Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-19 / 240. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 október 19 REGÉNY. A vihar. — Egy orosz barrikádharcos regénye. — Irta jm. Arsyba»ew. 41 — Mindent, am hatalmamban állott, megtettem; a lázadók azonban kitartanak őrületes terveik mellett. Csak azt tanácsolhatom tehát ötöknek, vessék laba — bizonyára nem csekély — befolyásukat annak érdekében, hogy az gész társaság megadja magát . . . még pedig mulhatlanul . . , — Azt nem tehetjük meg! — mondta Lawrenko hirtelen és váratlanul. — Ah ugy! — kapta fel a szót a tábornok. Ugy látszott, nem is csodálkozik a közbeszóláson de még örül is neki. — Tudom erre nem képesek . , . Tiltakozó határozatot hozni, a kormány intézkedéseit nyiltan gáncsolni, műveletlen tömegeket felingerelni — ezt tudnak önök! De támogatni a kormány munkáját, hogy leküzdhesse a lázadást és a közélet csendjét és nyugalmát ismét helyreállítsa — erre önök képtelenek magukat rászánni. — Exc. ... — vágott közbe ismét a gyűrűs vörös ur. 1 — Mit akarnak tőlem tulaj donképen? . . . — folytatta a tábornok mind hangosabban, ingerültebben és már lilába váló arccal. — Talán szabadjára hagyjam a várost és az arzenálokat, liogy ezen a módon legjelesebb támogatója legyek a lázadásnak? Rövid hallgatás állott be; mind érezték, hogy vagy vastag fal terpeszkedik köztük, melyen lehetetlen volna áthaladniuk. Semmit sem tudtak mondani, mert csak ezt mondhatták volna: ,— Igen, azt kérjük, — halasztás nélkül mondjon le a maga és társai minden előjogról, kedvteléses, uri életről, és adjon részt a többieknek belőle, aminthogy az őket megilleti. De nyilvánvaló lehetetlenségnek érezték, hogy ilyvalamit mondjanak, megtegyenek és ezért következett be az üres, tompa mélaság, a fagyos hallgatás. — Hiszen önök szószólói a forradalmároknak! Hát nem látják be, hogy az önmaguk tönkrejutásán dolgoznak? — kezdte hirtelen és elfojtott hangjából most más érzés, — panasz, aggódás és félelem szólott ki. Hiszen csak tegnap került hurokra egy ilyen gonosztevő . . . Mindenki hallott erről és tudta, liogy az elfogott merénylőt a palota udvarán agyonlőtték és teteme egész nap ott feküdt a tábornok ablakai alatt. Lawrenko elképzelte az impozáns, kövér aggastyánt tábornoki egyenruhájában, nagy érdemrendjével a nyakában, amint többször az ablakhoz lépett és szerencsésen levert ellenségének eltorzult, fájdalmas hulláját nézte. Nagy, vörös arcán bizonynyal ádáz győzelem, állati öröm, dühödt gyávaság és az a szívszorító érzés fénylett, melyet azután érez az ember, liogy széttaposott egy kígyót, mely őt majdnem megmarta. A „másik" halott volt, ő azonban élt; de másként is történhetett volna és talán másként is jön ez egyszer. Akkor a tábornok lompos teste mint véres hűstömeg fog heverni valahol kint, a kövezeten. És ki a megmondhatója, nem-e leskelődik már egészen közel, láthatatlan és hangtalanul a kérlelhetetlen bosszú, — a halál? Egész váratlanul halálos biztossággal dördülhet el egy irgalmatlan lövés, vagy felrobbanhat egy bomba és őt is ugyanolyan, formátlan, iszonyú csonkká roncsolhatja, mint amilyen az ismeretlen ember, aki megölve feküdt az ablaka alatt! . . . Ebben a pillanatban Lawrenko először látta világosan, tisztán a kormányzó elrontott életét. Élesen látta nagy félelmét, káprázatosan buja életének sivárságát állandó izgalmaival, lélekemésztő kegyetlenségével és egyéniségének korlátolt szerepével. Megállapította, hogy mindez élvezhetetlenné teszi szabadságát és fenséges helyzetét egy hajszolt vad kinszenvedéses létévé sülyeszti. A tábornok azonnal ismét felülkerekedett. Szürke, állati szemei mereven