Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)

1911-10-19 / 240. szám

f 19 15 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 október 19 Szép és érzelmes beszédekkel ne akarjon a főváros fátyolt rakni az építkezési ka­tasztrófákra. Tessék vizsgálatot indítani és büntetni. Tessék legalább a jövőre gon­doskodni. Ámbár talán az volna az egyet­len biztos mód, ha az építkezéseket ellen­őrző közegek is kötelesek volnának állan­dóan ott tartózkodni a munkások között. A maguk élete kedveért vigyáznának ak­kor a munkások életére is. És nem építené­nek többé embervérret. Mert fölfiáboritó az, hogy amikor olyan városban, mint Szeged, egymásután építhetik a három­emeletes palotákat embervér nélkül, — ad­dig az ország legelső városában, hol még az építkezésben is vezetni kellene, hát Bu­dapesten ne tudjanak megépíteni négy-öt emeletes házat, csak embervérrel! Kibővítik az Arpád-Otthont. — Ingyenterüietet kérnek a várostól. — (Saját 'tudósítónktól,) Az ujszegedi Árpád Otthont, ahol züllött gyermekeket nevelnek hasznos tagjaivá a társadalomnak, ki akar­ják bővíteni. Az Otthon intenzivebben akarja tanítani a kertészetet és ezért nagyobb ker­tészeti telepre van szüksége. Az Országos Gyermekvédő Liga, amely az Árpád Otthon fenntartásáról gondoskodik, most beadvány­ban arra kéri a tanácsot, hogy az Otthon ré­szére fönntartott területből a kertgazdaság céljaira öt holdat engedjen át, a Liga gondos­kodik majd arról, hogy a kertészet a szüksé­ges növényállományt megkapja és intenzi­vebben tanítsák a szőlőművelést is. A beadvány, amelylyel legközelebb foglal­kozik a tanács, igy hangáik': Tekintetes Tanács! Intézeteinkben a javitó nevelés egyik leg­fontosabb eszköze a múnkáoktatás. A mun­kaoktatás és ezzel kapcsolatban az egyes foglalkozási ágakban a tehetőség szerint való teljes kiképzés nemcsak azért fontos, mret az intézeteinkből kikerülő növendékek megélhetését biztosítja, hanem azért is, mert a javitó nevelői tevékenység egyedül és ki­zárólag csak akkor érhet célt, ha sikerült növendékeinek a munka szeretetét és megbe­csülését teljes mértékben fölébresztenünk. Ezek a megfontolások indítottak arra, hogy Árpád-Otthonunkban a munkaoktatást, kü­lönösen a kertészeti muriicáitatást, az eddi­ginél szélesebb alapokra fekessük. Ecélbói elsőbben is a kertészeti üzemek kibővítését vettük tervbe és intézkedtünk, hogy a kertészet céljaira megfelelő üveghá­zak és melegágyak építtessenek. Gondos­kodni fogunk, hogy a kertészet a szükséges riövényállamánynyal is elláttassék, a szőlő­in ívelés is intenzivebbé tétessék, különösen pedig, hogy az intézetben a szakszerű bol­gárkertészet minél előbb meghonosittassék. Intézkedni ofgunk abban az irányban is, hogy a mezőgazdasági és ezzel kapcsolatban a gazdasági háziipari munkáltatás is kellően fejleszt essék s habár anyagi viszony ank a legnagyobb takarékosságra intének is, terv­szerű beruházásokkal oda fogunk hatni, hogy Árpád-Otthonunkban a munkaszakoktatás magas nívóra emeltessék. Figyelemmel azonban arra, hogy ezidősze­rint — az intézet munkaerejével arányban nem álló — igen kis földterület áll rendel­kezésünkre s igy a tervbe vett fejlesztés csak abban az esetbe volna megvalósítható, ha a kertgazdaság területe legalább is öt holddal kibővittetnék. Mély tisztelettel azt