt elnöke és sokan a város előkelőségei közül. Tiszát és kíséretét mikor a szalonkocsiból kiszállottak, éljenzéssel fogadták. Tiszával együtt Aradra érkeztek a következő képviselők: Gróf Wenckheim László, Hámory László, Herczeg Ferenc, Ugrón Zoltán, Sipeky Sándor, báró Solymossy Lajos, báró Madarassy-Beck Gynla, báró Yojnicli Sándor, Hegedűs Kálmán, Darvai Fülöp, Kállay Tamás, Telegdy József, Beöthy Pál, Farkas Pál, Miskolczy Imre, Almássy László, dr. Haydin Imre, Tagányi Sándor, Rednik Gábor, Hoványi Géza, Ercsey Péter, Mikosevics Kanut, Jaross Vilmos, Nemess Zsigmond és Szabó János. Tisza és kísérői elhagyták a pályaudvart. Tisza mosolyogva nézett szét az állomás előtti téren, tüntetőket nem látott sehol Varjassy polgármesterrel és Nesnera párelnökkel együtt automobilba ült és a Központi Szállóba robogott. Utána szintén automobilon Green főkapitány és Berecz alkapitány mentek. Tisza a Központi Szállodában tiz órakor tisztelgéseket fogadott. A tisztelgő küldöttségek között az aradmegyei közkórház érdekében Urbán Iván főispán vezetése alatt is járt egy küldöttség Tiszánál. Arra kérték, hogy járjon közbe a kormánynál egy uj kórház építése érdekében. Tisza megígérte, hogy ugy a belügyminiszternél, mint a pénzügyminiszternél eljár. Tisza és az oláhok. Tisza István mai aradi látogatása alkalmával sdéllőtt tiz és tizenkét óra között küldöttségeket fogadott. A deputáció között volt egy, amely sablonos tisztelgésen kivül mással is állott elé: egy kérvénynyel, amely méltó feltűnést kelthet. A küldöttség tagjai görög-keleti románok voltak, akik mintegy 300 megbízó nevében járultak Arad város képviselője elé. A kérvényben arra kérik meg Tisza Istvánt, hasson oda, hogy egy Miklósi Aurél nevü tanitó, aki az aradkülvárosi román iskolában magyar szellemben tanított és akit épen ezért a felsőbb hatóságai elmozdítottak, most állami iskolában jusson álláshoz. A kérvényezők elmondják, liogy Miklósi kitűnő szellemben nevelte gyermekeiket. Sőt közöttük is számos liivet szerzett a magyarságnak. Ök háromszázan, ha kérésük teljesül, Tiajlandók kilépni a görög keleti egyházból és áttérni a görög katholikus vallásra. Egyben fogadalmat tesznek, hogy gyermekeiket csakis állami vagy községi iskolákban fogják taníttatni. Mindezenkivül pedig rezerválist adnak róla, liogy mindenkor Tisza Istvánnak vagy az ő jelöltjének lesznek hűséges választói. Á fogadkozáson tul mindenesetre érdekes és följegyzést érdemlő jelenség az, hogy az idén az aradkülvárosi 860 görögkeleti román tanköteles közül mindössze 90 gyermeket írattak be a felekezeti iskolákba, mig a többi mind magyar iskolába jár és pedig javarészt állami iskolákba. Tisza Istwán beszéde. Pontban három órakor Kintziy Jánosnak, az aradi Nemzeti Munkapárt alelnökének indítványára Fábry Sándor alelnök vezetése alatt küldöttség ment Tisza István grfért, akit a választók percekig taró, zajos tapssal és éljenzéssel fogadták. Kintziy János rövid üdvözlő beszéde után Tisza István gróf állott fel szólásra, hogy általános figyelem mellett elmondja proggremmbeszédét elmondja. — Nem akarok — úgymond — a szó szoros értelmében beszámolót tartani, nem akarom a tényeket felsorolni, hiszen a közönség minden eseményről pontosan értesül a lapokból. Kizárólag a. legfontosabb kérdéssel a véderővel akarok foglalkozni. Visszapillantást vet a hatvanhetes kiegyezésre, amely szerint Magyarország paritásos része a nagyhatalomnak és ebből kifolyólag kötelességek háramolnak a nemzetre. Ilyen kötelesség a véderő állandó fejlesztése. Nem ismer nagyobb hibát, mint ennek a fontos kötelességnek elmulasztását, mert az végzetes veszedelmet jelent a nemzetre, csorbát üt a nemzet nagyhatalmi tekintélyén, pedig arra most kifelé nagy szükségünk van. Rámutat arra, hogy két évvel ezelőtt egészen kis országok háborús viszonyba mertek velünk szembe állani, ma pedig állandóan nyugtalanságot érezhetünk. Tekintve azt, hogy a Balkánon minden pillanatban fellobbanhat az elfojtott parázs, fontos, hogy teljesítsük a véderő gyarapítása iránti kötelességünket, ne mulasszunk el egy pillanatot sem véderőnk erősítésére, mert a katonai erők elhanyagolása megbontja az egyensúlyt a belső politika terén is. De gyengíti az ilyen állapot a kapcsolatot a dinasztia és a nemzet között is. . (A mai helyzet tarthatatlan.) Tehát: nincs sürgősebb feladat, mint a mai helyzet megváltoztatása. Elismeri, hogy bizonyos tények komplikálják a helyzetet. Utal, arra, hogy 1867-ben győzelmet aratott a magyar politika az egéz volnalon, csupán katonai téren nem. Áttér ezután a mai politikai helyzet vázolására és igy folytatja beszédét: — Tisztelt Uraim! Nem akarom Önöket az utolsó időszak hosszú krízisének leirásával untatni. Hiszen ismerjük mindnyájan az 1903. és 1904. évek történetét. Hosszú, zavaros krízisek után, amelyeknek előbb a Széli, majd a Khuen-kormány esett áldozatául végre sikerült egy olyan katonai programmot összeállítani a kilences bizottság munkálatai alapján, amely mig egyfelől megnyerte a király teljes hozzájárulását, amig tehát teljesen honorálta a koronának felfogását és aggodalmát is, addig másfelől megfelelő reformoknak alapját fektette le és biztosította a magyar társadalomra nézve azt, hogy a magyar hadsereg, mint a közös hadsereg kiegészítő része magyar nevelésben részesüljön, magyar tisztek vezetése alá kerüljön, hogy az egész magyar legénység, tekintet nélkül anyanyelvére, az oktatásban, kiképzésben magyarnak tekintessék, tehát az egész magyar hadseregben a magyar szellem, a magyar nyelv teljes mértékben érvényesüljön. És hogy megtörténhetett az, hogy e diadalt a vereííg szinében lehetett feltüntetni, ismét a mi sajátsáogs viszonyainknak tulajdonithatjuk és annak, hogy mindég akadnak nálunk emberek és pártok, akik a rálicitdhísban ta-