és álnokul csillogtak és arcát vér öntötte el; e pirtól feltűnően ütött el a halántékai körül megmaradt fehér haja. Kitetszett, hogy bosszút akar állani pillanatnyi gyöngesége és átszenvedett félelme miatt, amint mondta: — Nincs több szavam, uraim! Időmet más ügyek igényelik, de kérem önöket, gondolják meg, — és hangja még magasabbra szállt miközben mutatóujját, melyen vörösrubinköves gyürü diszlett, is felemelte, — hogy mindenkivel szemben, aki bármely módon elősegíti a forradalmárok ügyét, kíméletlenül fogok eljárni. Hamar megfordult és gyorsabban, mint kellett volna, eltűnt az ajtóban. Emellett széles liáta, mely feszengett az egyenruhában és zsiros nyaka, melyet vállai közé búzott be, újra elárulta előbbi aggódását és gyávaságát, ugy tünt fel/mintha attól tartott volna, hogy hátulról ütést mérnek reá. A kiküldöttek, egymásra sem nézve, lassan mentek le a széles lépcsőn és fekete kabátjaik csodálatosan szegényesnek és szürkének látszott e fényes, márványos környezetben. Lawrenko előtt görnyedten és remegő ujjakkal a szónok, a hírneves tudós ment, akinek szük, roskadt háta együgyü, panaszos és megalázott érzései alatt lesujtottan húzódott össze. — Ez hát a tudós az ő rengeteg eszével?! — gondolta el Lawrenko. A legkiválóbb beszédet tarthatta volna, gyönyörű színekkel festhette volna az igazságot és az emberséges érzület parancsát... Mit használ minden liire, képessége és tudása, ha az első igaz alkalomkor baromi félelem szorítja össze a torkát, az életéért remeg . . . — És miként volna ez velem? — jutott hirtelen eszébe. Elsápadt, mint röviddel előbb a hírneves tudós. Szomorúan fintorította el arcát, maga elé tekintve ment ki a palotából és megint a bulvárra hajtatott. Folyt, köv.) Felelős szerkesztő Pásztor József Lapkiadó-tulajdonos a Déimagyarország hirlap- ós nyomdavállalat Nyomtatta a Délmagyarország hirlap- és nyomda vállalat Szegeden. Korona-utca 15. (Bokor-na In t» l\lpmpnvirip a berlini fogtechnikán AH CIHCliy II1C ég f0gkii„ikán fcépesitve Fos;műterme Kossuth L.-sugárut®4. Készít mindenféle fogtechnikai munkát kaucsukban és aranyban.^ Állami és közigazgatási hivatalnokoknak részletfizetésre is. Cármiféie javítás 6 óra alatt elkénül Oly biztos, mint 2 ... 2=4 hogy sehol sem látni oly szép újdonságot, mint A "NEWYORK" NAGYKÁVÉHÁZBAN. NAGY HALESTÉLY! * ~ "•' • ravj""' -öj- ^ ta'i t> & i rciflítpftíi u Van szerencsém a nagyérdemű közönséggel tudatni, hogy a Kossuth Lajos-sugárutón levő Alföldi - szállodát átvettem és minden szerdán és pénteken halász által főzött halpaprikás, turőscsusza és tejfeles lepény. — Tisztán kezelt .borok. — Kőbányai részvénysör. 2177 KtlI5n termek társaságok részére! A n. é. közönség pártfogását kérve, tisztelettel soos jenő, az Alföld-szálloda tulajdonosa. BASA ZOLTÁN éIbdtob-asztílos SZEGED, ORGONA-UTCA 1. Elvállal minden e szakmába vágó mnnkát, ngymint: háló-, ebédlő-, uriszoba és szalon:: berendezéseket. :: Tervekkel és költségvetée= sel készséggel scolgál. Alkalmi vétel. Valódi schevro ós borju-box-bőr nöi magas, fűzős és .7 gombos .'. cipők párja 8 ós 9 kor. Valódi schevro és borju-boksz-bőr gU§jg cúgos férfi .'. 11 cipők 1007 párja 9 és 10 kor. rODC7 í ez°Ett GyéresM, Mártonnál Uit UOL I. Szeged, Tisza-szálló mellett Hirdetmény. A Szegedi Gazdasági és Iparbank Feketesas-utcai házának lebontásából kikerülő régi ajtók, ablakok, vasrácsok, lépcsők, burkolólapok stb. .—~—! t :—rt—j— jutányos áron eladók. "TSKt Tudakozódhatni Ottovay és W i n k 1 e r épitési vállalkozók irodájában Kigyő-ütca 2. szám alatt. 2208 Középiskolát végzett fiuk tanoncul fizetéssel felvétetnek a Délmagyarország nyomdájában.