a kérelmet terjesztjük a tekintees anács elé, mélóztassék az Árpád Otthon céljaira föntartott terüleből továb­bi öt holdat már a jövő évben átengedni és erről bennünket mielőbb értesíteni. Ebbeli kérelmünket megismételve marad­tunk Budapest, 1911 október 14. Teljes tisztelettel Országos Gyermekvédő Liga. A kereskedelemügyi tárca. A hiva­talos lap holnapi, csütörtöki száma a követ­kező királyi leiratokat közli:. Kedves Lukács! Magyar miniszterelnököm előterjesztésére Önt. a magyar kereskedelemügyi minisztériu­mom ideiglenes vezetése alól, teljes elisme­résem kifejezése mellett fölmentem. Kelt Bécsben, 1911. október 19. /. Ferenc József s. k. Khuen-Héderváry Károly gróf s. k. Kedves Beöthy! Magyar miniszterelnököm előterjesztésére önt magyar kereskedelemügyi miniszterem­mé ezennel kinevezem. Kelt Bécsben, 1911. október hó 19-én. I. Ferenc József s. k. Khuen-Héderváry Károly gróf s. k. dacára a középkor babonás és csodás dolgai. Ilyen és ehez hasonló, jelenségek persze arra szolgálnak, hogy az a pessimismus, mely az egész irodalmat-jelenleg átjárja és még kétségbe ejtheti az emberiséget a hala­dás lehetőségére vagy a világot egy nagy bo­lond háznak kellene minősíteni, amelynek ja­vítására kár bármily fáradtságot fordítani. És mégis a fejlődés és haladás a történe­lemben oly megdönthetetlen tény, mint a természetben 'is, legyen bár koronként sok­szor megakadályozva és mellőzve. Senki sem tagadhatja, hogy a mi mostani csendre és nyugalomra hajlandó időnk és levegőnk mindenféle csirákkal és bacillusokkal van te­lítve és szórva, melyeknek csak egy mele­gebb napsugárra volna szükségük, hogy a napvilágra jussanak. Ugy a filozófiában, mint a vallásban, a tu­dományban vagy a technikában, a politikai mint a szociális, a szellemi és a fizikai életben nagy átalakulások és váttozások kerülnek elő, amelyet pillanatnyilag-egy reménytelen időszak még lekötve tart, de erőszakkal még kitör, mihelyt ezen erőhatalom előre belátha­tatlan események és felfordulások által le­győzetik. A világtörténelem kereke folyton forog. Ami ma fent van, az holnap lent lesz és megfordítva. Talán a mostani század képes lesz a nagy egyenetlenséget megszüntetni és a nagy intel­lektuális, morális, politikai és szociális hala­dást létrehozni. Ez fogja tehát egy épület ko­ronáját képezni, melyhez a 18-ik század az alapkövét tette le és a 19-ik század az épület anyagát teremtette elő, amig a huszadik szá­zad a felépítést maga végzi és fejezi be. Ilyen körülmények között tehát érdemes is és szabad e század elején, amelyben élünk az elmúlt század azon idejére visszapillantani, amelyet a tudomány, a politika és az iroda­lom szolgáltatott ki és onnan következtetése­ket levonni az uj századra. Ha a 19-ik század nagy tudományos mun­káját bizonyos tekintetben a 18-ik század ál­tal kifejtett munkásságára is alapítja, ugy a következő század méltó hivatása és feladata legyen az eddig még nem sikerült és még szükséges kiengesztelését a tudomány és vallás a gondolkodás és a lét, a fej és a sziv, az ideál és való közt létrehozni és ezzel a szenvedő emberiség nagy tömegének végre az észnek és kedélynek, a szellemi és anyagi jólétnek egyensúlyát megszerezni, melyre oly nagyon szüksége van és mely után olyan régen sovárkodík. A budapesti házomlások, — Khne(i miniszterelnök a visszaélésekről. _ (Saját tudósítónktól.) Most, hogy az egész főváros a keddi súlyos katasztrófának hatása alatt ál! s mindenki megrémülve beszél arról, hogy milyen olcsó náluk az emberélet és az ember vér, elérkezettnek tartja a miniszterel­nök is az időt, hogy a gálád és vétkes felüle­tességnek vége vettessék. Kellett, hogy megint halálsikoltások hasít­sák a levegőt és vér mossa megint az épit­kézési állványokat. Kellett, hogy családok váljanak nyomorultakká, emberek hörögje­nek a romok alatt, vérezzenek el ott; hogy­a port, a füstöt a halálraváltak leheljék be. Most már a kormány mindenre kiható figyel­me fogja megszüntetni a lehetetlen, vesze­delmes helyzetet s radikális intézkedéseket delmes helyzetet. Eddig csak egyéneket büntettek meg, aki­ket a vizsgálatok bűnösöknek mondottak. A rendszert nem is igyekeztek változtatni. Khen-fíéderváry miniszterelnök ma olyan kijelentést tett, hogy a mai helyzetet meg ke!': változtatni s minden szokásos felületesség­nek véget kell vetni. Khuen miniszterelnök nyilatkozata igy hangzik: — A minisztertanács után kaptam a megdöbbentő szerencsétlenség hirét. Azonnal intézkedtem, hogy a legrövidebb idő alatt minden részletre kiterjedő pon­tos jelentést tegyenek. Tudni akarom, ki­ket terhel a felelősség? Csak amire ha­marosan visszaemlékszem, egymásután négy ilyen elszomorító és mélyen felhá­borító eset volt. Hogy itt voltaképen kit terhel a felelősség, azt természetesen ez­után tudjuk meg. De az bizonyos, hogy meg fogjuk találni az alkalmas módot, hogy azok a tényezők, amelyeknek kö­rébe ez tartozik, minden felületességnek véget vessenek, A katasztrófáról az alábbi ujabb híreket közöljük: (A sebesültek.) A keddi állványösszeomlás után tiz ember került a Rókus-kórházba. Ezek közül három életveszélyes sérüléseket szenvedett és aligha fog felgyógyulni, de míndezideig változatlan az állapotuk, heten súlyosan sérültek. A három életveszélyesen sérültet a kórház­ban a vizsgálóbíró eskü alatt kihallgatta. Gerhardt József 37 éves napszámos és Zu­bor János 50 éves napszámos, a habarcske­verésnél dolgoztak. Mindketten elmondják, hogy a pince még nem volt beboltozva, a vas­traverzekre deszkákat fektettek és ezeken állt az állvány, de azonkívül a habarcskészi­téshez szükséges körülbelül husz kocsi homok is itt feküdt és valószinü, hogy ezt az óriási súlyt a deszkák nem birták ki. A harmadik életveszélyesen sérült, Virág Sándor 29 éves napszámos, a habarcsfelvo­nónál dolgozott és leesett a pincébe. Egye­bet nem tud. (A kihallgatások.) Kihllgatták a fővárosi főkapitányságon a munkások közül ezeket: Apró Gábor 68 éves, Barna Károly 29 éves, Kolompár János 53 éves, Topp Ignác 42 éves. Magyar Károly 24 éves és Barna István 29 éves napszámosokat. Mindezek az összeomlás előzményeiről és az esetleges okokról felvilágosítást adni nem tudnak. Trieb József 45 éves segédpailér az ötödik emeleten volt, a Rákóczi-téri oldalon, amikor az összeomlás történt. Valószinünek tartja, hogy az állvány a habarcsfelhuzógép terhét, illetve munkáját nem birta ki és az állvány ezért omlott össze. (Uj halottak.) A szerencsétlenek közül, akiket még a teg­napi napon a Rókus-kórházba szállítottak a mai délelőtt folyamán meghaltak: NémeT~ Anna és Szép István.

Next

/
Thumbnails
Contents